Hogyan estek ki a franciák butábbaknak a szerbeknél? (OSCAR ’24)

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Ahogy lenni szokott: a filmesek számára óriási dicsőséget jelentő szobrocskák kiosztása előtt az idén is sok találgatás folyt. Nem utolsósorban vérmes vita a jelöltekről. Ezúttal is szenvedélyes hajba kapások történtek, alig megválogatott szavak röpködtek, szinte valóságos pofonok csattantak. Ebben a szerb sajtó se nagyon maradt le több másik mögött.

Például az N1 portálján napvilágot látott egy erről szóló, eléggé egyenes hangú cikk, amelynek a címét bátran kölcsönvettük: KAKO SU FRANCUZI ISPALI GLUPLJI OD SRBA. Abban a cikkszerző Boško Nicović azt írja, nehezen érthető – szerinte legalábbis –, miként eshetett meg Párizsban, hogy az előválogatás során nem a sok sikert aratott Egy zuhanás anatómiája győzött. Nem a Justin Triet rendezőnő sok díjat, egyebek mellett egy Arany Pálmát is bezsebelő alkotása nyert, főszerepben a ragyogó Sandra Hüllerrel. Ehelyett a francia-vietnámi Tran Anh Hung filmje: A szenvedély íze (Le passion de Dodin Bouffant) utazhat (most már: utazhatott) Amerikába, holott objektíve sokkal gyengébb ez a főzős Szenvedély a véres Zuhanásnál. – Szóval: a franciáknál meglehetősen buta döntés született, amellyel vígan túlszárnyalták őket, szerbeket.

Kapcsolódó cikk

SZERB CSERNOBIL: Szigorúan ellenőrzött vonatok és a képlet őrei

Ugyanis Belgrádban meg úgy alakult, hogy a nem túlságosan nevesített döntéshozók a Milorad Milinković rendezte Što se bore misli moje c. történelmi drámát tartották szerb részről legméltóbbnak a nevezésre, holott legalább három jobb film is akad. Köztük például – jegyezzük meg a magunk részéről – épp a történetében mellesleg Franciaország felé kanyarodó, az egykori vinčai halálos kimenetelű atomreaktoros balesetet feldolgozó mozialkotás: A képlet őrei. Rendezője-producere egy személyben a híres szerb színész és filmdirektor, a hatvanas éveibe lépett Dragan Bjelogrlić, aki valamelyik epizódszerepben is megjelenik. Akárcsak a rég elismert, tulajdonképpen még most is aktív, életében legendává vált Miki Manojlović (A papa szolgálati útra ment stb.)

– Meddig fognak a szerbek komolytalankodni, mintegy heccelődni az Oscarral? – teszi fel a kérdést Nicović, de nem tudja, vagy nem akarja pontosan megválaszolni.

Bevezető áron:

Amerikai Prométheusz

Ám lényegében mindegy is már. Mert történt az, hogy egyik sem nyert a két szóban forgó, odaküldött film közül. Túl az óceánon, ugye, a messzi-messzi aranylázas és fanfáros Kaliforniában. Nem aratott se szerb, se francia, ami kiderült a minap, jól láthatta ország-világ. Sejthető volt előre, ahogy vélik többen is. Amolyan legyintő hangon, ha van ilyen. (Intő meg nyakon legyintő…)

Viszont hallhattuk-olvashattuk, hogy a nemzetközi/külföldi filmek kategóriájában egy Auschwitz-tematikájú amerikai–angol–lengyel koprodukció lett a díjnyertes, címe szerint az ÉRDEKVÉDELMI TERÜLET. Irodalmi adaptáció, melynek története szerint a koncentrációs tábor parancsnoka, Rudolf Höss és párja ott alakítja ki álomotthonát, szerelmi fészkét a láger tőszomszédságában. Ezt a rendíthetetlen kettőst nem zavarják a szomszédból átszűrődő borzalmas zajok. Fő, hogy a férfi munkahelye közel van. (?) Egyébként: ami késett, nem múlott, mert a feleséget itt már említett Sandra Hüller játssza. Tehát nem maradt reflektorfény nélkül Sandra.

