Horvátország
CSAK A SZÁJA NAGY: Péhovardos NATO-csúcs Madridban, Milanović viselkedett
Mint erről már mindenki értesült, aki nem egy Greta Thunberg-i barlangban tölti napjait, fincsi gyökereket majszolgatva, Madridban nagyszabású NATO-csúcstalálkozó volt. Ott mondtak, határoztak már mindenfélét, de ami igazán megnevettette – legalábbis a magyarokat -, hogy akár Rejtő Jenő egyik halhatatlan művében, a spanyol fővárosban is 31 náció képviseltette magát: a NATO 30 tagállamának képviselői és az orosz hússaláta. Miután ezt, a polkorrekt népség nagy megbotránkozására, a spanyolok ezt is az étlapra tették. De nem volt bojkott, embargó, mert az orosz saláta bizony elfogyott.
Zoki Bond egészen normális volt
Ami a horvátokat illeti, a kormánynak nagy kő esett le a szívéről, mert – egyes előrejelzésekkel ellentétben – a flambojáns (flamboyance) horvát köztársasági elnök egészen civilizáltan viselkedett a madridi csúcson, sőt mi több: békülékeny húrokat pengetett.
– Itt nincsenek olyan titkok, amelyeket a nyilvánosság ne hallhatna. Bosznia- Hercegovina problémáiról beszéltem. Ez elsősorban biztonsági probléma, olyasmi, ami veszélyezteti környezetünk egyensúlyát, és ami legalább félmillió uniós polgárt, a bosznia-hecegovinai horvátokat fenyegeti. Azt szeretném, hogy ez a helyzet megoldódjon. Aki hallotta, hallotta, én nem tehetek ennél sokkal többet
– mondta Milanović, aki már nem fenyegette, hanem üdvözölte Svédország és Finnország csatlakozását, mintha nem is ő mondta volna még alig két hónappal ezelőtt, hogy Finnország és Svédország nem csatlakozhat a NATO-hoz, amíg nem módosítják a bosznia-hercegovinai választási törvényeket.
Ezt hívják “pragmatikus politizálásnak”, bár Milanović hozzáfűzte, hogy nem tudja, miként fog ez végül megvalósulni, de – őszintén szólva – ez nem nagyon tartozik rá.
De azért nem hazudtolta meg teljesen önmagát, kicsit szapulta a kormányt, amikor úgy fogalmazott, hogy nem igazán hiányolná az “udvari bolondokat”, de azért a kormányból igazán valaki jelen lehetett volna a madridi csúcson.
Bond Bondovics véleménye szerint ez nem igazán profi politikusokhoz méltó viselkedés, s ha egy kicsit is szívükön viselik a bosznia-hercegovinai horvátok ügyét, akkor egy erélyesebb – de nem agresszív – fellépéssel sokat el lehetett volna érni.
Nyilatkozata végén még hozzáfűzte, hogy az ukrajnai helyzet azzal fenyeget, hogy tovább szélesedik a konfliktus, ám véleménye szerint a geográfia itt Horvátországnak kedvez.
Változik a narratíva?
Ha már az ukrán háborúnál tartunk, a horvát média eleddig nagyon ügyelt arra, hogy betartsa a nyugati irányvonalat, és szorgalmasan átvett mindent, amit a nyugati hírközlés igyekeztek elhitetni a nézőkkel, megfejelve időként a helyi biztonságpolitikai és katonai szakértők véleményével, amelyek nem nagyon különböztek a washingtoni, londoni vagy berlini meglátásoktól.
A zöld mezőkön legelésző rózsaszín pónik világába azonban meglehetősen durván beletenyerelt Ante Kotromanović volt védelmi miniszter, aki az RTL-nek nyilatkozva azt találta mondani, hogy nem látja azt, hogy Ukrajna miként nyeri meg ezt a háborút.
– Az oroszok veszélyesek. Mindannyian hajlamosak voltunk alábecsülni őket. Különösen a nyugati emberek, akik nem ismerik a szláv, vagyis inkább az orosz mentalitást. Az oroszok egész életükben szankciók alatt éltek, a birodalmi Oroszországtól napjainkig. Oroszországban még ma is mintegy 40 millió ember van, akiknek nincs sem WC-je, sem vezetékes vize. Őket a szankciók aligha sújthatják
– vélekedett Kotromanović a kedd esti híradóban. Hogy a volt védelmi miniszter véleménye valóban a horvát tudósítások hangvételének megváltoztatását jelenti-e, vagy sem, az kiderül a következő napokban, de megragadom az alkalmat, hogy mondjak pár dolgot a háborúval kapcsolatban.
Logisztika, egyebek
A II. világháború egyik kiemelkedő amerikai tábornoka, Omar Bradley mondta egy alkalommal, hogy stratégiáról, harcászatról az amatőrök beszélnek, szemben a profikkal, akiket kizárólag a logisztika érdekel.
Meglehetősen kijózanítóan hatott az angol Királyi Egyesült Szolgálatok Intézetének (Royal United Services Institute, RUSI) weboldalán napvilágot látó vélemény, amelynek értelmében a Nyugat, az Egyesült Államokat is beleértve, egyszerűen nem rendelkezik olyan kapacitásokkal, amelyekkel megfelelő gyorsasággal pótolni tudja az ukrán veszteségeket, vagyis nem képes az egyre aggasztóbb lőszerhiány kiküszöübölésére, ami különösen a tüzérségi lőszerek tekintetében jelentkezik.
Roppant érdekes olvasmány, ha valakit érdekel keressen rá, mi csak annyit fűzünk, hozzá, hogy az oroszoknak ilyen gondjuk nincs.
A másik dolog, amire szeretnénk felhívni a figyelmet, az az állítólagos orosz élőerő-hiánnyal kapcsolatos. A háború elején sokan teljesen értetlenül álltak az előtt – köztük magam is -, hogy az oroszok 200 ezer emberrel vágtak bele az ukrajnai kalandba, és nem hogy nem biztosították a támadó hadműveletekhez szükséges túlerőt, de komoly hátrányban is voltak, egészen 3:1-hez arányban.
Végül pár héttel ezelőtt egy fehérorosz úriember fejtette meg a titok nyitját YouTube csatornáján: az oroszok lényegében kiszámították, hogy céljaikat egy expedíciós haderővel is képesek valósítani. Hogy pontosan milyen volt a haditerv, azt az oroszokon kívül senki sem tudja, de az északi (kiijev, szumi, harkovi) hadművelet orosz szempontból annyiból volt sikeres, hogy lekötötte az ukrán erők számottevő részét, miközben a többiek keleten és délen vitézkedtek.
A második fázis akkor kezdődött, amikor ezek az északon tébláboló egységek visszavonultak, és megjelentek a Donbasszban. Az ekkor kialakuló helyzet – legalábbis a jelzett fehérorosz forrás szerint – teljesen összhangban van az orosz doktrínával, a rendelkezésre álló mintegy százkilencven, ezer-ezer fős orosz taktikai zászlóalj-csoport (Batalion Tactical Group, BTG) a Harkovtól Herszonig terjedő frontvonalon pontosan úgy oszlik meg, ahogy azt a katonai akadémián tanítják Muszkaföldön.
Ahol defenzív állásokat vesznek fel, ott egy BTG esik kb. 20 kilométerre, ahol támadó hadműveleteket folytatnak, ott egy BTG 5, vagy ennél rövidebb arcvonalért felelős. Az elképesztő mennyiségű tüzérségi eszköz mellett ez éppen elegendőnek látszik arra, hogy módszeresen felmorzsolják a velük szemben álló erőket.
Egyszóval: az oroszok éppen annyi erőt állítottak hadrendbe, amennyit szükségesnek találtak, és ezért nem rendelték el a mozgósítást. Tehát, ha valaki kifogyni katonából vagy hadianyagból, azok nem az oroszok lesznek.
Végezetül, szintén a napokban olvastam egy internetes pletykát, hogy annak idején, amikor a szovjetek feláldozták az Aral-tavat a gyapottermelés oltárán, a megtermelt gyapotból állítólag mind egy szálig nitrocellulózt – lőgyapotot állítottak elő. Ha ennek csak a fele igaz, a tartalékokból akkor is még hosszú évekig lehet lövöldözni.
Horvátország
Bepirosodott a horvát külpolitikai lakmusz, és a megtalált illúziók
Valahol egy okos ember azt mondta, hogy a kis nemzetek nem engedhetik meg maguknak a nagy hibákat. A horvátok úgy tetszik ezt megtanulták, mert ezeket a viharos időket széltől védett zugban igyekeznek átvészelni. Közben ügyesen meglovagolnak minden meglovagolhatót – lásd Ukrajna -, igyekszenek kedvében járni az USA-nak, de lényegében mindenben megtalálják a számításukat.
Már nem illúzió a kínai út
Ennek tükrében, igen érdekes, hogy az Európai Néppárt spliti ülésének időtartama alatt a horvát kormány aláírta a szerződést ugyanazzal a China Road and Bridge Corporationnal, amely a pelješaci hidat építette.
Kapcsolódó cikk
SZERENCSECSILLAG: A legszerencsésebb ember a világon, illetve kicsoda is anyuci kedvenc Mikimausza?
