Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Több százmilliárd euróra rúg a nyugati olajcégek haszna, amelyet az ukrajnai háborúnak köszönhetően zsebeltek be. A Putyin- Zelenszkij duó „véres bohóckodása” akkora pénzekhez juttatta őket, amekkorát eddig még soha nem sikerült kitermelniük, ezért akár hálát is rebeghetnének az orosz és az ukrán elnöknek a rekordokat döntögető extraprofitért. Ha minden más körülménytől elvonatkoztatunk, akkor arra a szomorú következtetésre juthatunk, hogy a nyugati olajcégeknek végképp nem érdekük, hogy gyorsan vége legyen a háborúnak Ukrajnában.

Többet kerestek, mint az Isten

Ez a furcsa hasonlat nem a gyakran pikírtkedő BALK-tól származik, hanem magától az amerikai elnöktől, aki az Exxon amerikai olajcég vonatkozásában a következőket mondta június 10-én:

– Az Exxon idén több pénzt keresett, mint az Isten. Exxon, kezdj el befektetni! Kezdd el befizetni az adót!

– mondta az amerikai elnök, aki ezúttal igencsak rátapintott a lényegre.

Más prominens demokraták már többször bírálták az olajtársaságokat, hogy igyekeznek elhárítani maguktól a magas üzemanyagárak miatt feléjük irányuló ellenszenvet, itt említhető meg például a a magát büszkén szocialistának valló Bernie Sanders egyik nyilatkozata, amely szerint az olajtársaságok nyereségének megugrása okozta az infláció felgyorsulását, ami vagy igaz, vagy nem, viszont összefüggéseket biztosan lehetne találni, de most nem ebbe az irányba indulunk el.

Visszakanyarodva az Exxon és a Mindenható extraprofitjának összehasonlításához, mert hogy a háború révén a Magasságos is extra lelkekhez jut, Biden azt is elmondta, hogy az olajtársaságok úgy tettek szert busás haszonra, hogy leállították a kitermelést. Az amerikai elnök úgy fogalmazott, hogy több mint „9000 fúrási engedély van (érvényben)”, de az olajtársaságok „nem fúrnak”.

– Miért nem fúrnak? Mert több pénzt keresnek, ha nem termelnek olajat. Egyrészt emelkednek az árak. A másik ok pedig az, amiért nem fúrnak, hogy a saját részvényeik visszavásárlásával vannak elfoglalva.

Az olajcégek magas bevételei szemet szúrtak Antonio Guterres ENSZ-főtitkárnak is, aki erkölcstelennek tartja, hogy az energiacégek a válságnak köszönhetően rekordokat döntenek a bevételek terén a legszegényebbek kárára. Guterres ezért felszólította a kormányokat, hogy adóztassák meg az olajcégek bevételeit.

Az Exxon nincs egyedül

A The Times nemrég azt írta, hogy az Esso benzinkútláncot üzemeltető Exxon rekordnak számító, 17,9 milliárd dolláros (ami kb. ugyanennyi euró) nettó nyereségről számolt be a második negyedévben, ami majdnem négyszerese az előző év hasonló időszakában megtermelt 4,69 milliárd dollárnak.

A „kaszálásban” azonban az Exxon nincs egyedül, a finomítókkal rendelkező olajóriások óriási pénzeket kerestek, miután az ukrajnai konfliktus az egekbe röpítette az olajárakat.

A háborúnak köszönhetően jól ment a másik nagy amerikai olajcégnek, a Chevronnak is, amelynek a nettó nyeresége több mint háromszorosára növekedett, 3,1 milliárd dollárról 11,6 milliárd dollárra ugrott.

A Chevron pénzügyi igazgatója ennek örömére kilátásba helyezte, hogy tervezik az osztalék növelését, újabb pénzeket fektetnek a működésbe, csökkentik az adósságot és visszavásárolják a részvényeiket.

– Úgy gondoljuk, hogy mindenre képesek vagyunk

– jelentette ki Pierre Breber, a Chevron pénzügyi igazgatója látván a brutális bevételeket.

A hágai székhelyű Shell a múlt héten 11,5 milliárd dolláros második negyedévi nyereségről számolt be, amire a cég bírálói úgy reagáltak, hogy a brit-holland cég „obszcén” nyereségre tett szert, miközben a háztartások az energiaszámlák bénító növekedésével néznek szembe.

A cég dolgozói azonban ebből aligha éreznek meg bármit is, miután az olajipari nagyvállalat 500 millió dollár plusz bónuszt ad az alkalmazottaknak. A cég alkalmazottai Nagy- Britanniában átlagosan 5500 font (6500 euró, 2,5 millió forint) bónuszt kapnak az egyéb bónuszokon és jutalmakon felül a tavalyi 68 ezer fontos mediánbér alapján.

