Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Ma állami ünnep van Horvátországban. A Vihar hadműveletről emlékezett meg a horvát politikai elit a napmelegtől égő Knin városkában, az emberek meg már tegnap leosontak az Adriára, hogy kihasználják a munkaszüneti nappal meghosszabbított hétvégét. Az ünneplés idén tehát valahogy visszafogottan megy, nyilván azért is mert a legnagyobb kormánypártnak jól áll a szénája, viszont a rendezvényen ezúttal nem jelentek meg a horvátországi szerbek képviselői. Milorad Pupovac, a kormánykoalícióhoz tartozó SDSS (Samostalna Demokratska Srpska stranka – Önálló Demokrata Szerb Párt) és a Szerb Nemzeti Tanács elnöke szerint ez azzal magyarázható, hogy megtorpant a megbékélési folyamat az országon belül. Az ünnepségen nem szerepeltek a frissen vásárolt francia Rafale harci repülők, csupán az ősrégi MIG-ek dübörögtek az égen.

Miről is van szó valójában?

27 évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött meg a horvátok által „honvédő háborúnak” titulált, 1991 és 1995 között vívott horvát-szerb háború záróakkordja, a Vihar hadművelet. Ennek során a horvát hadsereg 84 óra alatt 10 500 négyzetkilométert, vagyis az állam csaknem egyötödét szabadított fel a szakadár szerb erők ellenőrzése alól. A viharos gyorsaságú akció befolyásolta a bosznia-hercegovinai háború alakulását is, és lehetővé tette a „Duna visszaillesztését” Horvátország alkotmányos rendjébe.

A műveletben horvát részről mintegy 200 ezer ember vett részt. A hivatalos adatok szerint a horvát veszteségek 196 halott és 1100 sebesült, 15 személyt pedig eltűntnek nyilvánítottak. A Vihar hadművelet alatt és után 667 civil vesztette életét. 2008 óta, augusztus 5-i nemzeti ünnep, a „győzelem és a nemzeti hálaadás napja, amelyet a horvát veteránok napjaként is számon tartanak.

A szerb hatóságok által elrendelt evakuáció következtében a térséget mintegy 250 ezer szerb nemzetiségű horvát állampolgár hagyta el, akik Szerbiában, de zömében a Vajdaságban telepedtek le, a BALK által is figyelemmel kísért újvidéki nagygyűlés lelkes látogatottsága is ezzel magyarázható.

Brilliáns győzelem

A minden oldalról fenyegetett és megszorongatott Slobodan Milošević szerb elnökkel szemben, a Vihar hadművelet egy briliáns katonai győzelem volt, amely a későbbi boszniai horvát hadműveletek sikere után végül nemcsak a horvátországi, de bosznia-hercegovinai háborúnak is véget vetett. Erről a tisztánlátás érdekében csak annyit, hogy a horvát hadsereg egységei először sikeresen felmentették az ostromlott bihaći enklávét, mert félő volt, hogy Srebrenica sorsára jut, hogy azután az ütközetek sorozatában megfutamítsák a „Vastábornoknak” becézett – és Hágában elítélt -, Ratko Mladić boszniai szerb csapatait, és eljussanak Banja Luka közvetlen közelébe.

A horvát villámháborút végül Washington állította le, mert tartott a megismétlődő nagy menekülthullámtól (a boszniai szerbek részéről). A volt osztrák Határőrvidéken – erre utal a Krajina elnevezés – elkövetett atrocitásoktól eltekintve, a horvátok főbűne a szerbek szemében az, hogy győztek, és ezzel alaposan megtépázták a „dicsőséges szerb hadsereg” nimbuszát.

A Duna túlsó partjáról érkező mostani jajveszékelés, azt is mondhatni, süket fülekre talált a Kninben az izzadságban és a dicsfényben fürdő horvát vezetésnél.

Plenković miniszterelnök ugyan küldött üzenetet Szerbiának, amelyben hangsúlyozta, hogy Horvátország továbbra is a békéért, a jószomszédi kapcsolatokért, a stabilitásért és a párbeszédért fog dolgozni, de elvárja, hogy ezt minden szomszédja szintén megtegye.

Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy Horvátország nem engedi meg, hogy megkérdőjelezzék a hazáért vívott háború tisztességes és legitim jellegét, és nem fogadja el háborús hősei elleni vádiratokat sem.

– A közelmúltban Horvátországot ismét hamis és hasztalan vádak érték a szerb lakosság Horvátországból történő 1995-ös kiűzésével kapcsolatban, bár közismert, hogy a lázadó szerbek vezetése Belgráddal együttműködve kényszerítette a lakosságot Horvátország elhagyására. Ezt a szerb vádlottak maguk is megerősítettek hágai vallomásukban, és ezt dokumentumok is alátámasztják

– jelentette ki Plenković.

Zoran Milnaović köztársasági elnök elsősorban a boszniai horvátok szomorú sorsa felett kesergett, hervadt szóvirágai közül csak egy teszünk közzé.

– Érdemeink és eredményeink nagyok, hibáink, mint minden emberi tevékenységben, elkerülhetetlenek, azonban nincs mit szégyellnünk. Azok az emberek, akik életüket adták Horvátországért, úgy gondolom, hogy ma sem lennének boldogtalanok

– mondta a megboldogultakra utalva Milanović, igencsak poétikus kedvében. Persze, beszéd beszédet követett, felszólalt Gordan Jandroković házelnök, Tomo Medved a kormány alelnöke és a veteránok minisztere, Mladen Markač nyugalmazott tábornok, stb. És mindez történt akkor, amikor Kninben 43 fokot mértek a napon, a glédában álló katonák pedig üdítő zuhanyról álmodoztak.

Miután idén Ante Gotovina tábornok nem jelent meg a knini ünnepségen, a sajtóban megindult a találgatás, hogy ez mit jelenthet. Ante Kotromanović volt védelmi miniszter hűtötte le a kedélyeket az N1-es tévének nyilatkozva, mondván, hogy nyilván nem volt kedve felutazni, meg különben is, a veteránok nem szívesen beszélnek a háborúról vagy a politikáról.

– Horgászatról, főzésről, normális emberi dolgokról beszélünk, nagyon keveset a politikáról. Bár előfordulnak ezek az alkalmi ünnepségek, és a legtöbben megpróbáljuk elkerülni őket, de néha csak el kell jönnünk, és le kell rónunk a tiszteletünket.

Végezetül elmondjuk a címben szereplő húsz méteres horvát zászló történetét. Ezt a zászlót a győzelem jelképéül a knini vár fokára tűzték ki, és még ma is megjelennek itt-ott a képsorok, amint a megboldogult Franjo Tuđman elnök győzelmi mámorában megcsókolja és visszaveti a lobogót a szélbe. Ez amolyan Iwo Jima-féle, ikonikus jelenete a horvát történelemnek. És a horvátokat egyáltalán nem érdekli őket, mit gondolnak erről Belgrádban, vagy éppen Újvidéken.