Connect with us

B A Balkanac

Idővitorla és Tortarakéta a Kassákban (Ladik Kati nyolcvanadik évére)

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

ladik katalin idovitorla
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 3 perc

Ha az Árpád hídon átmegy villamossal az ember Budára, rögtön ott, jobbra lenn megtalálja a Szentlélek teret. Busszal is eljuthat oda, ami csak két változatot jelent a sok közül, mi meg itt nem is azért vagyunk, hogy az összes lehetőséget felsoroljuk, mint valami turisztikai kiadványban. Lényeg, hogy amennyiben arrafele bebotorkálunk a széles sétapálya néhol tényleg csak a szentlélek összetartotta kövezetén, jobboldalt a nagykapuig, bemegyünk rajta, mindjárt ott a népszerű Kobuci Kert. Balra tőle pedig a mi tulajdonképpeni úti célunk: a Kassák Múzeum, amely szóban forgó szerdán az Idővitorla bemutatására, illetve a szerzőnő felköszöntésére várta a jónépet.

Pontosan hatra az első emeleti terembe, ahol szépecskén összegyűlt a közönség, hogy remek hangulattal, hangos jókedvvel, zenével-muzsikával várja az Ünnepeltet. Amikor már szinte tűrhetetlenné vált a várakozással teli feszkós hangulat, príma időzítéssel megjelent a helyszínen Ladik Katalin, akit elsősorban a Szervező üdvözölt, utána a Moderátor is. Kisvártatva ők ketten, M. és L., vagy öten (pluszban, ugye, a Művésznő, Szerkesztőnő és az Üvegezőnő alteregókkal) leültek az elképzelt pódium társalgóasztalához, mire – mintegy olajozott vezényszóra – mikrofonhoz léptek a színészek. Egy Fiú és egy Lány (természetesen fordított sorrendben!). A mikrofon elsőre erősen dübögött, ám sikerült gyorsan beállítani, úgy zavartalanul folytatódhatott a szülinapi Nagy Show & Buli.

Megtörtént az invitálás az időgépbe, azzal együtt a mitológiába, ahol a költőnő minden addigi munkája kárba veszhetett, mert jómaga nem akart műtárgy lenni. Szép sorjában megjelentek – mert ellenállhatatlanul meg lettek jelenítve – Ladik hosszantartó avantgárd munkásságának olyan figurái, mint például az Androgin és a Kentaur. Hallhattuk, ahogy a poéta letépi láncait, hogy önállóan egzisztálhasson említett mitológiában. Nem mellékesen azt a kijelentését is abszolválhattuk, hogy a teremtőnek nincs többé hatalma fölötte. Ugyanakkor jómagának nincs esélye, tehát aktuális. Jött utána Barbár Kata, aki egy varjúval él egy tető alatt. Mintha száz élete volna, citromot dobál a kútba. Jönnek a kis piros buldózerek, akik közül egyik szilvafa, nem utolsósorban a kés, amellyel ha kettévágjuk a körtét, a piros hajú kislány nem fog sírni többé. Megjönnek a szülők, Ladik Margit és Ladik Ferenc. Az Apa, akitől gyereket akar a Lány, végül befut a négy fekete ló, olyan soványan, hogy fázni lehet tőlük. (Itt e színes SNITT után VÁGÁS! – mielőtt az összes verset ezen az otromba módon agyonvágnánk.)

ladik balazs

Azt követő beszélgetésben több szó esik az újvidéki peremmagyar Telepről (arról az egykori Darányi-telepről), ha a Hungaroringről abban az értelemben konkrétan nem is, ahogy a szerbek egy része mostanában nevezi a Telep bejáratában található körforgalmat. Az indulással kapcsolatban ugyanott egy emblematikussá vált kecskeszopás-sztori is elmesélődik, majd gondolatok következnek a szegénységben történő rögös cseperedésről, első versekről, nem utolsósorban az Új Symposion folyóirat szerepéről az emberré válás folyamatában. – No, az íróvá válás folyamatában mindenképp. A jóképű Tolnai Ottótól és Domonkos Istvántól (meg a háttérbe szorult Nevenincs /Orson Welles-i?/ harmadik embertől) a kortárs Symposionig, így a főszerkesztő Sirbik Attiláig. Több megállapítás is felsorakozik a veszprémi Ex Symposion 2010-es Ladik-számáról ugyancsak, amelyben egyébként a központi interjúalany részéről elhangzik, hogy az ember szinte ideális állapotban élhetne, ha nem lenne ráutalva társra. Ezért inkább vállalja a magányt, kiírja magából a dolgokat, közben azonban időnként férjhez megy… Utána arról is, hogy alig várta, hogy megöregedjen, csúnya legyen, mert azzal a gondok oroszlánrésze elpárolog. Akkor eljön a boldog idő, amikor minderről szabadon értekezhet.

