SZISZTEMATIKUS NÉPIRTÁS FOLYT: A holland kormányfő bocsánatot kért a Srebrenicában szolgált katonáktól, de minek?

Hivatalosan is bocsánatot kért Mark Rutte holland miniszterelnök az 1995 első felében a kelet-boszniai Srebrenicában és környékén az ENSZ kötelékében szolgálatot teljesítő holland békefenntartó katonáktól, amiért a holland kormány a jogtalan vádak ellenére nem állt ki megfelelően a Dutchbat III egység mellett – írta a Dutchnews holland hírportál vasárnap. A hollandok régóta nem tudják feldolgozni a srebrenicai traumát, pedig őket terheli a legkisebb felelősség.

Népirtás folyt

A holland békefenntartó Dutchbat III katonái az ENSZ békefenntartó missziójának részét képezték, akiket azzal a céllal küldtek az ENSZ védelme alatt álló Srebrenicába, illetve az annak közelében lévő Potočari táborba, hogy megóvják a muszlim bosnyák lakosságot a szerb erők agressziójától a boszniai háború alatt.

A boszniai szerb csapatok azonban a holland békefenntartók jelenléte ellenére 1995 júliusában elfoglalták a várost, és mintegy 8700 bosnyák férfit és fiút mészároltak le Srebrenica környékén. A vérontást, amelyet a hágai Nemzetközi Törvényszék népirtásnak minősített, a második világháborút követő időszak legszörnyűbb európai tömeggyilkosságaként tartják számon.

Mark Rutte a hollandiai Schaarsbergen laktanyájában tartott szombati ünnepségen a Dutchbat III veteránjai előtt elismerte a holland kormánynak a katonai egységgel szembeni tisztességtelen bánásmódját, és azt mondta: “csak egyetlen fél bűnös a srebrenicai enklávé bukásáért és az azt követő népirtásért, mégpedig a boszniai szerbek és nem a Dutchbat III katonái”.

Meg a nemzetközi közöség – de ezt Rutte már nem mondta (ki)! Viszont közölte, hogy a holland katonai misszió az ENSZ keretében volt jelen Srebrenicában, de ez nem von le semmit a holland kormány felelősségéből a katonai egység küldetésének körülményei, a hazatérő katonák fogadtatása, valamint annak tekintetében, hogy nem állt ki a katonák mellett, amikor jogtalan vádakat fogalmaztak meg velük szemben.

– Ma, a holland kormány nevében bocsánatot kérek a Dutchbat III minden női és férfi katonájától. A lehető legnagyobb elismeréssel és tisztelettel az iránt, ahogyan az egység a nehéz körülmények ellenére mindig helyesen próbált cselekedni, még akkor is, amikor ez már nem volt lehetséges

– fogalmazott Mark Rutte holland miniszterelnök.

Poszttraumás stressz

A hágai székhelyű holland legfelsőbb bíróság 2019 júliusában megállapította, hogy Hollandia részben felelőssé tehető hozzávetőleg háromszáz boszniai muszlim haláláért, akiket szerb katonák a srebrenicai mészárlás során gyilkoltak meg, miután elhurcolták őket a csak kézifegyverekkel felszerelt holland ENSZ-békefenntartók bázisáról.

Azt is kimondta ugyanakkor, hogy ez a felelősség csak egészen kismértékű, mivel az áldozatokat valószínűleg akkor is megölték volna, ha az enklávéban maradhatnak.

Az akkori körülményeket figyelembe véve megállapítható, hogy a hollandok képtelenek lettek volna bármilyen értelmes ellenállást tanúsítani, viszont azt soha nem tudjuk meg, hogy az esetleges hősies ellenállásuk netalán felnyitotta volna-e a nemzetközi közösség, vagyis a nemzetközi döntéshozók szemét.

A Dutchnews egy korábbi cikkében azt írta, hogy évtizedekkel a történtek után az egységben szolgálatot teljesítő katonák közül sokan még mindig poszttraumás stressztől szenvednek a háború során tapasztaltak miatt. Minden harmadik veteránnak továbbra is pszichológiai támogatásra van szüksége, és az egység 850 tagjának szinte mindegyike úgy érzi, nem ismerték el erőfeszítéseiket.

A holland kormány 2021 februárjában a Dutchbat III veteránjait 5000 euró támogatásban részesítette.

A srebrenicai mészárlás a Drina folyó boszniai oldala mentén zajlott etnikai tisztogatás egyik záróakkordja volt. A boszniai szerb erők elől menekülő bosnyák-muszlim lakosság az ENSZ védelme alá helyezett, és elvileg, de csak elvileg fegyvermentesített srebrenicai enklávéba menekült. Itt érdemes lenne Naser Orić bosnyák szabadcsapatáról beszélni, amely a vérengzést megelőző szerb karácsonykor kitört a városból, és szerb civileket mészárolt le a környező szerb falvakban.

