Bosznia
A BÁRÓNŐ VÉLEMÉNYE: Bosznia nem ismétlődhet meg Ukrajnában
Arminka Helić nem bárónőnek, hanem bosnyáknak született, mégis a brit Lordok Házának a tagja. A legutóbbi délszláv háborúk idején hagyta el menekültként Bosznia-Hercegovinát, ahonnan Londonba távozott, és csatlakozott a brit Konzervatív Párthoz. Helić William Hague brit külügyminiszter különleges tanácsadója volt, David Cameron egykori brit miniszterelnök a Lordok Házába jelölte, miután a Bosznia-Hercegovinából elszármazott politikus bárónői rangot kapott. Diszkréciójáról ismert, nézeteit ritkán osztja meg a közvéleménnyel, most azonban mégis megtette a londoni Timesban (The Times), ahol óvott attól, hogy újabb Bosznia keletkezzen Ukrajnában. Az alábbiakban olvasható a londoni lap számára készült írás.
Küld-e Putyin orosz csapatokat Ukrajnába?
Ha Vlagyimir Putyin csapatait Ukrajnába küldi, akkor ez nem először fordul elő. 2014-ben orosz katonák foglalták el a Krímet. Ezzel egy időben az oroszbarát félkatonai alakulatok és a lázadók Kelet-Ukrajnában fegyveres felkelést robbantottak ki. Amikor az ukrán hadsereg túl erősnek bizonyult számukra, orosz katonákat kaptak erősítésként.
A kezdeti heves harcok nyugvópontra jutottak. 2015 óta folytatódik a lövészárok-háború, amelyet „szórványos tűzszünetek” kísérnek, de soha nem lépnek a háború helyébe. Az orosz által támogatott bábok kikiáltottak két úgynevezett népköztársaságot, Donyecket és Luhanszkot. Évente még mindig több tucat ukrán katona veszti életét a térségben.
Ez a konfliktus állandó töréspontot jelent Ukrajnában, és fenntartja a boldogságra okot aligha adó bizonytalanságot. Az első és eredeti cél az EU- és NATO-tagság megakadályozása volt, ami 2014-ben Oroszországot beavatkozásra késztette, a második pedig az az egyre népszerűbb elképzelés, hogy a moszkvai agresszió miatt ezek a törekvések mindaddig ellehetetlenülnek, amíg Ukrajna határai bizonytalanok, és amíg háború folyik. A gazdasági fejlődést akadályozzák a konfliktusok, amelyekben az ukrán állam folyamatosan érintett.
De Oroszország számára sem ideális a határán kialakult állandó instabilitás, sem az, hogy folyamatosan életben kell tartani ukrajnai bábjait. Putyin jelenlegi katonai erődemonstrációjának egyik lehetséges magyarázata, hogy nyomást akar gyakorolni Ukrajnára Donyeck és Luhanszk állandó státuszának rendezése érdekében.
Moszkva számára az lenne az ideális megoldás, ha a két köztársaságból autonóm körzet jönne létre Ukrajnán belül, amelyek vétójoggal rendelkeznének és spoiler-szerepet töltenének be. Így minden mozgást meg lehetne akadályozni, ami a stabilitás és a jólét, a NATO és az EU irányába történik. Ezáltal az orosz befolyás állandó bázishoz jutna – amely státusánál fogva önfenntartó lenne, és kevesebb befektetést igényelne, mint a jelenlegi status quo.
El kell kerülni Bosznia megismétlődését Ukrajnában!
Donyecktől 1000 mérföldre délnyugatra – távol Oroszországtól, valahol egészen másutt Európába – már létezik példa arra, hogyan működik egy ilyen felépítmény.
1995-ben a daytoni békemegállapodás véget vetett a háborúnak Bosznia-Hercegovinában. Létrehoztak két entitást egy államon belül, amelyek megkapták az államhatalom jelentős részét: ezek a Bosznia-Hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság.
A kormányzati feladatokat etnikai kvóták szerint osztották fel, így sokkal fontosabb szemponttá vált, hogy a szüleid hol imádkoztak, mint hogy milyen képességekkel rendelkezel. Az etnikai tömbök védelme – és ezáltal megszilárdítása és elkülönítése – jegyében az egyének jogai alárendelt tényezőnek számítanak.