Ezekben a hetekben a BP közel 7 milliárd angol fontos (8,3 milliárd euró) nyereséget mutatott ki a második negyedévben, amit részben az amerikai finomítóitóiból származó bevételekből kuporgatott össze.

A BP „finomítási árrése” – amely a finomítási nyereséget reprezentálja – elérte a hordónkénti 45 dollárt a második negyedévben, ami több mint a duplája az év első három hónapjában megtermelt nyerségnek. Ez a szám a koronavírus-járvány elején 6 dollár alatt volt.

Néhány nappal a BP előtt a texasi székhelyű Valero Energy, a világ legnagyobb független finomítója 4,7 milliárd dolláros nyereségről számolt be a második negyedévben.

És ez nem minden, az óriáscégek ugyanis arra számítanak, hogy a marzsok egy ideig még magasak maradnak az olaj árának nemrég tapasztalt csökkenés ellenére is.

Ilyenkor persze, a saját finomítókkal is rendelkező olajcégek azzal érvelnek, hogy nem ők határozzák meg az árakat, mivel az üzemanyag nagykereskedelmi ára a tőzsdéken alakul ki, akárcsak a kőolaj ára.

Hasonló irányú, de jóval szerényebb értékű eredményekről számolt be a MOL is, amelynek a 2022 második negyedévében a speciális tételek nélküli adózás előtti eredménye 208 milliárd forint (576 millió dollár) volt, ami 45 milliárd forinttal (vagyis 27%-kal) haladja meg 2022 első negyedévének eredményét, 2021 második negyedévéhez képest pedig 151%-kal magasabb.

A magyar olajcég áprilisban jelezte, hogy 241,933 milliárd forint osztalék kifizetéséről határozott, de ez még a 2021-es évre vonatkozik, ám ha idén rosszul mennének a dolgok, akkor nyilván a MOL sem osztogatna jutalékot, amelyet elvben éppen ezekben a hetekben kaptak meg a befektetők.

A zágrábi Nova televízió beszámolója szerint a horvátországi INA is jól muzsikált, az év első felében ugyanis 1,6 milliárd HRK (213 millió euró) nettó nyereséget ért el, ez csaknem 1 milliárd kunával több, mint az előző év azonos időszakában.

Az adózás kérdése

Fentebb már említettük, hogy Joe Biden amerikai elnök az Exxonról beszélve szóba hozta az adózás kérdését, de máshol is felmerült, hogy az extra nagyságú profitra extra adókat kellene kivetni, Romana Jerković, horvát uniós parlamenti képviselő (SDP/S&D) szerint az energiacégeket sújtó kiegészítő adó bevezetéséről egy hónappal ezelőtt az Európai Parlamentben is ejtettek néhány szót.

– Azt mondanám, hogy ezeknek az adóknak a bevezetése a társadalmi igazságosság és a szolidaritás kérdésével függ össze. Kihívásokkal teli időket élünk, és még nehezebb idők várnak ránk, a válságból való kiút a szolidaritáson keresztül vezet

– hangoztatta a baloldali politikus asszony, bár a nyugati olajcégeknél ez a fogalom nem igen ismert, erre most csak a szűk terjedelem miatt nem hozunk példákat.

Damir Vanđelić, az INA ellenőrző bizottságának volt tagja hasonló álláspontot képvisel ebben az ügyben, mint az amerikai elnök.

– Etikai szempontok alapján a cégeknek joguk lenne ekkora haszonra, ha valóban tettek volna bizonyos lépéseket, mondjuk beruházásokat hajtottak volna végre, vagy valamilyen innovációt alkalmaztak volna, de nem csináltak semmit

– vélte az olajipari kérdésekben jártas szakember.

Az olaj világpiaci ára az utóbbi időben ugyan megindult visszafelé – erre már tettünk utalást – ami szakértők szerint egyre inkább a recesszió megjelenését valószínűsíti, mivel az extraprofit egy része nem a termelés növekedése, hanem a tőzsdei kereskedés által keletkezett, mivel az olaj és a finomítókból kikerülő termékek ára is a tőzsdéken dől el, amire szintén tettünk már utalást.

Ugyanakkor akadályozhatja a hatalmas extraprofitok megadóztatását, hogy a válságból nagyot szakító cégek és személyek jó része „jól be van ágyazva” az adóparadicsomokban, ahol szorgosan kiépített „legális rendszerük van az adófizetés elkerülésére”, ráadásul politikailag sem igen foghatók meg, mert nagy cégekről és erős személyiségekről van szó, akik, illetve amelyek a politikusokat is jobb belátásra tudják bírni, ha arra netalán szükség lenne.