Christopher Nolan az egyik Oscarral a kezében, a másikkal a háta mögött (Forrás: Screenshot)

Ugyanakkor a legjobb amerikai (valójában részben angol, mindenesetre angol nyelvű) filmnek járó aranyszobrot – amelyet egyébként tilos eladni (hi-hi!) –, az OPPENHEIMER kapta, amit senki sem csodál. Írta és rendezte az American Prometheus című könyv alapján Christopher Nolan. Az atombomba megalkotóját, háború és béke atyját, Teller Ede és Szilárd Leó munkatársát, az ún. Manhattan Terv vezetőjét, véljük, amúgy fölösleges külön bemutatni, moziban mégis érdekes lehet a sztorit megnézni. Megfigyelhető volt a díjkiosztón, hogy Nolan még rendesen vissza sem ült a helyére, amikor ismét szólították, ugyanis elvihette a legjobb rendezésért járó díjat is.

Hol lehetne jobban megmenteni a nyugati civilizációt, mint egy hegyvidéki, magas sivatagi fennsíkon, 7200 láb tengerszint feletti magasságban, amely úgy néz ki, mintha ha John Ford valamelyik westernfilmjéből húzták volna elő? Los Alamos, az eredeti helyszín (Forrás: WP)

Ugyanebből a produkcióból Cillian Murphy a legjobb színésznek kijáró elismerést vehette át. A legjobb színésznő viszont a Jórgosz Lánthimosz rendezte, SZEGÉNY PÁRÁK c. amerikai–ír–angol filmdrámában tündökölt. Emma Stone ebben egy újból életre keltett ifjú nőt játszik, aki züllött szerelmével elszökik világot látni. Kontinenseken átívelő kalandra indulnak kettesben, talányos végkifejlettel. Stone kisasszony ezzel megelőzte a sokak által elsőszámú esélyesnek tekintett, amerikai indián származású színésznőt, Lily Gladstone-t, aki így a mi szeretett BALK-unk mozijában is bemutatott: Megfojtott virágok c. Scorsese-alkotásban játszott Robert De Niro és Leonardo DiCaprio oldalán. A mostani gáláról mind a négyen üres kézzel kényszerültek távozni.

Kormányzatilag is felköszöntötték Mihalek Zsuzsát. Kovács Zoltán az X-en közétett fotóhoz a következőket írta: öröm látni, hogy évről évre elismerik a magyar filmesek óriási tehetségét a nemzetközi színtéren

Nekünk, magyaroknak okvetlenül meg kell említenünk, hogy a díjazottak hosszú sorában ott láthatjuk Mihalek Zsuzsa berendező (díszlettervező, díszletes) nevét is, akinek a kitüntetése ugyancsak a Szegény párákhoz kötődik. Őt ugyebár a legjobb látványterv kategóriában találták – két másik munkatársával együtt – remeklőnek. Zsuzsa nem tudott jelen lenni az ünnepségen, de lélekben ott volt a helyszínen, ahogy azt a róla született cikkekben olvashatjuk, összefüggésben az idei Oscarral. Márpedig róla szóló írásból máris akad szép számmal, ezekben megtaláljuk az életrajzát.

Meg egy máris kis anekdotává alakuló sztorit. Nevezetesen azt, hogy az Eldorádóban anno forgattak egy jelenetet, amelyikben egy kislány lábára rálép a ló. Természetesen nem lehetett igazi lóról szó, de nem is lehetett mű lóláb. Hogy ez valahogy megoldódjon, új Oscar-díjasunk egy döglött ló végtagját cipelte el az Állatorvosiról. – Érdekes, közben bennünk felvetül, mi lett volna, ha ugyanezt, illetve hát odavaló hasonlót Coppola Keresztpapájában kellett volna tennie.

– Lengő lófejek a csillagok – verselte egykor kedvenc lírai vesszőparipánk: Sz. J.