Ami Horvátországot illeti, az ukrajnai háború kezd kikerülni a figyelem középpontjából. Ez az újságok címlapján is nyomon követhető, ahol a belpolitika, az idegenforgalmi idény és a szokásos celebes csacskaságok lassan visszahódítják a hasábokat, a távolibb szomszédságban zajló tragédia még jelen van, de már közel sem olyan intenzitással, mint teszem azt, tíz nappal ezelőtt.

Áldott/áldatlan tudatlanság

A magyar választások eredménye némiképpen meglepte a sajtó itteni munkásait, de főként azért, mert gyakorlatilag senki sem tud semmit a szomszédos országról, az információk másod-, harmadkézből jutnak el az itteni nyilvánossághoz.

A narratíva így a nyugati fogcsikorgatást tükrözi a legfrissebb kétharmad hallatán, különösen, hogy a választásokat megelőzően szintén a globalista-liberális körökből származó forrásokra támaszkodva, szinte már bejelentették Orbán bukását.

A szerbiai választások eredményét ezzel szemben elfogulatlanul megjósolták/elfogadták, ugyanis ott elmaradt a lebutítás, a horvátok értik a nyelvet, ismerőseik vannak a határ túloldalán, így tudták azt, amit mi mindannyian, hogy Vučić, akárcsak Orbán, méterhosszan megnyeri a választásokat.

Egyes, az elvont gondolkodásra hajlamos – sajnos elkeserítően kisszámú – kollégák már elkezdték pedzegetni, hogy a kétharmados választási eredmény Horvátországban is összejöhet. Az ellenzék objektíve szinte már nem létezik, az esetenkénti hőbörgésen kívül, nem rendelkezik igazi stratégiával, nem tudják megszólítani a választópolgárokat.

Ha nem áll be valamilyen látványos fordulat, Plenkovićék simán megnyerik a 2024-es választásokat, és amennyiben az ellenzék nem ocsúdik fel időben, akár a kétharmados többséget is megszerezhetik.

Ami a hivatalos Zágrábot illeti, senki sem kommentálta a szomszédban lezajlott választások eredményeit, csupán a győzteseknek gratuláltak, a további jószomszédi viszonyok reményében.

Homo turisticus

A háború miatt ez az emberfajta megszeppent egy kicsit, de most már ismét előbújt: helyfoglalás ugyan egy pillanatra kicsit megtorpant, de azóta már a megszokott tempóban folytatódik.

A horvát gazdasági élet legfontosabb időszaka, az idegenforgalmi idény már nagyban közeleg. Az idegenforgalmi dolgozók az előszezon zavartalan lebonyolítását célzó tevékenységekkel múlatják & mulatják el az idejüket, de a háború kirobbanása okozta kezdeti riadalom átadta helyét a mérsékelt bizakodásnak.

A gazdag és leggazdagabb oroszok és ukránok kimaradását az előrejelzések szerint kompenzálni fogják a tavalyinál nagyobb számban Horvátországba látogató amerikaiak, de várhatóan növekszik az ázsiai, közel-keleti turisták száma is.

A helyfoglalás – booking – pillanatnyilag rendelkezésre álló adatai arra engednek következtetni, hogy az idei idény rekordokat dönt, persze, ha a covid/háború kombó nem piszkít megint bele.

Viszont, hogy ne maradjunk éppen háborús hír nélkül, arról a legendás hírű likai vendéglős Željko Orešković Macola gondoskodott.

A Pöröly – Macola – becenévre hallgató úr megnyitotta korenicai szállodáját és bungalóit az ukrajnai menekültek előtt, ahol most 250 zömében nő és gyermek tartózkodik.

A Poslovni dnevnik üzleti napilap híradása szerint két menekült asszonynak már munkát is adott szállodájában, a szóban forgó hölgyek ugyanis képzett szakácsok, akik otthon is a vendéglátó iparban dolgoztak.

Damir Trut, a Polgárvédelem Igazgatóságának vezetője a Poslovninak nyilatkozva elmondta, hogy a korenicai menekültek közül 60 gyermek már elindult az iskolába, ami lehetővé teszi a szülők munkába állását, de Trut véleménye szerint a többiek is minden bizonnyal gyorsan munkához jutnak, ha nem is Korenicában, de a közeli Plitvice nemzeti parkban biztosan.

