Connect with us

Bosznia

A HÁBORÚ ÁRNYAI: Balkáni veszélyek és esélyek

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

arnyak
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

A 2020-as karabahi azeri-örmény háború és a február 24-e óta tartó ukrajnai orosz agresszió is azt mutatja, hogy egyik napról a másikra “felmelegedhet” egy évek óta befagyott konfliktus. A Balkánon, például Boszniában is van mitől tartani, a folyamatok ugyanis ott egyáltalán nem a bosnyákok, horvátok és szerbek közötti teljes megbékélés felé haladnak. A válságnak ugyanakkor lehetnek kedvező hatásai is.

Párhuzamos történetek

“Ukrán nemzet nincs is, a mai Ukrajnához tartozó területek valaha Oroszország részét képezték, és ezért teljesen legitim törekvés, ha Moszkva újra kívánja egyesíteni az orosz világot” – részben ezzel indokolta Vlagyimir Putyin orosz elnök az Ukrajna elleni inváziót.

Szerbiában hasonló elképzelések élednek újjá, annyi a különbség, hogy ott Bosznia államiságát és a bosnyák nép létezését vonják kétségbe, és a “szerb világ” újraegyesítéséről álmodoznak.

Megvannak a kelet-ukrajnai szakadárok boszniai megfelelői is: az 1995-ben létrejött boszniai szerb entitásban, a Szerb Köztársaságban Milorad Dodik, a boszniai államszövetség elnökségének szerb tagja körül szerveződnek az önállóságot, vagy akár a Szerbiához való csatlakozást támogató erők.

Az azonban mindenképpen komoly különbség Bosznia és Ukrajna között, hogy a boszniai helyezkedés többszereplős játék: míg Aleksandar Vučić szerbiai államfő nem támogatja nyíltan a szakadár törekvéseket, egyre aktívabb a térségben az az Oroszország, amely Szerbiánál is szorosabb szövetségese Dodiknak.

Oroszország fő célja Boszniában az, hogy megakadályozza a volt jugoszláv tagköztársaság EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozását, ez pedig könnyen elérhető azzal, hogy állandósítják a térség gazdasági és politikai bizonytalanságát.

Putyinnak közben döntő befolyása van Dodikra: miközben Oroszországban kiképzett fegyveresek alkotják a politikus testőrségét, Moszkva a boszniai szerb vezetőnek köszönheti, hogy Bosznia nem szavazott igennel az ENSZ Közgyűlésben az ukrajnai orosz agressziót elítélő nyilatkozatra.

Koszovói félelmek

Hasonló célok vezérlik Moszkvát Koszovóban is, ahol egy ideig attól tartottak, hogy az ukrajnai orosz invázióhoz hasonló katonai akcióra készülhet Szerbia is.

– Ha az oroszoknak sikerült volna gyorsan előrenyomulniuk Ukrajnában, és a Nyugat reakciója nem lett volna ilyen határozott, akkor a Balkán is nagy bajban lenne

– vélekedett Agon Maliqi koszovói elemző.

Szerinte viszont az ukrajnai válság akár segíthet is azoknak a balkáni államoknak, amelyek még nem csatlakoztak az euróatlanti integrációs szervezetekhez: Brüsszel – attól tartva, hogy Oroszország további bizonytalanságot kíván szítani a térségben – felgyorsíthatja a klubba még be nem vett államok integrációját.

– Ha ez így lesz, akkor mérséklődni fog Oroszország balkáni befolyása, és ezzel csökkenni fog Szerbia zsarolási potenciálja is

– vélekedett Maliqi.

Más elemzők szerint az is felmerült, hogy azon EU-tagországok, amelyek eddig nem voltak hajlandók elismerni Koszovó államiságát – Szlovákia, Spanyolország, Ciprus, Görögország és Románia – megváltoztatják álláspontjukat. Talán Görögország került a legközelebb Koszovó elismeréséhez, de mások is fontolgatják a lépést.

A biztos vesztes

A hatszázezer lakosú Montenegrót is közelről érinti az orosz-ukrán háború. A tengerparti köztársaságban ugyanis meghatározó szerepet játszanak az orosz befektetők és turisták: a vízummentességnek és a viszonylag laza beruházási szabályoknak köszönhetően orosz kézben van a tengerparti ingatlanok jelentős része, s ha az EU-ba vágyó Montenegrónak is csatlakoznia kell az uniós szankciókhoz, akkor a volt jugoszláv tagköztársaság komoly bevételektől eshet el.

