Népgyűlésre fel: feléled a közvetlen demokrácia Szerbiában?

Mintegy húsz évvel ezelőtt rendszeresek voltak a lakossági gyűlések Szerbiában, és azokra mi, újságírók, rendszeresen jártunk is. A polgárok szerettek részt venni ezeken, mert tudták, hogy ott elmondhatják a problémáikat, a helyi közösségek képviselője pedig egy volt közülük, így általában szívesen meg is hallgatta, és meg is értette őket.

Aztán a helyi közösségektől elvették a hatásköröket és a pénzt, vezetőik ugyan még vannak, de a népgyűlések is szépen lassan kikoptak a köztudatból, mert a polgárok úgy érezték, teljesen kivették az irányítást a kezükből.

Ezt szeretnék most visszaállítani az egyetemi hallgatók, legalábbis az a cél, hogy a lakosság újra úgy érezze, a véleménye és a szava igenis számít.

Ezzel szemben a hatalom ezt borzalmas ötletnek tartja, egyenesen terrornak nevezi, és bolsevista, anarchista megmozdulásnak titulálja.

Mi fán terem a népi gyűlés?

A blokádban lévő diákok bő egy héttel ezelőtt arra kérték a polgárokat, hogy a hallgatói plenáris ülések mintájára szerveződjenek gyűlésekbe, mivel szavaik szerint „a képviseleti demokrácia rendszere a korrupt és központosított államban csődöt mondott”.

– Sem a plénumokon, sem a gyűléseken nincs szükség kvórumra. Mindenki meghívott, és minden egyes polgár, aki megjelenik, jogosult vitázni, dönteni és szavazni. Ez a közvetlen demokrácia

– nyilatkozta a Szabad Európának Cvijetin Milivojević politikai elemző.

A gyűlések lehetővé teszik a polgárok közvetlen részvételét azokban a döntésekben, amelyek a mindennapi életüket érintik. Kezdeményezésük abból fakad, hogy a tiltakozások Szerbiában „diákmozgalomból össznépi megmozdulássá nőtték ki magukat”.

A bánáti Nagybecskereken (Zrenjanin) március 19-én tartották meg az első népi gyűlést (Forrás: X platform, Alex Marton)

A blokádban lévő diákok úgy vélik, hogy „a rendszer kifejezett központosítása és korrupciója miatt” a helyi önkormányzatokat, és velük együtt a helyi közösségeket „tendenciózusan elhanyagolják”.

Szerintük „a képviseleti demokrácia nyilvánvalóan nem képes megoldani az évtizedek óta fennálló társadalmi-politikai válságot”, míg „a közvetlen demokrácia modelljének – tapasztalataik alapján – jó esélye van”.

A lakossági gyűlések a közvetlen demokrácia egyik formáját jelentik, de ma már csak ritkán alkalmazzák őket. Bár a törvény lehetővé teszi megszervezésüket helyi szinten, az adatok azt mutatják, hogy az elmúlt két évtizedben csak néhány önkormányzatban volt ehhez hasonló.

De vajon ennek a mechanizmusnak az újjáélesztése változásokat hozhat-e az országban, és legfőképp megoldást jelenthet-e jelenleg a Szerbiában zajló válságra?

Az egyetemi hallgatók egyébként azért döntöttek úgy, hogy közvetlenül megszólítják az embereket, mert úgy érzik, nagyon nagy rajtuk a nyomás, s nem tudnak már mindent egyedül megoldani.

Hogy kell megszervezni egy gyűlést?

A népi gyűlést a helyi önkormányzat egy adott területére hívják össze, lehet az a helyi közösség terme, művelődési ház, de a nyílt utca is. Ehhez ötven aláírás szükséges az adott helyi közösség területéről.

A gyűlés lehetőséget biztosít az emberek számára, hogy felvessék közösségük problémáit, javaslatait és igényeit, valamint konkrét megoldásokat találjanak és egyértelmű követeléseket fogalmazzanak meg. A gyűlésen minden résztvevőnek joga van felszólalni és dönteni arról, hogy milyen változások szükségesek a saját környezetükben vagy lakónegyedükben.

Tehát, miután azonosítják a problémát, megoldási javaslatokat tesznek.

