BRACIKA ELMENT: Elhunyt Mihalj Kertes, a joghurtforradalom „nagy alakja”

Távozott az élők sorából Bracika, vagyis Mihalj Kertes, akiről nagy tisztelettel emlékezett meg Alekasandar Vučić szerb elnök, Ivica Dačić szerb külügyminiszter és Vojislav Šešelj szerbiai radikális vezető, az utóbbit „csetnikvajdaként” is szokás emlegetni. A névsor már önmagáért beszél, és egyáltalán nem meglepő, hiszen Kertes ugyanabból a keltetőgépből származik, mint a három másik említett személy. Ezt a keltetőgépet Slobodan Milošević volt szerb & jugoszláv diktátor üzemeltette.

Igazi „hazafi”

A szerb elnöki hivatal közleménye szerint Aleksandar Vučić részvétét fejezte ki Mihalj Kertes családjának, barátainak és párttársainak, megjegyezvén, hogy a most távozott személy „mindenekelőtt Szerbiát szerette, politikai tevékenysége pedig az ország közelmúltbeli történelmének egyik legnehezebb korszakát fémjelezte”.

– Hazájához mindvégig lojális volt a nagy kihívások, heves szankciók és a Szerbiára nehezedő nyomások idején, amikor racionálisan kellett gondoskodni az országról és az emberekről

– írta részvéttáviratában a szerb elnök.

Itt érdemes megjegyezni, hogy Kertes leginkább Slobodan Miloševićről gondoskodott, „dicstelen hírnevét” pedig a köznyelvben általában a joghurtforradalomnak, hivatalosan az „antibürokratikus forradalomnak” nevezett események idején alapozta meg.

Milošević felemelkedése idején Kertes vezette a tüntetőket az újvidéki pártházhoz, ahol a megszeppent vajdasági szocialista/kommunista vezetők szendviccsel és joghurttal „kedveskedtek” az „öntudatra ébredt népnek”, amely a joghurtot fegyverként felhasználva dobálta meg a pártházat és annak lakóit. Innen származik a „joghurtforradalom” elnevezés.

A kilencvenes években Kertes a jugoszláv/szerb állambiztonsági szolgálat vezetője és a szövetségi belügyminiszter helyettese volt, a legnagyobbat azonban a vámhivatal élén alkotta, tevékenységével hathatós támogatást nyújtott a Milošević-rezsim hatalomban tartásához.

Szállóigeként terjedt el a következő mondata: „Zašto se Srbi plaše Srbije, kada se ja kao Mađar ne plašim?”, amivel annak az értetlenkedésének adott hangot, hogy a szerbek miért félnek a (miloševići) Szerbiától, ha ő magyarként nem fél.

Mihalj Kertes eszmetársai

A cikk elején említett kelttőgépben kikelt személyek közül részvéttáviratot küldött Ivica Dačić, szerb külügyminiszter, a szerb kormány első alelnöke, a Szerbiai Szocialista Párt elnöke is, a kommunistából szocialistába átvedlett pártjának ugyanis Kertes az egyik alapítója volt.

A Szerb Haladó Párt tagjai – többek között Maja Gojković kulturális miniszter és Miloš Vučević védelmi miniszter – Bracika szűlővárosába, Bácspalánkára látogattak 2016-ban (Forrás: N1)

Dačić szerint Kertes a nagy társadalmi változások idején „önfeláldozó és hazafias” tevékenységet folyatott, miközben elkötelezetten munkálkodott a Szerb Köztársaság állami és nemzeti céljainak megvalósítása érdekében.

Szerbiai sajtójelentések szerint Bracika azonban hűtlen lett a Szerbiai Szocialista Párthoz, és átigazolt a Szerb Haladó Párthoz, amelyet akár Szerb Hatalmi Pártnak is nevezhetnénk.

A sor úgy teljes, hogy a kilencvenes évek antihősei közül feltűnjön az akkortájt általában csetnikvajdaként emlegetett Vojislav Šešelj is, aki szintén emlékezett a halottra.

– Kertes Mihaljt nagyon jó embernek és nagy hazafinak tartom. Utolsó leheletéig hűséges volt Szerbiához, és önzetlenül dolgozott érte

– mondta Šešelj, aki megjegyezte, hogy a Miloševićet megbuktató, most ellenzékben leledző szerb politikusok kormányzásuk idején üldözték a elhunyt Kertest, mert Milošević közeli embere volt, Šešelj azonban az életére esküdve állította, hogy Bracika „soha egyetlen dinárt sem lopott el”. Vajon hány élete van Šešeljnek?

De halottról nem illik rosszat mondani, viszont az embernek néha az az érzése, hogy Szerbiában „véletlenül készakarva” megnyomták a „reset” gombot, és az ország a kilencvenes évekre „bootolt vissza”.