– Ahogy elkezdődött az invázió minden megállt, leálltak az építkezések és a felújítások

– nyilatkozták a helyi építőipari vállalatok képviselői.

Az orosz turisták várható elmaradása is érzékenyen érinti az országot, hiszen a koronavírus-járvány akkor tépázta meg az idegenforgalmi üzletágat, amikor a helyiek már abban bíztak, hogy 2022 újra fellendülést hozhat.

A helyzetet súlyosbítja, hogy egészen a közelmúltig egy oroszbarátként számontartott kabinet kormányozta az országot, ám a Zdravko Krivokapić vezette kormány február elején megbukott egy bizalmatlansági szavazáson.

A kezdeményezés hátterében az a Milo Đukanović államfő állt, aki bevitte az országot a NATO-ba, s aki ellen éppen ezért 2016 őszén államcsínyt kíséreltek meg. A puccs mögött podgoricai vádak szerint az orosz titkosszolgálat állt.

Távolabb Brüsszeltől

Míg az EU-hoz és a NATO-hoz nem csatlakozott nyugat-balkáni államok többsége az ukrajnai válság miatt közelebb kerülhet Brüsszelhez, Szerbia esetében ellentétes trendre kell számítani.

Azzal, hogy Szerbia inkább Oroszország mellett kötelezte el magát – Ivica Dačić parlamenti elnök szerint a szerbek 85 százaléka mindenképpen Oroszországot követi – s Belgrád nem hajlandó csatlakozni a Moszkva elleni uniós büntetőintézkedésekhez, alighanem növekedni fog azon európai politikusok száma, akik ellenzik a Vučić vezette ország felvételét.

Szerbia valóban nehéz helyzetbe került az ukrajnai orosz agresszió miatt. Míg Belgrád célnak tartja az EU-csatlakozást, arról sem szabad elfeledkeznie, hogy Oroszország számít fő szövetségesének a Koszovó nemzetközi elismerésének megakadályozását célzó küzdelemben.

Az is fontos tényező, hogy Szerbia is jelentős mértékben függ az orosz energiahordozó importtól, így a csap esetleges elzárása azonnal gazdasági válságot eredményezne.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Európai Unió

Az Európai Unió tényleg komolyan gondolja a 2030-as bővítést?

Közzététel:

a megjelenés dátuma

bővítés
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 7 perc

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke újraizesített rágócsontként dobta be a résztvevők közé nemrégiben Bledben, hogy az Európai Uniónak 2030-ig fel kell készülnie a további bővítésre, amivel az új tagországok felvétele ismét a brüsszeli politikai menetrend egyik kiemelt témája lesz. Természetesen csak akkor, hogy ha ezt bárki is komolyan veszi, mert hogy most a Nyugat-Balkánnak csúfolt térségben minden és bármi közelebbnek tűnik, mint a bővítés, illetve az uniós csatlakozás.

Hogyan került elő a bővítés?

Az Európai Unió sosem szeretett időpontot említeni, amikor a nyugat-balkáni bővítésről volt szó. A brüsszeli illetékesek inkább olyan üres frázisokat pufogtattak, mint például az “érdemeken alapuló integráció”, vagy mint “az uniós elvárások teljesítése”, ez az utóbbi sok esetben mozgócélpontnak számított.

Charles Michel augusztus végén Bledben arról beszélt, hogy az Uniónak 2030-ra készen kell állnia az új tagok integrálására, és hozzátette, hogy ha az EU hiteles akar maradni, akkor beszélni kell a menetrendről. Michel szózatának elhangzása óta el lehetett tűnődni azon, hogy vajon 2030 reális határidő-e, merthogy az Európai Tanács elnöke könnyen ígérget, neki 2026-ban lejár a mandátuma, így a bővítési folyamatot nem neki kell levezényelnie, kudarc esetén pedig nem neki kell magyarázkodnia.

Ráadásul nem ő az első uniós vezető, aki nyilvánosan licitált a nyugat-balkáni országok felvételének időpontjára, 2018-ban az Európai Bizottság volt vezetője, Jean-Claude Juncker tette ugyanezt, amikor egy bővítési stratégiai dokumentumban bejelentette, hogy Szerbia és Montenegró “2025-ig” csatlakozhat az EU-hoz, felsorolva az ehhez vezető szakaszokat.

bővítés

SÖTÉT LÓRA TETT: Amikor még nagy, illetve nagyobb volt az egyetértés Brüsszel és Belgrád között, a kép 2018. februárjában készült (Forrás: X-platform, EcoDev EU)

A tagállamok azóta diszkréten elutasították a dokumentumot, a 2025-ös határidő pedig feledésbe merült, ahogy Jean-Claude Juncker támolygó alakja is eltűnt a történelem gomolygó ködében. Csakhogy 2018 és 2023 között nincs semmi hasonlóság, az ukrajnai háború kitörésével ugyanis új dinamika alakult ki Európában.