Egyébként a helyi önkormányzatokról szóló törvény 67. cikke kimondja, hogy a polgárok közvetlen részvételének formái a helyi önkormányzat működésében a következők: polgári kezdeményezés, polgári gyűlés és népszavazás.

Népi gyűlés a belgrádi óvárosban, balról a háttérben a Politika kiadóház, jobbról a Belgrádi Rádió, annak nem látszik a felirata

Ugyanezen törvény 69. cikke szerint a polgári gyűlést a helyi önkormányzat egy meghatározott területére hívják össze. Itt megvitatják, és javaslatokat tesznek a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozó kérdésekben, a többség szavazatával elfogadják a követeléseket és javaslatokat, majd továbbítják azokat az önkormányzat közgyűléséhez vagy más illetékes szervekhez.

Az önkormányzati szervek kötelesek 60 napon belül megvizsgálni a népi gyűlés követeléseit és javaslatait, állást foglalni róluk, illetve meghozni a szükséges döntéseket vagy intézkedéseket, és erről tájékoztatni a polgárokat.

Bolsevista kezdeményezés?

Aleksandar Vučić elnök szerint a plénumok és gyűlések visszavisznek minket a “nácizmus és kommunizmus kombinációjába”. Az elnök szerint „minden intézményt leromboltak”, azok „már nem léteznek”, és most „bolsevista típusú gyűléseket és plenáris üléseket vezetnek be”.

Kapcsolódó cikk

Maria Theresiopolis mostantól Sándorfalva? A szerb elnök Szabadka díszpolgára lett

Miloš Vučević ügyvivő miniszterelnök pedig azt mondta, hogy ezek a polgári gyűlések emlékeztetnek azokra a „krízisstábokra, amelyeket 2000. október 5. után láttunk, és amelyek törvényellenesen, erőszakkal vették át a hatalmat”.

A kormányzat annak kapcsán, hogy a nép összegyűlne és elmondaná a véleményét, terrorról beszél.

Ezek után nem is csoda, hogy Novi Pazar polgárai tegnap esti első közgyűlésükön úgy döntöttek, hogy kérik a városi tanács azon határozatának megsemmisítését, amellyel Vučić elnöknek a város díszpolgári címét adományozták. Szabadkán ugyanezt a címet 2023 szeptemberében kapta meg a szerb elnök.

Persona non grata

Az elmúlt bő egy hétben egyébként Szerbia számos városában szerveztek lakossági gyűléseket. Ezeknek a látogatottsága változó: volt, ahol több százan voltak, volt, ahol csak ötvenen. A gyűlések leggyakoribb témái a városi vezetés iránti bizalmatlansági szavazás, valamint a diákok követeléseinek támogatása, de sokszor felmerülnek kommunális problémák is.

Čačakban például közfelkiáltással „megvonták a hatalmat” a helyi vezetőségtől, Pirotban pedig Aleksandar Vučićot kiáltották ki nem kívánatos személynek, vagyis persona non grata-nak.

Kragujevacban március 22-én tartották meg az első népi gyűlést, amelyen három zászlót tűztek ki: a jelenlegi szerb nemzeti lobogót, Karađorđe zászlaját, amelynek alapszíne bordó vagy vörös, gyakran fehér kereszttel, és a Ferrari-zászlót, amely a kilencvenes évek mozgalmának szimbóluma. Uniós zászló sehol nem volt, ahogy a négy hónapja tartó megmozdulás-sorozaton sem lehetett látni egyet sem!

Zomborban az váltotta ki a legnagyobb felháborodást, hogy a község traktorai védték Belgrádban a „tanulni vágyók” (a kormánypárti Studenti 2.0 mozgalom) táborát, és válaszokat követelnek a vezetőségtől.

Újvidéken helyi közösségenként szerveznek gyűléseket, Szabadkán a vasárnapi tüntetés alkalmával kezdik szervezetten népszerűsíteni a megmozdulások ezen formáját, és a gyűlések megszervezéséhez szükséges aláírásokat gyűjteni.

A nép hangja azért talán mégsem nevezhető terrornak, sem anarchiának. A hatalom eddig el volt szokva attól, hogy az embereknek véleményük van bizonyos dolgokról. Igyekezett nem kérdezni őket, s úgy tenni, hogy mindenben és mindennek a megoldásában ő az illetékes.