Akkoriban ez jó módszernek tűnt a béke megteremtése érdekében. A későbbi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a jó forgatókönyvet a rossz szereplők képesek elrontani. A politikai pozíciókat olyan megrögzött embereknek adták, akik az országot életképtelenné akarják tenni, ami lehetővé teszi számukra Bosznia-Hercegovina szétverését, a kormány munkájának meghiúsítását, valamint az előrehaladás megakadályozását. A rendszer hatalmon tartja a korrupt politikusokat, és lehetővé teszi számukra, hogy az átlagpolgároktól váltságdíjat zsaroljanak ki.
Az átlagemberek szenvednek. A korrupció határt szab a lehetőségeiknek, kivéve a gazdagokat és a politikusok hozzátartozóit. A nemzetként történő előrelépés kudarca jelentős gazdasági inaktivitáshoz és hatalmas agyelszíváshoz vezet, mivel a képzett boszniaiak a jobb állások reményében Európába távoznak. Ez rossz az egész régiónak, és rossz Európának is. Bosznia ahelyett, hogy partner lenne a gazdasági növekedésben, inkább erőforrásokat szív el. Ahelyett, hogy hozzájárulna a stabilitáshoz, állandó politikai figyelmet igényel.
A problémákat külső zavarok táplálják. Bosznia stratégiai célja a NATO-val és az Európai Unióval való integráció, miközben azonban a boszniai Szerb Köztársaság entitása a folyamatos külső beavatkozás platformjává vált Boszniában. Sok szerb politikus még mindig „Nagy-Szerbiáról” álmodik, és támogatja azokat Boszniában, akik az országot működésképtelenné tennék, és darabokra akarják szakítani.
Oroszország ugyanakkor elégedett a helyzettel. Arra törekszik, hogy Boszniát folyamatosan az instabilitás szélén tartsa, és megrántsa a láncát, amivel fájdalmat okoz a NATO és Európa számára. „Bosznia-Hercegovina és a NATO közeledése esetén hazánknak reagálnia kell erre az ellenséges tettre” – nyilvánította ki néhány hónappal ezelőtt az orosz nagykövetség.
Ukrajnában ennek a modellnek kell ellenállnunk. A szakadárok és a szomszédokat zaklató autonóm régiók nem megoldást jelentenek, hanem a probléma megszilárdulását – az átlagemberek és a hosszú távú stabilitás rovására. Ha nem mutatjuk meg, hogy felvállaljuk a kockázatokat, és nem keresünk alternatívákat, akkor arra kell számítanunk, hogy Oroszország továbbra is ugyanezt a megközelítést követi máshol is. Ha működik Boszniában és Ukrajnában, akkor működhet a Balti-térségben is. Rajtunk múlik annak bizonyítása, hogy ez nem így van.
Post scriptum
Eddig tartott a ritkán megszólaló „bosnyák bárónő” okfejtése, amelyet nem csak azért érdemes kétszer is elolvasni, mert kibogozható belőle, hogy mi Oroszország szándéka a mostani katonai hacacáréval.
A Balkán szempontjából azonban ennél sokkal fontosabb üzenete is van a fenti okfejtésnek, nevezetesen az, hogy Arminka Helić bárónő óva int a „boszniai megoldás” ukrajnai alkalmazásától, amivel arra is utal, hogy a Bosznia-Hercegovina helyzetét szabályozó daytoni szerződés úgy rossz, ahogy van, mert a pojácák hada a legjobb forgatókönyvből is pocsék előadást produkál, és vág a nézők képébe, akik vélhetően nem ezért fizettek, illetve fizetnek ma is.
A BALK-on már többször bíráltam/bíráltuk a daytoni szerződést, amelyet a magam véleménye szerint rég sutba kellett volna vágni, mivelhogy a szatmári békét sem lehet a mai viszonyokra alkalmazni, mindennek van ugyanis szavatossági ideje, bár ezt a békeszerződések esetében nem szokás feltüntetni.
