A műtét lehet, hogy sikerült volna, de a beteg belehalt a huzavonába

Meghalt a mostari bosnyák Adnan Šemić, aki miatt a bosznia-hercegovinai Föderációban július 10-én egyhangúlag módosították a szervátültetésről szóló törvényt. A huszonhárom éves férfi Wilson-betegségben szenvedett, és sürgős májátültetésre szorult, amire azonban etikai és törvényi akadályok miatt nem került sor, miután már sikerült megfelelő donort találni a szerbiai Loznicából származó szerb Željko Mijailović személyében. Ez egy megkésett „jugoszláv” történet lehetett volna, ha a beteg időközben nem hal bele a huzavonába.

Beteg egészségügy

A történet különösen bonyolult, mint minden a Balkánon, ezért először megpróbáljuk felvázolni a jogi környezetet, mert annak megértése nélkül nem megyünk semmire.

Bosznia-Hercegovinában nincs állami egészségügyi minisztérium, ez a kérdés a két entitás – a Republika Srpska és a Föderáció – valamint a Föderáció tíz kantonjának hatáskörébe tartozik. Eddig minden kísérlet az állami minisztérium megalakítására kudarcot vallott.

A felsőház, a Népek Háza 58 tagból áll, akik a Föderáció tíz kantonális törvényhozásának kinevezett képviselői​

A transzplantációkat a boszniai Szerb Köztársaságban (Republika Srpska, RS) évek óta nem végzik, a betegeket többnyire Fehéroroszországba küldik az ilyen műtétekre, ahol egy beavatkozás körülbelül 67 ezer dollárba kerül, a költségeket a szerb entitás egészségügyi alapja fedezi.

Bosznia-Hercegovina az állami szintű rendezetlenség és a transzplantációk elégtelen száma miatt nem tagja az Eurotransplantnak, annak a nemzetközi alapítványnak, amely felelős a szervátültetések ösztönzéséért és koordinálásáért.

A mostari Adnan Šemićnél a ritka Wilson-kórt diagnosztizálták, ami egy autoszomális recesszív öröklődésű genetikai betegség, amely a réz kóros felhalmozódásával jár a szervezetben, és súlyosan károsítja mindenekelőtt a májat, de a vesét és az agyat is.

Donort kellett találni

Amikor az orvosok közölték Adnannal, hogy egy életmentő májátültetésre van szüksége, családja és barátai azonnal keresni kezdték a megfelelő donort. A korábbi törvények szerint csak rokonok és házastársak jöhettek számításba szervadományozás terén, ezért Adnan egész családja elvégezte a szükséges vizsgálatokat, de senki sem volt kompatibilis, hogy májat adományozhasson.

Végül a közösségi médiában kértek segítséget. Így került a képbe a szerbiai Loznicából származó Željko Mihailović, aki meglátta Adnan unokatestvérének tavaly nyári Facebook-bejegyzését.

Az ezt követő vizsgálatok kimutatták, hogy az ismeretlen jótevő 100%-osan kompatibilis Adnan vércsoportjával, a jogi akadályok azonban megnehezítették a transzplantációs folyamatot, mert a donor nem volt közvetlen rokona Adnannak.

Kapcsolódó cikk

Bosznia-Hercegovina világelső a lakosság számának csökkenésében

Bosznia-Hercegovina és sok más ország szigorú szabályokat alkalmaz a szervadományozással kapcsolatban, hogy megakadályozzák az esetleges visszaéléseket. Ezek a szabályok azonban hátrányos helyzetbe hozták Adnant, mivel az ő esetében a donor nem volt családtag, és ez nem tette lehetővé az életmentő beavatkozást.

Adnan történetére előbb a helyi, majd a nemzetközi média is felfigyelt, aminek köszönhetően a boszniai föderációs kormányzat és az ellenzék egyaránt összefogott egy sürgős törvénymódosítás érdekében.

Ez az összefogás különlegesnek számított, mivel ritka pillanat volt, hogy politikai nézeteltéréseket félretéve a közös cél érdekében rekordidő alatt elfogadásra került az „Adnan törvénye” néven ismertté vált szervtranszplantációs módosítás, ami lehetővé tette, hogy sürgős esetekben nem csak rokonok lehessenek szervdonorok, ha minden orvosi és etikai követelmény teljesül.

A műtétet a napokban tervezték a tuzlai kórházban, amikor török és horvát orvosok is érkeztek volna a beavatkozás elvégzésére. Adnan állapota azonban gyorsan romlott, és az idő nem volt kegyes hozzá.

A törvénymódosítás révén már lehetővé vált volna a transzplantáció, Adnan azonban már nem élte meg ezt a pillanatot.

A történet másik hőse

A történet másik hőse a szerbiai donor, Željko Mihailović, aki kész volt feláldozni májának a 40 százalékát annak érdekében, hogy megmentse a hercegovinai fiatalembert.

A Mostarban elvégzett közös vizsgálatok során kiderült, hogy Mihailović alkalmas donornak, de miután a boszniai törvények nem tették lehetővé a szervadományozást, Isztambulba mentek, hátha ott sikerrel járnak.

A történet másik hőse: Željko Mijailović

Mihailović elmondása szerint első alkalommal 15 napig voltak ott, de azért nem került sor a műtétre, mert a donornak volt ugyanis némi zsírfeleslege, ami állítólag komplikációkhoz vezetett volna.

Željkónak le kellett fogynia, és miután ez megtörtént, és az új leletek is azt mutatták, hogy lehetséges a transzplantáció, így következett egy újabb 40 napos isztambuli utazás és egy újabb elutasítás.

Most azért utasították vissza őket, mert Željko és Adnan között nincs vérrokonság, és nem is ismerik elég jól egymást. Az új csalódás új félelmeket jelentett, miközben Adnan állapota tovább romlott.

Egy újabb törökországi kísérletre már nem kerülhetett sor, mert miután a rendszerbe bekerült, hogy az etikai bizottság már kétszer elutasította őket, a központi bizottság visszadobta a kérésüket.

Adnan Šemić életét tehát nem sikerült megmenteni, a róla elnevezett törvény azonban lehetővé teszi, hogy a hasonló helyzetbe kerülő betegek könnyebben donorhoz jussanak, és az életmentő műtétek előbb elvégzésre kerüljenek.

Ha lett volna ilyen törvény, akkor talán nem kellett volna meghalnia, és az isztambuli utakat is meg lehetett volna spórolni.

Ugyanakkor itt még meg kell jegyeznünk, hogy Szerbia, ahonnan Adnan donorja származott volna, a nemzetközi adatok szerint az utolsók között szerepel a szervadományozás terén, ezért ott is reformokra lenne szükség, bár a gigantikus tervek halmozása közepette az egészségügyről nemigen esik szó.