Börtönben a törökországi migrációellenes párt vezetője

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Törökországban megvan az ellenzéki politikusok letartóztatásának sajátos hagyománya. Az elmúlt két évtizedben alapvetően két célcsoportot láthattunk: valamely kurd párt parlamentben vagy önkormányzati testületben ülő tagját, akiket jellemzően terrorizmus támogatásának vádjával vittek hűvösre, vagy pedig valamely ellenzéki párt korrupcióval vádolt emberét.

Mielőtt a letartóztatások anatómiájában elmélyednénk, rögtön distinkcióval kell élnünk: a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) ugyan nevében pártszerveződés, azonban de facto egy terrorszervezet, amely fegyveres harcot folytat Törökország ellen.

A tagjai terroristák, s a török hatóságokkal való találkozásuk után – már amennyiben túlélik – biztosan valamelyik börtönben kötnek ki. A párt alapítója, Abdullah Öcalan például 1999-es letartóztatása óta élvezi İmralı szigetét a cellájából.

Negyven éve tart a háború

Az Alkotmánybíróság által rendszerint pár évente betiltott kurd politikai pártok képviselői demokratikus körülmények között, választás útján kerülnek be a parlamentbe. Hivatalosan semmi közük a PKK-hoz, azonban szimpatizánsaik körének a kurd kisebbség helyzetének javítása érdekében tett erőfeszítései miatt a török lakosság jelentős részének szemében oly nagy különbség nincs.

A kormányzat mindenkori PKK-kérdéshez való hozzáállásától függően, esetleg más belpolitikai számításból olykor enyhébb, máskor kifejezetten szigorú elbírálás alá esnek, mondhatni első vonalból élvezhetik Ankara „mézesmadzag és furkósbot” politikáját.

A kurd párt (akkor éppen a Népek Demokratikus Pártjának, a HDP-nek színeiben) képviselői kiemelt szerepet játszottak a 2013 és 2015 között zajló békefolyamatban, amelynek keretében rendszeresen találkozhattak néhány fős delegációik a börtönben ülő Öcalannal, hogy közvetítsék elképzeléseit a békéről ország-világnak.

Kapcsolódó cikk

Török-kurd kiegyezés a küszöbön?

Amikor legutoljára ez a közeledés megszakadt, 2016-tól a HDP képviselőit tucatjával tartóztatták le, köztük a párt két társelnökét Selahattin Demirtaşt és Fidel Yüksekdağ-t, akik ellen több százévnyi büntetést kértek az ügyészek.

Az elmúlt években újabb és újabb képviselők, polgármesterek ellen indultak eljárások.

Minden esetre napjainkban megint a korábbi „békefolyamat” újjáéledését láthatjuk: újfent mennek a küldöttségek ezúttal a Népek Egyenlőségének és a Demokrácia Pártjának (DEM) nevet viselő kurd párt részéről Öcalanhoz, miközben az ország jelentős része reménykedik, hogy most talán lesz áttörés és valóban véget érhet az immár több mint 40 éve tartó háború a PKK-val.

Rögös út

A másik opciót azon ellenzéki képviselők jelentették, akik ellen valamely államellenes összeesküvés (korábban Ergenekon-per, majd 2014/2016 után gülenizmus vádja) vagy korrupciós vádak merültek fel.

Ezek jellemzően baloldali pártokból kerültek ki, de a nemzeti radikális pártot sem kímélték, s még a kormánypárt esetében is láthattunk példákat.

Januárban Isztambul egyik CHP-s (balközép Köztársasági Néppárt) polgármesterét, a Beşiktaşt vezető Rıza Akpolatot tartóztatták le bűnszervezet vezetésének vádjával – nem kis vihart kavarva a legnagyobb ellenzéki pártban.

A török internet népe így üdvözli „a törökök bátor vezérét”, Ümit Özdağ-t! (Forrás: X platform)

Múlt héten viszont új dinamikát hozott a Győzelem Pártját (Zafer Parti) vezető, Ümit Özdağ-nak a letartóztatása. Eddig pártelnököket nem volt szokás letartóztatni, legalábbis jobboldalról.

