Moldova a posztszovjet térség állatorvosi lova

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy minden rendben van Moldovában: a román nyelvű, egykori szovjet tagköztársaságban az igenek győztek azon az októberi népszavazáson, amely eldöntötte, hogy prioritásként veszik be az alkotmányba az EU-hoz való minél gyorsabb integrációt. Majd a múlt héten a nyugati integrációt támogató államfő, Maia Sandu diadalmaskodott az elnökválasztás második fordulójában. A látszat azonban csal; a helyzet ennél sokkal bonyolultabb és rosszabb, és a parlamenti választásra készülő, hárommilliós népességű ország nehéz hónapok elé néz.

Eltolódott arányok

Már az október 20-ai első fordulóban számos aggasztó jel mutatkozott. Bár Maia Sandu végzett 46 százalékkal az első helyen, Moszkva-pártiként számontartott fő ellenfele, Alexandr Stoianoglo egykori főügyész a várt tizenvalahány százalék helyett 26-ot kapott.

Kapcsolódó cikk

Moldova megkezdte a csatlakozási tárgyalások második szakaszát

Az EU-s referendumon pedig csak 50,2 százalékos, az előrejelzettnél jóval kisebb többséget értek el az igenek.

Ez is csak úgy sikerült, hogy a számlálás végére maradt a nyugati diaszpórában élők által leadott több százezer voks, ahol legalább nyolcvan százalékos volt az igenek aránya. Ez azt jelenti, hogy az országon belül leadott voksok között a nemek voltak többségben.

Gyakorlatilag ugyanez történt november 3-án, a második fordulóban is: a Moldovában leadott voksok alapján Stoianoglo került volna az elnöki székbe, ám a külföldről érkezett szavazatokkal végül Sandu győzött 55–45 százalék arányban.

Okok és tanulságok

Számos magyarázatot lehet találni arra, hogy a múlt század derekán a Szovjetunióba bekényszerített Moldovában – ahol volt alkalom megtapasztalni a birodalom árnyoldalait – ilyen sokan tartják jó ötletnek, hogy Brüsszel helyett Moszkvával barátkozzanak.

Például azzal, hogy Oroszország sokmillió dollárt költött szavazatvásárlásra: állítólag több százezer moldovai polgár kapott a pénzből, és sokan voltak, akiknek számlát is nyitottak, ahova rendszeresen érkezett a moszkvai appanázsból.

Az ügyletet Ilan Shor, moldovai, izraeli és most már orosz állampolgársággal is rendelkező üzletember szervezte, aki néhány évvel ezelőtt azzal került be a hírekbe, hogy egymilliárd dollárt sikkasztott a moldovai költségvetésből.

A moldovai elnök a magyar miniszterelnököt is partnernek tekinti a biztonságos és a virágzó Európa felé vezető úton

A szavazatvásárlás mellett Moszkva propagandával, álhírek terjesztésével, valamint tüntetések szervezésével is próbálkozott, és a jelek szerint ezzel sok ember szavazatát tudta befolyásolni.

Ugyancsak magyarázat lehet, hogy Moldovában sok orosz vagy orosz anyanyelvű polgár él, akik közül sokan attól tartanak, hogy a szomszédos Románia Moldova EU-s tagságát majd arra használja, hogy bekebelezze az országot. Moldova ebben a kérdésben igencsak megosztott, nagy a támogatottsága az egyesülésnek is. Moldova déli részén lévő Gagauzia – Stoianoglo otthona – viszont az egyik ellenállási pont.

A 150 ezer ember lakta autonóm terület vezetői már többször megerősítették, hogy ha egyesül Moldova és Románia, Gagauzia azonnal kikiáltja önállóságát.

Szakadár köztársaság

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Szovjetunió 1991-es széthullása után Moldovától elszakadt az azóta Oroszország által eltartott és védelmezett Dnyeszter menti Köztársaság (PMR).

A leginkább szovjet tematikájú panoptikumra emlékeztető államalakulat területéről is mentek át szavazni Moldovába, és helyi források szerint az érkezettek – a PMR vezetőinek engedve – ugyancsak Sandu és a nyugati integráció ellen voksoltak.

A PMR leginkább Oroszországhoz szeretne csatlakozni, az Ukrajna elleni orosz agresszió egyik célja éppen az lehet, hogy a Krím után a PMR-rel is közvetlen összeköttetésben legyen Oroszország.

Moldova Ukrajna mellett áll, és továbbra is mélyen hálás annak ellenálló képességéért. Erre az álláspontra helyezkedett Maia Sandu moldovai államfő, amikor Budapesten találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel

Nehéz hónapok

Bár az elnökválasztás és a népszavazás után átmenetileg örülhetnek az EU-párti politikusok – Moldova 2022-ben jelentkezett az unióba, és az idén már meg is kezdődtek a csatlakozási tárgyalások (ellenpélda Észak-Macedónia!) –, már most készülniük kell a jövő nyáron esedékes parlamenti választásra, ahol alighanem Moszkva újult erővel próbálja majd meg eltéríteni Moldovát a nyugati integráció útjáról.

Kapcsolódó cikk

ORSZÁG A BALKÁN SZÉLÉN: Így halad lassan és bizonytalanul a Nyugat felé Moldova

Sandunak nem lesz könnyű dolga, hiszen a mögötte álló pártok kevésbé népszerűek, mint maga az államfő. A következő hónapokban fel kell gyorsítani az életszínvonal emelkedését hozó reformokat, és erőfeszítéseket kell tenni az orosz beavatkozási kísérletek hatékonyabb visszaverése érdekében.

Az EU-nak is lépnie kellene. Miután a moldovaiak végül mégiscsak az integrációra voksoltak, Brüsszelnek gesztusokat kellene tenni az uniópártiak számára: növelni a támogatást és gyorsítani a csatlakozási folyamatot. Mindezt akkor kellene megtenni, amikor még mindig érezhető a bővítési fáradtság, és az EU kevésbé nyitott új tagok felvételére.

Ugyanakkor egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy ha az EU bezárkózik, Moszkva könnyebben maga felé terelheti a nyugat és kelet mezsgyéjén lévő országokat, például Grúziát, ahol a legutóbbi választáson az orosz befolyás alatt álló Grúz Álom nyerte a parlamenti választást.