Az oroszoknak azonban nem érdekük, hogy kivonják a forgalomból a romlott portékát, az amerikaiak pedig nem akarják megtenni, mert a daytoni szerződésnek nevezett kotyvalékot ők főzték ki, bár ennek az árát a Nyugat és az Egyesült Államok most Ukrajnában fizeti meg, az oroszok Bosznia példáján ugyanis megtanulták, hogy miként lehet más országokat folyamatos függőségben tartani.
Mindebből logikusan levonható a következtetés, hogy aki a daytoni szerződésre esküdözik éjjel és nappal, és éjt nappallá téve, az nem csak Bosznia-Hercegovina, hanem Ukrajna ellensége is, és minden fohász a daytoni szerződéshez sok kis Bosznia létrehozásának ágyaz meg a posztszovjet és a posztkommunista térségben, de vélhetően máshol is.
A bosznia-hercegovinai Államelnökség rendkívüli ülésén elfogadta a Horvátországgal közös határ módosítására benyújtott javaslatot. A Szerbiával közös határszakasz kapcsán is indokolttá váltak módosítások, abban azonban nem mutatkozik akkora egyetértés az államelnökségi tagok és a határmódosításokat véleményező szakbizottság között, így Szerbiának még várnia kell.
24 ével ezelőtt elakadt
A Horvátország és Bosznia-Hercegovina közti határviták rendezésére szolgáló bilaterális egyezmény életbe lépése 24 éve várat magára. A bosnyák szociáldemokrata (SDP BiH) Denis Bečirović elnökségi tag a minap benyújtott javaslatában kezdeményezte az 1999-ben aláírt államközi egyezmény parlament általi jóváhagyását.
A boszniai államelnökség másik két tagja, a szerb Željka Cvijanović és a magát horvátnak álcázó Željko Komšić támogatta az elképzelést, így a következő lépésben a boszniai kormány szerepét betöltő Miniszterek Tanácsának (Vijeća Ministara) kell az erről szóló törvénytervezetet a boszniai parlament elé beterjesztenie.
Minderre a Miniszterek Tanácsának a tegnapi államelnökségi szavazástól számítottan 60 nap áll rendelkezésre. Az Államelnökség munkáját segítő határügyi szakbizottság (Državna komisija za granice) szintén 45 napot kapott, hogy a Miniszterek Tanácsa számára javaslatokat készítsen a kérdésben.
Igaz ugyan, hogy a boszniai Miniszterek Tanácsa két és fél évtizede nem terjesztette be a parlamentnek az egyezményt a ratifikáció érdekében, a fair play azonban megköveteli, hogy jelezzük, a bilaterális egyezményt a Száva horvát oldalán sem ratifikálták annak aláírást követően, az ugyanis minden alkalommal elakadt a Horvát Nemzeti Gyűlés (Hrvatski Narodni Sabor) útvesztőiben.
A horvátoknak területi igényük áll(hat) fenn
A boszniai kormány majd két és fél évtizedes teketóriázásának hátterét különösebben nem indokolt magyarázni. Elég csak arra gondolni, hogy az éves költségvetést majd 10 éve rendre a tárgyév nyarán szokta kiizzadni magából a végrehajtó hatalom csúcsszerve nem kis politikai alkuk árán.
A horvát kormány késlekedésének a hátterében összetetteb indokrendszer áll.
A tengeri határok megvonását szabályozó ENSZ egyezmény (United Nations Convention on the Law of the Sea, UNCLOS) 1992. évi módosítását követően ugyanis a horvát fél érvényesen követelhet bizonyos vizeket, amiket jelenleg Bosznia-Hercegovina a 24 km hosszú tengerpartját övező felségvizeihez tartozónak tekint.
A boszniai álláspont alapját pont a két állam akkori vezetői, a horvát Franjo Tuđman és a bosnyák Alija Izetbegović által ellenjegyzett 1999-es egyezmény képezi, ami utóbb ratifikáció hiányában ugyan nem lépett egyik államban sem érvénybe.
