Rettegés egy baljós, ismeretlen erőtől: a hangágyú-eset

Arról ma már mindenki tud, hogy 2025. március 15-én Belgrádban, a nagy egyetemista tüntetésen a 15 perces csend 12-ik percében valami történt. Valami, amit azok, akik átélték, úgy jellemeznek, mint egy földet érő repülőgép hangja, meleg levegővel kísérve, majd pánik, rosszullét, szédülés.

Abban a pillanatban a félelem uralkodott el a jelenlévőkön, pánikszerűen egy irányba kezdtek haladni, hogy megvédjék magukat az ismeretlen “támadástól”. A hatalom továbbra is tagadja, hogy valamilyen fegyvert vetett volna be, így továbbra sem világos, hogy mi okozhatta a pánikot.

A civil szervezetek terrorista jellegű támadásról beszélnek, amelyet feltehetően a rezsim hajtott végre saját népe ellen, s most, amit a kormányzat nem volt hajlandó megtenni, a civilek megtették helyette.

Hat szervezet összefogásával 3.032 személy tanúvallomását vették fel: ők „mindannyian a saját bőrükön tapasztalták, hogy valami történt március 15-én este Belgrádban.

Hangos, repülőgépszerű hang, meleg levegővel kísérve

A szervezetek kilenc különböző helyszínről gyűjtöttek adatokat, ebből kiderült, hogy a legerősebb hanghatás a Jugoszláv Drámai Színház (JDP) és az Egyetemi Kulturális Központ (SKC) környékén volt érezhető. A hangot legtöbben egy repülőgép vagy egy vonat zajához hasonlították, néha hőhullámmal kísérve.

Egyesek robbanásként írták le, mások rakéta hangjaként, de a túlnyomó többség vagy alacsonyan szálló repülőgép zajához, vagy egy hatalmas jármű hangjához hasonlította, amely a tömeg felé száguld.

– Először azt hittem, hogy egy hangos jármű csapódik a tömegbe, vagy egy repülő érkezik óriási sebességgel

– írta le benyomásait az egyik szemtanú.

– A hang hasonlított egy közeledő erős szél zúgására, ami egyre hangosabbá vált. Ugyanakkor emlékeztetett valamire, ami sistereg és hamarosan felrobban. Nem történt robbanás – a hang egyszer csak abbamaradt

– írta le egy másik személy, aki átélte az eseményt.

Ami különösen nyugtalanító, szinte megrázó, azok a tanúk beszámolóiban – az erős hangon túlmenően – az átélt fizikai és lelki megrázkódtatás.

Szorongás, pánik, zavarodottság, hallássérülés

Az áldozatok a hang utóhatásait is leírták – leginkább félelem, szorongás, pánik, sokk és bénultság érzését említették, ezeket tapasztalták az eseményt követően azonnal.

– Óriási félelem és pánik, mert nem tudtuk, mi történik, és a tömeg futni kezdett. A lépcső felé fordultam, a barátnőm azt mondta, hogy ijedt arccal néztem rá, amikor azt mondtam neki, hogy fusson. Láttam, ahogy az emberek futni kezdenek lefelé a lépcsőn, és megdermedtem, mert nem tudtam, kik azok. Mivel a tömeg szélén álltunk, sikerült elfutnunk a pánik kitörése előtt.

Az eseményről készült részletes elemzésben – amely a zvuk.labs.rs oldalon jelent meg – a tanúvallomásokat a tartózkodási hely szerint csoportosították.

Egy nő, aki 19:11-kor a Beograđanka áruház épületének közelében tartózkodott, úgy mondta el az eseményt, mintha apokalipszis történt volna, és azt hitte, mindenki meghal.

– A tömegpániktól függetlenül, abban a pillanatban, amikor a földre estem, úgy tűnt, mintha apokalipszis zajlana körülöttem. Teljesen dezorientált voltam, egy szempillantás alatt elhomályosodott minden. Háromszor próbáltam felállni, hogy elhúzódjak az úttestről, de fizikailag nem voltam rá képes, folyton megbotlottam

– mondta az említett nő, aki szerint borzalmas félelmet érzett és pánikba esett, mert tényleg úgy tűnt, mintha bármelyik pillanatban meghalhatnának.