– Mondhatom – hangzott el, mintegy még vagy már, 2010-ben az Ex-ben Ladik részéről –, hogy most sokkal jobban érzem magam, mint húsz-harminc éves koromban. Bár így éreztem volna magam fiatalon! Elértem a testi-lelki harmóniát. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megértem ezt a kort. És nektek is, hogy eljöttetek. Ezek után most itt áll Ladik Kati 2022 évvel Krisztus születése után a Kassákban, a kiállított kollázsai között, nyolcvan évéhez képest olyan pimaszul üdén és fiatalon, hogy az összecsukló Moderátor kénytelen megdicsérni. (Domi után szabadon: Tessék őtet megdicsérni!) Zárásképp jött még aztán a jókora rózsaszín torta azzal a nagy rakétával, hogy totál ünnepélyessé tegye a pillanatot. (Akárha a tortabehozó bele is bújhatott volna a Rózsaszín Párduc ruhájába, úgy lett volna még felemelőbb a dolog. Azokkal a hintázó Párduc-léptekkel…)

Annyit a végére, hogy az Idővitorla című, Ladik versválogatásokat tartalmazó könyv friss, megjelent az újvidéki Forum gondozásában. Válogatta maga a szerző és Bíró Tímea, aki ezzel kapcsolatban azt állapítja meg velősen a kötetet találó kísérő szövegében, hogy „aki Ladik Katalint olvas, az a csontjaival fogadja be a költészetet”. – Valósággal halljuk is ezt a finom csontzenét.

P. S. Azért minimum illene megemlíteni a színészek nevét: Sípos Vera és Herczeg Tamás. Meg azt, hogy e rendkívüli est ötletadója, szervezője, megszerkesztője Cseicsner Otília volt és maradt. Nem utsósorban, hogy az érdeklődők ugyanott ingyen és bérmentve megnézhették a Buharov testvérek Szilágyi Kornéljának ama jó kis Ladik-filmjét. (Vélhetően írunk is még majd egyszer Buharovék ördögi sötétséget beragyogó munkásságáról.)

B A Balkanac

Az indiai temperamentum és a politikai korrektség (elhibázott műtétek)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

politikai korrektség, műtét
Rushdie szerint tragikomikus dolog megkísérelni pl. James Bondot polkorrektté plasztikázni
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 5 perc

Ismét tollat ragadott, azaz hát dolgozni kezdett Salman Rushdie. Nekilátott újabb könyvet írni a Booker-díjas brit író, akinek az ellene tavaly elkövetett, brutálisan véres chautauquai (USA) késes támadás miatt kellett hosszabb kényszerszünetet tartania. A merényletről, amelynek következményeként fél szemére megvakult, továbbá az egyik karja csaknem megbénult Indiai Salamonunknak, régebben már írtunk. Most azzal a hírrel folytatjuk, amely szerint az írói gépezet – ha akadozva is, de – ismét beindulni látszik, míg az az egy szál merénylő, egy derék (rosszarcút nem merünk mondani!) libanoni férfiú, bizonyos Hadi Matar a sitten ül. Ahol folyton a fejét csóválja, mert nem érti, hogyan maradhatott életben egy olyan elvetemült ördögfattyú, aki annyi minden káromlót összefirkált a Prófétáról, hogy ő tkp. nem is volt képes – azzal az érzékeny gyomrával együtt – ától cetig elolvasni.