Ergo nemzetközi jogi szempontból legfeljebb valamely tengeri jogi bíróság előtt lehetne rá hivatkozni, mint a felek korábbi akaratára egyértelműen utaló dokumentumra, annak azonban jelenleg kötelező ereje nincs. A horvát fél vélhetően ennek a turpisságnak a tudatában ódzkodik az egyezmény ratifikációjától.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy 1995-ben a „nagysikerű” Daytoni Egyezmény összekovácsolásakor a mai Bosznia-Hercegovina és Horvátország közti határt az ugyanezen elnevezésű, korábbi ex-jugoszláv tagköztársaságok közti adminisztratív határ alapján jelölték ki. Az ebben foglalt határvonal azonban a boszniai tengerparti övezet egyes pontjain eltér az 1999-es megállapodásban foglaltaktól.
A vörös vonal mutatja az 1999-es megállapodásban szereplő határt, míg a kék az Jugoszláv Szocialista Szövetségi köztársaság fennállása alatti adminisztratív határ (Forrás: Večernji.hr)
A fenti térképvázlat alapján egyértelműen látható, hogy a horvát területi igény esetleges érvényesítése esetén a boszniai tengeri terület a Neum város körüli partszakasz és a Klek-félsziget által körül ölelt vizekre korlátozódna, míg az 1999-es egyezmény mindkét fél általi ratifikálása esetén a boszniai tengeri terület kiterjedne a Klek-félsziget ellentétes partszakasza mentén húzódó vizekre is.
Utóbbi esetben a UNCLOS szerint az egyenlő távolságok elve alapján kell megállapítani a tengeri határt, figyelembe véve a tengeri szárazulatokat, vagyis a horvát fél által szintén magának követelt Veliki és Mali Školj szigeteket.
A közös határ és az uniós csatlakozás
A horvát kormány még 2006 májusában kelt diplomáciai jegyzékben tájékoztatta a boszniai Miniszterek Tanácsát, hogy vitatják egyes tengeri területek hovatartozását, így azóta a kérdés eldöntése várat magára.
A boszniai államelnökség által most elfogadott szöveg az 1999-es egyezményt emelné törvényerőre a parlament jóváhagyását követően.
Ezzel a boszniai fél lényegében az első lépést tette meg ahhoz, hogy a későbbiekben nemzetközi bíróság elé vigye a horvátok által majd negyed évszázada ratifikálni elmulasztott egyezmény ügyét.
A helyzet rendezése Bosznia-Hercegovina számára a január óta erőltetett ütemű uniós csatlakozás miatt vált sürgőssé, tekintettel arra, hogy az EU-csatlakozás egyik feltétele, hogy az érintett államnak nem lehet területi vitája (a szomszédaival).
Kapcsolódó cikk
Határmódosítás és területcsere Szerbia és Bosznia-Hercegovina között a béke jegyében
Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy a Bosznia-Hercegovina és Szerbia közötti határ több pontján a szerbiai kormány kezdeményezett jelentősebb területcseréket.
Ezekben az esetekben azonban a boszniai kormány mutat távolságtartó álláspontot, mert az igényelt területek cseréje nagyrészt olyan földrészleteket érint a Drina-medencében, amelyek korábbi használatáért a szerbiai állami villamosipari vállalat (Elektropvreda Srbije) több évtized alatt jelentős adósságot halmozott fel az érintett boszniai önkormányzatokkal szemben.
Szarajevó Kanton közigazgatási felügyelete és a kantonális bíróság is vizsgálja a Sebija Izetbegović diplomájának és magisztrátusi fokozatának megszerzése körüli vitatott állításokat. A legfőbb bosnyák vezető feleségének zágrábi lakhatását biztosító Muradif Pajt azt állítja, hogy Sebija nem szerzett semmilyen végzettséget a horvát fővárosban. Sebija „nemcsak feleség”, hanem a férje, Bakir Izetbegović által vezetett nagyon bosnyák Demokratikus Akciópárt főbizottságának a tagja, tehát politikus is.
Az ügyészség és a felügyelet is vizsgálódik
A szokásos belpolitikai műbalhétól mentesnek ígérkező szarajevói hétvégét a közigazgatási szervek törvényes működését ellenőrző, misztikus nevű Kantonális Ellenőrzési Hivatal (Kantonalna Uprava za Inspekcijske Poslove Kanton Sarajevo, KUIP KS) zavarta meg, amikor bejelentette, hogy a Sebija Izetbegović magisztártusi címének megvonásával kapcsolatos döntést vizsgálja a szarajevói egyetemen.
A KUIP vezetője, Vildana Brdarić az üggyel kapcsolatban mindössze annyit árult el a sajtónak, hogy egy feljelentés érkezett Sebija Izetbegović ellen, miután a rektori tanács visszavonta a magisztrátusi címét.
Az ellenőrzés eredményéről pedig kizárólag az állami egyetem (Univerzitet u Sarajevu, UNSA) vezetése kap majd tájékoztatást, ami annak fényében további lépést tesz az ügyben.
Annyi sejthető a korábbi cikkünkben megírtak alapján, hogy Izetbegović asszonynak az alap orvosi diplomája körül is lehetnek kérdőjelek, vagyis elképzelhető, hogy nem csak az egyetemi tanári címe forog veszélyben, hanem a szülész-nőgyógyászi végzettsége is.
A KUIP vizsgálatát megelőzően jelent meg a sajtóban, hogy Sebija Izetbegović – pestiesen szólva – visszadobta a labdát, amikor az egyetemet azzal vádolta meg, hogy az ott lefolytatott belső vizsgálat során egyes dokumentumainak lába kélt.
Így a vele szemben meghozott egyetemi döntés ellen feljelentést tett Szarajevó Kanton ügyészségénél, ami szerint jogellenesen vonták meg a magisztrátusi címét. Az ügyben mostanra a kantonális bíróság vizsgálódik, azonban annak kapcsán teljes a hírzárlat.
Az egyre szövevényesebbé váló esettel összefüggésben nyilatkozott Asim Kurjak professzor, aki a kilencvenes években a zágrábi egyetemen vezette a Sebija Izetbegović által látogatott, vagy éppenséggel nem látogatott képzést.
Kurjak ennek kapcsán kijelentette, hogy Sebija nem tanult az intézményben, így nem végezhette el az UNSA-n utóbb elfogadtatott képzést a magisztrátusi cím elnyeréséhez.
Megszólalt a „koronatanú”
Kurjak nyilatkozata után az ügyészségi eljárás és a közigazgatási felügyelet vizsgálata mellett a boszniai sajtó apraja-nagyja elkezdte felszántani Sebija Izetbegović meglehetősen ködös élettörténetét a kilencvenes évek első felére fókuszálva.
A boszniai viszonyokról mindig jól értesült Face televízió ikonikus jelzővel illethető Centralni Dnevnik nevű esti, „központi riportműsorában” sikerült megszólaltatni az ügy egyik lehetséges koronatanúját, Muradif Pajtot, aki azzal állt elő majd harminc év távlatából, hogy Sebija Izetbegović nála lakott a zágrábi tartózkodása alatt.
Pajt a műsorban elmondta, hogy ő maga külkereskedelemmel kapcsolatos tevékenységet végzett a boszniai háború alatt a boszniai „államalapító”, Alija Izetbegović kormányának megbízásából. Ez idő alatt többek között Zágrábban lakott az első feleségével, aki szintén szülész-nőgyógyász végzettséggel rendelkezett.
Pajt azt nem fejtette ki, miért pont nála szállásolták el a bosnyák állami vezető sógornőjét a háborús viszonyok közepette, azonban kijelentette, hogy Sebija Izetbegovićnak nem volt lehetősége elvégezni a Kurjak által vezetett posztgraduális képzést, mert csak 1992. júniusától ugyanazon év december elejéig lakott náluk.
Sebija, az „államalapító” após társaságában (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović )
Emlékei szerint Sebija már a nyári szabadságát is náluk töltötte, és az egyetemi oktatatás a háborús viszonyok között is októberben kezdődött. Vagyis Sebijanak nem volt lehetősége befejezni a vizsgaidőszakot, mert elhagyta Zágrábot a szorgalmi időszak végén.
Pajt azt is megszellőztette, hogy ő maga fizette be az adott félévre Sebija tandíját, azonban azt kizártnak minősítette, hogy a nő rendszeresen bejárt volna az egyetemre.