Legalábbis egy részük. Viktor Filima, az ukrán nemzeti kisebbség zágrábi képviselője, a HINA horvát hírügynökségnek azt mondta, hogy a háború elől menekülő ukránok jelentős része tartósan Horvátországban maradhat. A horvát demográfusok úgy vélik, hogy az ukrán menekültek érkezésének folytatódása hozzájárulhat Horvátország demográfiai újjáéledéséhez.

Tízszer többen lesznek

Horvátország, amely eddig több mint 11 ezer menekültről, főként nőkről és gyermekekről gondoskodott, összesen 20 ezer „kitelepített személyt” szeretne befogadni, tehát újabb menekültek érkezésére számít.

Az ukrán nemzeti kisebbség zágrábi képviselője szerint az ukrán menekültek jelentős része Horvátországban marad, mert még ha a háború hamarosan véget is ér, időbe telik, amíg Ukrajnában újjáépítik a lerombolt infrastruktúrát.

Filima szerint a menekültek elsődleges vágya, hogy minél előbb visszatérjenek hazájukba, de sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ez a szándékuk aligha teljesülhet, mert az ukrán városok egy része romokban hever.

Szerinte Horvátország „jól szervezetten működött”, szisztematikusan befogadta a menekülteket, és gondoskodott minden érkező emberről.

Az ukrán nemzeti kisebbség zágrábi képviselője megjegyezte, hogy a horvát és az ukrán népet „kulturális hasonlóságok” kötik össze. Az első bevándorlók 130 éve érkeztek Ukrajnából az akkori Osztrák-Magyar Monarchia alatt lezajlott vándorlások során.

Az oroszok Ukrajna elleni inváziója előtt két-háromezer fős volt a horvátországi ukrán közösség, most ez a szám a tízszeresére növekedhet.

Integráció

Az első hullámban érkezett menekültek lassan kezdik feltalálni magukat, így egy részük átmeneti védelemért folyamodott, azok pedig már iskolába küldték a gyerekeiket, akik tartózkodási engedélyhez/igazolványhoz jutottak.

Az ukrán menekültek nagy potenciált jelentenek a horvát társadalom számára, hiszen 30 százalékuk magasan képzett, köztük olyan hiányszakmákhoz tartoznak, mint például az orvosok, bár a diplomák elismerése több időt vehet igénybe, mivel Ukrajna nem tagja az Európai Uniónak.

Azonnal munkába állni azonban a menekültek kisebb száma tud csak, mert a „pszichológiai stabilizációt” követően meg kell tanulniuk a horvát nyelv alapjait, bár sokan azt mondják, hogy a horvát nyelv olyan, mintha latin betűkkel írnák le az ukrán szavakat.

A másik akadály, hogy a menekültek többsége kisgyermekes családanya, így előbb gondoskodniuk kell a gyerekekről, és csak azt követően tudnak munkába állni, miután óvodába vagy iskolába adták őket.

A hivatalos adatok szerint az ukrajnai menekültek túlnyomó többsége a normális mindennapi életet lehetővé tevő egyéni szálláshelyeken került elhelyezésre, ez az összesen 11 791 érkezőből 10 292-re vonatkozik.

A legtöbb menekült személyt Horvátország kontinentális részén helyezték el, bár vannak néhányan Dalmáciában és az Isztrián is. Még Lika-Zengg megyében is jelentős számban fordulnak elő, habár abban a térségben korábban nem éltek ukránok.

Revitalizáció

A kilencvenes években szerzett horvát háborús tapasztalatok alapján Stjepan Šterc demográfus úgy véli, hogy a menekültekhez kapcsolódó fejezet nem könnyen zárható le, mert a nagy szenvedés és pusztítás után Horvátországban is évekig tartott az újjáépítés és a menekültek visszatérése. Itt jegyezzük meg, hogy az utóbbi főként a belső menekültekre vonatkozhat, és nem az országból távozott szerb kisebbség tagjaira.

