A szerbek nem mindenáron akarnak elégedettek lenni a MOL-lal

A belgrádi vezetés egyre inkább ezt szuggerálja magának és másoknak

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szerb bányászati és energiaügyi miniszter asszony rákapott a videós műfajra: lassan ott tartunk, hogy reggelente nem a kávé fő le először Belgrádban, hanem Dubravka Đedović Handanović újabb „rendkívüli bejelentése”.

A gond csak az, hogy a tegnapi videó ugyanaz volt, mint a tegnapelőtti, a mai ugyanaz, mint a tegnapi, a holnapi pedig valószínűleg már most felvehető lenne. A mesterséges intelligencia legalább néha frissíti önmagát, a szerb miniszter viszont folyamatosan ugyanazt ismételgeti különböző hátterek előtt, szemmel láthatóan ugyanabból a forgatókönyvből dolgozva.

A szerbek nem minden áron akarják a MOL-t

Dubravka Đedović Handanović mai videójából ismételten az derült ki, hogy a belgrádi vezetés már „nem mindenáron” akarja, hogy a MOL legyen a NIS tulajdonosa. Ezt az előző videóban is mondták, nekünk viszont ez már jóval korábban is feltűnt az elejtett félszavakból, töredékmondatokból és gesztusokból.

Kapcsolódó cikk

A MOL-é a NIS 51 %-a, Szerbia plusz 5%-ot kapott, vagy talán mégsem?

A szerbek „nyilvános színeváltozása” azt követően következett be, hogy Orbán Viktor megbukott, bár Vučić elnök a magyar-szerb történelmi barátság csúcspontján sem igen lelkesedett azért, hogy a MOL kapja meg a Gazprom legnagyobb tulajdoni hányadát.

Amíg Orbán erősnek tűnt, a MOL „stratégiai partner” volt, történelmi barátsággal, pálinkával és közös sajtótájékoztatókkal.

Most viszont, hogy az orbáni politika körül elfogyott a szenteltvíz, Belgrád hirtelen rájött, hogy mégsem olyan sürgős átadni az orosz részesedést egy olyan országnak, amelyet Moszkvában immár nem barátnak és szövetségesnek, hanem bizonytalan tényezőnek tekintenek.

Nem tetszik az újabb konstrukció sem

Đedović Handanović ennek szellemében közölte, hogy továbbra sem elfogadható a magyarok által benyújtott újabb konstrukció, mert a szerb vezetés mostanság ráébredt arra, hogy veszélybe kerülhet a finomító működése, a piac ellátása, a gazdaság, az ipar, a polgárok biztonsága, valamint az univerzum egyensúlya.

Kapcsolódó cikk

Vučić elégedetten szeretne pózolni a pancsovai finomító előtt

„Tegnap késő este megérkezett a magyar MOL felülvizsgált javaslata. Mi még mindig nem vagyunk elégedettek vele. A fő akadályt a finomító jövőbeli működése és a szerb piac ellátásának biztosítása jelenti” – mondta a szerb bányászati és energiaügyi miniszter, aki természetesen nem magától volt ilyen határozott, lehetett némi felsőbb rásegítés.

„Éppen a finomítói feldolgozáson keresztül egyetlen pillanatban sem fogjuk veszélyeztetni az ellátás biztonságát, sem azt a hatást, amelyet a finomító gyakorol a gazdaságunkra, az iparunkra, az ellátásbiztonságunkra és az állampolgárainkra” – tette hozzá Đedović Handanović, aki az elhangzott három mondatban háromszor utalt az ország energiabiztonságára, és ezáltal arra a veszélyre, ami akkor jelentkezne, ha a jelenlegi formájában írnák alá a szerződést a MOL-lal.

A szerbek persze ezt most úgy adják elő, mintha a nemzeti túlélés múlna azon, hogy a jövőben ki tankolja meg Pancsovát.

Ez az olcsó pszichológiai játék a fenyegetettség érzésének növelését jelenti, és nagy valószínűséggel a végső elutasító választ készíti elő. De azért Belgrád holnap is folytatja a tárgyalásokat, sőt majdnem mindenki tárgyal majdnem mindenkivel.

Későbbi fejlemények

Vučić dupla árat is fizetett volna a NIS-ért – csak neki nem osztottak lapot

„Ennek megfelelően ma és holnap is folytatjuk a tárgyalásokat. Szeretnénk kompromisszumra jutni, de nem mindenáron. Folytatódnak a tárgyalások a MOL és a Gazprom Nyefty között is, és nagyon fontos, hogy ezek lezáruljanak, hogy ezt követően az amerikai Idegen Vagyont Ellenőrző Hivatal kialakíthassa a véleményét” – mondta a szerb miniszter.

Belgrád tehát továbbra is lebegteti a döntést, miközben az energiabiztonságra hivatkozva fokozatosan építi fel a közvélemény előtt a MOL esetleges elutasításának narratíváját. A végső szó azonban nem Belgrádban, hanem Washingtonban és Moszkvában hangzik majd el – a szerbek addig legfeljebb az időt húzzák.

A vége pedig úgyis az lesz, hogy Washington egyszer csak kiad egy papírt, amelyből végül mindenki megérti, hogy amit hónapok óta „kemény tárgyalásnak” tartottak, az valójában egy geopolitikai karaoke-est volt Balkán-verzióban.