Pajt ezt azzal magyarázta, hogy tudomása szerint Sebija a horvát fegyveres szervek védelme alatt ált napi 24 órában, és mindenhová vele kellett menjen a bosnyák sofőrje, elvégre a boszniai „államalapító” volt az apósa.
A doktori fokozat megszerzése és a magisztrátusi értekezés eredete kapcsán Pajt azzal a magyarázattal állt elő, hogy az ő előző felesége is szülész orvos volt. Ő pedig tudott arról, hogy Sebija a házukban lévő orvosi szakkönyveket olvasta, azokból jegyzeteket készített.
Arra határozottan emlékezett, hogy ezek közé tartozott a felesége magisztrátusi értekezése, ami ugyanabban a témában íródott, amit Sebija később feldolgozott. Pajt azt ugyan nem látta, hogy Sebija másolatot készített volna a volt felesége dolgozatából, azonban azt elképzelhetőnek tartotta.
Utóbbinak amiatt nincs jelentősége, mert a Sebija Izetbegović által említett magisztrátusi értekezés sincs meg, így azt nem lehet összevetni Pajt volt feleségének a dolgozatával.
Pajt elmondta azt is, hogy 1992. decembere után „a nő nem volt ott náluk, hanem Isztambulban tartózkodott”, amikor el kellett volna végeznie a posztgraduális képzést.
A zágrábi szállásadó hangsúlyozta, hogy ő maga nem akar bosszút állni az Izetbegović családon, neki semmi köze a családhoz, és nem velük, hanem a boszniai állammal szemben van egy bírósági ügye.
A boldog férj és pártvezér, Bakir Izetbegović, „Büszke vagyok minden szavára!” – fűzte hozzá a képhez Sebija (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović)
A több évtizedes hallgatása kapcsán pedig elmondta, hogy 2013-ban már jelezte más boszniai csatornáknak, hogy tudomása van az Izetbegović asszony diplomáival kapcsolatos problémákról, de akkor a média ez iránt nem mutatott érdeklődést.
Ezt követően visszaköltözött az USA-ba, és csak pár éve tért ismét vissza Bosznia-Hercegovinába. Eddig amiatt nem jelezte sehol, hogy milyen visszaélés gyanús ügyekről van tudomása, mert nem volt tisztában azzal, mi zajlik az országban.
Továbbá azt sem tudta, hogy Izetbegović neje a szarajevói kórház igazgatója lett. Megemlítette azt is, hogy eddig a boszniai ügyészség nem kereste meg, hogy tanúként meghallgassa.
Ezzel szemben a Demokratikus Akciópárthoz (Stranka demokratske akcije, SDA) köthető média már a riport elkészítése előtt célkeresztbe vette Pajt pajtit.
A Stav nevű hetilap Pajt személye kapcsán bizonyítékok bemutatása nélkül leközölte, hogy orosz provokátor, aki a nyolcvanas években Moszkvában kapott KGB kiképzést. Sőt azt követően a jugoszláv rettegett polgári titkosszolgálatnak, az UDBÁ-nak, és ezzel egyidejűleg a KOS-nak is dolgozott, vagyis a katonai elhárításnál is tevékenykedett.
Pajt ennek kapcsán megjegyezte, hogy minden ellene felhozott vádból annyi igaz, hogy három évig valóban Moszkvában tartózkodott, mint egyetemi hallgató, de nincs arról tudomása, hogy valaha szovjet állami szervekkel került volna kapcsolatba.
Sőt, kellően maliciózusan megjegyezte, hogy Sebijaval ellentétben neki viszont van indexe az ottani tanulmányai igazolására.
Pajt úr a riportban még egy érdekességet megosztott a sokat látott boszniai nézőkkel, miszerint jelenleg mintegy 824.000,- USD összegű követelése áll fent a boszniai bíróságon az állammal, mint alperessel szemben.
A követelést Pajt a kilencvenes években szerződés alapján teljesített kereskedelmi ügynöki tevékenységre vezeti vissza. Állítása szerint az akkori állami vezetés egy boszniai pfenniget sem fizetett neki az általa átadott áruk egy részéért.
