Új horvát védelmi miniszter – értem is, meg nem is

A cikk meghallgatása

Andrej Plenković a kormánytagokkal folytatott konzultáció után, hétfőn a kora délutáni órákban bejelentette, hogy Mario Banožić leváltott védelmi minisztert Ivan Anušić, eddigi Eszék-Baranya megyei főispán követi a poszton. Egyúttal Anušić a kormány alelnöki posztját is megszerezte, ami mintegy alátámasztja a Kelet-Horvátország erős emberének számító ex-főispán politikai súlyát. Anušić előtt csupán Krstičević tábornok volt védelmi miniszterként egyben a kormány alelnöke is. Plenković ezt úgy magyarázta, hogy ez az egyedüli logikus lépés, mert Anušić a kormánypárt négy alelnökének egyike, és miután a másik kettő, Butković és Bačić a kormányban is alelnöki poszton van, így ez járt Anušićnak is.

Valószínűleg kovertált lépésről van szó

Most, amikor a választásokig olyan szűk fél év van hátra, kicsit furcsának tűnik, hogy Anušić belement egy ilyen játékba, ésszerűbb lett volna, ha a választások után válogat a felkínált lehetőségek közül.

A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy egy előzetesen megbeszélt, majd elfektetett intézkedésről van szó, mivel Banožić miniszteri széke néhányszor kellemetlenül inogni kezdett a különféle, kisebb-nagyobb afférok kapcsán.

Kapcsolódó cikk

VEČERNJI LIST: Orbán emberei azt kiabálták Baranyában, hogy „Magyarország Fiuméig”

Paradox módon idáig Banožićot csak az mentette meg, hogy Milanović köztársasági elnök vehemensen a fejét követelte.

Plenkovićnak még a látszatát is el kellett kerülnie annak, hogy Milanovićnak esetleg igaza lehet, ezért ragaszkodott a már eleve provizóriumként védelmi miniszterként installált Banožićhoz.

Mint ezt valaki a horvát kollégák közül találóan megállapította: “ennek az embernek nem lett volna szabad bármilyen miniszternek lennie soha és sehol.”

És igaza volt. A “Szép Márió” az égvilágon nem értett semmihez – esetleg a közgazdasághoz konyított egy picit – nem tudott angolul, amiért is volt néhány legendás fellépése a NATO-ban és egyebütt, a katonai ügyekhez meg lövése sem volt.

A nyáron azon derült az ország, hogy a védelmi miniszter rövid és közepes lejáratú légvédelmi rendszereket emlegetett, ezért egyesek azzal ízetlenkedtek: még jó, hogy nem jelentett be kamatlábakat is a légvédelem kapcsán. Ha Zoki Bonddal nem különbözött volna össze, senki sem tudta volna, hogy létezik!

Mire jó ez Anušićnak, illetve Plenkovićnak?

Talán a kormányfővel kezdenénk, mert az az egyszerűbb. Miután a vis maiornak köszönhetően megszabadult a ballasztként ránehezedő stüszi vadásztól, alkalom nyílt arra, hogy rendezze viszonyát Anušićtyal.

Az ugyanis némileg feszült volt azóta, hogy Plenković menesztette Nataša Tramišakot, Anušić közeli munkatársát a területfejlesztésért és európai uniós alapokért felelős miniszter posztjáról, méghozzá úgy, hogy a mai napig nem indokolta meg ennek okát.

Kapcsolódó cikk

Jól temperált vádirat a bemószerolt főispán ellen

A kuloárok szerint Tramišak nem volt feltétel nélkül lojális a kormányfőhöz, sőt egyes kérdésekben szembement vele.

Anušić kinevezése a szlavón bán szemszögéből kettős haszonnal jár: egyrészt kiüti a Vukovár-Szerém megyei konkurencia maradék aduját a játékból – az ottani főispánt, Damir Dekanić Dekszet sikeresen kigolyózták már – és Anušić így némi szerencsével kiterjesztheti hatalmát erre a kelet-horvátországi megyére is.

Az, hogy magasabb polcra került ezzel a megbízatással, kétségkívül hízelgő – bár veszélyeket is rejt magában -, de ugyanakkor Anušićnál jobb jelölt pillanatnyilag nincs a védelmi miniszter posztjára.

Kiskorúként, 17 évesen vonult be önkéntesként a horvát hadseregbe, bejárta az ország harctereit, profi katonaként, a 3. gárdabrigád, a Menyétek tagjaként vonult nyugdíjba, és ha másért nem, már ezért is másként viszonyulnak majd hozzá a hadsereg tagjai, struktúrái és nem elhanyagolhatóan a klánjai.

Sürgős védelmi reformokra van szükség

Anušić kinevezése azonban tovább is mutathat a jelenlegi párton belüli helyezkedésnél.

Horvátország ez idáig még nem foglalkozott komolyan a megváltozott katonai-biztonsági helyzettel, és tulajdonképpen a hadsereg még mindig az egykori boldog békeidőkben lefektetett tervek mentén működik.

Illetve nem működik, amint ezt Milanović köztársasági elnök szívesen hangoztatja.

Kapcsolódó cikk

Mikimauszos ragtapasz: a horvát kormány nem vész el, csak átalakul

Miután Plenković miniszterelnöknek prioritásai egyértelműen külpolitikai téren voltak, a katonai dolgokat eléggé elhanyagolta. Talán úgy tűnt neki, hogy a francia vadászbombázók megvásárlásával eleget tett a hon védelmének.

Balszerencséjére azonban összeomlott az európai biztonsági architektúra, így Horvátországnak is haderőfejlesztésbe kell kezdenie, ha akarja, ha nem.

A struktúrák tehetetlenségét szemlélteti, hogy még mindig nem voltak képesek meghozni a hadsereg fejlesztésének stratégiai dokumentumát, ami nélkül nincs, és nem is lehet semmiféle fejlesztés.

A gyakorlatban nem valószínű, hogy Anušić a kormány megbízatási idejének fennmaradó pár hónapjában bármilyen konkrétummal járul hozzá a helyzet megoldásához, viszont nem kizárt, hogy a választások után őt bízzák meg a horvát Zrínyi terv megalkotásával és kivitelezésével.