Mindenki magyaráz és szakért ezerrel, Rókus is próbálkozik

Barátaim az Úrban, ismét a Sátán incselkedik velem. Úgy érzem, nekem is hozzá kell adnom az ötcentes véleményemet az általános szakértelemhez, amellyel a balkáni helyzetet taglalják az utóbbi időben. Valószínűleg fagyosan leignorálnak, vagy simán lehülyéznek, de hát így kell nekem, miért nem lettem plébános.

A Balkánon mindenért Szerbia okolható

Elöljáróban csak annyit, hogy bácskai születésű lévén, nekem igazán nincs semmi bajom a szerb emberekkel, csupán a szerb birodalmi politikával. A Balkánon tapasztalható instabilitás fő problémája az a tény, hogy a nemzetközi közösség még 35 évvel az egyensúlyhelyzetből való kibillenés után sem sajátította el az első és alapvető leckét.

Ahelyett, hogy úgy kezelnék a helyzetet, mint amelyben ezen a területen számos válságpont van – nyílt vagy lappangó konfliktusokkal –, ideje lenne belátni, hogy a probléma megértésének kulcsa máshol rejlik. Ez pedig az, hogy minden, a félszigeten kitörő válság egyetlen pontban, a belgrádi rezsimmel kezdődik.

Ez a nézőpont Európában érvényben volt a szerbiai kormányváltás és a demokratikus átmenet kezdetén, 2000 végén, ám ezt félbeszakította az „átmeneti” miniszterelnök, Zoran Đinđić elleni merénylet. Ezt követte a Milošević-i rezsim „bársonyos helyreállítása” a posztradikálisok 2012-es elnök- és parlamenti választásokon aratott győzelmével.

A globális politika azóta is ragaszkodik ahhoz az illúzióhoz, hogy Szerbia és tekintélyelvű elnöke, Aleksandar Vučić „a Balkán stabilitásának kulcsa”.

Az ukrajnai háború árnyékában

Az orosz–ukrán háború kitörése, illetve Angela Merkel nyugalomba vonulása után, Németország visszatért az ún. berlini folyamat által elfogadott értelmezéshez, amely az egész régiót egyenrangú államok csoportjaként kezeli. Mindazonáltal Európa még az Ukrajna elleni agresszió után is elnézte Putyin „orosz világ” projektjének vučići verzióját, a „szerb világot”.

Kapcsolódó cikk

SÁNDOROK ÚJRATÖLTVE: Vulin ismét élesztgette a „szerb világot”, avagy mindennek van határa, kivéve Szerbiát

Annak ellenére, hogy ez a koncepció adja meg Oroszország állítólagos történelmi jogát arra, hogy politikai feltételeket diktáljon a környezetében lévő kisebb országoknak – sőt, még azt is eldöntse, hogy meg tudják-e őrizni szuverenitásukat vagy sem –, egyelőre még nincs megfelelő válasz Vučić álcázott „Nagy-Szerbiájára”.

Az is ellentmondásos, hogy évek óta nem vetették fel a belgrádi rezsim intenzív túlfegyverkezésének kérdését, illetve az, hogy a csatlakozási tárgyalások során Szerbiának elnézték az európai közös kül- és biztonságpolitika alapjaihoz való igazodás elmulasztását.

Bosznia legnagyobb problémája a nagyszerb nacionalizmus

Bosznia-Hercegovina kulcsproblémája a féktelen nagyszerb nacionalizmus és Bosznia-Hercegovina mint szuverén állam megsemmisítésének koncepciója – azáltal, hogy területének gyakorlatilag felét bevonják a „szerb világ” projektjébe.

Bosznia-Hercegovinában más kérdések is nyitottak, de ezek rendre sokkal kisebb problémák, mint a Moszkva támogatására számító Vučić–Dodik-tengely pusztító hatása. Ma már keveset emlegetik az ún. washingtoni szerződéssel meghatározott államberendezést.

Csetnikek Višegrádban, olvasd el a kapcsolódó cikket!(Kép forrása: X platform, Bosnian History)

Ezzel a bosznia-hercegovinai horvátok és a bosnyákok megállapodtak a Bosznia-Hercegovinai Föderáció létrehozásáról mint erősen decentralizált államról, amely kantonokra van osztva. A nemzeti egyenlőség elemi mechanizmusai mellett az etnikumok közötti kapcsolatok kérdését elsősorban helyi és regionális szinten kívánták megoldani.

Kapcsolódó cikk

„ZÉZNEK”: Terjednek az oroszok iránti szimpátiát kifejező zászlók és graffitik Boszniában

A washingtoni megállapodás megkötésekor arra számítottak, hogy az agresszor vereségével és Bosznia-Hercegovina területi integritásának kiteljesedésével a boszniai szerbek által ellenőrzött területeket is kantonokra osztják, és ezek csatlakoznak a Föderációhoz.

Ehelyett azonban Daytonban elismerték a hódítás és az etnikailag tiszta területek létrehozásának eredményeit megteremtett előfeltételeket, és Bosznia-Hercegovina területének 49%-án egységesen szervezett szerb entitást hoztak létre.

Bár az entitások nem rendelkeznek állami státusszal, és a szuverenitás csak Bosznia-Hercegovinához, mint központi államhoz kötődik, mára már eljutottunk arra a pontra, hogy a belgrádi hatóságok teljes ellenőrzése alatt álló entitás megalkotja saját alkotmányát, és történelmi önrendelkezési jogot tulajdonít magának.

Hasonló módon, belgrádi befolyásra vezethető vissza a montenegrói, illetve koszovói feszültségek kialakulása, de ezzel most nem foglalkozunk.

Kinek a számait húzzák ki a geopolitikai lutrin?

A balkáni helyzet megoldása (is) elsősorban attól függ, miben állapodnak meg a nagyok. Amíg az EU nagyjából letolt gatyával ácsorog, az Európa lőporos hordójaként számon tartott félsziget sorsa leginkább attól függ, hogy az Egyesült Államok magára hagyja-e a térséget, vagy sem.

Kapcsolódó cikk

Šešelj ismét gyűlöletet szít: magyar tengeri kijáratot ígér

Amíg áll a koszovói Camp Bondsteel, valami nagy háborúskodás nem lesz, bárki bármit mondjon is. Nem mintha nem lenne rá ambíció – a rejtélyes módon szabadlábon lévő Šešelj csetnikvajda például bejelentette, hogy a magyarokkal összefogva széles folyosót nyitnak Fiuméig a kedves szomszédoknak, merthogy az mindig is magyar kikötő volt.

Északnyugat-Horvátországot pedig hozzácsapják Szlovéniához Melania Trump tiszteletére, a többi meg mind szerb föld – így is, úgy is.

Végezetül azt is elárulom, hogy Szlavóniában hogyan nézne ki a képzelt 72 órás túlélőcsomag: egy üveg pálinka, 20 doboz cigi és egy fél oldal szalonna. De erre szerencsére nem lesz szükség, akármekkora is Nyugat-Európában a para.