– Csak maga Allah tudhatja, miért mentette meg azt a patkányt – mormolta egy ízben a füle hallatára, de végül megnyugtatta magát azzal, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Ha jól látjuk, szóban forgó, nyugodtan őrültnek is nevezhető cselekedetével valójában kitűnő hátast adott szerencsétlenje az időközben az angol királyi becsületrend lovagjává (is) üttetett író alá. Pontosan friss, húzós témát. Mégpedig az attentátumét, amely így direkt módon kapcsolódhat az egykor ajatollahi átok sújtotta, elégetendő Sátáni versekhez. – Persze, Rushdie nyilatkozataiból megtudhatjuk, hogy az egész nem ment, meg most sem megy simán. Elsősorban ki kellett hevernie a lelki traumát, közben szinte egészében újratanulnia a gépelést, ami prózaíró esetében nem egy olyan kis piszlicsáré dolog. Már csak azért sem, mert még ha viszonylag rövidre tervezett is a mű, könnyen megnyúlik, ha szárnya nő a gondolatnak. – Esetleg hosszabban tart a múzsa csókja.

politikai korrektség

Megjegyzendő, az össz’ nehézség ellenére idén februárban megjelent egy új regénye a szerzőnek, melynek címe: Victory City (magyarul még nincs meg; vélhetően japánul sem, mert a japán fordítót maradéktalan sikerrel járó módon meggyilkolták). Egy régebben született textusról lehet itt szó. Bizonyos győzedelmes városról szólóról, vélhetően India hosszú történetében markáns szerepet játszóról. Sajnos még sehogy nem olvastuk, így aztán legérdekesebb ezzel kapcsolatban az lehet egyelőre itt, amit konkrétan az írás fizikai aktusáról mond Rushdie. Mégpedig hogy egyes ujjain nem érzi az ujjbegyeit, ezért nagyon nehéznek találja az írást. – Ráadásul, amikor leülök – vallotta valószínűleg némi sóhaj kíséretében a New Yorker újságírójának –, igyekezetemből semmi érdemleges nem születik. Írok, szenvedek, ám az eredmény csupán az üresség és a szemét elegye. Csupa olyasmi, amiket másnap törlök. Igazából még nem találtam ki ebből a sötét erdőből.

Bővebben minderről magyarul online a Literán olvashatunk, Tomcsányi Sára összeállításában. (Itt erősen zsugorított formában szerepel!) Abból is megtudhatjuk, hogy éppen elsuhant májusunkban Rushdie – a szólásszabadság örök harcosaként – átvehette a The British Book Award keretében a FREEDOM TO PUBLISH elnevezésű díjat. Ezt olyan szerzők, kiadók és könyvkereskedők kapják, kaphatják, akik az őket érő folyamatos fenyegetések ellenére is bátran fellépnek az intolerancia összes fajtája ellen. A díjazott nem jelent meg személyesen az ünnepségen, azonban küldött egy videót, amin nyíltan felszólalt az egyre ijesztőbb méreteket öltő cenzúra ellen. Mondván, hogy a publikálás szabadságát életében nem fenyegette még ekkora veszély a nyugati országokban. Utalt a zömmel konzervatív politikusok törekvéseire, amelyek az ilyen vagy olyan szempontból rázósnak minősíthető kiadványok betiltására irányulnak, meg utalt a könyvtárak elszaporodó bezárására is.

– Most itt, az Amerikai Egyesült Államokban a könyvtárak és az iskolákban elérhető olvasmányok elleni példátlan támadásról kell értesülnöm – hangsúlyozta. – Ennek nagyon tudatában kell lennünk, küzdenünk kell keményen ellene.

politikai korrektség, műtét

Feltűnő indulattal artikulált beszédének annál a részénél, amelyben az ún. POLITIKAI KORREKTSÉG ijesztő méreteket öltő gyakorlatáról szólt. (Átvitt értelemben ama elhibázott műtétekről…) Arról, amitől például Agatha Christie TÍZ KICSI NÉGER figurája az újabb kiadásokban már nem lehet „néger”, mert sérti az amerikai feketék önérzetét, hanem valami más. Átmeneti megoldásként – tudhatjuk – rövidke ideig az „indián” szerepelt helyette, de most már az sem jó, UFF! (Mert egyébként miért is lenne az indián megfelelőbb néger? – megj. B. A. B.). Rushdie egyenest elítélte Roald Dahl és Ian Fleming szövegeinek ilyen értelemben történt átírását az új kiadások egész sorában, mert szerinte tragikomikus dolog megkísérelni pl. James Bondot polkorrektté plasztikázni.