– Amikor a hang megszűnt, visszanyertem a tájékozódóképességemet, sikerült felállnom, de remegtem, és fél órán keresztül nem tudtam megnyugodni. Később otthon, amikor minden rám szakadt, sírógörcsök és pánikrohamok jöttek, álmatlanság, étvágytalanság kísért az egész nap folyamán

– tette még hozzá a támadás elszenvedője.

Órákon át tartó sokkos állapot

Egy másik személy, aki szintén ott volt a tüntetésen, úgy érezte, “mintha minden belső szerve és az egész teste reszketett volna”. Elmondása szerint az állkapcsa is remegett, azt hitte ugyanis, hogy mindannyian meghalnak.

Kapcsolódó cikk

Nem LRAD-ot, hanem Vortexet vetettek be Belgrádban?

A sokkos állapot órákig tartott, mondják. A szívbetegek arról számoltak be, hogy a félelem és pánik mellett szapora szívverést és enyhe mellkasi fájdalmat is éreztek. Egy másik tüntető arról számolt be, hogy a fülzúgás és a fejfájás még másnap is megmaradt.

Azok, akik az Egyetemi Kulturális Központnál álltak, hasonlóan írták le az eseményeket, de néhányuknál súlyosabb következmények is jelentkeztek: rosszullét, ájulás, miközben akik egy kicsit lejjebb, a Slavija tér irányában voltak, vagyis a Jugoszláv Drámai Színház környékén tartózkodtak, halláskárosodásról számoltak be.

Néhányan azt is leírták, hogy teljesen dezorientált állapotba kerültek, és akaratlanul bevizeltek. Mások úgy nyilatkoztak, hogy bal fülükre romlott a hallásuk, mivel fejük azon oldala közvetlenül ki volt téve a lökéshullámnak.

– Azt hittem, elnyel minket a föld… Mielőtt megfordulhattam volna, hogy megnézzem, mi ez a hang, már elterültem a földön. Olyan félelem volt, amit nem is tudok leírni. Feküdtem a földön, körülöttem emberek sikítoztak, és nem tudtam, hogy mi fog történni

– mondta az egyik résztvevő, aki maga is szenvedő alanya volt az incidensnek.

– Először egy intenzív, megmagyarázhatatlan félelem valami emberen túli dologtól. Nem verőemberektől vagy konkrét dologtól, hanem valami baljós, ismeretlen erőtől. Egyébként tudós vagyok, biológus, és viszonylag racionális ember. Első gondolatom az volt: jön a földrengés, de a föld nem remegett… Ott álltam kábultan, megrémülve, és csak vártam, hogy megnyíljon a járda és valami borzalmas, amit nem ismerünk, előtörjön.”

– vallotta a biológus, aki így írta le az átélt természetellenes jelenséget.

Nemzetközi vizsgálat indul

A lehetséges hangfegyver használatának kivizsgálását szerbiai intézmények is végzik, de a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság is rajta van az ügyön.

Az utóbbi azt konkrétan nem vizsgálhatja, hogy sor került-e valamilyen fegyver bevetésére vagy sem, azt viszont megállapíthatja, hogy Szerbia megsértette-e az emberi jogokat.

Közben a civil szervezetek azt állítják, hogy a tömegkontroll céljából alkalmazott fegyver használata terrortámadásnak minősül.

A szerb illetékes ügyészség még nem kezdett vizsgálódni az ügyben, ezért a vizsgálatokat végző szervezetek az ENSZ különmegbízottjának is levelet küldtek: hatékony, politikai befolyástól mentes nyomozást követelnek, de síkra szállnak azért is, hogy Szerbiát szólítsák fel a tömegoszlató eszközök további használatának beszüntetésére.

Ez egyébként az egyetemi hallgatók ötödik követelése is. A szervezetek közben ismeretlen tettes ellen terrorista bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt feljelentést tettek a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészségen.

Aleksandar Vučić március 28-án jelentette be, hogy az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat megérkezett Szerbiába az ügy kivizsgálására, de hogy mit találtak, arról az elmúlt két hétben nem beszélt senki.

