Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Giorgia Meloni megnyerte az olaszországi választásokat, de programja alapján Olaszországot nem változtatja következő Magyarországgá. Ezt írja kommentárjában egy berlini székhelyű gazdasági portál, amely Kelet- Európával, a Balkánnal, Eurázsiával és a Közel- Kelettel foglalkozik. A bne IntelliNews kommentátora szerint a jobboldali nacionalista párt, az Olasz Testvérek (FdI) vezetője ugyan győzelmet aratott a legutóbbi olasz választásokon, és ezért egyesek attól tartanak, hogy Olaszország Moszkva felé mozdul el, és egy második Magyarországgá válik, a cikkíró azonban túlzásnak tartja az ilyen félelmeket, és fel is sorolja mindazt, amiben az olasz jobboldali vezető más nézeteket vall, mint a magyar miniszterelnök.

Olaszország vagy Magyarország vezet?

A győztes koalíció 44%-ot szerzett, és egyértelmű felhatalmazást kapott az új kormány megalakításához ebben az Olaszország számára igencsak nehéz időszakban; hiszen a féktelen infláció és a megugró energiaköltségek nehezen leküzdhető kihívások elé állíthatják az új olasz kormányt a következő hónapokban.

Ezért Meloni továbbra is igénybe kívánja venni a Mario Draghi által már megszerzett uniós támogatásokat, amelyek a világjárvány következményeinek enyhítésére kapott segélycsomag részét képezik, legfeljebb megpróbálja „újratárgyalni” a támogatáshoz kötődő feltételeket.

A kommentátor itt megjegyzi, hogy Meloni, ellentétben szövetségeseivel, Salvinivel és Berlusconival, soha nem fejezte ki nyíltan a szimpátiáját a Kreml iránt, és folyamatosan erős Ukrajna-barát álláspontot képviselt, amikor pedig az Ukrajnának szánt fegyverekről volt szó, annak ellenére együtt szavazott Draghi kormányával, hogy ellenzékben ült.

Meloni több alkalommal is hangoztatta, hogy teljes mértékben elkötelezett az ukrán ügy mellett, és elutasította az Oroszország elleni szankciók esetleges enyhítését, mellesleg pedig ígéretet tett arra, hogy Olaszország továbbra is hűséges marad a NATO és az EU iránt.

Idén azonban kemény tél vár Európára, Olaszország pedig – ami az energiaárakat illeti – az egyik leginkább érintett ország, merthogy nem tudja önállóan kielégíteni energiaszükségleteit, ezért a legnagyobb villamosenergia-importőr az Ó-kontinensen, messze a többiek előtt.

A német Burggraben táblázatából az is kiderül, hogy az utóbbi hat évben ebben a tekintetben Magyarország felverekedte magát a második helyre, habár 2015-ben Hollandia, Belgium és Ausztria is rosszabb pozíciókat foglalt el az árambehozatal tekintetében, Horvátország és Görögország pedig ott loholt a magyarok mögött. A többiek azonban csökkentették a külföldi áramigényüket, Magyarország viszont 2021-re – hat év alatt – majdnem megduplázta azt, ami pedig az egy főre eső külföldi áramigényt illeti, még Olaszországot is jócskán megelőzi.

Visszatérve Olaszországhoz, a legnagyobb probléma az, hogy a hatvanmilliós ország számos erőműve földgázzal működik, és az oroszországi import leállása miatt nem valószínű, hogy hamarosan teljes kapacitással képesek lesznek üzemelni.

Meloninak vannak tervei

A Draghi kormányával szemben tanúsított minden ellenszegülés és nyilvános idegenkedés ellenére Meloni az energiapolitika terén „nagyon is összhangban” van a távozó kabinettel.

A cikkíró megjegyzi, hogy az olasz jobboldali politikus programjában külön fejezetet szentel az energiapolitikának, és vállalja a küzdelmet az energiaárakkal kapcsolatos nemzetközi spekuláció ellen, miközben elkötelezi magát a „RepowerEU” program mellett, és teszi ezt annak érdekében, hogy megszüntessék az ország függőségét az orosz gáztól.

Továbbá ígéretet fogalmaz meg arra is, hogy új csővezetéket építenek Észak- Afrika felé, és ezzel megerősítik a „mediterrán folyosót”, Olaszországot pedig „európai energiaközponttá” változtatják, bár itt nem teljesen világos, hogy ez melyik vezetékre vonatkozik.

Ezek az elképzelések azonban összefüggésbe hozhatók azokkal a közelmúltban kötött megállapodásokkal, amelyeket a távozó Draghi a kötött Algériával a gázellátás fokozásáról. Meloni programja a megújuló energiákat csak röviden, általánosságban említi, az új generációs atomerőművek kutatásába történő befektetés ígéretével együtt.

Az 80-as évek végén bekövetkezett csernobili balesetet követően Olaszországban üzemen kívül helyezték az atomerőműveket, az ukrajnai események „fényében” azonban néhány jobb- és baloldali párt egyaránt kinyilvánította, hogy támogatja az új generációs atomerőműveket.

Úgy tűnik, hogy Meloni tisztában van a téma ellentmondásos természetével, és körültekintő álláspontot képvisel az atomerőművekkel kapcsolatban, anélkül, hogy egyértelműen elkötelezné magát a közeljövőben történő megvalósítás mellett.

Olaszország miért nem lesz Magyarország?

A bne IntelliNews az elmondottak alapján nagyrészt megalapozatlannak tekinti azokat a félelmeket, hogy Olaszország a magyar „illiberális demokrácia” által kijelölt „veszélyes úton” halad – vagy ami még rosszabb, a fasiszta diktatúra visszahozására készül.

A portál szerint az olasz politikusokról köztudott, hogy hevesen szónokolnak a választási nagygyűléseken, hogy növeljék a támogatóik számát, de ritkán követik a saját maguk által felvetett bizarr javaslatokat, amikor a kormányzati felelősséggel szembesülnek.

Meloni esetében is ebből a perspektívából kell szemlélni az EU-ellenes háborgásokat, és nem szabad túlbecsülni az Orbán Viktorhoz fűződő barátságát, akivel a jelek szerint kevés közös vonást mutat az LMBT-csoportokkal és a migránsokkal kapcsolatos ellenszenven túl.

A cikkíró szerint Meloni szimpátiája a magyar és a lengyel vezetés iránt megnyilvánulhat abban, hogy uniós szinten kölcsönösen támogatják egymást, ami okozhat némi fejtörést Brüsszelnek, de az olasz jobboldali politikus gazdasági és külpolitikai agendája miatt nem nagyon kell aggódni.

Tekintettel arra, hogy a problémásabb koalíciós partnerek (Salvini és Berlusconi) gyengén szerepeltek a választásokon, ezért korlátozott befolyással rendelkeznek, így nincs túl nagy realitása anmak, hogy Olaszország jelenlegi pozíciója módosul az EU-ban és a NATO-ban, vagy hogy bármilyen változás történik a Kreml irányában.