VÁRT FORDULAT: Az egyik bűnöző azt állította, hogy megakarták ölni a Aleksandar Vučićot 🔞🔞🔞

Ha valaki gyakran kiált farkast, már akkor sem hisznek neki, amikor ordas problémák jelentkeznek – állapítható meg azt követően, hogy Veljko Belivuk (Bajkeverő Velja) bűnözői csoportjának egyik tagja, aki az “együttműködő vádlott” státuszát “élvezi”, azt vallotta, hogy a csoport Aleksandar Vučić meggyilkolására készült. A szerb elnök és környezete már annyiszor vetette fel ezt az opciót, hogy Srđan Lalić “beismerő vallomása” nem hatott a meglepetés erejével, és inkább tekinthető várt, mint nem várt fordulatnak. A vádalku által 18 éves börtönbüntetést kapó Lalić szinte minden általuk elkövetett gyilkosságról részletekbe menően beszélt, ezek ismertetésére itt nem lenne hely, és a “kivégzések” brutalitása sem indokolja az összes részlet feltárását.

A szerbiai bűnöző meghallgatása a tervektől eltérően csütörtökön (november 10-én) nem folytatódott, mert a banda második számú vezetőjének, Marko Miljkovićnak az ügyvédje poligráfot, és az ügyészségi hierarchiában részt vevő összes ügyész felmentését kérte, ami akár utalás lehet arra, hogy a vallomás nem teljesen hiteles, annak ellenére, hogy különösen részletekbe menő. Itt figyelmeztetünk mindenkit, hogy megrázó leírások következnek, ezért a gyengébb idegzetűeknek azt tanácsoljuk, hogy ne olvassanak tovább!

Forrás: Objektiv

Huszonegy áldozatot nevezett meg

Srđan Lalić, az állítólag “embercsevapot” sütögető bűnözői csoport tagjaként maga is részt vett legalább két ember meggyilkolásában, napokig tartó meghallgatása során pedig egy sor hátborzongató részletet fedett fel a maffiacsoport létrejöttének körülményeiről, tevékenységéről, beleértve ebbe a gyilkosságokat is. Beszélt tizenegy olyan személynek a megöléséről is, akiknek a földi maradványait nem találták meg, így velük kapcsolatban vádemelés sem történt. Ezáltal 10-ről 21-re emelkedett azoknak a száma, akiket a banda tett el láb alól, de az sem kizárt, hogy ez már a végső szám.

Belgrádban, illetve Szerbiában az utóbbi években sok embernek veszett nyoma, akikről csak sejteni lehetett, hogy gyilkosság áldozatává váltak, a holttestüket ugyanis nem találták meg. Ezzel kapcsolatban az a rigmus terjedt el, hogy “nema tela, nema dela”, vagyis hogy “ha nincs hulla, a bűn nulla”.

Ezt követően szinte logikusnak tűnt, és tűnik ma is az a magyarázat, hogy Bajkeverő Velja bandája, amely a belgrádi Partizan egyik szurkolói csoportjából “nőte ki magát”, egy ritopeki nyaralóban ipari húsdarálóval “dolgozta fel”, illetve “dolgozta szét” az áldozatok földi maradványait, hogy a Dunában úszkáló halakat etesse be velük, sajtós bűnözői horgásztevékenységként.

Srđan Lalić – aki vádalkut kötött az ügyészséggel – két napig kronológiai sorrendben beszélt a klán összes bűnéről. Vallomását annak elmondásával kezdte, hogy a Belivuk-csoport a “mexikói kartellek mintájára” jött létre. A csoportot Veljko Belivuk és Marko Miljković szervezte meg 2019-ben, miután kijöttek a börtönből, ahova azért kerültek, mert a “gyilkosság a síneken” néven elhíresült támadás elkövetésével gyanúsították meg őket, de szabadlábra kerültek, mert furcsamód “szennyeződtek” a DNS-minták.

A kavači klánhoz tartozó csoport tagjainak elsődleges feladata az volt, hogy információkat gyűjtsön különböző szerbiai bűnözői csoportokról, elsősorban a rivális škaljari klán ottani tevékenységéről. A csoportot drogkereskedelemből és az éjszakai kluboktól beszedett védelmi pénzekből tartotta fenn magát, a klubokban persze, drogkereskedelem is folyt. A banda tagjai a kokaint a két “alapítótól” vásárolták, akik a kavači klán által beszerzett drogot terítették Szerbiában, amit bizonyos értelemben bűnözői MLM-nek is lehetne nevezni.

