Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Amikor 1987-ben Mathias Rust vigyorogva kimászott a Cessnájából a Vörös Tér tőszomszédságában, a fél világ fetrengett a röhögéstől, és elméskedett a szovjet légvédelem/légierő felsülésén. Miután egy kis „ficli országról van szó”, a nagy hírügynökségek, tévétársaságok nem nagyon vették észre, hogy Zágrábra egy nagyobbacska hidegháborús katonai drón zuhant. Vagy pedig kényelmetlen lett volna észrevenni, mert hogy majdnem akkora felsülésről van szó, mint amilyet a Rust-féle huszárvágás okozott.

Történelmi tények

Mindenesetre az eset úgy kerül be a történelembe, hogy a NATO-által ellenőrzött egységes légtérben a szomszédban dúló, nagyszabású háború idején, Románia és Magyarország érintésével egy elszabadult, vagy nem elszabadult drón Horvátország, tehát egy NATO-tagország fővárosában zuhant le, és csak a gondviselésnek köszönhetően nem okozott tragédiát.

Nem csoda, hogy a horvát védelmi minisztérium sajtótájékoztatóján az újságírók kicsontozták mind a védelmi minisztert, mind a vezérkari főnököt, akik megnyugtató módon igyekezték kommunikálni a nagy semmit. Vagyis, hogy a védelmi rendszerek a fülük botját sem mozdították, miközben egy azonosítatlan, jókora repülő objektum (mondjuk rövidítve ki, hogy egy UFO) közeledett a magyar határ felől a horvát fővároshoz.

Nem vezették rá a MIG-eket, nem lőtték miszklibe a szántóföldek felett, hanem megvárták, hogy lezuhanjon Zágrábra.

A nagyokat nyelő Robert Hranj tengernagy & vezérkari főnök (még), és a „pókerarccal okosan nézek ki” szerepet eljátszó Mario Banožić védelmi miniszter (még), végül kénytelen volt bizonyos értelemben beismerni, hogy a horvát védelmi rendszer post festum reagált a történésekre, bár ez esetben ez csupán részben a horvátok hibája.

Mint azt a horvát vezérkari főnök is igyekezett elmondani, a horvát radarrendszerek természetesen észlelték a határon átlépő gépet, ám a hét perc nem volt elegendő semmilyen reakcióra sem. Ezt Hranj nem mondta, de a lényeg az, hogy a horvátok számítanak (számítottak?) a NATO korai riasztására, és a légvédelmi rendszerük is ehhez igazodik. Már az a kevés ami van, mert nem titok, hogy különben a légvédelem a horvát hadsereg leggyengébb része.

A nemcsak a korai riasztás maradt el, de a riasztás úgy általában. A robotrepülőgép, amelyik inkább cirkálórakétára hajaz, átvánszorgott a román légtéren, azután 40 percet tartózkodott a magyar légtérben, hogy Kapronca környékén lépjen be a horvát légtérbe.

Ez laikus számára arra enged következtetni, hogy valaki NATO-szinten „nagyon elbaltázta” az ügyet, miután Brüsszelben Orbán Viktor magyar miniszterelnök azt mondta Plenkovićnak, hogy a szovjet időkből visszamaradt UFO a magyar légtérbe Romániából érkezett.

A szovjet UFO

Ezek szerint Magyarországnak is tudomása volt arról, hogy egy öt tonnát meghaladó jószág röpköd a légtérben, és ezt az automatizált rendszerek továbbadták valamelyik NATO központnak.

Az hogy nem indultak el a román MIG-ek, a magyar Gripenek, vagy éppen a francia De Gaulle, vagy az amerikai Truman anyahajók vadászgépei, vagy az olasz, a görög F-16-osok,  teljességgel érthetetlen , akárcsak az is, hogy miért nem lőtték le valahol a viszonylag alacsony, ezer méter magasságban közlekedő micsodát.

Szóval, mindenki tudott róla, miközben a horvátoknak senki sem szólt, és a NATO sem tett semmit a védelmébe ajánlott légtér biztonságáért. Pedig ez csak egy hidegháborús ócskaság volt, amelyet már 1989-ben kivontak a szolgálatból. Rossz belegondolni, mi lenne, ha fejlett orosz cirkalórakétákat, drónokat kellene megállítani.

Azokat is ilyen nyugodtan néznénk, és majd csak a becsapódás után kezdenénk „erélyes intézkedésekbe, a szövetségesek bevonásával”?

Egy kevéssé hihető internetes elmélet szerint téves volt az útvonalmeghatározás, és a ukrajnai Yarun városa helyett a zágrábi Jarunban landolt a micsoda. Az ukránok egyenlőre még cáfolják annak lehetőségét, hogy az ő drónjukról lenne szó, ám másé nagyon nem lehet.

A Tu-141-eseket Harkiv mellett gyártották – így nem nagyon lehet orosz drónról – és a fennmaradó készletből raktak össze az ukránok hatvanvalahány darabot 2014 után. Miután kifejezetten felderítési célokat szolgáló, jócskán elavult robotrepülőgépekről van szó, nem valószínű, hogy orosz viccelődésről lenne szó, inkább arról, hogy az ukrán gép meghibásodott, és eltért az eredeti pályájáról.

Remélhetőleg a közeljövőben a NATO is megszólal.