A kormány a kínai vállalat ajánlatát választotta mint gazdaságilag legelőnyösebbet az A1-es autópálya Vučevica összekötő útjának – a D8-as állami út csomópontjának – megépítésére kiírt közbeszerzési pályázaton.
A pályaszakasz, amelynek teljes hossza 6,85 kilométer, magában foglalja a 2,5 kilométer hosszú Kozjak-alagutat és a mintegy 4,3 kilométer hosszú adriai autópályához vezető bekötőutat.
A munkálatok értéke 74,6 millió euró, és a kínaiak vállalták, hogy az alagutat 36 hónap alatt megépítik. A projekt részét képezi még három felüljáró és két viadukt, de ezt a kínaiak csuklóból úgy megcsinálják, hogy közbe szinte észre sem veszik.
Új szelek fújnak
Ennek a világszinten aprócska infrastrukturális projekt jelentőségét az adja meg, hogy a horvátok alá merték írni a szerződést a kínai céggel.
A hosszabb emlékezetű olvasók nyilván még elő tudják kotorni az agyuk valamelyik rejtett zugából, hogy annak idején mennyire rossz néven vették némelyek, hogy a horvátok a kínaiakat bízták meg egy nagy EU-alapokból támogatott projekt (pelješaci híd) kivitelezésével.
Hogy mennyire nem volt szabad még gondolni sem arra, hogy Kínával, illetve kínai cégekkel kössön bárki is üzletet, ott van az ugyancsak horvátországi példa, amikor semmissé nyilvánították a rijekai konténer-terminál kiépítésére vonatkozó tendert, amelyen szintén a kínaiak nyertek, így a megismételt tendert már egy politikailag elfogadható cég, a skandináv Maersk nyerje meg.
A horvátok újabb szerződést írtak alá Kínával, az unió már nem akadékoskodik (Forrás: X-platform,
Andrej Plenković)
Más lapra tartozik, hogy ez nem vonatkozott a németekre és franciákra, spanyolokra és olaszokra, azaz a nagy és nagyobbacska nemzetekre, de hát így élünk mi az EU-ban.
Akárhogy is, most úgy tetszik, megváltozott a helyzet, mert nemcsak hogy nagyban folyik Pekingben az európai búcsújárás, de a horvátok is léptek, ami annak jele, hogy ismét szabad a vásár.
Az amerikaiaknak nyilván nem tetszik ez az egész, de a közelgő választások miatt nem érnek rá annyira foglalkozni vele.
Lehet, hogy 2024-et úgy fogjuk majd számon tartani, mint a nagy változások évét, illetve azt az évet, amikor az európaiak rájöttek, hogy a nagy geopolitikai játszmában mindenki nyer, csak Európa veszít. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy ez távolról sem biztos, csupán elképzelhető.
Hétvégi csemege
Szokásomhoz hívem, ilyenkor a hétvégén igyekszem valamilyen érdekességet felkutatni – az élet közel sem olyan komoly dolog, mint ezt a sok kockafejű hirdeti – ezért beszéljünk a zágrábi Illúziók Múzeumáról.
Azok számára, akik eddig nem hallottak róla, ajánlom, hogy feküdjenek neki a guglinak, mert rendkívül érdekes múzeumról van szó, de visszatérve a hírhez, a zágrábiak ezüstérmet nyertek a brüsszeli European Franchise Awardon (Európai Franchise Nagydíj) a nemzetközi márkák (brandek) versenyében.
A megtalált illúziók (Forrás: Muzej illuzija)
Ennek kapcsán derült ki, hogy az Illúziók Múzeuma a világ legnagyobb magánmúzeum-lánca. A világ 25 országában, több mint 40 helyszínnel és 10 millió látogatóval.
Jelenleg új múzeumok megnyitásán dolgoznak Denverben, San Diegóban, Seattle-ben és Koppenhágában.
Teo Širola, a Metamorphosis horvát vállalat igazgatója, amely a franchise tulajdonosa és az Illúziók Múzeuma globális hálózatának vezetője, örömmel látja, hogy az emberek valóban felismerték ennek a projektnek az értékét szerte a világon, miszerint szórakozva is lehet tanulni.
Teó úr ugyanakkor bejelentette, hogy egyre közelebb kerülnek céljukhoz, a kereken 100 múzeum megnyitásához 2026 végéig.
Ha valaki a közeljövőben Zágrábba látogat, és kedve támad felkresni a múzeumot, az illúziókat nem adják ingyen: 1 felnőtt számára a belépődíj 9 euró, gyerekek (5-15 év) 7 euró, míg a családi (két felnőtt és két gyermek) látogatásra feljogosító belépő kerek 30 euróba kerül.
Mit lehet mondani? Kicsi a horvát, de erős.
-
Koszovó7 nap telt el azóta
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Szerbia6 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
B A Balkanac2 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia2 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?