Connect with us

Írd be ide, amit keresel!

Bosznia

A BÁRÓNŐ VÉLEMÉNYE: Bosznia nem ismétlődhet meg Ukrajnában

arminka
Arminka Helić nem bárónőnek, hanem bosnyáknak született. (Kép forrása: BBC, screenshot)
Olvasási idő: 4 perc

Arminka Helić nem bárónőnek, hanem bosnyáknak született, mégis a brit Lordok Házának a tagja. A legutóbbi délszláv háborúk idején hagyta el menekültként Bosznia-Hercegovinát, ahonnan Londonba távozott, és csatlakozott a brit Konzervatív Párthoz. Helić William Hague brit külügyminiszter különleges tanácsadója volt, David Cameron egykori brit miniszterelnök a Lordok Házába jelölte, miután a Bosznia-Hercegovinából elszármazott politikus bárónői rangot kapott. Diszkréciójáról ismert, nézeteit ritkán osztja meg a közvéleménnyel, most azonban mégis megtette a londoni Timesban (The Times), ahol óvott attól, hogy újabb Bosznia keletkezzen Ukrajnában. Az alábbiakban olvasható a londoni lap számára készült írás.

Küld-e Putyin orosz csapatokat Ukrajnába?

Ha Vlagyimir Putyin csapatait Ukrajnába küldi, akkor ez nem először fordul elő. 2014-ben orosz katonák foglalták el a Krímet. Ezzel egy időben az oroszbarát félkatonai alakulatok és a lázadók Kelet-Ukrajnában fegyveres felkelést robbantottak ki. Amikor az ukrán hadsereg túl erősnek bizonyult számukra, orosz katonákat kaptak erősítésként.

A kezdeti heves harcok nyugvópontra jutottak. 2015 óta folytatódik a lövészárok-háború, amelyet “szórványos tűzszünetek” kísérnek, de soha nem lépnek a háború helyébe. Az orosz által támogatott bábok kikiáltottak két úgynevezett népköztársaságot, Donyecket és Luhanszkot. Évente még mindig több tucat ukrán katona veszti életét a térségben.

Ez a konfliktus állandó töréspontot jelent Ukrajnában, és fenntartja a boldogságra okot aligha adó bizonytalanságot. Az első és eredeti cél az EU- és NATO-tagság megakadályozása volt, ami 2014-ben Oroszországot beavatkozásra késztette, a második pedig az az egyre népszerűbb elképzelés, hogy a moszkvai agresszió miatt ezek a törekvések mindaddig ellehetetlenülnek, amíg Ukrajna határai bizonytalanok, és amíg háború folyik. A gazdasági fejlődést akadályozzák a konfliktusok, amelyekben az ukrán állam folyamatosan érintett.

De Oroszország számára sem ideális a határán kialakult állandó instabilitás, sem az, hogy folyamatosan életben kell tartani ukrajnai bábjait. Putyin jelenlegi katonai erődemonstrációjának egyik lehetséges magyarázata, hogy nyomást akar gyakorolni Ukrajnára Donyeck és Luhanszk állandó státuszának rendezése érdekében.

Moszkva számára az lenne az ideális megoldás, ha a két köztársaságból autonóm körzet jönne létre Ukrajnán belül, amelyek vétójoggal rendelkeznének és spoiler-szerepet töltenének be. Így minden mozgást meg lehetne akadályozni, ami a stabilitás és a jólét, a NATO és az EU irányába történik. Ezáltal az orosz befolyás állandó bázishoz jutna – amely státusánál fogva önfenntartó lenne, és kevesebb befektetést igényelne, mint a jelenlegi status quo.

El kell kerülni Bosznia megismétlődését Ukrajnában!

Donyecktől 1000 mérföldre délnyugatra – távol Oroszországtól, valahol egészen másutt Európába – már létezik példa arra, hogyan működik egy ilyen felépítmény.

1995-ben a daytoni békemegállapodás véget vetett a háborúnak Bosznia-Hercegovinában. Létrehoztak két entitást egy államon belül, amelyek megkapták az államhatalom jelentős részét: ezek a Bosznia-Hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság.

A kormányzati feladatokat etnikai kvóták szerint osztották fel, így sokkal fontosabb szemponttá vált, hogy a szüleid hol imádkoztak, mint hogy milyen képességekkel rendelkezel. Az etnikai tömbök védelme – és ezáltal megszilárdítása és elkülönítése – jegyében az egyének jogai alárendelt tényezőnek számítanak.



kis festett kabatok222kis festett kabatok

Akkoriban ez jó módszernek tűnt a béke megteremtése érdekében. A későbbi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a jó forgatókönyvet a rossz szereplők képesek elrontani. A politikai pozíciókat olyan megrögzött embereknek adták, akik az országot életképtelenné akarják tenni, ami lehetővé teszi számukra Bosznia-Hercegovina szétverését, a kormány munkájának meghiúsítását, valamint az előrehaladás megakadályozását. A rendszer hatalmon tartja a korrupt politikusokat, és lehetővé teszi számukra, hogy az átlagpolgároktól váltságdíjat zsaroljanak ki.

