Bulgária
IDENTITÁSVITA: A múlt relativitásának elmélete a bolgár-macedón vita tükrében

Január 11-i bejelentés szerint a január 18-ára tervezett bolgár-macedón miniszterelnöki találkozót elnapolják, mivel az új bolgár miniszterelnök, Kiril Petkov karanténba vonult, miután a koronavírus „betette a lábát” a bolgár vezetésbe is, a parlament elnökéről, Nikola Mincsevről ugyanis kiderült, hogy Covid-19-cel fertőzött. A bolgár miniszterelnök útja a macedóni fővárosba nemcsak a szokásos protokoll-látogatások egyike lenne, hanem a két fél közötti identitásvitának rendezését szolgálta, szolgálhatta volna, vagy legalább annak reményét kelthette volna.
Kinek a nyelve?
A két fél közötti vita komoly tehertételt jelent Észak- Macedónia számára: Bulgáriában még 2020 novemberében jelentette be az akkor még a Bojko Boriszov vezetése alatti Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) és a nemzeti radikális pártokból álló kormánykoalíció, hogy blokkolja Észak- Macedónia uniós csatlakozási tárgyalásait (s ezáltal Albániát is, amely csatlakozását az EU együtt kezeli a szomszédos balkáni állammal).
A nagy macedón felháborodást kiváltó döntés komoly fennakadást okozott Szkopjéban, amely megpróbálta uniós szövetségeseit is mozgósítani a bolgár vétó feloldása érdekében – ebben a legmeglepőbb az volt, hogy Görögország, a korábbi nagy ellenfél támogatólag lépett fel Észak- Macedónia érdekében, végeredményben azonban ezen erőfeszítéseket nem koronázta siker, már csak azért sem, mert Bulgária gyakorlatilag kampányüzemmódban töltötte 2021-et.
Ez utóbbi végül a novemberi választással ért véget, ami után – az áprilisi és júliusi próbálkozásokat követően – sikerült egy négypárti koalíciót alakítani Kiril Petkov vezetésével, aki pártját szeptemberben eszkábálta össze.
Az új kormány, amely a korrupció elleni harcot, a GERB nomenklatúrájának visszaszorítását és egyúttal a macedón-bolgár identitásvita rendezését is vállalta.
Az ambiciózus bolgár vezető hat hónapot ígért a vita rendezésére, ami vegyes érzelmeket váltott ki a parkolópályára küldött macedónok körében, maga az államfő, Pendarovszki is inkább szkepticizmusának adott hangot a nagyratörő bolgár nyilatkozatok tükrében, egyúttal jelezte, hogy a történelmi kérdéseket a történészekre kell hagyni, s nem szabad engedni, hogy politikai döntéseket írjanak felül.
A bolgárok a macedón nyelvet a bolgár dialektusának tartja, Macedóniát és a macedón identitást pedig jugoszláv machinációnak, hogy eltávolítsa az ott élő embereket (bolgár) nemzettársaiktól, ha már azt nem lehetett beléjük nevelni, hogy szerbek.
Vita Macedóniáért
A vita Macedóniáért – hol a területekért, hol az ott élők identitásáért nem újkeletű.
A területért folyó harcok a szerbek, bolgárok és görögök között még a 20. század elején vettek véres fordulatot: az 1. és 2. balkáni háború (1912-13, 1913) eredményeképp a történelmi macedón területek döntő része görög fennhatóság alá került (Thesszaloniki központtal), a mai Észak- Macedónia szerb terület lett, s pusztán a terület keleti töredéke jutott a bolgároknak.
Szófia ezért is támogatta Németországot a 2. világháborúban: Észak- Macedónia Jugoszlávia lerohanása után pár évre Bulgáriához került.
A titói Jugoszláviában ezek után a pártvezetés igyekezett mindent megtenni, hogy valóban önálló identitást adjon a macedónoknak, azonban az már más kérdés, hogy milyen alapokon állt ez az identitásépítés, hiszen regionális öntudat – még a modern nemzettudatok előtt – létezett már az oszmán időkben is.
Visszatérve a jelenre: a Petkov-kormány felállása után nem sokkal, december közepén azért a bolgár államfő megvétózta a macedón csatlakozás megnyitását, a kormány pedig jelezte, hogy az előző években megfogalmazott 5+1 pontoskövetelést továbbra is irányadónak tekinti.
Ezek a kérések Észak- Macedónia nevének rövid és hosszú verziójára, a kommunizmus áldozatainak rehabilitációjára, a közös történelmi bizottság munkájának nagyobb támogatására, a gyűlöletbeszéd megelőzésére, a másik ország ügyeibe való beavatkozás elkerülésére és a bolgárok Észak- Macedónia alkotmányában való megnevezésére vonatkoznak.
Első pillantásra a hat pont nem tűnik annyira bonyolultnak, azonban a kérések sokkal komplexebb, és komoly problémákat jelent Szkopje számára.