– Veljko Belivukot évek óta ismerem. 2016 óta működtünk együtt a kábítószer-kereskedelemben. Abban az időben, Aleksandar Stanković (Sale Mutavi, Kuka Szale) meggyilkolása után, Belivukon keresztül találkoztam Marko Miljkovićtyal (a banda második számú vezetője)

– mondta Lalić. Ebben a cikkben sok névvel operálunk, amelyek közül már jónéhánnyal találkozhatott, aki a szóban forgó bűnözői csoporttal kapcsolatos korábbi beszámolóinkat olvasta. A nevek említését általában azért tartjuk fontosnak, mert pontosabb képet alakíthatunk ki a különböző folyamatokról, az “utánkövetés” során vagy az újbóli felbukkanás esetén pedig összeköthetjük a szálakat, merthogy a Balkán tele van szövevényes történetekkel.

A vádalkut kötő tanú elmondta, hogy a csoport likvidálta Vlastimir Miloševićet, Igor Dedovićot, Stevan Stamatovićot, Ljubomir Marković Kićát, Mirko Kojić Koját és Ljubomir Lainovićot, akiknek a megöléséről részleteket is közölt, de terjedelmi korlátok miatt ezektől most eltekintünk. Elmondta, hogy Kojić kivételével, aki a csoport második számú vezetőjének Marko Miljkovićnak az esküvői komája volt, a felsorolt áldozatokat lesből lőtték le. Erre Szerbiában a “sačekuša” kifejezést használják, ami azt jelenti, hogy a támadó megvárja az áldozat felbukkanását egy előre kijelölt helyen, leggyakrabban az áldozat autójának közelében, ahol aztán közvetlen közelről, több/sok pisztolylövéssel végez vele, egy utolsó golyót pedig a fejébe röpíti, ez az úgynevezett “overa”.

Lalić elmondása szerint az előbb felsoroltak közül Kojić nem így halt meg, őt egy zsinórral fojtották meg a “mészárszéknek” használt ripoteki házban.

A meghallgatás második napján a vádalkut kötő bűnöző beszélt Lazar Vukićević, Milan Ljepoja, Zdravko Radojević, Nikola Mitić meggyilkolásáról is, de említést tett Mile Radulović Kapetan, Adis Spahić és Damir Hodžić likvidálásáról is, az utóbbi három gyilkosság miatt Montenegróban indult bírósági eljárás a csoport ellen.

A nyugat-európai ékszerboltok kifosztására szakosodott Pink Pathers balkáni transznacionális csoport tagjának számító Milan Ljepoja brutális meggyilkolásáról egyik korábbi cikkünkben már beszámoltunk, akkor elmondtuk, hogy abban észt vett Lalić is, de a megcsonkított férfi nyakát végül nem ő, hanem Veljko Belivuk vágta át. Lalić szerint a banda vezetője egy másik áldozatot baltával végzett ki a fejére mért ütésekkel.

Említésre került még további öt személy megölése, ezek közül kettő, Miloš Perunčević és Aleksandar Šarac beazonosítható, az utóbbiról a BALK is írt, mivelhogy az ő megölése a Magyarországon raboskodó Dér Csaba feladata lett volna, de a csantavéri származású bérgyilkos tévedésből mást ölt meg. Šarac meggyilkolásáért állítólag ötvenezer eurót ígértek az elkövetőnek, aki végül végzett vele.

Lalić elmondása szerint további három személyt akartak még eltenni láb alól, az egyikről azt feltételezték, hogy Radoje Zvicernek, a kavači klán vezetőjének a meggyilkolását tervezte, de miután a kiszemelt személynek voltak biztonsági emberei, és mindenhova páncélozott autóval járt, erről a tervről letettek, főleg miután a pontosan meg nem nevezett személyről kiderült, hogy nem akarta megölni Zvicert, aki a Belivuk által vezetett csoport szponzora/főnöke is volt.

Meg akarták gyilkolni a rivális škaljari klán egyik tagját Goran Vlaovićot is, akit egy merénylő a horvátországi Pag szigetén ölt meg idén nyáron. A gyilkosságot a Belivuk-csoport tagjai akkor szerették volna végrehajtani, amikor a montenegrói maffiózó – akinek a barátnője egy szerbiai szépségkirálynő volt – Belgrádban tartózkodott, ahol a banda második számú vezetője egy étterembe csalta a szerb főváros központjának számító Köztársaság téren.

– Vlaović egy BMW X5 autóval járkált Belgrádban, és több biztosító autó is kísérte. A Dorćol városrészben mi is kísértük, és láttuk, hogy bemegy egy szállodába, és úgy véltük, hogy nemigen tudnánk végezni vele. Megpróbáltuk leválasztani róla a kíséretét. Vettünk egy telefont a közeli benzinkúton, felhívtuk a rendőrséget, és azt mondtuk, hogy fegyveres embereket láttunk a szállodába bemenni. A rendőrök kijöttek, de Vlaović eltűnt a szállodából. Akkor járt utoljára Belgrádban

– mesélte a kudarccal végződött gyilkossági kísérlet részleteit feltárva a szerb bűnöző, aki nem csak szerbiai, hanem spanyolországi és törökországi akciókról is beszélt, Spanyolországot nem véletlenül említette, mert a balkáni bandák arrafelé is tevékenyek, mivel a latin-amerikai kábítószer jelentős része oda érkezik, Törökország pedig azért érdekes számukra, mert Isztambul érintésével jön a keleti drog.