Az átlagemberek szenvednek. A korrupció határt szab a lehetőségeiknek, kivéve a gazdagokat és a politikusok hozzátartozóit. A nemzetként történő előrelépés kudarca jelentős gazdasági inaktivitáshoz és hatalmas agyelszíváshoz vezet, mivel a képzett boszniaiak a jobb állások reményében Európába távoznak. Ez rossz az egész régiónak, és rossz Európának is. Bosznia ahelyett, hogy partner lenne a gazdasági növekedésben, inkább erőforrásokat szív el. Ahelyett, hogy hozzájárulna a stabilitáshoz, állandó politikai figyelmet igényel.

A problémákat külső zavarok táplálják. Bosznia stratégiai célja a NATO-val és az Európai Unióval való integráció, miközben azonban a boszniai Szerb Köztársaság entitása a folyamatos külső beavatkozás platformjává vált Boszniában. Sok szerb politikus még mindig „Nagy-Szerbiáról” álmodik, és támogatja azokat Boszniában, akik az országot működésképtelenné tennék, és darabokra akarják szakítani.

Oroszország ugyanakkor elégedett a helyzettel. Arra törekszik, hogy Boszniát folyamatosan az instabilitás szélén tartsa, és megrántsa a láncát, amivel fájdalmat okoz a NATO és Európa számára. „Bosznia-Hercegovina és a NATO közeledése esetén hazánknak reagálnia kell erre az ellenséges tettre” – nyilvánította ki néhány hónappal ezelőtt az orosz nagykövetség.

Ukrajnában ennek a modellnek kell ellenállnunk. A szakadárok és a szomszédokat zaklató autonóm régiók nem megoldást jelentenek, hanem a probléma megszilárdulását – az átlagemberek és a hosszú távú stabilitás rovására. Ha nem mutatjuk meg, hogy felvállaljuk a kockázatokat, és nem keresünk alternatívákat, akkor arra kell számítanunk, hogy Oroszország továbbra is ugyanezt a megközelítést követi máshol is. Ha működik Boszniában és Ukrajnában, akkor működhet a Balti-térségben is. Rajtunk múlik annak bizonyítása, hogy ez nem így van.

Post scriptum

Eddig tartott a ritkán megszólaló “bosnyák bárónő” okfejtése, amelyet nem csak azért érdemes kétszer is elolvasni, mert kibogozható belőle, hogy mi Oroszország szándéka a mostani katonai hacacáréval.


A Balkán szempontjából azonban ennél sokkal fontosabb üzenete is van a fenti okfejtésnek, nevezetesen az, hogy Arminka Helić bárónő óva int a “boszniai megoldás” ukrajnai alkalmazásától, amivel arra is utal, hogy a Bosznia-Hercegovina helyzetét szabályozó daytoni szerződés úgy rossz, ahogy van, mert a pojácák hada a legjobb forgatókönyvből is pocsék előadást produkál, és vág a nézők képébe, akik vélhetően nem ezért fizettek, illetve fizetnek ma is.

A BALK-on már többször bíráltam/bíráltuk a daytoni szerződést, amelyet a magam véleménye szerint rég sutba kellett volna vágni, mivelhogy a szatmári békét sem lehet a mai viszonyokra alkalmazni, mindennek van ugyanis szavatossági ideje, bár ezt a békeszerződések esetében nem szokás feltüntetni.

Az oroszoknak azonban nem érdekük, hogy kivonják a forgalomból a romlott portékát, az amerikaiak pedig nem akarják megtenni, mert a daytoni szerződésnek nevezett kotyvalékot ők főzték ki, bár ennek az árát a Nyugat és az Egyesült Államok most Ukrajnában fizeti meg, az oroszok Bosznia példáján ugyanis megtanulták, hogy miként lehet más országokat folyamatos függőségben tartani.

Mindebből logikusan levonható a következtetés, hogy aki a daytoni szerződésre esküdözik éjjel és nappal, és éjt nappallá téve, az nem csak Bosznia-Hercegovina, hanem Ukrajna ellensége is, és minden fohász a daytoni szerződéshez sok kis Bosznia létrehozásának ágyaz meg a posztszovjet és a posztkommunista térségben, de vélhetően máshol is.

Napi hírlevél


Mi munkát teszünk bele, legyen a megosztás a fizetség!





Helyesírási hiba jelentése

A következő értesítést küldjük a szerkesztőnek: