Bosznia
SZISZTEMATIKUS NÉPIRTÁS FOLYT: A holland kormányfő bocsánatot kért a Srebrenicában szolgált katonáktól, de minek?
Hivatalosan is bocsánatot kért Mark Rutte holland miniszterelnök az 1995 első felében a kelet-boszniai Srebrenicában és környékén az ENSZ kötelékében szolgálatot teljesítő holland békefenntartó katonáktól, amiért a holland kormány a jogtalan vádak ellenére nem állt ki megfelelően a Dutchbat III egység mellett – írta a Dutchnews holland hírportál vasárnap. A hollandok régóta nem tudják feldolgozni a srebrenicai traumát, pedig őket terheli a legkisebb felelősség.
Népirtás folyt
A holland békefenntartó Dutchbat III katonái az ENSZ békefenntartó missziójának részét képezték, akiket azzal a céllal küldtek az ENSZ védelme alatt álló Srebrenicába, illetve az annak közelében lévő Potočari táborba, hogy megóvják a muszlim bosnyák lakosságot a szerb erők agressziójától a boszniai háború alatt.
A boszniai szerb csapatok azonban a holland békefenntartók jelenléte ellenére 1995 júliusában elfoglalták a várost, és mintegy 8700 bosnyák férfit és fiút mészároltak le Srebrenica környékén. A vérontást, amelyet a hágai Nemzetközi Törvényszék népirtásnak minősített, a második világháborút követő időszak legszörnyűbb európai tömeggyilkosságaként tartják számon.
Mark Rutte a hollandiai Schaarsbergen laktanyájában tartott szombati ünnepségen a Dutchbat III veteránjai előtt elismerte a holland kormánynak a katonai egységgel szembeni tisztességtelen bánásmódját, és azt mondta: “csak egyetlen fél bűnös a srebrenicai enklávé bukásáért és az azt követő népirtásért, mégpedig a boszniai szerbek és nem a Dutchbat III katonái”.
Meg a nemzetközi közöség – de ezt Rutte már nem mondta (ki)! Viszont közölte, hogy a holland katonai misszió az ENSZ keretében volt jelen Srebrenicában, de ez nem von le semmit a holland kormány felelősségéből a katonai egység küldetésének körülményei, a hazatérő katonák fogadtatása, valamint annak tekintetében, hogy nem állt ki a katonák mellett, amikor jogtalan vádakat fogalmaztak meg velük szemben.
– Ma, a holland kormány nevében bocsánatot kérek a Dutchbat III minden női és férfi katonájától. A lehető legnagyobb elismeréssel és tisztelettel az iránt, ahogyan az egység a nehéz körülmények ellenére mindig helyesen próbált cselekedni, még akkor is, amikor ez már nem volt lehetséges
– fogalmazott Mark Rutte holland miniszterelnök.
Poszttraumás stressz
A hágai székhelyű holland legfelsőbb bíróság 2019 júliusában megállapította, hogy Hollandia részben felelőssé tehető hozzávetőleg háromszáz boszniai muszlim haláláért, akiket szerb katonák a srebrenicai mészárlás során gyilkoltak meg, miután elhurcolták őket a csak kézifegyverekkel felszerelt holland ENSZ-békefenntartók bázisáról.
Azt is kimondta ugyanakkor, hogy ez a felelősség csak egészen kismértékű, mivel az áldozatokat valószínűleg akkor is megölték volna, ha az enklávéban maradhatnak.
Az akkori körülményeket figyelembe véve megállapítható, hogy a hollandok képtelenek lettek volna bármilyen értelmes ellenállást tanúsítani, viszont azt soha nem tudjuk meg, hogy az esetleges hősies ellenállásuk netalán felnyitotta volna-e a nemzetközi közösség, vagyis a nemzetközi döntéshozók szemét.
A Dutchnews egy korábbi cikkében azt írta, hogy évtizedekkel a történtek után az egységben szolgálatot teljesítő katonák közül sokan még mindig poszttraumás stressztől szenvednek a háború során tapasztaltak miatt. Minden harmadik veteránnak továbbra is pszichológiai támogatásra van szüksége, és az egység 850 tagjának szinte mindegyike úgy érzi, nem ismerték el erőfeszítéseiket.