A srebrenicai mészárlást akár a szerbek bosszújának lehetne tekinteni, de nem tekintjük annak, mert csak ürügy volt a mészárláshoz, amely az etnikai tisztogatás szellemében akkor is megtörtént volna, ha bosnyákok nem dobják be, majd nem menekítik ki Orićot még a vérengzés előtt. A népírtás tehát nem a hollandokon, és nem Orić múlott, hanem a szerbek szándékán, hogy végrehajtsák a népirtást, és megtisztítsák a területet a bosnyákoktól.

Elvben a holland erők ellenőrizték Srebrenicát a Potočari táborból, de valójában nem ellenőriztek semmit, semmilyen erőt nem képviseltek, ezért az igazi felelősség azokat terheli, akik oda küldték őket, nevezetesen az ENSZ-t, illetve azokat, akik annak ellenére nem nyújtottak nekik légi támogatást, hogy a nemzetközi közvetítők és döntéshozók tudtak a folyamatban lévő mészárlásról.

– Csak ti bombázzatok, de ha egyetlen szerbet is megöltök, mi száz muszlimot gyilkolunk meg cserében. És akkor lássuk: a nemzetközi közösségnek vagy bárki másnak lesz-e bátorsága ahhoz, hogy csapást mérjen a szerb állásokra, és lehet-e így viselkedni a szerb néppel?

– tette fel a kérdést 1995. július 20-án, vagyis kilenc nappal a srebrenicai mészárlás kezdetét követően egy fiatal képviselő a szerbiai parlamentben, akit úgy hívtak, és ma is úgy hívnak, hogy Aleksandar Vučić. Ő nem küzd poszttraumás stresszel, és pszichológiai támogatást sem vesz igénybe.

Hogyan zajlott a mészárlás?

A mészárlást azok a muszlimok élték túl, akik valamilyen őrült ötlettől vezérelve nem a bosnyák fegyveresek által ellenőrzött területek felé menekültek, hanem a Drinán átjutva Szerbiában találták magukat. Onnan tudták, hogy Szerbiában vannak, hogy már nem lőttek rájuk, Szerbia akkor ugyanis még kínosan ügyelt arra, hogy a harcok ne terjedjenek át a területére. Akkor még ügyelt.

A szerbek Srebrenicánál több mint nyolcezer embert öltek meg, miután a hollandok átadták nekik a Potočari tábort, amely a városba vezető út mentén állt. A hollandok távozása után a szerbek szétválasztották a férfiakat és a nőket egymástól. A nőket és az apróbb gyerekeket autóbuszokkal és teherautókkal szállították át a bosnyákok által ellenőrzött területekre. A férfiakat kamionokra tették, és a városon kívülre vitték, ott lövöldözték le őket.

A hegyekben vízfolyásokba terelték a bosnyák férfiakat, fiatalembereket és fiúkat, kézigránátot dobtak közéjük, aki nem halt meg a robbanás következtében, azokat lelőtték. Vagy épületekbe zsúfolták be őket, és kézigránátokat dobtak közéjük. Vagy elengedték őket az erődben, majd vadásztak rájuk, a szó szoros értelmében embervadászat folyt. Napokig tartott az öldöklés.

A boszniai háború során a legnagyobb népírtás a szerbiai-boszniai határ boszniai oldalán zajlott, aminek a célja a területek megtisztítása volt a nem szerb lakosságtól. A szerbek “tiszta helyzetet” akartak teremteni annak érdekében, hogy Szerbia a túloldalon önmagával legyen határos, de túl sok volt a bosnyák. Ezért éveken keresztül százasával, ezresével irtották őket.

A világ pedig nem tett semmit, így a szerbek felbátorodtak. Jóval Srebrenicát megelőzően zajlott a višegradi mészárlás (Pokolj u Višegradu), amikor a szerbek 2-3000 bosnyákot mészároltak le, bosnyák adatok szerint 1992 áprilisában és májusában a szerbek több héten keresztül szinte naponta dobálták a bosnyákok földi maradványait a híres híd (Na Drini ćuprija) alatt hömpölygő Drina folyóba. A világ ezt is szó nélkül tűrte. A BALK-on nemrég írtunk Prijedor esetéről is, ahol szintén 1992. májusának második felében kezdődött a népirtás, amelynek 3176 áldozata volt, köztük 102 gyermekek, itt válogatás nélkül gyilkoltak.

Ha összeadjuk az általunk említett három vérengzés során megölt emberek számát, akkor máris majdnem tizenötezernél tartunk. Milorad Dodik, a boszniai szerbek vezetője, és a szerbek általában azért utasítják el a népirtás vádját, mert nem csak Srebrenicáról van szó. Több hasonló eset van. A beismerés pedig azt jelentené, hogy azáltal elfogadnák a feltételezést, illetve a gyanút, miszerint a jelenlegi boszniai szerb állam népirtáson alapszik.