Angela Merkel politikai jelenléte talán lassította az agresszív orosz politika előre nyomulását, az viszont biztos, hogy a Mutti a Berlini Folyamattal képes volt összecsődíteni a balkáni vezetőket, amely által valósulhatna meg egyébként az a német elképzelés, amely alapján a Nyugat-Balkán az uniós közös piacba integrálódna, és ez lehetne az Európai Unió bővítésének egyik lehetséges forgatókönyve, amiről még majd szó lesz.

Az ukrajnai háború kitörését követően az Európai Unió részéről ugyan nagyobb a politikai akarat a bővítésre, ami azonban nem garantálja a sikert, bár a jelen pillanatban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy végtelenül sokat lehessen szórakozni a bővítéssel, mondjuk újabb húsz évet, mint a 2003-as Thesszaloniki Nyilatkozat után. Szerbia és Montenegró több mint egy évtizede, Észak-Macedónia pedig még régebb óta várakozik.

A közvélemény és a politikai elit ellenállása a bővítéssel szemben azóta sem szűnt meg sem itt, sem ott, és a vita előrehaladtával ismét növekedhet akár az Európai Unióban (Franciaország, Hollandia, Bulgária, Horvátország), akár a “szerb világban”, ahol a belgrádi és a banjalukai vezetésnek sikerült redukálnia a csatlakozási kedvet a szerb népesség körében. További problémát jelenthet, hogy a jelölteknek igazodniuk kell az európai külpolitikai álláspontokhoz, miközben Szerbia európai szempontból erős szimpátiákat táplál Moszkvával szemben.

Charles Michel bledi kiállását vagy elszólását követően – nézőpont kérdése – az uniós vezetők bővítési hajlandóságának első nagy próbája az október 6-i granadai csúcstalálkozó lesz. Az állam- és kormányfők Granadában az új tagok befogadására való hajlandóságot tesztelik majd a három fő kérdés megvitatásával, aminek keretében azzal foglalkoznak, hogy milyen legyen a döntéshozatal a bővített unión belül, mit tartalmazzon az európai szinten követendő politika és hogy azt miből finanszírozzák.

Szegényházi vásár

Hat nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia és Koszovó), Ukrajna és Moldova pályázik a csatlakozásra (Törökország esetében az eljárás befagyasztásra került). A volt Jugoszlávia néhány országa már évekkel ezelőtt megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, míg az EU decemberben dönt arról, hogy ezt lehetővé teszi-e Kijev és Kisinyov számára is. Charles Michel szerint Grúzia, amelynek jelenleg csak “európai perspektívája” van, még felzárkózhat a többiekhez, “ha megteszi a szükséges előrelépéseket”.

A nagyszámú szegény tagjelölt ország felvétele elkerülhetetlenül hatással lesz a közös költségvetésre. A tagjelölt országok bruttó hazai terméke jóval az európai átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek. Ugyanakkor néhány jelenlegi kedvezményezett országnak a bővítést követően nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez. Lehet barkóbázni, hogy melyik korábban csatlakozott országnak tetszik majd a legkevésbé, hogy mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, miközben a balkáni bővítés gyengítheti az ukrán csatlakozásra fordítható támogatást, és ez további turkálást jelenthet a zsebekben.

Önmagában a nyugat-balkáni bővítés nem jelentene különösen nagy pénzügyi kihívást, mivel a régió összlakossága 17 millió körül van, ami egy közepes méretű tagállamnak felel meg. Ukrajna viszont különleges eset a többi tagjelölt országhoz képest több mint 40 milliós lakossága, és a tönkrement, illetve szétbombázott infrastruktúrája miatt.

Egy másik nehezen megoldható kérdés a döntéshozatali folyamat esetleges megváltoztatása és az egyhangúság elvének elhagyása bizonyos területeken. Ez a vita éles ellentéteket válthat ki a tagországok között, különösen, ha a jelenlegi európai szerződések módosításának kérdése is felmerül. Ez tovább késleltetheti a bővítési döntést, és meghosszabbíthatja a tagjelölt országok várakozási idejét, tehát egyáltalán nem abba az irányba mutat, amit Charles Michel Bledben felvázolt.

