Connect with us

B A Balkanac

Vehemencia, Tolerancia és a Dizájner

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

tolerancia
Ebből az egészből lett később az egyre bővülő: Gördülő Tolerancia. Azaz a TOLERANCE POSTER SHOW, amely a világot járja
A cikk meghallgatása

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ikerpár: Vehemencia és Tolerancia. Noha egypetéjűek, természetükre nézve mégis homlokegyenest különbözőek. Az első indulatos, hirtelen haragú, a másik viszont türelmes, elnéző. Utóbbi szimpatizálói egy szép napon teleragasztották a várost csupa nagybetűs TOLERANCIÁT hirdető plakátokkal, mire VEHEMENCIA dühbe gurult, hirtelen epeömlésében tíz vörös körmével látott neki letépkedni azokat, amiben népes tábora is követte. Tolerancia sokáig elnézte ezt, azonban egyszer csak nála is betelt a pohár, ezért úgy döntött, hogy lép.

tolerancia

– De vajon mit léphetett gyorslépésben Tolerancia?

A kérdést egyenest Mirko Ilic boszniai származású, New Yorkban élő dizájnerhez intéztük rég. Mirkóhoz, akinek tavasszal kiállítása volt Pesten, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Ilic (kvázi?) jó mélyen elgondolkodott, majd elnevette magát, mondván, hogy ez egy fogas, jócskán „prefrigani” kérdés, amin bizonyára még el fog rágódni egy darabig. – Idő kérve, dolog rég borítékolva tehát, addig t-t: tipegünk tovább. Elmondjuk közben, valójában ki is ez az ember itt, aki szőröstül-bőröstül, vagy „glavom i bradom” maga a DIZÁJNER (hogy ne használjuk az idegen Designer kifejezést, ugyanakkor anyanyelvi szóösszetételek hosszú magyarázatába se bonyolódjunk!).

Mirko – eredetileg Ilić – még a múlt század ötvenes éveinek ama lágyan ringó, békebeli derekán született Boszniában, Bijeljinában. Már gyermekként különös előszeretettel rajzolt. Néha a házfalra, aminek édesapja kifejezetten nem örült, mamája viszont arra is csillogó szemekkel, túláradó büszkeséggel nézett. Képzeletünket száz méterrel hátrébb parancsolva: későbbi munkáit tehetséges emberünknek a jugoszláv lapok szívesen közölték. Olyanok, mint például a lendületes Polet, az új tavaszt hozó Lasta, nem utolsósorban a meztelen dupler-fotóiról híres Playboy-pandan Start. Ő formálta meg a zágrábi Danas hetilap arculatát, aztán alapítója volt a képregényesek Újkvadrátum körének, amely által – az újhullámos törekvésekkel találkozva – lemezborítókat készíthetett pl. a Prljavo kazalište, majd a Bijelo dugme meg a Parni valjak számára, amiből az Azra sem maradhatott ki.

Mirko (Slavko nélkül) hosszú utat tett meg a színházplakátok gyártási útján ugyancsak, nem kevésbé a filmplakátokén. Ő jegyzi a híres Ko to tamo peva című jugó film plakátját – egyéb munkái mellett, persze. (A filmről ugyanitt B. A. B. már írt bővebben! /de csitt, ne kiabáljunk./)

Ahogy hírneves Dizájnerünk tavasszal a HVG-nek nyilatkozta a Moholy-Nagyon: érzése szerint ő huszonöt éves korára csaknem minden olyat elért Jugoszláviában, amit helyben elérhetett, maradt hát a külföld (ahogy annyi honfitársnak akkoriban: hisz volt útlevél, lehetett menni; a nyitott kommunizmus kapui kitárva). Előbb Hollandia, majd Nagy-Britannia, de legvégül az USA került képbe, majd valósult is meg. Amerikában dolgozott a Marvel kiadóháznak, ment is erre-arra, hogy végül New Yorkban horgonyozzon le – a Time magazinnál. A jugó háború kezdetére már rendesen gyökeret eresztett az Újvilágban. Illusztrációi jelentek meg mindenfelé, művészeti igazgatója lett a Time International projektnek, némely munkája helyett kapott a New York-i Modern Művészetek Múzeumában is, közben olyan hírességekkel ismerkedhetett meg, mint Milton Glaser „bajtárs”, akinek majd egyszer (itt csakhamar!) fontos szerepe lesz a dolgok alakulásában.

Németh András újságíró kollégának nyilatkozva a magyar fővárosban Ilic Jugoszláviáról és saját magáról elmondta még azt, amit nyilván már volt alkalma sokhelyütt elmondani, hogy nemzedéke és annak környéke simán nem hitte el, hogy bekövetkezhet az, ami bekövetkezett Jugóban. Egyszerűen nem gondolták, hogy egyesek ennyire mohók lehetnek, és ennyire tönkretehetik nemcsak a más vallásúak és nemzetiségűek életét, hanem a saját nemzetük jövőjét is. Hiszen amikor véget ért a háború, és már nem tudtak többet rabolni, akkor kirabolták a saját nemzetüket is.

– Bizony – folytatta Ilic –, az emberek nem hittek a saját szemüknek, miközben el sem tudták képzelni, hogy összeégve, holtan az útmentén fekhetnek.

tolerancia

A Gördülő Tolerancia plakátkiállítás a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (Forrás: Instagram, Mirko Ilic)

Mindazonáltal Dizájnerünk nem fordult el a volt Jugoszlávia eseményeitől. Támogatta például az ottani Zsidó Filmfesztivált, amelynek nevéhez odabiggyesztették a Tolerancia kifejezést, hogy palesztin filmeket is vetíthessenek, s ez megtetszett neki. Végül egy közeledő ljubljanai kiállítás megszülte a nagy ötletet. Nyomban szólt már említett Milton Glasernek, hogy készítsen el sebtében egy posztert, meg szólt másoknak is, hogy készítsenek plakátot, Ljubljanába utazót. Lényeg az volt, hogy mindenki írja rá a nevét, meg helyezze el rajta a saját nyelvén a TOLERANCIA kifejezést. Glaser megcsinálta időben, ahogy a magyar Orosz István is, meg sokan mások. Ebből az egészből lett később az egyre bővülő: Gördülő Tolerancia. Azaz a TOLERANCE POSTER SHOW, amely a világot járja, többek közt a béke/megbékélés igéjét hirdetve. – Mirko Ilic tapasztalata szerint pusztán politikai okokból csak a kelet-európai kiállításokon estek neki a plakátoknak. Vagy fütyültek és zajongtak a beszélgetéseken, esetleg a nyelvüket öltögették. Meg dobogtak a lábukkal a workshopon.

P. S. Őszintén be kell vallanom, hogy mi lehetett Tolerancia igazából hatékony lépése Vehemencia ellen, igazából nem világos számomra sem. Erre a beugratósra még nem jött megnyugtató válasz kívülről. Ezért ha valakinek van tippje, segítene? Mielőtt ez az egész elutazna jó messzire, például túl az Óperenciára: DEMENCIÁBA.

A BALK Hírlevele


Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Oroszország

Kína

Európai Unió

IN ENGLISH

Egy hét legjava