Özdağ a török politika régi motorosa: apja katonatisztként részt vett az 1960-as puccsban, majd a nemzeti radikális párt, a jelenleg is parlamentben lévő Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) egyik alapítója lett.

Az apja ugyan sokáig nem maradt politikus, Ümit a MHP oszlopos tagjává vált. Mivel egyetemi karriert is maga mögött tudhatott, számos könyvet publikált, sőt, még kutatóintézetet is alapított, a párt intellektuálisan vibrálóbb, a médiában is gyakran szereplő szárnyához tartozott.

Becsvágya viszont ennél nagyobb volt: mivel a MHP vezető pozíciójának átvételére tett próbálkozásai kudarcba fulladtak, 2017-ben új pártot (Jó Párt) alapító MHP-ből kiváló szakadárokhoz csatlakozott.

Azonban ott sem tudott megegyezni a vezetéssel, így az általános közhangulatot kihasználva 2021-ben megalapította saját politikai szervezetét, a Győzelem Pártját.

A migrációellenességre hangszerelve

Ez a török belpolitika történetében egy újabb európaizációs fejleménynek tekinthető, bár nem biztos, hogy sokan az ablakba raknák: pártja a nyugat-európai migrációellenes pártok mintájára kifejezetten a szíriai menekültek ellen, és ezzel együtt a „befogadó” kormányzati politikával szemben lépett fel.

Az utóbbi évek a migrációellenességről szóltak; számos fórumon adott hangot a kritikus helyzetnek, az idegenek beengedésének. A hergelés ellenére a 2023-as választásokon alig több, mint két százalékot sikerült szereznie, ami meglehetősen csekélynek mondható, annak ellenére, hogy sikeresen napirenden tudta magát tartani.

Özdağ ellen január 19-én először Recep Tayyip Erdoğan török államfő megsértésének vádjával indult eljárás, miután egy pártgyűlésen kemény szavakkal illette, őt és pártját lefasisztázta, majd ezt kibővítették „az emberek (nép) gyűlöletre és ellenségeskedésre uszításával,” először őrizetbe vették, majd letartóztatták. Jelenleg a Silivri börtönben várja a tárgyalását.

Egy újabb árulás van folyamatban, amely során Ümit Özdağ-t törvénytelenül tartják fogva, a „csecsemőgyilkos Öcalant” viszont szabadon akarják engedni – írja a Győzelem Pártja az általa szervezett vasárnapi tüntetést követően (Forrás: X platform)

Miközben a kormány részéről nem kommentálták a fejleményeket, az ellenzéki pártok elítélték a letartóztatását. Parlamenti képviselők letartóztatására az utóbbi évtizedekben ugyan számos alkalommal volt példa (Erdoğan is több hónapig börtönben ült), de a nem kurd pártelnökök esetében ez nem jellemző – igaz, Özdağ jelenleg nem parlamenti képviselő.

Ezzel együtt megindult a spekulálás azon, hogy miért éppen most került sor a letartóztatására. A gyűlöletbeszéd vádja annyiban problémás, hogy 2021 óta lényegében bármelyik komolyabb megnyilvánulását fel lehetett volna használni ellene; az államfő bírálata sem újdonság.

Emiatt legtöbben politikai indíttatásúnak tartják a letartóztatását – noha az államfő megsértésének ügyében indult eljárások a parlamenti képviselőket sem kímélik, igaz, őket ezügyben megvédi a mentelmi joguk. Ebből a szempontból tehát nincs új a Nap alatt.

Sokan azonban úgy vélik, hogy miközben a parlamenti pártok túlnyomó többsége támogatja az október óta zajló, az utóbbi hetekben nagyobb lendületet kapó tárgyalásokat Öcalannal, addig Özdağ ennek hangos kritikusa maradt.

Ez pedig kellemetlenséget okozhat az ország-világ előtt a kurdokkal (PKK-val) megegyezésre törekvő kormányzat számára. A bevándorlásellenes politikus kiiktatásában a szíriai fejlemények is szerepet játszhattak: most, hogy az új szíriai vezetés alapvetően Törökország partnerének tekinthető, annyira nem veszi ki jól magát egy hangos, szírellenes párt. Egy biztos: Özdağ-t egyelőre nélkülöznie kell a török közéletnek.