B A Balkanac
Eper, vér, nyilatkozat: szép új világ
Persze, ezen események két fő színtere Belgrád és Újvidék, amire olyan hangokat is lehet hallani, hogy az a két város tulajdonképpen nem is Szerbia, azonban várjuk ki a végét. Ha egyáltalán van neki olyanja

Amennyiben legutóbbi kifejezést, a nyilatkozatot eperrel körítve kínáljuk fel, akkor angolul: THE STRAWBERRY STATEMENT. A blikkfangos fordításnak köszönhetően a magyar változatban a nyilatkozat kimaradt, s lett belőle: vér. EPER ÉS VÉR.
Könyvek kedvezménnyelA BALK nem kalapozik, csak annyit kérünk tőled, hogy könyvet rajtunk keresztül vásárolj! Te kedvezményt kapsz, és mi is jól járunk.Könyvek kedvezménnyel, kattints ide!
Stuart Hagmann rendező 1970-es emlékezetes, sok kritikát, de sok dicséretet is kapott filmje az 1968-as eseményekben kicsúcsosodó egyetemi tiltakozások, visszhangos diáklázadások, tkp. a hatalommal való nyílt szembeszegülések egyik lehetséges modelljét, valóságba is odaképzelhető történetét mutatja. Azokból az időkből még, amikor az ifjúság – kalandorok kíméljenek! – igazából hitt a világ megváltoztathatóságában, bár egységes elképzelése nem volt arról, hogyan is kéne annak a szebb jövőnek kinéznie.
Eredetiben a „nyilatkozat” erre utal: szóban forgó egyetem dékánja egyszer azt találta mondani, hogy mit szeretnének a diákok, az neki csak annyit számít, mintha arról nyilatkoznának, szeretik-e az epret.
Első lépésben egy dolog biztosnak tűnt, márpedig hogy a nagy munkát az oktatás területén kell kezdeni. Amely mind szakmailag, mind erkölcsileg a tűrhetetlenségig lezüllött, és igazából vaknak kell lenned, hogy ne lásd, a romlás legfőbb oka a politika. A hatalom, amely az iskolákba is mindenáron beférkőzni igyekszik, befúrni magát az oktatás minden aprócska sejtjébe, hogy azt is kontrollja alá vonja.

Nem folyt volna ennyi vér, ha minden a törvény szerint ment volna!
Beleszólási lehetőséget akar mindenbe, de úgy, hogy közben ne adjon sokat. Végül is szinte semmit, ami ugyancsak könnyen elképzelhető. Mert nyilván kell a sok pénz máshová, azokba a feneketlen zsebekbe. Ismerős történet. – Hagmann alkotásába a rasszizmus szála is beleszövődik, meg nyomatékkal a vietnámi háborúé, ám az itt és most mégse játszik oly fontos szerepet. Elég az hozzá, hogy az ellenszegülő, nyughatatlan elemeknek végül is nincs kegyelem.
Az utolsó hosszú, tragikus, torokszorító, végtelen és kegyetlen, nem utolsósorban rendkívül kínos cséplési jelenetben: a nemzeti gárda bevetésével – minek elején még a szuronyok is felcsillantak – tüntetésoszlató könnygázzal fújják le, majd gumibottal verik szét az elképzelt San Franciscó-i egyetem nagytermében összegyűlt, padlóra ült, Lennon békedalát éneklő ifjakat.
Lennonét, akire mellékesen a főszereplő is hajviseletében és fizimiskájában erősen emlékeztet. GIVE PEACE A CHANCE!

Az álmuk az volt, hogy egyetemre menjenek.
Mellesleg elég sok zene van a filmben. Többek közt a Thunderclap Newman híres numerája, amely arról szól, hogy ott van a forradalom a levegőben. Vagy Neil Youngé, akinél nagy sötét madarak suhannak át az égen, árnyékot vetve ránk. – Hogy egyszer aztán a nyakunkba zuhanjanak?
Valódi római oszlopokként a szalonkacsontok, ahogy azt egykor költötte Domonkos István.
Nos, a képzettársítás nehézségeivel küszködők, ezért akár másokat okolók számára sem lehet túl nehéz hasonlóságot találni, ha mégoly felületeset is – történelmi ’68-on keresztül – az Eper és vér, valamint a legújabb szerbiai, főképp belgrádi és újvidéki események között. Háború ugyan (éppen) nincs azon a tájon, de a kellő adag már jócskán megvolt, hatása még sokáig kitarthat. Ugyanakkor ott van az a fantasztikus koszovói lehetőség, csak ne váljék valóra, mégse.
Könyörgünk: DAJTE ŠANSU MIRU.
Másképpen mondva: JEPINI PAQES NJË SHANS!
Egyébként ott van, ugye, minden az egyetem kapuin belül és kívül, amiben a jobb sorsra érdemes ifjúság egy elrontott, eltapsolt jövő rémét vélheti felfedezni.
– Elvtelenség, felelőtlenség, szakszerűtlenség, velejéig korrumpáltság, cinkos egymást fedezés mindenfelé – fogalmazott az egyik megkérdezett szerb egyetemista. – Persze, csak addig, amíg a saját pozíciónk nincs veszélyben, mert onnan apánk-anyánk is könnyen kiadható. Beáldozható a szent megmaradás, lovon, lótopon maradás érdekében.