Arra viszont mindenki emlékszik, amit Vučić elnök március 10-én mondott a Szerb Haladó Párt főbizottságának ülésén, akkor arra célozva, hogy hagyni fogják a tüntető tömeget 5-6 percig a szerb parlamentre támadni (erre nem került sor), amihez hozzátette, hogy aztán az állam „elhúzza a nótájukat”, és véget vet az egésznek…

Az Albánia-palota szerepe

A „Vreme” kutatása szerint az Albánia-palota – amely nem Tiranában, hanem Belgrád központjában van a Milán király (Kralja Milana) és a Milos kenéz (Kneza Miloša) utcák kereszteződésében – ennek a tetejéről vethették be a titokzatos örvényszerű gyűrűt képző ágyút a tömeg ellen.

Az Albánia-palota nevét egy rendkívül népszerű régi kávéházról kapta, amelynek helyén 85 évvel ezelőtt felépült. Abban az időben a maga 13 emeletével – és további négy föld alatti szintjével – a délkelet-európai térség legmagasabb épületének számított. Ma már Belgrád egyik szimbóluma.

Az Albánia-palota szerepel a belgrádi egyetemisták által forgatott filmben is, ahonnan a támadást esetleg végrehajtották – nem tudjuk kik – a békésen demonstráló tömeg ellen

Ez az épület nincs rajta a fenti térképen, de ha rajta lenne, akkor a nulladik pontban kellene keresni – ami mintegy 750 méterre van a március 15-i hangrobbanás epicentrumától. Ez az adat megegyezik a brit Earshot nevű szervezet elemzésével, amely szerint az esemény során rögzített hanghullám egy örvényszerű hangágyú (vagy inkább gázágyú) bevetési pontjának felelhet meg.

A hetilap újságírónője eleinte észrevétlenül lépett be az épületbe – ő nem látta a portást, és az sem vette őt észre. Odabent azonban találkozott egy másik portásnővel, aki szemmel láthatóan izgalomba jött, amikor megtudta, hogy egy újságíróval van dolga. Azonnal odasietett, és hívta a kollégáját, aki az épület előtt tartózkodott.

– Na tessék, hogy jutott be? Nem is láttam… jaj nekünk! Nagy bajba kerülünk, ha bárkit csak úgy beengedünk. Előbb mindenről e-mailt kell küldeni, jóváhagyást kapni, és csak utána lehet felmenni a tetőre

– mondta a portás.

A Vreme ezután hivatalosan is megkereste az Állami Betétbiztosítási Ügynökséget, amely jelenleg az épület fenntartója. Az ügynökség szóvivője, Vera Morina arról tájékoztatta az újságírókat, hogy biztonsági okokból nem lehet felmenni az Albánia-palota tetejére, és elmondta, hogy az elmúlt napokban más médiumok is kérvényezték a belépést.

Morina hozzátette: hivatalos e-mailben kell kérvényt benyújtani, amit a Vreme szerkesztősége el is küldött, ám több nap elteltével sem kaptak választ.

Az egyetemisták által készített „Tizenkettedik perc” című film szerint titokzatos fegyver (feltehetően Vortex ágyú) került bevetésre március 15-én a tömeg ellen, erre utal a filmben látható grafika is

Az egyetemeket blokád alatt tartó diákok a „Tizenkettedik perc” című dokumentumfilmben az Albánia-palotát nevezték meg, amelynek a tetejéről március 15-én a kormányzat valamilyen fegyvert vetett be a a demonstráció résztvevői ellen. A film készítői egyértelműen leszögezik, hogy nem hangágyúról van szó.

A film nem mondja ki, csak sejteti, hogy Vortex típusú ágyúról lehet szó, a hangkutatásra szakosodott Earshot brit civil szervezet vizsgálata során viszont arra a következtetésre jutott, hogy a belgrádi felvételeken hallható hanghatás nem egy LRAD-tól, vagyis hangágyútól, hanem egy úgynevezett Vortex Ring Gun-tól (vagy Vortex Cannon) származik.

Senkit se zavarjon meg, hogy a szerbiai kormányzat – és maga Vučić elnök is azt állította – hogy Szerbia nem rendelkezik ilyen fegyverrel, a szerb hatóságok ugyanezt mondták a hangágyúval kapcsolatban is, aztán kiderült, hogy tizenhat is van belőle az ország különböző pontjain.

Ha valakit rajtakapunk, hogy egyszer nem mondott igazat, legközelebb feltétlenül hiszünk-e neki? Vučić elnök nem először másította meg a valóságot.

A melléklet azt mutatja be, hogy mi a különbség az LRAD típusú hangágyú – amelyből 16-tal is rendelkezik Szerbia – és a Vortex típusú gázágyú között.