A múlt relativitásának elmélete
Az első kérés, Észak- Macedónia neve azért okoz konfliktust, mivel Bulgária úgy véli, hogy a rövidebb verzió (Észak- Macedónia) területi követelést jelent a hosszabbal szemben (Észak- Macedón Köztársaság), ami nemcsak azért pikáns, mivel a két ország NATO-tag és az alig 2 milliós állam vajmi kevés veszélyt jelenthet Bulgáriára, de azért is, mert több évtizedbe telt, mire sikerült Görögországgal megállapodni hosszas huzavona után 2018-ban az ország nevéről. Szkopje jelezte, hogy diplomáciai jegyzékekbe hajlandó foglalni, hogy nincs különbség a két megnevezés között, de eddig a bolgár kormányok hajthatatlanok maradtak.
A kommunizmus áldozatainak rehabilitációja azért okoz nehézségeket, mert a lusztrációra nem került sor az országban – a levéltári anyag döntő része ráadásul Belgrádban van –, így a kommunizmus idején a macedón (bolgár) függetlenségért tevékenykedők ellehetetlenítése, megkínzása, meggyilkolása jogorvoslat nélkül maradt. Kérdés, hogy ezt sikerül-e megoldani a kis balkáni országnak, ha eddig nem sikerült.
A történelmi és oktatási ügyek kezelésére hivatott multidiszciplináris szakértői bizottság felállítását még a 2017-ben aláírt barátsági szerződést mondta ki. A bizottság lett volna felelős a történelmi események autentikus és bizonyítékokon alapuló, tudományos interpretációjáért. Az elviekben működőképes konstrukció azonban az ellentétes nemzetépítések és identitások összefeszülésekor vajmi keveset ért, s eddig nem sokra jutott.
A gond az, hogy a II. világháború előtt Macedónia területén tevékenykedő hősöket, történelmi személyiségeket mindkét fél magának vindikálja – a bolgárok azon az alapon, hogy azok bolgárok, miközben a macedónok a saját nagyjaikként állítják be őket. Ebben a helyzetben nehéz megállapodni, hogy ki mondjon le a saját történelmi alakjairól – noha a jelen felállásban inkább a macedónoknak kellene engedni, bár a múlt és a jövő viszonya általában igencsak relatív, amikor a kormányok vagy népek keresik a maguk identitását.
A gyűlöletbeszéd passzusa alatt is inkább történelmi kérdéseket feszegetnek a bolgárok: a II. világháború idején a német szövetség fejében Észak- Macedónia bolgár terület lett, amit a macedón történelemkönyvek fasiszta megszállásként mutatnak be, ami sérti a bolgárokat, akik pusztán a nemzettestvérek hazatéréseként látják ezt a pár évet.
A másik állam belügyeibe való be nem avatkozás a bolgár követelések többségét tenné zárójelbe, de ettől tekintsünk el: Szófia azt szeretné elérni, hogy lekerüljön a napirendről a bulgáriai macedón kisebbség kérdése. Mivel a történelmi régió keleti része Szófiához került, ott még a 2. világháború után is több mint 150 ezer ember vallotta magát macedónnak – napjainkban legfeljebb pár ezer, mivel a bolgár állam nem ismeri el a macedón kisebbséget. Ebben a kérdésben pedig nem akar változást.
Végezetül a bolgár kisebbség szerepeltetése a macedón alkotmányban. Ugyan ez nem tűnik oly nagy kérésnek, az alkotmánymódosításhoz megfelelő parlamenti többség kell, amivel a jelenlegi – éppen vezetőt váltó – kormány nem rendelkezik. Ráadásul a bolgár államfő jelezte, hogy nemcsak a bolgárokat kell megnevezni, hanem az esedékes népszámlálás során a bolgárok számának reflektálni kell a „valós” számukra.
Miért gond ez? A korábbi adatok szerint pár ezer fős bolgár közösség él az országban, nagyon sok macedón azonban felvette a bolgár állampolgárságot, hogy könnyebben utazhasson az EU-ban. Ezt a bolgár állam azzal a feltétellel tette lehetővé, ha bolgárnak vallják magukat (a két nyelv közelsége és a jelentkezők pragmatizmusa nem okozott gondot), így Szófia 120 ezer főre teszi a macedóniai bolgár kisebbség számát, amit effektíve lehetetlen kimutatni a népszámláláson.
A bolgár kormány bizakodónak tűnik, a tárgyalásokon azonban komoly visszatartó erőt jelent a novemberben újraválasztott államfő, Rumen Radev – aki ráadásul jelentős szerepet játszott Petkovék hatalomra jutásában. Radev január 10-én jelezte, hogy Bulgária nem kíván engedményeket tenni Észak- Macedóniának.
Nagy a valószínősége, hogy a kérdést most sem fogják a politika érdekellentétek miatt rendezni, így hosszú hónapok várnak a macedón csatlakozásra, több mint a Petkovék által beharangozott fél év. A bolgár vezetés ráér.