A holland kormány 2021 februárjában a Dutchbat III veteránjait 5000 euró támogatásban részesítette.
A srebrenicai mészárlás a Drina folyó boszniai oldala mentén zajlott etnikai tisztogatás egyik záróakkordja volt. A boszniai szerb erők elől menekülő bosnyák-muszlim lakosság az ENSZ védelme alá helyezett, és elvileg, de csak elvileg fegyvermentesített srebrenicai enklávéba menekült. Itt érdemes lenne Naser Orić bosnyák szabadcsapatáról beszélni, amely a vérengzést megelőző szerb karácsonykor kitört a városból, és szerb civileket mészárolt le a környező szerb falvakban.
A srebrenicai mészárlást akár a szerbek bosszújának lehetne tekinteni, de nem tekintjük annak, mert csak ürügy volt a mészárláshoz, amely az etnikai tisztogatás szellemében akkor is megtörtént volna, ha bosnyákok nem dobják be, majd nem menekítik ki Orićot még a vérengzés előtt. A népírtás tehát nem a hollandokon, és nem Orić múlott, hanem a szerbek szándékán, hogy végrehajtsák a népirtást, és megtisztítsák a területet a bosnyákoktól.
Elvben a holland erők ellenőrizték Srebrenicát a Potočari táborból, de valójában nem ellenőriztek semmit, semmilyen erőt nem képviseltek, ezért az igazi felelősség azokat terheli, akik oda küldték őket, nevezetesen az ENSZ-t, illetve azokat, akik annak ellenére nem nyújtottak nekik légi támogatást, hogy a nemzetközi közvetítők és döntéshozók tudtak a folyamatban lévő mészárlásról.
– Csak ti bombázzatok, de ha egyetlen szerbet is megöltök, mi száz muszlimot gyilkolunk meg cserében. És akkor lássuk: a nemzetközi közösségnek vagy bárki másnak lesz-e bátorsága ahhoz, hogy csapást mérjen a szerb állásokra, és lehet-e így viselkedni a szerb néppel?
– tette fel a kérdést 1995. július 20-án, vagyis kilenc nappal a srebrenicai mészárlás kezdetét követően egy fiatal képviselő a szerbiai parlamentben, akit úgy hívtak, és ma is úgy hívnak, hogy Aleksandar Vučić. Ő nem küzd poszttraumás stresszel, és pszichológiai támogatást sem vesz igénybe.
Hogyan zajlott a mészárlás?
A mészárlást azok a muszlimok élték túl, akik valamilyen őrült ötlettől vezérelve nem a bosnyák fegyveresek által ellenőrzött területek felé menekültek, hanem a Drinán átjutva Szerbiában találták magukat. Onnan tudták, hogy Szerbiában vannak, hogy már nem lőttek rájuk, Szerbia akkor ugyanis még kínosan ügyelt arra, hogy a harcok ne terjedjenek át a területére. Akkor még ügyelt.
A szerbek Srebrenicánál több mint nyolcezer embert öltek meg, miután a hollandok átadták nekik a Potočari tábort, amely a városba vezető út mentén állt. A hollandok távozása után a szerbek szétválasztották a férfiakat és a nőket egymástól. A nőket és az apróbb gyerekeket autóbuszokkal és teherautókkal szállították át a bosnyákok által ellenőrzött területekre. A férfiakat kamionokra tették, és a városon kívülre vitték, ott lövöldözték le őket.
A hegyekben vízfolyásokba terelték a bosnyák férfiakat, fiatalembereket és fiúkat, kézigránátot dobtak közéjük, aki nem halt meg a robbanás következtében, azokat lelőtték. Vagy épületekbe zsúfolták be őket, és kézigránátokat dobtak közéjük. Vagy elengedték őket az erődben, majd vadásztak rájuk, a szó szoros értelmében embervadászat folyt. Napokig tartott az öldöklés.