Az áru kapcsán jelezte, hogy azok nagyértékű technikai eszközök, rádiók, antennák és telefonok voltak. A háború után kérte a boszniai vezetést, hogy fizessék ki neki a tartozást, azonban az máig nem történt meg.
Bakir Izetbegović körül szorul a hurok
A boszniai politikai élet zavaros viszonyaiban jártas elemzők korszakváltást jósolnak, a korábbiakban ugyanis az sohasem fordult elő, hogy a boszniai baloldali pártok és a nemzetközi közösség illetékes szervei egyszerre essenek neki a legnagyobb bosnyák nacionalista politikai szervezetnek számító SDA-nak.
A politikába is beszállt a férje pártjában
A párt a 2022-es választáson jobb eredményt ért el, mint négy évvel korábban, azonban a pártvezetéssel kapcsolatos visszaélések és a nacionalista bosnyák politikai irányvonal miatt a szervezet teljesen elszigetelődött a boszniai politikai palettán.
Bakir Izetbegović komoly vereséget szenvedett Denis Bečirovićtyal (SDP) szemben a bosnyák államelnökségi helyért vívott harcban, ráadásul az SDA kiesett a boszniai kormány funkcióját ellátó Miniszterek Tanácsa (Vijeća Ministara) mögötti koalícióból.
A Sebija Izetbegovićtyal szembeni vádak csak egy szeletét alkotják az SDA fontosabb funkcionáriusaival szemben a korábbi években indult büntetőeljárásoknak.
Fadil Novalić föderációs miniszterelnök egy időben több büntetőügy miatt rendszeresen járt a szarajevói bíróságra, míg az SDA elnökségéből több személyt is amerikai szankciós listára tettek visszaélésszerű politikai magatartásuk miatt.
Bakir Izetbegović a nacionalista „egy a tábor, egy a zászló” frazeológiát előrántva, mindezeket a bosnyák nemzet elleni támadásnak minősítette.
Kapcsolódó cikk
A volt bosnyák titkosszolgálati vezető, egy drogbáró, plusz 1 szerb USA-szankció alatt
A korrupciós tevékenység és hivatali visszaélés miatt USA-szankciók alá vont korábbi titkosszolgálati vezető, Osman Mehmedagić kapcsán kijelentette, hogy egy megbízható tiszteletreméltó rendőr. Az USA vádjait pedig akkor hiszi el vele kapcsolatban, ha látja azokra a bizonyítékokat.
Izetbegović a Sebija elleni vádakat úgy foglalta össze, hogy a bosnyák veteránok és a reis ulema (szarajevói főmufti) után most a neje elleni támadás zajlik, ami valójában az egész nemzet ellen irányul.
Bakir Izetbegović szorult helyzetében nem tehetett mást, mint hogy a pártjának idén májusban esedékes tisztújító közgyűlést őszre tette át, vélhetően abban bízva, hogy addigra minden családja és bizalmasai körüli médiahadjárat kifullad. Ami aligha fordulhat elő, mert vannak befolyásos ellenségei a médiában.
A szerb elnök inkább kifizeti a büntetést, csak ne menjen börtönbe a kedvenc újságírója
Ócskavasnak minősített MiG-ekkel kötött bombaüzletet Szlovákia
Üzembe helyezik a gjakovai repülőteret a koszovói hadsereg számára
A bucsai mészárlás évfordulóján Plenković és mások Kijevben
Módosítaná a Horvátországgal közös határt a bosznia-hercegovinai államelnökség
OVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
Módosítaná a Horvátországgal közös határt a bosznia-hercegovinai államelnökség
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
Kozákolló: vág, vég (Sándorunk 200, a Petőfi)
Szerbia és Görögország támogatja egymás területi integritását, lassan jöhet a gáz délről is
-
Oroszország4 nap telt el azótaOVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
-
Montenegró6 nap telt el azótaNincs, aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
-
Bosznia2 nap telt el azótaMódosítaná a Horvátországgal közös határt a bosznia-hercegovinai államelnökség
-
Szerbia4 nap telt el azótaHomokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