Lalić További – itt nem részletezett támadásokról is beszélt – beleértve egy állítólag ellene készülő merényletet is, ami miatt a kavači klán “belgrádi lerakata”, vagyis ők, azt tervezték, hogy megölik Veljko Banović Votkát, aki Luka Bojović és a škaljari klán embere volt.

A kokain és a foci

A vádalkut kötött szerb bűnöző beszélt arról is, hogy miként csempészték a kábítószert. Vallomása szerint nem csak marihuánával kereskedtek, ő például a montenegrói főnök, Radoje Zvicer megbízásából a kokainüzletet irányította.

A kábítószert a belgrádi Partizán stadionjába szállították, ahol újracsomagolták egy ottani raktárban, amelyet bázisként használtak drog szétosztásában.

– A kokaint, de más kábítószereket sem igen tároltunk hosszú ideig a stadionban. A mennyiségek megrendelése és szétosztása egyazon napon, de legkésőbb másnap megtörtént. Részt vettem például a stadionba érkezett 40 kilogramm kokain kiszállításában, amelyet Radoje küldött

– mondta Lalić, aki szerint a Partizan stadionjában speedet is előállítottak, ezzel kapcsolatban néhány részletet is feltárt:

– A raktárban a precíz méréshez szükséges mérlegek is, és porszívók is voltak, valamint koffein, kokain, etilalkohol és más származékok, amelyek a különböző kiszerelések elkészítéséhez szükségesek

– vallotta a hatóságokkal együttműködő bűnöző, aki arról is beszélt, hogy Zviccerrel együttműködött a kokain terítésében több európai városban, amihez 5-től 15 kilóig terjedő csomagokban kapta a kábítószert Montenegróból.

Lalić azt is részletekbe menően elmondta, hogy a csoport különböző forrásokból szerezett be fegyvereket, amelyek egy része Horvátországból érkezett a Vajdaság érintésével, de zsákmányoltak fegyvert a rivális škaljari klántól is. Az összes fegyvert a bázisnak számító ritopeki házban konzerválták és tárolták.

Aleksandar Vučić meggyilkolása

A bűnöző szerint a csoport tagjai a szerb elnököt látták a legnagyobb fenyegetésnek, miután a szerb államfő háborút hirdetett a szerbiai maffia ellen, ami által találva érezték magukat, ezért végső megoldásnak a merénylet végrehajtását sem zárták ki Aleksandar Vučić ellen, amit egy távcsöves puskával akartak végrehajtani.

Ehhez meg is vásárolták a fegyvert, amellyel a szerbiai kormánypárti sajtó feltételezése szerint a szerb elnök elleni merényletet szerették volna végrehajtani. A távcsöves puskát Loznicában a montenegrói főnök, Zvicer egyik kontaktszemélyén keresztül szerezték be, és 12 000 eurót fizettek érte.

Lalić vallomásában elmondta, hogy a fent már többször említett Radoje Zvicer, a kavači klán vezetője, 5 millió eurót biztosított a szerbiai kormány megbuktatására.

A tervük az volt, hogy egy tüntetés alkalmával zavargásokat idéznek elő. Ennek érdekében néhány előkészületet is tettek, transzparenseket írtak és üzeneteket adtak fel a közösségi médiában. Állítólag diverziós tevékenységre is készültek egyes szerbiai közintézmények ellen, és nem csak a fővárosban, hanem több vidéki településen is, ami robbanószerkezetek elhelyezését is magában foglalta.

A vallomásból az derül ki, hogy a banda Szerbiában olyan kormányt szeretett volna hatalomra juttatni, amely megfelel az elvárásainak. Akármilyen furcsán is hangzik, ez a törekvés egyetlen bűnűzői csoporttól sem áll távol, de ennek más a kultúrája az erőteljes “bűnözői kapacitásokkal” rendelkező országokban, ahol a bűnözők inkább beépülnek a rendőrségbe, vagy felépítik a maguk politikusait, esetleg megvásárolják őket. Persze, arról sem szabad megfeledkezni, hogy könyvek és filmek születtek arról, amelyek szerint John Kennedyt a maffia ölte meg a havannai lokálok elvesztése miatt. De Vučić egyelőre még nem Kennedy, bár Mitrovica már kezd Havannára hasonlítani.