A boszniai háború során a legnagyobb népírtás a szerbiai-boszniai határ boszniai oldalán zajlott, aminek a célja a területek megtisztítása volt a nem szerb lakosságtól. A szerbek “tiszta helyzetet” akartak teremteni annak érdekében, hogy Szerbia a túloldalon önmagával legyen határos, de túl sok volt a bosnyák. Ezért éveken keresztül százasával, ezresével irtották őket.
A világ pedig nem tett semmit, így a szerbek felbátorodtak. Jóval Srebrenicát megelőzően zajlott a višegradi mészárlás (Pokolj u Višegradu), amikor a szerbek 2-3000 bosnyákot mészároltak le, bosnyák adatok szerint 1992 áprilisában és májusában a szerbek több héten keresztül szinte naponta dobálták a bosnyákok földi maradványait a híres híd (Na Drini ćuprija) alatt hömpölygő Drina folyóba. A világ ezt is szó nélkül tűrte. A BALK-on nemrég írtunk Prijedor esetéről is, ahol szintén 1992. májusának második felében kezdődött a népirtás, amelynek 3176 áldozata volt, köztük 102 gyermekek, itt válogatás nélkül gyilkoltak.
Ha összeadjuk az általunk említett három vérengzés során megölt emberek számát, akkor máris majdnem tizenötezernél tartunk. Milorad Dodik, a boszniai szerbek vezetője, és a szerbek általában azért utasítják el a népirtás vádját, mert nem csak Srebrenicáról van szó. Több hasonló eset van. A beismerés pedig azt jelentené, hogy azáltal elfogadnák a feltételezést, illetve a gyanút, miszerint a jelenlegi boszniai szerb állam népirtáson alapszik.
Bosznia
Hamis titkosszolgálati igazolványt találtak egy Szerbiában elfogott boszniai képviselőnél
Salko Zildžić, a Demokratikus Akció Pártjának (Stranka Demokratske Akcije, SDA) tuzlai vezetőjét lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt vették őrizetbe a Szerbiába történő belépésekor a határőrök, a személygépjárműve átvizsgálásakor pedig felleltek egy a bosznia-hercegovinai Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (Obavjestajna i Sigurnosna Agencija, OSA) által kibocsátott „tiszteletbeli szolgálati igazolványt”. Bár a honatya kiadatása azóta megtörtént, az eset kapcsán parlamenti vizsgálat indul a nyugat-balkáni Csodaországban.
Fegyver helyett igazolványt találtak
Annak ellenére, hogy a nyári politikai uborkaszezon után a boszniai közvélemény érdeklődésének centrumában változatlanul a Milorad Dodik vezette Független Szociáldemokraták Szövetségének (Savez Nezavisnih Socijaldemokrata, SNSD) “alkotmányos szabadságharca” áll, a korábbi napokban újfent a bosnyák konzervatívok zászlóshajójának minősülő SDA-ra terelődött a figyelem.
A párttal kapcsolatos legfrissebb botrány érintettje Salko Zildžić, a horvát-bosnyák Föderáció parlamentjének képviselője, és az SDA tuzlai alapszervezetének vezetője, akit még szeptember 19-én vettek őrizetbe a szerb határőrök a Drina szerbiai oldalán fekvő Bajina Bašta határátkelőhelyen.
Zildžić elfogása kapcsán a szerbiai hatóságok kezdetben mindössze annyit közöltek, hogy a boszniai föderációs honatya által használt személyautó átvizsgálása során egy maroklőfegyvert találtak 15 darab lőszerrel. Zildžićnek a fegyverre ugyan volt engedélye, azonban azt Szerbiába nem vihette volna magával.
Nem mindennapi igazolvánnyal rendelkezett Salko Zildžić, a bosnyák-horvát entitás parlamenti képviselője (Forrás: Klix)
Az užicei bíróság nem volt rest mindezek alapján elrendelni a boszniai föderációs honatya előzetes letartóztatását.
Az eset további körülményei ettől a mozzanattól kezdődően eltérő értelmezés alá esnek az érintettek részéről, annyi azonban bizonyos, hogy Zildžić előzetes letartóztatásba vételét követően a szerbiai illetékesek tüzetesebben átvizsgálták a járművét, vélhetően további fegyverek után kutatva.
