VERBÁLIS SZUMÓMECCS: Ha valakinek ilyen ellenségei vannak, kinek kellenek a barátok?

A rendszeresen megújuló horvát-szerb verbális szumómeccs érdekes módon mindig akkor robban ki, amikor az belpolitikailag is alkalmas a feleknek. Így Plenkovićnak kétségkívül kapóra jött a szomszédból érkező usztasázás, mert így elterelte a közvélemény figyelmét az INA-ügyről. Emlékeztetőül, a paralmenti korrupcióellenes bizottság kihallgatta Dragan Kovačevićet, a JANAF volt igazgatóját az INA körüli korrupció kapcsán. Kovačević, aki különben maga is súlyos korrupciós ügyben várja a bírósági tárgyalást, itt igyekezett minél kedvezőtlenebb fényben beállítani a kormányt, ám szavahihetősége eléggé kétséges, az előbb említett várakozás miatt. Mindenesetre az ellenzék megkísérelt valamiféle tőkét kovácsolni az esetből – szokásos hazaárulósdi, egyebek – de akkor Vučić jóvoltából leszakadt a mennyezet, és mindenki a szerbeken szörnyülködik, vagy kárörvend, vérmérsékletével összhangban.

Plenković megmagyarázta

Az ex katedra, tanáros stílust kedvelő horvát miniszterelnök szokásához híven tiszta vizet kívánt önteni a pohárba, mondván, hogy a szerbek alapvetően félreértettek mindent. Véleménye szerint, egyáltalán nem arról van szó, hogy Horvátország követelésére hozták meg a döntést, hogy Szerbia nem fog kivételezett helyzetet élvezni az orosz kőolaj beszerzésével kapcsolatban.

– Először is, az EU együtt fogadott el egy szankciócsomagot, nem Horvátország, hanem mind a 27 tagállam Oroszországgal szemben. Szerbia semmilyen módon nem bizonyította, hogy ez számára bármilyen energiafenyegetést jelentene, vagy hogy az orosz olajimport az utolsó esély a szerb állampolgárok számára, hogy benzint kapjanak. Nincs egyetlen érvük sem

– mondta Andrej Plenković. A horvát kormányfő szerint egyáltalán nem arról volt szó, hogy a Vučić kiharcolta a döntést elhalasztását. Ezt nem halasztották el, mert mindenki számára december 1-jén lép hatályba.

Plenković szerint a szerbek ok nélkül hőbörögnek, mert Szerbia a krki terminál, illetve a az adriai olajvezeték közvetítésével az orosz olaj kivételével bármilyen olajat importálhat, mert az EU úgy döntött, hogy szankciókat érvényesít az orosz olajimporttal szemben.

– Milyen EU-s szankciót alkalmazott Szerbia Oroszországgal szemben? Hadd tegyék közzé minden médiájukban, hogy mit tettek azért, hogy összhangban legyenek az Oroszországgal szembeni szankciók politikájával? Miért vannak a szankciók? Mert Oroszország megtámadta Ukrajnát, erről beszélünk itt… A szerb felet hallgatva, az a kép alakul ki, hogy Horvátország állt elő szankciókkal, mert nincs más dolga, mint gáncsot vetni Szerbiának, ami nevetséges. Sértő és durva tézis. Nagyon fontos, hogy megértsük az üzenetet, hogy bárki, aki az EU-ban akar lenni, annak néhány szankciócsomagot is el kell fogadnia

– fejezte be oktató jellegű nyilatkozatát Andrej Plenković.

Mozgolódnak a tanügyi munkások is

Némileg off-topic ugyan, de tekintettel a magyarországi tüntetésekre, körbejárjuk egy kicsit a horvátországi tanügyi munkások helyzetét.

A 2019-es több mint egy hónapig tartó sztrájk után a horvát középiskolai tanárok fizetése meghaladja az 1000 eurót, a statisztika egészen precízen 8709 kunát emleget, ami az 1100 euróhoz közelít. Nem akarok sót dörzsölni a magyar pedagógusok vérző sebeibe, de ez az összeg a kiváló teljesítményt mutató tanárok esetében akár az 1500 eurót is elérheti. (Persze, hogy ki állapítja meg a kiváló teljesítményt és milyen kritériumok alapján az egy másik történet.)

Szóval közép-európai szemmel nem állnak rosszul, picit az ezer eurós horvát átlag felett vannak a fizetések. Viszont, ahogy mondani szokás, evés közben jön meg az étvágy, a szakszervezetek újabb tárgyalási körbe bocsátkoztak a kormánnyal.

Az egyezkedés nem jött össze, mert a szakszervezetek 15 százalékos fizetésemelést követeltek, mire a kormány 4 százalékot ajánlott fel. Az alkudozás végén a szakszervezetek lementek 13 százalékra, a kormány feljött hatra, de akkor feladták és kisétáltak a tárgyalásokról, mondván, hogy a kormány ajánlata nevetséges, és kilátásba helyeztek egy újabb pedagógussztrájkot.

Ahogy ismerem a feleket, sztrájkra csak akkor kerül sor, ha a kormány nagyon köti az ebet a karóhoz, de valószínűnek tűnik, hogy végül kiegyezniek 8 százalékban, amit távlatilag még 2-3 százalék követ. Szóval beszélgetnek, és valami majd lesz.

A világvége hangulatot terjesztő médiák legnagyobb sajnálatára Horvátországban ugyanis nem beszélhetünk forró politikai őszről, mert itt egyszerűen nem így működnek a dolgok.

Az ország harmincéves fennállása óta csak egyetlen esetben került sor igazi tüntetésekre, méghozzá 1996-ban, amikor a zágrábiak tömegesen kivonultak az utcákra a közkedvelt 101-es Rádió műsorszolgáltatási engedélyének bevonását követően. Egyébként meg szórványosan tüntet, aki úgy gondolja, hogy erre szükség van, de ezzel a hírlapírókon kívül, kevesen törődnek.

Az ország működésére különben sokkal inkább rávilágít az a hír, hogy az elmúlt pár évben élesen megugrott az ingatlanok készpénzzel történő vásárlása. A Horvát Nemzeti Bank szerint ez eléri az ingatlanforgalom 48 százalékát.

Állítólag senki sem tudja, miről van szó, pedig a napnál világosabb, hogy az emberek menekítik a „schwarz pénzeket” a beköszönő euró elől. Az eddig „föld alatt” kerengő kunákat ugyanis nem lehet majd észrevétlenül átváltani euróra az EU pénzmosás elleni rendeletei miatt, így az ingatlanvásárlás tűnik az igazi megoldásnak.