Olvasási idő: 6 perc

A BALK-on többször is emlegettük a belgrádi kormányzat egyes tagjainak nem éppen dicső múltját, az újságírói korrektség ugyanakkor megköveteli, hogy kitérjünk az ellenzék köpönyegforgató magatartására is. Nevezhetnénk éppenséggel “politikai pragmatizmusnak” is, hogy a kormányzó vagy éppen nem kormányzó politikusok az elméletet hozzáigazítják a gyakorlathoz, mindeközben rá sem hederítenek arra, hogy mit mondtak, illetve milyen ideológiák és elvek mentén politizáltak, mondjuk tíz évvel ezelőtt.

Egy fontos/nem fontos születésnap

Inkább mondhatnánk azt, hogy csak némileg forrósodott fel a levegő Szerbiában, hol van ez még attól, ami a következő hónapokban vár ránk, tavaszra ugyanis nem csak Magyarországon, hanem Szerbiában is választásokat tartanak, és ilyenkor mindig szaporább a politikai szereplők pulzusa.

A szerbiai ellenzék legújabb performanszai ráirányították a figyelmet a hatalmasnak gyanított szerbiai lítiumtartalékok kiaknázására, ami nem új téma, hanem egy ismételten elővett téma. Annyira nem új, hogy már tíz évvel ezelőtt is gyakran esett szó róla.

Szerbia újkori történetének egyik jeles napja lesz december 1-e, amikor az ország lakossága megtudhatta, hogy ez valóban egy jeles nap, hiszen Aleksandar Vučić nagyobbik fiának a születésnapja, és hogy a boldog apa ebből az alkalomból gratulált is neki.

Lehet, hogy erről külön nem tettünk volna említést, mert mégis csak fontosabb az, ami a mostani demonstrációkat kiváltotta, és amivel az ellenzék hergeli az embereket, mint egy vezető/vezér fiának születésnapja, ami aligha számít közügynek, most azonban, hogy ez a születésnap összefonódik a Rio Tinto körüli balhéval/műbalhéval, mégis csak megemlítettük.

A szerb elnök a születésnap megünneplése előtt/közben/után szakított időt arra, hogy leleplezze az ellenzéket, mert időnként nem csak a kormánypárti, hanem az ellenzéki személyiségekkel kapcsolatban is érdemes felfrissíteni az igencsak rövid történelmi emlékezetünket, vagyis jöhet a “refresh”.

A “refresh” gomb használata

A “leleplezés napja” azzal kezdődött, hogy az erőteljes kormányzati befolyás alatt álló Pink televízió levetített egy tudósítást, amely tíz évvel ezelőtt volt látható az állami televízióban. Ez az a televízió, amellyel szemben a “közszolgálati vád” soha nem merülhetett fel, de sok esetben a józan ész is elkerülte az intézményt.

A riportot az a Maja Žeželj vezetett fel, aki most a szerbiai ellenzékhez kötődő United Media egyik zászlóshajójának, az N1 Televíziónak főbemondója és arca. A riport 2011. május 11-én került adásba, amikor a Szerb Haladó Párt még nem volt kormányon, a “folyamatosságot” viszont Ivica Dačić jelenlegi házelnök jelentette, de a bányászati minisztériumot is egy szocialista politikus vezette, akit tavaly a legfelsőbb szinten oligarchának nevezett az, akinek a fia tegnap ünnepelte a születésnapját.

Aleksandar Vučić és Petar Škundrić jól ismerheti egymást, Škundrić ugyanis jó ideig volt a legismertebb belgrádi sportklub, a Crvena zvezda elnöke, ezért akár azt is mondhatjuk, hogy a vád megalapozottnak tekinthető.

Ebben az esetben két dolog fontos: az egyik az, hogy 2011-ben Szerbiát a jelenlegi ellenzék gerincét adó Demokrata Párt irányította a Szocialista Párt, és néhány kisebb politikai csoport bevonásával. Annak idején külügyminiszterként a kormány tagja volt Vuk Jeremić is, aki most a Néppárt vezetője, és az ellenzék egyik vezéralakja. Jeremić a napokban azt ígérte, hogy a választásokat követően  “nem lesz Rio Tinto”, ugyanakkor lesz revansizmus .

A másik fontos dolog, hogy tíz évvel ezelőtt a jelenlegi ellenzék a Szerbiai Szocialista Párttal karöltve támogatta a lítium kiaknázását Szerbiában, amiről a Rio Tinto 2011-es éves jelentésében azt írta, hogy “halad a fejlesztés a csoport szerbiai lítium-borát lelőhelyén”.

És erről szólt a szóban forgó tudósítás is, amely szerint a Rio Tinto háromszorosára növelte a szerbiai lítium kiaknázásának költségvetését, amit nyilván csak úgy tehetett meg, hogy élvezte az akkori szerb kormányzat támogatását, beleértve ebbe természetesen a jelenleg is, akkor is társutas szocialistákat is.

A beszámoló szerint a Rio Tinto annak idején létrehozta szerbiai leányvállalatát, a Rio Savát, amelyen keresztül 27 milliót dollárt (mai árfolyamon mintegy 8,6 milliárd forintot) hagyott jóvá a további kutatásokra két éves időtartammal, aminek köszönhetően amerikai (ausztrál) és szerb geológusok már próbafúrásokat is végeztek 300-600 méteres mélységben, természetesen “szigorú biztonsági és környezetvédelmi intézkedések közepette”, éppen 56-dik alkalommal.

A közszolgálatiság szépsége abban rejlik, hogy az “utca népét” megszondázó riporter megtalálja az aktuális politikai kurzusnak megfelelő nyilatkozókat, a szerkesztő pedig szavaikat beilleszti a műsorba. Nyilatkozó mindenféle van, de adásban használni csak azt tanácsos, aki “közszolgálati” szempontból hasznos.

A szerbiai közszolgálatiság akkortájt is ebbe az irányba mozdult el, és a riportban olyan emberek szólaltak meg, akik sorsuk jobbra fordulását várták a külföldi beruházástól, és már akkor is elégedettek voltak, mert a Rio Tinto karban tartotta az utakat, a földek felvásárlásával pedig pénzhez juttatta az embereket, arról azonban nem volt szó, hogy mennyihez.

Az est fénypontja

Ilyen előkészítés után tartotta meg rendkívüli sajtótájékoztatóját Aleksandar Vučić, aki kisebb részben a kínai beruházásokról, nagyobb részben pedig a Rio Tintóról beszélt. Mielőtt azonban erre rátért volna, több információt is megosztott az ország lakosságával, miután sajtótájékoztatóját több kormányközeli televízió is közvetítette.

A szerb államfő röviden ismertette azokat a legfrissebb statisztikai adatokat, amelyek szerint Szerbia éves szinte 7,5%-os növekedést ért el, ami megfogalmazása szerint két éves kumulatív értelemeben a legnagyobb növekedés európai szinten, nem számítva Írországot, ahol a multinacionális cégek jelenléte módosítja a GDP-t.

– Ez nem jelenti azt, hogy erősebbek vagyunk Németországnál, amelytől ötven-százéves lemaradásban voltunk, viszont azt jelenti, hogy sokkal gyorsabban közeledünk felé, mint az eddig történt

– nyilatkozta a szerb államfő, aki védelmébe vette a kínai cégeket, felsorolván azokat a kiadásokat, amelyektől ezeknek a cégeknek a jelenléte megóvta Szerbiát, egyúttal szégyenteljesnek nevezve azokat a bírálatokat, amelyek a kínai cégeket érik, amivel egyesek bizonyos tényezőknek/személyeknek udvarolnak, amelyeket/akiket azonban nem nevezett meg.

A szerb államfő a Rio Tintoval kapcsolatos ügy részleteinek feltárása előtt jelezte, hogy tárgyalt Maroš Šefčovič uniós biztossal, aki az intézményi kapcsolatokon túl az Európai Bizottság egyik alelnöke is, a téma pedig a nyersanyagok feletti közös rendelkezés volt uniós szinten, illetve az a közös projekt is szóba került, amely keretében Szerbia ezen a téren az Európai Unióval együttműködve dolgozna.

Vučić tehát azt követően ült ki az újságírók elé, hogy a lítium kérdésében egyeztetett Brüsszellel, aminek a Rio Tinto anglo-ausztrál cégnél bizonyára nem túlzottan örülnek.

A szerb államfő ezt követően dokumentumokat mutatott be egészen 2004-ig visszamenően arról, hogy a korábbi kormányok, amelyek a jelenlegi ellenzék irányítása alatt álltak, milyen szerződéseket kötöttek a Rio Tintoval.

Az első dokumentum 2004. közepéről származik, amely engedélyezi a geológiai kutatások megkezdését a Jadar folyó völgyében, majd következett egy 2005-ös szerződés, amely megnövelte azt a területet, amelyen a bányászati világcég kutatásokat végezhetett.

A prezentáció során Vučić megjegyezte, hogy a dokumentumok során a jelenlegi ellenzéki vezetők, vagyis Dragan Đilas, Vuk Jeremić, Boris Tadić (volt államfő) és Marinika Tepić volt kormányon, és kétszer is megemlítette a szocialista Petar Škundrić nevét, róla fentebb volt szó.

A szerb államfő ezzel azt kívánta érzékeltetmi, hogy a mostani tüntetéseket szervező ellenzék korábbi kormányzása idején beengedte a Rio Tintot, az állami (közszolgálati) médiát pedig azzal bízta meg, hogy tudósításaival támogassa a multinacionális cég tevékenységét. Az akkor is, most is társutas szocialisták szerepéről külön nem esett szó, de az egykori szocialista bányászati miniszter nevének többszöri említése szülhet némi/további unszimpátiát a Szerb Haladó Párt soraiban a szocialistákkal szemben.