Így találták meg a bosznia-hercegovinai Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (Obavještajna i Sigurnosna Agencija, OSA) igazolványát Zildžić nevére kiállítva.
A nyugat-balkáni sajtóviszonyokat és a hivatalos szervek adatkezelési gyakorlatát jól leképezi, hogy vélhetően előbb jelent meg a nem mindennapi hír a mindig jól értesült szarajevói Klix hírportálon, mint ahogy a BIA-t vezető Aleksandar Vulint tájékoztatták volna az okmány lefoglalásáról.
Az igazolvány kapcsán a szerbiai illetékesek nem is igen tudtak mit kezdeni a helyzettel. Egyfelől azért nem, mert annak birtoklása önmagában még nem valósít meg semmilyen bűncselekményt, így legfeljebb kellemetlen kérdések hada várhatta Zildžićet emiatt a fogdában.
Másfelől pedig a dokumentumon öles betűkkel a „tiszteletbeli szolgálati igazolvány” (Počasna službena iskaznica) felirat szerepelt, ami miatt annak eredetiségével kapcsolatban komoly aggályok merülhettek fel.
Hogyan kaphatott igazolványt?
Zildžić személye kapcsán nem ismert, hogy a korábbi években bármilyen kapcsolatban állt volna az OSA-val. Sőt, az önéletrajza meglehetősen letisztult, mondhatni transzparens, mivel a 2006-ban megkezdett politikai karrierje előtt is széles körben ismert volt a boszniai nyilvánosság előtt, mint élsportoló, aki bokszolóként és cselgáncsozóként jeleskedett nemzetközi szinten.
Az OSA működését szabályozó törvény ugyan lehetőséget ad a szervezet vezetőjének, hogy diszkrecionális jogkörében eljárva, egyedi esetekben adományozzon olyan igazolványt, amin a „tiszteletbeli” jelző szerepel, azonban az N1 Bosna csatorna értesülése szerint ezt a gyakorlatot a korábbi években kizárólag a komoly szakmai teljesítményt nyújtó, nyugállományba vonulók esetében követték a szervezetnél.
Zildžić tekintetében nyugállományról és komoly szakmai teljesítményről nem lehet szó, a sportszakmai karrierje mellett azért sem, mert mindössze 42 éves.
Parlamenti vizsgálat lesz
Önmagában Zildžić elfogása és előzetes letartóztatásba vétele nem érte el a boszniai politikai ingerküszöböt, a nem mindennapi okmány fellelése azonban nagy lendületet adott az eseményeknek.
Elsőként a bosnyák konzervatívok által szerbpárti nézetei miatt évek óta támadott Aleksandar Vranješ, Belgrádba akkreditált boszniai nagykövet jelezte a sajtóban, hogy tud a fogva tartás tényéről, teendője azonban nincs, tekintettel arra, hogy Zildžić nem kért konzuli közbenjárást az ügyében.
Sabina Čudić, a liberális Naša Stranka parlamenti képviselője nyilatkozatában jelezte, hogy kezdeményezte az OSA működését felügyelő parlamenti bizottság rendkívüli ülésének összehívását az eset kapcsán. Szerinte egy vizsgálat keretében kell tisztázni, hogy a korábbi években kik és milyen okból kaptak hasonló igazolványt.
Čudić nyilatkozatára reagálva Ilija Cvitanović, a HDZ 1990 parlamenti képviselője jelezte, hogy mint az illetékes bizottság elnöke megtette a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a bizottság rendkívüli ülésére 10 napon belül sort kerítsenek. Az ülésen meghallgatják Almir Džuvót, az OSA idén tavasszal kinevezett vezetőjét, akinek válaszolni kell az igazolvány keletkezésével kapcsolatos kérdésekre.
Cvitanović bejelentése csak részben nyugtatta meg a közvéleményt, mert az eset kapcsán lényegében mindenki Osman Mehmedagić, az SDA-t vezető Bakir Izetbegovićtyal szoros kapcsolatban álló korábbi OSA-vezető érintettségét feltételezi. Mehmedagić a vele kapcsolatban megjelent híresztelésekre reagálva közleményt adott ki, amelyben tagadta, hogy ő adott volna utasítást a kérdéses dokumentum kiállítására.
