Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A szerb elnök arról álmodozik hogy Belgrádban vonatra száll, és felugrik Budapestre ebédelni vagy vacsorázni, mert csak két és fél órát kell utaznia, ha megépül a gyorsvasút a két főváros között. Ez persze, nem most lesz, mert ha az eddigi tempóban haladunk, akkor erre még elég sokat kell várni. De akármennyit is „totojáztak” a szerbek, az mégiscsak nagy szó, hogy végre elkészült a Belgrád és Újvidék közötti szakasz, ami a választási hadjárat finisében az ötödik ász a pakliban, Szerbiában biztosan.

Gyorsuló barátság

Ha nem is fénysebességgel, de legalább óránként kétszázzal haladt előre szombaton délelőtt a szerb-magyar barátság, amelynek jeles képviselői mind történelmi jelentőségű eseménynek minősítették a „vasúti száguldást”, kivéve Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, akinek a kormánypárti Pink TV nem adta meg a megszólalás lehetőséget, de nyugodjunk meg, ő sem mondott volna mást.

Aleksandar Vučić szerb államfő és Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepélyesen felavatta a Belgrád- Budapest gyorsvasút Belgrád és Újvidék közötti szakaszát, amelyen sólyomszárnyon repült az idő, miközben a Sólyom nevet viselő vonat a közös „szerb-magyar honfoglalás” felé repítette utasait.

– Viktor azt mondta, amikor felszálltunk a vonatra, hogy ez már egy új korszak, amelyben (a gyorsvasút által) még közelebb kerülnek egymáshoz a szerbek és a magyarok, Szerbia és Magyarország

– jelentette ki a szerb államfő, aki szerint 2 óra és 40 perc alatt fel/el lehet jutni Budapestre, amikor a gyorsvasút teljes hosszában elkészül.

– Szinte hihetetlen, felszáll a vonatra, megiszik valamit, elmegy ebédelni, vacsorázni Budapestre, és még aznap haza is ér. Arról ne is beszéljek, hogy mennyit jelent ez majd a munka szempontjából, és milyen szerepet játszik ez a gyorsvasút Dél- és Közép- Európa esetében

– nyilatkozta a vonaton a szerb elnök, aki többször is elmondta, hogy nagyon boldog, mert hiszen ennek élt.

Fizikai elszigeteltség

A szerb elnökkel együtt vonatozó magyar miniszterelnök visszaidézte azokat az időket, amikor különös kegynek számított, ha valaki Magyarországról nyugatra utazhatott, és bekukkanthatott a vasfüggöny mögé, vagy inkább kikukkanthatott mögüle.

– Történelmi értelemben számunkra az volt a legnagyobb kihívás, hogy fizikailag el voltunk szigetelődve egymástól, és hogy csak most építjük ki a kapcsolatainkat Észak és Dél között, az egyértelműen bizonyítja, hogy valóban el voltunk szigetelve egymástól

– mondta Orbán Viktor kétszázzal száguldva, miközben annak a személyes meggyőződésének is hangot adott, hogy az országoknak nagyobb eséllyel indulnak a jövő meghódítására/megnyerésére, ha együttműködnek egymással, vagyis ha egy vonatra szállnak.

– Az Önök elnöke és jómagam is éveket fektettünk bele abba, hogy újraépítsük a magyarok és a szerbek közötti barátságot, ami teljesen új megközelítés

Két boldog ember: Ana Brnabić és Pásztor István (Screenshot)

– jelentette ki a magyar miniszterelnök a vasúti száguldásban velük osztozó újságíróknak, akiknek sietniük kellett, hogy mindenkit megkérdezzenek, aki számít, mert erre csak harminc perc állt rendelkezésükre.

Ana Brnabić szerb miniszterelnök Pásztor István mellé „váltott jegyet”, és „igazi sólyomként röpdösött a boldogságtól”.

– Ez egy történelmi nap, és én tényleg nagyon boldog, és nagyon büszke vagyok, és nem csak mint a kormány vezetője, hanem az a valaki, aki Szerbiában született, Szerbiában él, mert ilyesmi csak az álmainkban fordult elő

– mondta Ana Brnabić. A mellette ülő Pásztor Istvánról is lerítt a boldogság, de tőle már nem kérdezték meg, hogy hogy van, mert hogy is lehetett volna, amikor ugyanazon a vonaton ült, amelyen a „két nagyfőnök” utazik.

33 perc és a gesztusok

Mire az interjúk lezajlottak a Sólyom, befutott, berobogott, beszállt az újvidéki vasútállomásra, amire a szerb államfő vigyorgó képpel kérdezte meg, hogy „no, akkor mennyi?”

– Harminchárom perc?

– ismételte el megjátszott hitetlenkedéssel Aleksandar Vučić, aki aztán beszédet is mondott a felújított újvidéki vasútállomáson, ahol megnövekedett a haladók aránya, mert Miloš Vučević újvidéki polgármester, a Szerb Haladó Párt alelnöke fogadta a vonatról leszálló vendégeket.

A vasútállomás előtti hatalmas tér kitűnő lehetőséget kínált arra, hogy a szerb államfő és a magyar miniszterelnök „rögtönzött” beszédet mondjon a jól szervezett tömegnek, hiszen emberek ezrei éreztek késztetést arra, hogy szombaton délben üdvözöljék az ünnepi vonatozás résztvevőit.

A szerb elnök és a magyar miniszterelnök ismét értekezett a szerb és magyar barátságról gyors, sőt „sólyomgyors” fejlődéséről, ami soha nem látott sebességgel halad előre, vagyis inkább soha nem látott magasságokba szárnyal.

– Soha nem volt olyan közeli és szoros a barátság a szerbek és a magyarok között, mint éppen most

– mondta a magyar miniszterelnök, amire fergeteges taps tört ki. Orbán beszélt a háború és béke közötti összefüggésekről is. A következő mondatait is taps & taps szakította félbe.

– Meg fogjuk őrizni a békét, mert a háború rombol, a béke viszont teremt, és a háborús körülmények ellenére az Önök elnökével minden ezt meg fogjuk valósítani

– kiabálta túl a tapsoló tömeget a magyar miniszterelnök, és már szinte berekedve tette hozzá:

– Isten éltesse Szerbiát, és Isten éltese a szerb-magyar barátságot, sok sikert és nagy győzelmet kívánok Önöknek

Aleksandar Vučić ezt követő vagy ezt megelőző beszéde arra utalt, a sorrend teljesen mindegy, hogy a boldogság és a büszkeség nem múló betegség. A szerb államfő kitárt arra is, hogy nem csak a gyorsvasút jutott el Újvidékig, hanem hatvan év után felújították az egyébként böhöm nagy újvidéki vasútállomást.

Vučić „többszörösen megdicsérte önmagukat”, és megveregette saját maguk vállát, amiért volt hozzá bátorságuk, hogy elinduljanak a jövőbe vezető úton.

Ez mind szép és jó, az viszont némi keserűségre ad okot, hogy a hatalmas újvidéki állomáson nem sikerült kiírni a város magyar nevét, legalábbis erre utalnak a képes beszámolók. Ez a mai időkben talán már nem annyira fontos, mint évtizedekkel ezelőtt, de a gesztusok szintjén…

No, nem baj, majd hatvan év múlva, ha addig nem szippantja fel az ottani magyarokat Magyarország és Európa, mert hamarosan mást sem kell tenniük, csak felülnek a gyorsvasútra.