Hangtompítós ellentmondás, vagy ki dobhat koszorút a Dunába?

A cikk meghallgatása

Senki sem tudta, hogy mi várható Vukováron szombaton, november 18-án, a hagyományos, immár 25-ször megtartott Emlékezés menete nevet viselő rendezvényen. Az évfordulót megelőzően Ivan Penava vukovári polgármester, a Hazafias Mozgalom (Domovinski pokret – DP) elnöke ugyanis harcias nyilatkozataival, illetve egy nem túl jól sikerült plakáttal tüzelte a hangulatot, mondván, hogy azok akiket zavar a HOS (Hrvatske obrambene snage – Horvát Védelmi Erők) illetve “A hazáért készenlétben!” jelmondat, jobban teszik, hogy az idén nem mennek el Vukovárra.

Mesterségesen felkavart érzelmek

A mesterségesen felhevített hazafias érzelmek – melyeket Penava bizonyára saját választási céljainak számított szentelni – azonban meglepően elcsitultak, méghozzá azért, mert Vukováron idén 150 ezer horvát jelent meg.

Ez abszolút rekordnak számít, mert általában olyan 65 ezer ember szokott összegyűlni a megemlékezésen, és ebben a tömegben a Hazafias Mozgalom aktivistái váratlanul aránytalan kisebbségbe kerültek.

A Hazafias Mozgalom vezetése, középen az elnök Ivan Penava, aki egyúttal Vukovár polgármestere is. (Forrás: X-platform, Hazafias Mozgalom)

A puliszka Horvátországban sem robbant, kisebb kilengések, kilengési kísérletek ellenére – kifütyülték Plenković miniszterelnököt, illetve kisebb csoportok karlengetéssel és “A hazáért készenlétben!” skandálásával üdvözölték a HOS túlélő tagjait – minden a legnagyobb rendben zajlott le.

Senki sem beszél nagyon róla, ám a pápai nunciuson kívül, idén sem a Zágrábban akkreditált diplomaták, sem a rendezvényen rendszeresen megjelenő katonadiplomaták nem tűntek fel Vukováron.

Mi volt itt kérdéses?

Mint már ezt számtalanszor elmagyaráztuk, a horvát Sieg Heil!, azaz a “A hazáért készenlétben!” (Za dom spremni!) éppen a HOS miatt ellentmondásos kérdés Horvátországban.

A vitatott plakát, az ellenzői a nagy U-betűt kifogásolták, mert az szerintük az usztasákra utal

A kilencvenes évek elején keménykedő Dobroslav Paraga által vezetett Horvát Jogpárt katonai szárnyának számító HOS ugyanis a Honvédő Háború idején egyértelműen érdemeket szerzett az ország védelmében és a jelmondatának számító “A hazáért készenlétben!” ez úton bizonyos fokig levált az eredeti második világháborús örökségről.

Gyakorlatilag két “A hazáért készenlétben!” létezik immár, az egyik a II. világháborús kviszlingállam szlogenje, a másik pedig a közelmúltban a fegyveres ellenállása tüzében megtisztult jelmondat.

Ennek köszönhetően nem járt el a rendőrség a szombati menet résztvevőivel szemben, illetve ennek köszönhetően járt el a horvát foci válogatott múlt havi eszéki meccsén az ezt kiabáló szurkolók ellen.

Ha valaki továbbra sem érti, miről van szó, sajnálom, jobban nem tudom megmagyarázni, a Balkán egy komplikált hely.

A horvát elemzők is bajban vannak

Némileg könnyít a helyzetemen, hogy a horvát elemzők is bajban vannak a szombati események tolmácsolásakor, de a politikai pártok sem szerepelnek éppenséggel kimagaslóan.

A kormánypárti narratívát követő elvtársak “két Horvátországot” láttak vonulni szombaton Vukováron, az egyiket az elégedetlenséget szító, saját hasznot előtérbe helyező erők képezik, míg a másikat a bölcs kormánypárti szavazók és az “egyszerű” polgárok, akik csak kegyeletüket akarták leróni a hősök emléke előtt.

A baloldali kamerádok továbbra is kifogásolják, hogy a HOS zászlaja, illetve az ezen szereplő jelmondat alatt vonuló veteránok vezették az emlékmenetet és Sandra Benčić, a Bírunk! (Možemo!) akcióját dícsérik, aki egy koszorút dobott a Dunába, a vukovári csata minden ártatlan áldozatára emlékezve.

Sandra Benčić egyetlen koszorút dobott a Dunába minden ártatlan áldozatra emlékezve (Forrás: X-platform, Možemo!)

Ez azért volt kvázi nagy trucc, mert a Hazafias Mozgalom vezetői még jóval a rendezvény előtt bejelentették, hogy élőlánccal akadályozzák meg az SDSS (Samostalna demokratska srpska stranka – Önálló Szerb Demokrata Párt) képviselőit abban, hogy koszorút dobjanak a Dunába a vukovári szerb áldozatok számára az emléknap előtti napon.

Ezért Milorad Pupovac és az SDSS bölcsen az idén nem ragaszkodott a hagyományhoz.

A jobbcentrumból kiszoruló, vagy oda sohasem pályázó, hazafias, nemzeti, keresztény, stb. meggyőződésű hölgyeknek és uraknak ez a Benčić-féle hozzáállás tökéletes felütésnek bizonyult – különben nem tudtak volna nagyon mit mondani – ezért nagy erőbedobással szálltak rá a képviselő asszonyra.

A Most (Híd) Facebook-bejegyzése szerint “Sandra Benčić nagyobb Pupovac, mint Pupovac, mert úgy gondolja, hogy azzal, hogy koszorút dob a Dunába, a maga progresszivitását mutatja meg, miközben valójában egy tipikus jugo komplexust dédelget, amely szerint nem jöhet el az a nap, amikor anélkül ismeri el, hogy Horvátország mekkora áldozatot hozott és mekkora érdemeket szerzett a védelmi háború megnyerésében, hogy eközben a szerbeknek ne tulajdonítana még nagyobbat.

A Most szerint pontosan azért, mert Benčićnek nincs emancipált és szuverén tudata, soha nem lesz nemhogy miniszterelnök, de komoly jelölt sem a posztra. Ezt azzal már bizonyította, hogy a közös nyelvről szóló nyilatkozat aláírójaként úgy vélte, hogy Horvátországnak még saját nyelve sincs, mert a horvát és a szerb egy és ugyanaz a nyelv.