Össze-vissza védekezik
Zildžić az ominózus igazolvány léte és eredete kapcsán az ügy kirobbanása óta több variációt ismertetett a nagyérdeművel. Még a szerbiai fogva tartása alatt ügyvédje útján azt közölte, hogy az igazolvány létezik, az azonban nem eredeti, hanem egy másolat, amit „hülyeségből készítettek neki a barátai, akikkel a Državna Bjezbednost (magyarul Állambiztonság) nevű Viber-csoportot alkotják.”
Zildžić azt is elárulta, hogy mintegy 10 fő tagja ennek a csoportnak, azonban konkrét személyeket nem nevezett meg. Ezen túlmenően arra sem akart magyarázatot adni, miért volt szüksége egy ilyen jellegű dokumentumra, és azt miért vitte magával Szerbiába.
Kapcsolódó cikk
A szeptember 27-i Szarajevóban adott sajtótájékoztatóján Zildžić egy eddig ismeretlen külső tényező vagy a józan logika hatására módosította a védekezését. A szerbiai fogságban ugyanis sem ő, sem az ügyvédje nem számolt azzal, hogy a dokumentum létének és birtoklásának elismerése miatt a boszniai ügyészség okirathamisítás és azzal visszaélés gyanúja miatt nyomozást rendel el.
Így az ügyészek munkáját nehezítendő Zildžić utóbb azzal állt elő, hogy nem is volt nála a kérdéses igazolvány, az nem az övé. Ebből adódóan azt nem találhatták meg nála. A különös nevű Viber csoport létezik ugyan, azonban tagadta, hogy annak a tagjai készítették volna „hülyéskedve” a dokumentum másolatot.
Az általa csak felhajtásnak minősített ügy céljaként pedig a személye lejáratását jelölte meg, továbbá azt, hogy ismeretlen okból minél tovább Szerbiában tartsák.
Tagadta továbbá, hogy valaha használta volna az igazolványt, és perdöntő bizonyítékként arra hivatkozott, hogy az okmányon a róla készült kép régi, így az a közreműködése nélkül kellett, hogy készüljön.
A lőfegyver és a lőszerek kapcsán konzekvensen azzal a magyarázattal állt elő, hogy azok a sajátjai, amiket engedéllyel tartott magánál, csak éppen elfelejtette kivenni az autójából, amikor Szerbiába indult. Azt pedig nem tartotta kommentárra érdemesnek, hogy milyen indokok miatt tartott a személygépjárművében egy lőfegyvert honatyai minőségben.
Megegyezett a szerbekkel
Zildžić kiadatására szeptember 25-én került sor. Ezt megelőzően a lőfegyver és a lőszerek jogosulatlan határon való átvitele miatt az užicei ügyészség gyorsított eljárásban megegyezést kötött vele.
Ennek keretében Zildžić elismerte bűnösségét, és elfogadta az egy éves szabadságvesztést azzal, hogy kiadják Bosznia-Hercegovinának a büntetés végrehajtása végett.
Utóbbi amiatt volt fontos számára, mert a szabadságvesztést meglehetősen szerényen osztó boszniai büntetőjog keretében lehetősége nyílik a jövőben a szerbiai büntetést, mint rövid időtartalmú szabadságvesztést pénzbírsággal megváltani, így a 365 nap szabadságvesztés helyett 365.000 konvertibilis márka, vagyis megközelítőleg 72 millió forint kifizetése ellenében mentesül a szabadságvesztés végrehajtása alól.
Már csak azt kell tisztáznia a parlamenti bizottság és az ügyészség felé az eddigieknél hihetőbb módon, hogy miként került az arcképe egy olyan okmányra, ami a Klix portál által megkérdezett szakértők szerint teljesen egyezik az OSA által kiadott igazolvánnyal.
-
Szerbia7 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
B A Balkanac3 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia3 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
-
Koszovó6 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is