Ezt az amúgy belpolitikailag könnyen használható, hálás témát nem könnyű feladni, ráadásul a bolgár közvélemény jelentős része is ezzel azonosul. Ahogy Görögországnak azonban sikerült megegyezni a macedónokkal, talán a bolgároknak is sikerül, különösen ha néhány uniós hatalom nyomást gyakorol rájuk. Volt erre is példa: a NATO-bővítés kapcsán a bolgár vezetés az Egyesült Államokkal nem mert szembe menni.

English
This is already too much even for dumplings: The sixth election may come within two years in Bulgaria

President Rumen Radev has entrusted Mariya Gabriel, a representative of the GERB party which performed the best in the Bulgarian parliamentary elections on April 2nd, with the task of forming a government. The other parliamentary parties are not impressed with the candidate, and it is becoming increasingly likely that the country will hold its sixth legislative election within two years.
One question remains
Why? Recent elections have shown that no single party could secure a sufficient majority to form a functional coalition government.
In the past two years, two different solutions emerged. One involved several parties with divergent ideologies coming together, only to find out a few months later that a forced marriage cannot work, even if divorce means losing power.
This was the case for the pro-European, EU-supporting Prime Minister Kiril Petkov, whose party, „Continuing the Change,” barely lasted six months in the prime minister’s seat.
The second, much simpler scenario was that forming a government became impossible altogether, saving the effort of submitting a vote of no confidence before calling for new elections.
Currently, the second solution seems to be taking shape. President Rumen Radev, who has been the only stable figure in Bulgarian political life since January 2017, has entrusted Mariya Gabriel, a prominent representative of the GERB party, responsible for innovation and research at the European Commission, with the task of forming the government.
Gabriel spoke about her intention to create an expert government with a single goal: improving the quality of life for citizens.
However, the opposition and likely a large portion of the population are not thrilled about GERB forming a government. The real leader of the party, Boyko Borissov, who previously worked on improving the quality of life for citizens as Prime Minister, was only focused on benefiting himself and his close allies—known as corruption—which eventually led to his downfall amidst escalating bribery scandals.
Politics – the art of the impossible?
Borissov probably has a strong desire to become Prime Minister again, but he knows that in the current parliamentary composition, where his party barely received more than a quarter of the votes, he has no chance.
That’s why he has proposed the formation of various ‘expert’ governments or unity governments several times, but the opposition has not yielded thus far.
Petkov and the leaders of the second-strongest parliamentary party firmly ruled out any cooperation with Borissov’s GERB, and it seems that even smaller factions believe that joining forces with GERB would only harm their future prospects.
The problem is that while other parliamentary parties could avoid GERB, these alliances have proven to be short-lived in the past. Additionally, the nationalist and partly pro-Russian factions have gained strength, which the ‘Continuing the Change’ party is also unwilling to cooperate with.

Related article
Gabriel now has one week to find partners and ministerial candidates, and if she fails, Petkov’s party may attempt to form a government.
The only glimmer of optimism may lie in the fact that almost everyone is aware that even twenty more elections could be held, but given the current power dynamics, it is highly unlikely that any outcome would allow for the formation of a genuine and lasting parliamentary majority.
This might encourage the players in the political arena to set aside their personal and political differences and try to move the country forward.
Indications of this can be seen in the past few days, as statements about insurmountable differences between GERB and ‘Continuing the Change’ have become quieter. Public opinion pollsters are already gauging the level of societal support for such a coalition.
It’s not significant: only 29 percent of respondents would support the collaboration between the two parties, while 56 percent would oppose it. However, it is true that among voters, this is still the most popular coalition, with even fewer supporting the other possibilities.
Self-destructive
Some color has been injected into the political arena by Ivan Geshev, the Chief Prosecutor and a former ally of Borissov, who has come alive and is determined to complete his seven-year term that began in 2019.
A few days ago, Geshev became the target of an assassination attempt: a car bomb exploded near his vehicle, and the Chief Prosecutor accused Borissov and the political mafia that rules the country of carrying out the attack.
Geshev spoke of how his family members were almost victims, which is hardly believable since it was revealed that his wife and children were not even present at the scene.
Geshev’s car was not damaged by the alleged explosion, and an increasing number of people believe that the Chief Prosecutor staged the „assassination attempt” to gain some cheap popularity.
If the attack, if it even happened, backfired. More and more people are demanding the Chief Prosecutor’s resignation, as he has tarnished his office with the „story” about the attack. For now, Geshev is unwilling to step down and publicly tore apart a previously signed resignation statement.
-
Koszovó5 nap telt el azóta
KOSZOVÓI ELNÖK: Szerbiának nincs helye az európai nemzetek között, plusz 1 kecske
-
Szerb Köztársaság2 nap telt el azóta
Dodik Moszkvába utazgat, mégis kap pénzt az Európai Uniótól
-
English7 nap telt el azóta
HYPOCRITICAL PROTEST: 52 Serbian and 41 KFOR soldiers injured in Kosovo, including Hungarians
-
Szlovákia5 nap telt el azóta
GLOBSEC 2023: Szlovák biztonságpolitikai fesztivál, amelyre az egész világ odafigyelt