SOR(S)KATONASÁG: Az egyik gumicsont, amelyet gyakran előhúznak

A cikk meghallgatása

Szerbiában bevett szokás, hogy amikor nem jól mennek a dolgok, akkor az államvezetés előhúz bizonyos témákat, hogy azokkal “homogenizálja”, és a kormány köré tömörítse az embereket. A globális konfliktusok kiszámíthatatlan hatásai, a szomszédok háborús fenyegetései, a háborús bűnök kérdése, vagy az elnök ellen tervezett, ám mindig meghiúsított merényletek felemlegetése mellett a sokadik gumicsont a sorkatonaság visszaállítása.

Az emberek manipulálása

A sorkatonaság visszaállításának felvetése Szerbiában évente legalább egyszer megismétlődik, amit természetesen a lehetőségek latolgatása követ, hogy végül minden feledésbe merüljön. A maihoz hasonló zűrzavaros időkben az ilyen történetek nem túl komolyak, viszont veszélyes & súlyos manipuláció szándékára utalnak.

Először is azt kell megvizsgálnunk, hogy kinek felelnek meg ezek a felvetések. A belgrádi rezsimen kívül minden bizonnyal megfelelnek a szomszédságban regnáló politikai eliteknek (főleg a nacionalistáknak), különösen Horvátországban, amelyek ezáltal saját népüket mozgósíthatják az állítólagos szerb háborús készülődés elleni felkészülésre.

Ugyancsak hasznot húznak belőle a fegyverek és a katonai felszerelések előállításával és beszerzésével foglalkozók: a fegyvergyárak, maguk a beszerzők, a közvetítők, a kereskedők, a liferánsok, és még sokan mások. Ezek mind szívesen veszik, hogy bővíthetik üzletüket a katonai szolgálat újbóli bevezetésének előtérbe kerülésével.

A balkáni politikai játszmákban érintett nagyhatalmak szintén szeretik a fegyvercsörtetést (még ha hamisak is), mert aztán békefenntartóként jelenhetnek meg a térségben. Képviselőik a liberális média vagy a civil szervezetek soraiban szintén jól keresnek, amikor osztják az észt, és élesen bírálják “Vučić uszítását” a szerb militáns magatartás fokozására.

Azt viszont nyíltan ki kell mondani, hogy a javaslat úgy, ahogyan legutóbb elhangzott, teljesen irreális és kivitelezhetetlen, s rögtön el is mondjuk, hogy miért.

Szerbia nem szuverén állam

Először is, Szerbia, mint a Balkán többi országa és Európa nagy része, nem szuverén állam. Erős nyomás nehezedik rá az Egyesült Államok és Nagy- Britannia, valamint a vezető európai partnerek részéről. Magyarországgal ellentétben (amelynek bizonyára külön megállapodása van Washingtonnal az unió gyengítésére – ez is lehet egy narratíva) Szerbia csak álmodozhat arról, hogy – Orbán Viktorhoz hasonlóan – dacol Brüsszellel.

Az amerikaiak jelenleg a megszállási övezeteik (beleértve Koszovót, Bosznia- Hercegovinát, Észak- Macedóniát és Albániát) ismételt militarizálását végzik, és egyetlen balkáni államnak sem engedik meg, hogy saját katonai képességeket fejlesszen ki. A különféle “békeműveletekben” való részvételhez elég nekik, ha a szövetséges országok rendelkeznek speciális egységekkel, mint amilyen Szerbiának is van.

Másodszor, Szerbia (és a Balkán többi részének) demográfiai képe azt mutatja, hogy ha ilyen irányba haladnak a dolgok, akkor egy évtized múlva nem lesz, aki a hadseregben szolgáljon. Szerbiában évente átlagosan 30 ezer fiatal férfi éri el a nagykorúságot, az viszont egészen biztos, hogy egy részük nem képes katonai szolgálatra (vagy elkerüli azt), mások pedig külföldön keresnek munkát.

Harmadik szempontból vizsgálva a sorkatanosággal kapcsolatos bejelentéseket, történetesen a legutóbbit, ez jól jön a tervek készítőinek is, akik tudják, hogy az államnak nincs elegendő pénze állandó katonai állomány létrehozására, mivelhogy újjá kellene építeni a laktanyákat, be kellene szerezni a szükséges fegyvereket, felszereléseket, vissza kellene venni a tábori kórházakat, újra kellene építeni a hadtápot, fel kellene újítani a technikát, valamint hivatásos állományt kellene biztosítani az olyan komplex rendszerekkel kapcsolatos irányítási és képzési feladatok ellátására, mint a tüzérség, légvédelmi rendszerek, távközlés stb. De jól tejelő játszadozásnak nem rossz, múlik vele az idő.

Minden alkalommal, amikor eddig a sorkatonaság szóba került Szerbiában, a végkövetkeztetés ugyanaz volt: a katonai költségvetés túl kicsi, a becsült költségek pedig túl nagyok. Nebojša Stefanović védelmi miniszter legutóbb közölte, hogy a katonai szolgálat megújításával kapcsolatos első értékeléseket egy héten belül közzéteszik, azóta már sok hét telt el.

De a negyedik szempont sem mellékes, hogy a legfontosabb nemzeti dokumentumok, így a Védelmi Stratégia vagy a Katonai Doktrína sem a sorkatonai szolgálat bevezetését írja elő, hanem éppenséggel azt, hogy a védelem pillére a hivatásos hadsereg legyen.

A hiábavalóság fokmérője

Végül pedig arról sem szabad megfeledkezni, hogy a technikai és logisztikai feltételek nagyon rosszak, ami összefügg a pénzügyekkel. Erre utal, hogy csak három hónapos katonai szolgálatot emlegetnek, ami közel sem elegendő ahhoz, hogy az újoncok komoly kiképzésben részesüljenek, ráadásul még egy ilyen “rövid sorkatonaság” is nagy erőfeszítéseket igényelne az állam és a társadalom részéről.

Az így elképzelt katonai szolgálat aligha fog életre kelni, ha csak a Nyugat nem inzisztál rajta.

A projekt hiábavalóságának legjobb mutatója, hogy a hivatásos katonák többnyire nagyon rossz anyagi és szociális környezetből kikerülő emberek, miközben a jelentős tudással, végzettséggel vagy jártassággal rendelkező katonák tömegesen hagyják el a sereget, és helyezkednek el a civil szférában.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a politikai elit egyáltalán nem mutat példát azzal, hogy katonai pályára küldi a saját fiait, akkor teljesen világos, hogy a szerb fiatalok miért nincsenek elragadtatva a javaslattól, amely a közelgő gazdasági és energiaválság miatt csak újabb propagandaízű mesterkedésnek tűnik a spinmesterek részéről.