CSOKOLÁDÉ FOKHAGYMÁVAL: Tudományos parasztvakítás felsőfokon, de minek?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Bár már mindenki nagyjából elfelejtette, a horvát fővárosra zuhanó ex-szovjet robotrepülőgép története ismét újabb fordulatot vett. Mint tudjuk, arról van szó, hogy több mint egy hónappal ezelőtt, Zágrábban éjfél körül lezuhant egy repülőgép nagyságú, hattonnás szerkezet. Az viszont továbbra sem világos, hogy milyen robbanóanyaggal volt „felfegyverezve”, így tehát folytatódik a lassan kabaréjelleget öltő dróndráma.

Elkenték a drónügyet

A kütyüt a szakértők Tu-141-es szovjet gyártmányú felderítő robotrepülőgépként azonosították, amely a hidegháború termékeként a 70-es évek technológiáját képviseli. A micsodát valószínűleg az ukrán Vinnicja közeléből lőttek fel, átrepült a román és a magyar légtéren, hogy végül a horvát fővárosban „landoljon” egy 1200 egyetemi hallgatónak otthont adó kollégium közelében.

Ez a NATO egyesített légtérvédelmének csúfos felsülése volt, amit időközben elkentek valahogy, de a horvát védelmi minisztériumban és a horvát hadseregben sem görbült meg a haja szála senkinek sem, pedig illett volna valakinek felelnie.

A horvát közvélemény valószínűleg már réges-régen megfeledkezett volna az esetről, ha a kormány, illetve a kormány-védelmi minisztérium-köztársasági elnök „Bermuda-háromszögben” tomboló vihar következtében az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok cunamija nem söpörné még mindig maga előtt.

Először a védelmi miniszter rukkolt ki a szenzációval, amelynek értelmében a drón egy százkilós repülőbombát rejtegetett, a köztársasági elnök szimplán csak lehülyézte, a miniszterelnök pedig egy bombarepeszeket dokumentáló fotót lobogtatott a hüledező újságíróknak.

Ez lenne nagyon távirati stílusban az eset – bővebben régebbi írásainkban lehet olvasni róla – és ehhez csatlakozott a vizsgálatot végző szakértők csapatának mai, szerdai sajtótájékoztatója, amelyen folytatódott a „lufihámozás”.

900 kilométeres sebesség

Reálisan nézve az esemény nem érdemli meg, de a szakma szabályai megkívánják: így felsoroljuk a sajtókonferencián felszólaló szakértőket, tisztségviselőket, nem mintha sokan lennénk, aki közülük egyet is ismer.

A zágrábi megyei államügyészséget Jurica Ilić képviselte, a katonai rendőrség kriminalisztikai osztályát Jadranko Karlušić ezredes, a bizottság elnöke Mario Počinok ezredes volt, a horvát légierő fő katonai légifelügyelője, Mile Tomić őrnagy a Logisztikai Operatív Központ osztályvezetője, fő tűz- és robbantási szakértője, valamint Ivana Bačić az Ivan Vučetić Forenzikai Központ illetékese. Tehát, mind nagykutyák a maguk területén.

A hosszúra sikeredett sajtótájékoztató folyamán a katonai rendőrség beszámolt arról, hogy az incidens következtében 96 gépjármű károsodott, a kár összesen mintegy 600 ezer kunára (több mint 80 ezer euró) rúgott, de ez a károsultakon kívül senkit sem érdekel.

Mario Počinok ezredes a robotrepülőgép viselkedését elemezte a horvát légtérben – ezt úgy lehet összefoglalni, hogy a drón stabil pályán repült, majd egy pillanatban belekezdett a beprogramozott leereszkedési manőverbe.

A Tu-141 nem repülőként ereszkedik a földre, hanem ejtőernyők és egy kis fékezőrakéta segítségével. Hogy ez most a Tu-141-es átalakítása vagy egyszerű meghibásodása miatt nem így történt, azt a főinspektor nem tudta megmondani, ezért a sajtónak be kellett érni annyival, hogy a drón fékezőrakétája nem indult be, és a repülő szerkezet kicsúszott a fékezőernyő hámjából, majd a földnek csapódott – több mint 900 kilométeres sebességgel.

Közúti értelemben több mint tízszeresen túllépte a megengedett sebességet.

Mile Tomić őrnagy ismertette, hogy a helyszínen egy cirill betűjelzéssel ellátott gyújtószerkezetet találtak, ami az összegyűjtött repeszekkel együtt kétségtelenné teszi, hogy a drón orrában nem a megszokott műszerek voltak, hanem egy szovjet gyártmányú OFAB 100-as repülőbomba. Hogy ezt mindenki számára világosság tegyék, bemutatták a repeszek 3D-s beszkennelt rekonstrukciójának eredményeit.

Gázos állapot

A show sztárjává végül Ivana Bačić forenzikus lépett elő, aki szigorú hangon magyarázta el a precíziós műszeres vizsgálat eredményét, amely szerint a repülőbombaként elkönyvelt tárgy valóban robbanás következtében szakad darabokra, a műszerek azonban nem mutatták ki semmiféle katonai robbanóanyag jelenlétét.

A robbanóanyagot a zágrábi forenzikusok így nem tudták beazonosítani, mert az maradéktalanul átment „gázos állapotba”, és nem hagyott hátra semmilyen nyomot maga után.

Bačić asszony elzárkózott a találgatásoktól azzal kapcsolatban, hogy melyik az a titokzatos robbanóanyag, amely kipukkasztotta a repülőbomba köpenyét, de különösebb kárt nem okozott a környezetben.

Annyit viszont hajlandó volt elárulni, hogy a robotrepülőgép a jelek szerint jól karban volt tartva, és hogy az eredeti festés felett kék és sárga színű festékrétegeket találtak, amelyeket „szorgos kezek” utólag vittek fel.

Ami háborús körülmények között semmit nem jelent, de jelentheti annak éppen az ellenkezőjét is.

A szakértők az újságírók kérdéseire nem voltak hajlandók válaszolni, csupán a már ismertetett információkat ismételgették. Bár a kollégák küzdöttek, mint a NATO a légtérrel, ez a helyzeten nem változtatott: a jól karbantartott drón megtett vagy ezer kilométert, hogy végül 900-zal csapódjon a földbe Zágrábban.

Származása, feladata és célja továbbra is ismeretlen, miközben állítólag valaki módosította, hogy elrejtsen benne egy ügyesen ártalmatlanított repülőbombát, amely könnyen felszívódó robbanóanyaggal volt tele.

A kérdés csak az, hogy ki hülyít itt kit, és hogy ezt miért teszi?