Belgrádi egyetemisták, mi az ő álmuk, mi lehet az ő álmuk a Balkánon?
A tavaly őszi tragikus újvidéki esemény, amelynek során sokan életüket vesztették az állomás tetőzetének részleges leomlása következtében, már csak azt az utolsó cseppet jelentette, amelynek nyomán túlcsordult a pohár. Az utcákat ellepő tömeges tüntetések formájában öltött testet az elégedetlenség.
Persze, ezen események két fő színtere Belgrád és Újvidék, amire olyan hangokat is lehet hallani, hogy az a két város tulajdonképpen nem is Szerbia, azonban várjuk ki a végét. Ha egyáltalán van neki olyanja.
Item. Vannak még, akik úgy emlékeznek rá, hogy az egykori jugoszláv ’68-as felfordulásban odaállt Josip Broz Tito mellé az egész katonaság, külügy-belügy meg mindenki: sok ezernyi „műkedvelő” verőlegény, önkéntes gázoló, ügyeletes pszichopata, csak a Főnök parancsára várva, aki töprengett egy darabig, majd a legnagyobb döbbenetükre ennyit mondott.
– Az a helyzet, hogy az ifjúságnak igaza van. Meg kell őket hallgatni.

Adjál vért, szükségünk van rád!
Akció tehát lefújva. Elkezdődtek a hosszú tárgyalások, a véres harcok helyett. De ama hosszú menetelések helyett is az intézményeken át.
Azzal a szél kifogva a vitorlákból, tűz lokalizálva. Zajlott az élet tovább, dúlt az: ÖNIGAZGATÁS. Jugoszlávia ment, mendegélt, időnként csakugyan: menetelt tovább a történelem süllyesztője felé. Közben úgy tűnik, Szerbia abszolúte első számú embere, Aleksandar Vučić is ismeri ezt a receptet. Tudomásunk szerint: egyelőre nincs valódi, csak lehetőségében megvillantott szükségállapot, ilyesmi. Folyik itt is – kissé cinikusan fogalmazva: – az „óhajok és sóhajok” meghallgatása.
Közben az Elnök – fő a Haladás! – szép számú politikustárs és egyéb „elvtárs” lemondását helyezte kilátásba. Más kérdés, hogy aztán azok közül, akiket kitessékelnek az ajtón, közülük hányan mászhatnak majd vissza hátul az ablakon? Mert arra is vannak különféle módok, módozatok.
Érdekes, némi zenei aláfestés ehhez – in concreto – ezúttal Horvátországból érkezik. A híres Rade Šerbedžijától származik, aki hangosan szolidarizál a tüntető szerb egyetemistákkal. Az N1 portálján minap megjelent video-üzenetében erkölcsi támogatásáról biztosította őket, mondván, hogy ezúttal minden fellépését egy perc hallgatással kezdi. Ehhez társul egy hosszabb idézet Miroslav Krležától, amelyben elhangzik bonyolultabb formában az, hogy hát: ELÉG VOLT A HALLGATÁSBÓL.
Könyvek kedvezménnyelA BALK nem kalapozik, csak annyit kérünk tőled, hogy könyvet rajtunk keresztül vásárolj! Te kedvezményt kapsz, és mi is jól járunk. Könyvek kedvezménnyel, kattints ide!

- Magyarország7 nap telt el azóta
Milyen üzleti tevékenységet folytatnak a Balkáni thrillerben említett személyek, magyar vonatkozások is vannak
- Szerbia6 nap telt el azóta
Az egyetemisták Újvidékről taxival mentek vissza Belgrádba
- Balkán5 nap telt el azóta
Kikerül a forgalomból a színes forradalmakat generáló NED is?
- Bosznia5 nap telt el azóta
Az amerikai kitoloncolások miatt lesznek visszatérők Boszniába is