Végezetül a témát így zárta Rushdie:

– Meg kell hagyni, hogy a könyvek a saját korukból érkezzenek hozzánk, és a maguk idejében létezzenek. Ha pedig ezt nehéz elviselni, ne olvassák el, olvassanak másik könyvet.

– Vagy ne olvassanak semmit – mondanánk mi, ám az meg a könyvtáraknak nem jó.

Ördögi kör, mondhatni: SÁTÁNI. (Lírai felhangok nélkül.)

Egyébként érdekes, hogy már a „fekete” sem tűnik a polkorrektség harcosai számára használhatónak, helyette szerintük inkább az „afroamerikai” kifejezés alkalmazandó. Persze, mondanánk, talán még el is lehetne fogadni, de az USA mégsem a világ közepe, és nem ott él Afrikán kívül az összes fekete bőrű ember. A másik súlyosan diszkriminatív kifejezés, ugye, példának okáért a „cigány”. – Hát rendben, Magyarországon (is) legyen „roma” ugyebár, csak az a probléma, hogy itt hosszú, a maga reszortjában identitásformáló története van a cigányzene műfajának, ami romára keresztelve, roma zeneként egészen mást jelent. Persze hogy van olyan, de nem az. Különben az is érdekes, hogy már a „kövér” sem komilfó. Így aztán Robin Hood nagyot vét, amikor nem a „túlsúlyos” kifejezést használja barátjával és bajtársával, Tuck atyával kapcsolatban. Pedig nem is mond olyat direkte, hogy pl.: TE KÖVÉR DISZNÓ, MÉG LESZAKAD ALATTAD AZ ÁG, AZTÁN B…6-JUK!

politikai korrektség, műtét

P. S. Ugye, ízléstelen viccnek tekinthetnénk itt, ha most a magyar „több szem többet lát” közmondást próbálnánk valamilyen formában elsütni. Végezetül mégis meg kell említenünk, hogy Szerbiában létezik egy TREĆE OKO nevű, szórakoztatónak szánt kiadvány, amely mindenféle okkult jelenséggel foglalkozik. Hemzsegnek benne a földönkívüliek meg a mindenféle furcsa lények, dalra fakadó műanyag szexbabák és egyebek, ám néha egészen értelmes cikket is lehet olvasni benne. Így például a lap valamelyik májusi számában található hosszú írás (szerzője Spomenka Milić újságírónő) arról tesz említést, hogy a politikai korrekció fogalma még a régi szovjet időkben fogant, és hogy később a náci Németországban is meghonosodott. Újabban a kilencvenes években ütötte fel a fejét, azóta egyre erőszakosabb, egyre nagyobb teret nyer, főleg angol nyelvterületen. (Hullámokban érkezik tehát…) Sok „szép” példát hoz fel az ilyen „korrigálásra” a cikkszerző, köztük említi ő is Agatha Christie-t.
Számunkra itt külön érdekességgel bír, hogy az egyik mű szereplője egy bíró, aki „indiai temperamentumú”. – Persze, csak volt idáig, az újabb kiadásban már nem.
A Harmadik szem külön figyelmet szentel a revíziónak áldozatul esett népmeséknek. Itt említi James Finn Garner amerikai szerző nagy sikerű POLITICALLY CORRECT BEDTIME STORIES (Politikailag korrekt esti mesék) című ’94-es, újabb és újabb kiadásokat megérő könyvét, amely az abszurd paródia eszközeivel él. Abban felvetődik a kérdés, vajon a hercegnek egyáltalán meg szabad-e csókolnia az alvó Hófehérkét, Piroska és a nagyi pedig lelövi a szexista vadászt; kisvártatva alternatív családot alapítanak hármasban a farkassal, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Nahát: FUSS EL VÉLE!

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

Líra-könyvek

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Utazás

Letöltések

Google-hirdetés

Tíz nap legjava