Miután időközben kiderült, hogy a híresztelések ellenére a külhoni magyarok mégsem eszik el a vajas kenyeret az anyaországiak elől, most úgy tűnik, hogy az idegenbe szakadt nemzetrészek a Fidesz ad infinitum uralmát fogják bebiztosítani. Legalábbis olyan hírek kaptak szárnyra Magyarisztánban, hogy a Fidesz a határon túli egyéni választókörzetek kialakításának lehetőségét vizsgálja. Horvátországban élő, szarvas-patás, diszkréten kénköves, külhoni magyarként arra szeretném kérni az otthoniakat, hogy ne tessenek már megint lapos pillantásokat vetni ránk. Per egy, a kását nem eszik olyan forrón, ahogy főzik, és per kettő, a konkrét tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a külhoni voksok közel sem számítanak varázsvesszőnek a választások során.

Forró kása, et cetera

Horvátországban például már időtlen idők óta létezik a XI. választókerület, amely a külhoni horvátok voksait egyesíti Mosztártól Melbourne-ig, Szabadkától San Franciscóig. Az 1999-ben bevezetett újítást még dr. Franjo Tuđman, „a nemzet atyja“ erősítette meg elnöki nyilatkozattal, és azóta is létezik.

Időnként az ellenzék hangoskodik a Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska demokratska zajednica, HDZ) „tartalékszavazatai“ miatt, de mint ezt a gyakorlat megmutatta, a választásokat meg lehet nyerni, illetve el lehet veszíteni a külhoni szavazatok ellenére is. A legutóbbi parlamenti választásokon a messzihorvátok három HDZ-s képviselőt választottak be a parlamentbe.

A horvát parlamentnek (Szábor) legalább 100, legfeljebb 160 képviselője van, akiket közvetlen és egyenlő választójog alapján, titkos szavazással, négyéves időtartamra választanak. 140 képviselőt választókerületenként választanak, 3 hely a diaszpórát – külhoni horvátokat illeti, nyolc hely pedig nemzeti kisebbségeket – köztük a magyarokat is.

Bár elméletileg a külhoni horvátok meghatározó tényezők lehetnének a választásokon, mivel kb. 4,5 millió horvát él külföldön, gyakorlatilag több, mint az anyaországban, ez azonban gyakorlatban egészen másként fest.

Elsősorban messzihorvátok töredéke veszi a fáradtságot, hogy bejelentkezzen a szavazók listájára, ismét csak a legutóbbi választások adatai szerint idén 222 ezer személy jelentkezett be.

A külhoni választások lebonyolítása problémás, elsősorban azért, mert csak a nagykövetségeken és a konzulátusokon lehet szavazni, azaz 47 országban 124 helyen, és ilyenkor általában hatalmas tumultus van mindenfelé. Nem fontos, de érdekes, hogy a legtöbb szavazó a környező országokban és Németországban volt.

A külhoniak hatása a horvát választásokra

A külhoni horvátok szavazatai azonban sokban befolyásolni tudják a mindenkori horvátországi választásokat, de nem a XI. szavazókerület „rezervátumának” köszönhetően, hanem a nagy számú bosznia-hercegovinai, horvát állampolgársággal is bíró horvát nemzetiségű egyének jóvoltából.

Ezek zöme ugyanis Horvátországban is be van jelentve, egészségügyi biztosítás, stb. miatt, és a határ menti megyékben Szlavóniától Dalmáciáig jelentős mértékben elő tudják segíteni a jellemzően HDZ-s győzelmet.

Ez a javarészt fiktív „kétlaki” életmód időnként megismétlődő vitákat robbant ki, és esetenként a belügy tisztogatásba kezd, kiszállva azokra a helyekre, ahová tizen- sőt huszonvalahány egyén is be van jelentve.

Ezek az akciók általában nem vezetnek tartós eredményre, mert a tettesek egyszerűen bejelentkeznek máshová, és minden marad, ahogy volt.

Régebben a hercegovinai horvátok meglehetősen népszerűtlenek voltak az országban, mert ügyeskedéseikkel, szoros összetartásukkal elverték a harmatot a hagyományos klánok elől – dalmaták, zagorjeiek, szlavónok, líkaiak -, de azóta helyreállt az egyensúly, már évek óta nem hallani ingerült felhangokat a „kamenjarok (a köves vidékről származó emberek) ellen.

Kapcsolódó cikk

Jól bevált módszer, megint VMSZ-közeli aktivisták hordják a levélszavazatokat Vajdaságban

A horvát választási rendszer, illetve az ezzel való manipulációk, nagyon érdekes olvasmánynak számítanak azon kevesek számára, akiket érdekel az ilyesmi, de maradjunk annyiban, hogy nem a külhoni horvátok döntik el, hogy ki nyeri meg a választásokat, a legjobb esetben hozzá tudnak segíteni a kedvező kimenetelhez, de ez minden.

Ha az országon belül olyan a hangulat, hogy a polgárok meg akarják büntetni az aktuális kormánypártot, akkor ez be is következik, hiába szavaznak Új-Zélandon a HDZ-re.

Plenković harmadik megbízatási ideje is úgy jött össze, hogy ezt-azt azért jól csinált, és akárcsak Magyarországon, a választó testület nagyobbik része elégedett volt a kormány működésével.

Nem segített sem a milanovići sokkterápia, sem a lagymatag ellenzéki összefogás, de még a Hazafias Mozgalom „lázadása” sem. Maradt a HDZ, amely aztán az EU-s választásokon újrázott. Most már a teljes elégedettséghez a köztársasági elnökválasztás megnyerése hiányzik. De ez sem a külhoni horvátok szavazatain fog múlni.