Olvasási idő: 4 perc

Több, mint száz év után a magyarok ismét haditengerészeti támaszponttal bírnak az Adrián! A boldog emlékezetű Pola, a kevésbé boldog emlékezetű Cattaro (Kotor, ma Montenegró) után most a šibeniki akvatóriumban, Smokvica sziget mellett lehet parkolni a csatahajókat, cirkálókat, egyebeket. Meg így a választások előtt nem ártana bejelenteni, hogy megkezdtük a repülőgép-anyahajó építését, ha már a bosnyákoknak lehet atombombájuk. Természetesen jól hangzó nevet kell választani – például a Regina Hungariae-t a dicső haditengerészeti hagyományaink szellemében.

Csányi Sándor, a matrózok patrónusa

Mielőtt végképp elszáguldana velünk a képzelet szárnyaló paripája, vonakodva bár, de beismerjük az igazságot: a helyzet nem egészen így fest. Röviden felvázolva, arról van szó, hogy a Banožić-féle hadügyminisztérium ismét lovat adott Milanović köztársasági elnök alá egy újabb bakival.

A szóban forgó picinyke sziget 2018-ban került a Zelena nekretnina (Zöld Ingatlan) elnevezésű cég tulajdonába, amelyet kifejezetten megszerzése/bérlése érdekében hozott létre az OTP Bank által 2010-ben alapított Balansz Zártkörű Nyíltvégű Intézményi Ingatlan Alap.

Smokvica (magyar jelentése: fügécske) azelőtt Ivica Todorić horvát agrárbáró, az Agrokor alapítójának az exkluzív nyaralója volt, de bukása után az akkori állami ingatlanügyi miniszter Goran Marić visszavonta bérleti jogát, és ezt a Zelena nekretnina-nak ítélte oda.

A pályázatra érdekes módon csak Csányi Sándor cége jelentkezett, és a 30 évre szóló bérletért összevissza 184 millió kunát fizet ki (kicsit kevesebb, mint 25 millió euró) azaz 8,14 millió kunát évente (kb. 1,1 millió euró).

A haditengerészeti viccelődés úgy jön be a képbe, hogy Rogoznica község választmányi testülete hétfőn a területrendezési tervről tárgyalt, és ennek folyamán kiderült, hogy a védelmi minisztérium – bár annak idején lemondott a sziget speciális, értsd katonai státusáról – a jelzett ülésen ismét a katonai rendeltetésű területek közé sorolta.

A magyar tulajdonban lévő, vagyis a magyarok által bérelt “katonai támaszpont” hírét a Slobodna Dalmacija repítette világgá, s mivel a karácsonyi-újévi uborkaszezon kellős közepén vagyunk, nem kizárt, hogy más is ráharap a történetre, hátha sikerül valami kisebbfajta botrányt provokálni.

A “bázis” egyébként pazar nyaraló-reszort, 168.865 négyzetméteren étterem, nyaraló, bungalók, teniszpálya, stb. van, és természetesen helikopter-leszállóhely, hogy legyen hová leereszkedni a fekete helikoptereknek.

Így vált Csányi a focisták után a matrózok patrónusává is – ha már témánál tartunk, igazán felkarolhatna némely csóró újságírókat is, mondjuk a BALK horvátországi tudósítójának sürgősen szüksége lenne egy új számítógépre…

De, mindegy. A témát azzal zárjuk, hogy valószínűleg úgy váltunk ismét tengeri hatalommá, hogy az egyik horvát hivatalban valaki lusta volt írni, és egyszerűen átmásolt (Ctrl C) valamit egy régebbi dokumentumból.

Plenki és az amerikánusok

A zágrábi tudósítónk minden együttérzését bíró horvát miniszterelnök hétfőn ismét a Bradley-üggyel kényszerült foglalkozni, miután a Banožić-féle minisztériumba befutott Laura K. Cooper amerikai helyettes védelmi államtitkár levele, amelyben szívélyesen emlékeztette a miniszter urat arra, hogy az óra ketyeg, s Horvátországnak január 31-ével bezárólag dönteni kell a Bradley gyalogsági harci járművek beszerzésének ügyében.

Bár az eddigi nyilatkozatok értelmében a katonai vezetés elégedett az amerikai kínálattal, úgy látszik hogy a kormány más véleményen van.

Plenković, úgy tűnik, kiskaput keres arra, hogy valahogy kihátráljon az üzletből, és hogy olyan kifogást találjon, amellyel az amerikai partnert se bántja meg túlzottan.

A hétfői “haditanácsi” ülésen, amelyen a védelmi miniszter mellett részt vettek a katonai vezetés tagjai is, ezért az a hivatalos álláspont született, hogy a kormány konkrét adatokat kér az Egyesült Államoktól arra, hogy mennyibe kerülne a harci járművek korszerűsítése, milyen a fizetési terv/pénzügyi konstrukció, illetve hogy meddig lehetnek még ezek a harci járművek operatív használatban.

– Azt szeretnénk, ha a horvát szárazföldi hadseregbe történő befektetésünk hosszú távon jónak és fenntarthatónak bizonyuljon

– jelezte a horvát kormányfő az ülés után, illetve írta a Twitteren.

Az egészhez csak annyit fűznénk hozzá, hogy Horvátország eredetileg a Bradley-k ún. digitális változatát kérte, de az amerikai ajánlat régebbi, analóg változatot kínál. Ennek értelmében az amerikai ajánlat nem felel meg a zágrábi elvárásoknak, és az amerikaiak nem vehetik zokon, ha Horvátország végül eláll az üzlettől.

Persze, az, hogy a kérdést csak most, a határidő lejárta előtt alig több, mint három héttel aktualizálták, esetleg gyanút kelthet a Pentagonban és a Fehér Házban, de formailag nem érheti szó a ház elejét, nem valószínű ugyanis, hogy a horvát kormány időben kézhez fogja kapni a kért adatokat, így legnagyobb sajnálatára le kell mondania az amerikai harci járművek beszerzéséről, és helyettük “nehéz szívvel” megrendelnek két tucat német fejlesztésű Lynxet.

Ha az ország biztonsága forog kockán, akkor semmi sem drága, még a kb. 10 millió euróba kerülő európai Lynx sem.