A demográfus szerint az eddig Horvátországba érkezett több mint 11 ezer menekült nem tudja befolyásolni Horvátország demográfiai képét, mert ahhoz viszonylag kevesen vannak. De véleménye szerint a menekültek száma még növekszik, akár 50 000 fölé is emelkedhet.

Šterc szerint a horvát lakosság kivándorlása miatt elöregedő horvát társadalmat azonban „revitalizálhatja”, hogy a most érkező ukrán menekültek többnyire fiatalok.

Az Index.hr oldalán megjelent cikkhez többen is hozzászóltak. Egyikük szerint Ukrajnában eddig is alacsonyabb volt a életszínvonal, mint Horvátországban, maradásuknak egyik oka akár ez is lehet.

A kommentelő szerint az ukránok nagy gabonaexportőrök, így ezt a horvátok kihasználhatnák, és lehetővé tehetnék számukra, hogy megműveljék az elhagyott szlavóniai földeket, ezért hiba lenne őket a tengerpartra telepíteni.

Egy másik hozzászóló szerint az Ukrajnából elmenekült emberek közül sokan özvegyek lesznek, a gyerekek pedig árvák, ezért itt a lehetőség az egyedülálló horvát férfiak előtt, ami a hozzászóló szerint szomorú, de ez igaz.

Vannak kritikusabb hangok is, amelyek szerint a horvát politikai elit olcsó munkaerőt lát az Ukrajnából érkező menekültekben, de a „horvát internet népe” általában pozitívan áll az ukránok be- vagy inkább letelepítéséhez.

Egyesek japán bevándorlókat is szívesen látnának. Némi malíciával szólva, mi sem egyszerűbb, szólni kell az oroszoknak, hogy támadják meg Japánt is.

Egyre többen érkeznek Bulgáriába az orosz-ukrán háború kirobbanása óta: Kalina Konsztantinova, a Hatékony Kormányzásért felelős miniszterhelyettes bejelentése szerint szombatig 69 735 ember érkezett az országba Ukrajnából, akik közül 33 516 ott is maradt.

Hivatalos közlés szerint a gyerekek egyharmada gyermek. Jelenleg 1100-an vannak önkormányzati vagy állami szálláshelyeken elszállásolva, s 2500-an hotelekben. Ezek a számok azonban nem tartalmazzák azokat a menekülteket, akik maguk rendezték szállásukat, illetve akiket segítők fogadtak be.

A jelenlegi helyzetben nehéz pontos statisztikai adatokkal szolgálni, ahogy az is erősen valószínű, hogy az ukrán menekültek többsége tovább fog állni az Európai Unió legszegényebb államából.

Minden esetre a bolgár állam tett pár intézkedést a helyzet kezelésére, így ideiglenes védelem alá vonta őket az uniós szabályozással összhangban, számos válságközpontot nyitott, illetve egy többnyelvű honlapot állított fel az Ukrajnából menekülők információval való ellátása céljából. Az Oktatási Minisztérium jelezte, hogy várja azok jelentkezését, akik szeretnék, hogy a gyerekeik folytassák tanulmányaikat az országban.

A bolgár narratíva – amely teljes mértékben követi a befogadó európai álláspontot – testvérként tekint a most érkezőkre, s inkább lehetőségként (képzett munkaerő) igyekszik beállítani őket.

Hogy ez mennyi ideig fog így maradni, az több tényezőtől függ: mennyi időre terjed ki a bulgáriai tartózkodásuk, valamint milyen lesz a valós korfa és a képzettégi struktúra a menekültközösségben. Az fontos tényező lehet, hogy mennyire tudnak majd beilleszkedni, vélhetően a nyelvtudással nem lesz komolyabb gondjuk.

Ne feledjük, hogy a szomszédos Törökország is tárt karokkal várta a szíriai menekülteket 2011-től kezdve, hogy aztán a gazdasági válság valamint a több mint négymilliós közösség létrejötte miatt immár komoly szírellenes (menekültellenes) indulatok legyenek jelen a közbeszédben.

Ami a pénzügyi dimenziót illeti: Aszen Vasziljev miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter azt nyilatkozta, hogy 50 és 100 millió leva (kb. 10-20 milliárd forint) közötti összeg lesz szükséges a menekültekre, amit költségvetési pufferekből finanszírozni tudnak.