A bővítési dinamika gyorsulását észlelve a francia elnök a nagykövetek párizsi értekezletén elővette a többsebességű Európára vonatkozó elképzelést, miközben az Európai Bizottság bejelentette, hogy október közepén közzéteszi a progresszív integrációval kapcsolatos tervet, amelynek alapján a tagjelölt országok lépésről lépésre csatlakozhatnának az EU különböző intézményeihez: a közös piachoz és az európai politikákhoz azokon a területeken, ahol sikeresen lezárták a tárgyalásokat – mindeközben pedig Ursula von der Leyen az előcsatlakozási alapok növelését és egy “növekedési tervet” is bejelentett a Nyugat-Balkán számára.

bővítés

Brüsszeli elképzelések szerint ez a megközelítés segíthetné a jelölteket abban, hogy útközben néhány kisebb győzelmet arassanak, ami keményebb munkára ösztönözné őket a végső cél elérése érdekében. Ez szép elgondolás, csak nem biztos, hogy a Balkán erre a srófra működik, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a tagjelölt országok megrekednek a csatlakozás valamelyik szakaszában, megfelelő szabályok hiányában pedig folytatják az egymással való acsarkodás, vagy éppen elárasztják magukkal Európát.

A nyár elején a német Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uniós tagság nincs napirenden, helyette a tagjelölt országoknak inkább azt ajánlják fel, hogy 2030-ig csatlakozhassanak az európai közös piachoz. Ez egy “köztes szakasz” lenne a tagsághoz vezető úton, de ez a köztes szakasz határozatlan ideig is tarthatna. Ez a megközelítés – a progresszív integrációhoz hasonlóan – megszabadítaná a tagjelölt országokat a jelenlegi mindent vagy semmit logikától, vagyis a bent vagy kint állapottól.

Szkepticizmus a Nyugat-Balkánon

A nyugat-balkáni országok politikai vezetőinek hozzáállása sem elhanyagolható az új bővítési terveket és időpontokat illetően. Edi Rama albán miniszterelnök és Ivica Dačić szerb külügyminiszter szkeptikusan reagált a 2030-as bővítési dátumra, Ana Brnabić szerb miniszterelnök pedig azzal vádolta meg az EU-t, hogy folyamatosan változtatja a szabályokat és a feltételeket.

Az észak-macedóniai politikusok ugyanakkor rámutattak arra, hogy az integráció folyamatos halogatása miatt csökken az EU-támogatottsága az országban. Montenegróban némi beképzeltséggel úgy vélik, hogy ők tekinthetők a tagsághoz legközelebb álló országnak, így akár 2030 előtt csatlakozhatnak az EU-hoz, ezért úgy gondolják, hogy a fokozatos tagsággal kapcsolatos elképzelések feleslegesen elterelnék a figyelmet a fő célról.

bővítés

Ugyanakkor, ha ezek az országok a tükörbe néznének, akkor azt látnák, hogy tele vannak megoldhatatlan problémákkal, kezdve a foglyul ejtett államtól, a diszfunkcionális gazdaságon keresztül a befagyott konfliktusokig, amelyekkel mindegyik ország küzd a múlt terhes örökségeként, arról nem is beszélve, hogy jócskán megerősödtek a térségben azok az erők, amelyek kitöltötték az Európai Unió által az utóbbi húsz évben üresen hagyott teret.

Amennyire örömteli lehet a 2030-as csatlakozási időpont meghatározása, az legalább annyira frusztrálhatja is a balkáni vezetőket, az előttük álló hat-hét évben ugyanis teljesíteniük kellene, amihez egyáltalán nem voltak hozzászokva, besöpörték ugyanis az ilyen-olyan címen érkező támogatásokat, majd tettek is valamit, meg nem is.

Nekik egyáltalán nem lesz könnyű hozzászokniuk ahhoz, hogy várnak is tőlük valamit, és ezért idegesek az olyan javaslatoktól, mint amilyet Charles Michel tett Bledben, mert az időpont meghatározása visszahelyezi a hangsúlyt a reformok terén elért, illetve el nem ért eredményekre, és elejét veszi a további időhúzásnak a Balkánon, egyúttal pedig megszünteti a vernyogást, miszerint ők készen állnak a csatlakozásra, csak az EU nem akarja a bővítést – ezekután mindenkinek egy dolga van: forduljon arccal 2030 felé!

(A Les Echos és a Le Courrier des Balkans nyomán)

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava