BALKÁNI ABSZURD: A partizángyerekeket egy csetnik rajzolta, az egyikből a legjobb jugoszláv focista lett

– Mirko, vigyáz golyó! – figyelmeztette a barátját Slavko. Mirko lehajolt, hogy elkerülje a golyót, majd odavetette barátjának: – Köszönöm, Slavko! Megmentetted az életemet. – Ezt a párbeszédet mindenki ismerte a volt Jugoszláviában, ahol a múlt évszázad hatvanas-hetvenes éveiben az ifjúság képregényeken nevelkedett. A „rajzolt hősök” többsége külföldről szivárgott be, de gyártottak hazai példaképeket is a fiataloknak, hogy már gyerekkorban hozzászoktassák őket a szocializmushoz, és megszerettessék velük a „dicső partizánokat”.

Mirko és Slavko

A legnépszerűbb képregények Olaszországból érkeztek a volt Jugoszláviába, mint például Blek Stena (Il Grande Blek), amely valójában egy „spagetti képregény” volt, hiszen a története az amerikai függetlenségi háború idején játszódott.

Szintén Olaszországból költözött át a délszláv térségbe Alan Ford, aki egy félreértés folytán titkos ügynök lett, és különös kalandokba keveredett New Yorkban.

A harmadik főhős Zagor, akit szintén Itáliában álmodtak meg, de ugyancsak amerikai identitást kapott. Zakor Pennsylvaniában védte az indián törzseket, és harcolt a bármilyen bőrszínű bűnözők ellen.

Voltak még más képregények is, de egyik sem volt olyan népszerű, mint a hazai gyártású „Mirko és Slavko”, amelynek két főhőse a partizánháború és a szocializmus „kultikus brandjévé” vált.

A két főszereplő, Mirko és Slavko, gyerekpartizánok voltak, bátrak, félelmetesek és természetesen legyőzhetetlenek, akárcsak a partizánfilmek hősei.

Kultikus hősök

Mirko és Slavko első története 1958 novemberében jelent meg a Dječje novine összjugoszláv gyerekmagazinban, amelyet a szerbiai Gornji Milanovacban adtak ki.

A két főhős számról számra népszerűbbé vált, történeteik 1963-ban már külön, önálló képregényként jelentek meg a gyerekújságon kívül.

A Vardartól egészen a Triglávig, vagyis Macedóniától Szlovéniáig szinte mindenki ismerte a németek ellen küzdő partizánlegényeket, a róluk szóló történetek több mint hatszázezer példányban jelentek meg.

A sikernek köszönhetően – mint Amerikában szokás – a képregényből a volt Jugoszláviában is filmet forgattak, amelyben az egyik főszerepet a jugoszláv partizánfilmek nemrég elhunyt doyenje, Velimir Bata Živojinović játszotta.

Mirko és Slavko alakja pólókon, iskolatáskákon, füzetborítókon és miegymáson is feltűnt.

Partizánok és csetnikek

A történelmet a győztesek írják, ez viszont a volt jugoszláv képregényekre nem igaz. Mert azokat egy kiugrott csetnik rajzolta, akit Desimir Žižović Buinnak hívtak.

Desimir Žižović a második világháború elején a csetnikmozgalomhoz szegődött, és kezdetben a csetnikeknek rajzolt képregényeket, 1944-ben azonban átállt a partizánokhoz, és jelentkezett az ottani „művészegyletbe”.

Valószínűleg nem véletlen, hogy Mirko és Slavko kizárólag a németeket ölte, és egyetlenegy alkalommal sem harcolt a csetnikek ellen.

Desimir Žižović autodidakta művész volt, Mirkot a saját fiáról mintázta meg, Slavkot pedig egy katonatiszt csemetéjéről, aki később még a gyerekhősöknél is nagyobb hírnévre tett szert.

A fiút Slobodan Santračnak hívták, aki a jugoszláv futball egyik leggólerősebb játékosa lett, 453 hivatalos meccsen 276 gólt lőtt.

Santrač az ország szétesésének idején – 1994-től 1998-ig volt a jugoszláv válogatott szövetségi kapitánya, és ebben a tisztségében vett részt az 1998-as franciaországi világbajnokságon.

A korszellem

Természetesen nem Desimir Žižović Buin volt az egyetlen csetnik, aki annakidején átállt a partizánokhoz.

A volt Jugoszlávia területén – különösen Szerbiában – ma is ápolják az átállás „korántsem haladó hagyományát”, és úgy váltanak pártot vagy világnézetet a politikusok, hogy öröm nézni.

Az ilyen személyek neve a szerb nyelvben a „preletač”, vagyis az „átrepülő”.

Szerbiában a 2008-tól 2019-ig terjedő időszakban parlamenti mandátumhoz jutó 744 politikus közül legalább kétszázan fordultak meg több pártban, pedig most még háború sincs.

De ez már egy másik történet. A fent elmondottakból csak annyit érdemes megjegyezni, hogy mindenképpen figyelmeztessük a barátunkat, ha látjuk, hogy jön a golyó!

Mert életet menthetünk vele!