Migráció
KAUKÁZUSI BALKÁN: A karabahi háború és a menekültek, avagy települések épülnek az aknamezők helyén?
Hiába foglalták vissza az azeriek tavaly ősszel Karabahot, sok idő kell, hogy visszatérjenek az onnan elüldözöttek – ha egyáltalán visszatérnek. Bakui útam alkalmával volt lehetőség több, Nyugat- Azerbajdzsánból az 1990-es évek végén otthonát elhagyni kényszerülővel (belső menekült, angolul internally displaced person, IDP) beszélni. Lassan ugyan harminc év telt el, de sokan visszavágynak a szülőföldjükre – csak a lerombolt otthonok miatt nincs hova. Az újjáépítés megindult, az azeri kormány néhány látványos projekttel is büszkélkedik, mint az “okos falvak” építése, de egyelőre még az sem tisztázott, ki és hogyan térhet vissza, hogyan kaphatnak kárpótlást az elüldözöttek, vagy azok, akik már az ország keleti részén illeszkedtek be, s nem is költöznének át/haza – s valószínűleg ők vannak többségben.
Pogromok és exodusok
Míg Jugoszlávia saját háborúját vívta, addig a kommunista rendszer alól felszabaduló más területeken is a fegyvereké lett a döntő szó. Noha a Szovjetunió felbomlása alapvetően békésen történt, bizonyos területek esetében, elsősorban a Balkánról már ismerős etnikai mozaikra emlékeztető Kaukázusban, ez másképp történt.
Különböző kisebb etnikumok, mint a csecsenek (Oroszországtól), abházok és oszétok (Grúziától) mondták ki a függetlenségüket, komoly menekülthullámokhoz vezetve, a legnagyobb népmozgással azonban az örmény-azeri konfliktus járt.
A szovjet felsővezetés még 1921-ben a túlnyomóan örmények lakta Hegyi- Karabahot, mint autonóm tartományt helyezte Azerbajdzsán fennhatósága alá (ami azért is irritálta az örményeket, mivel tőlük az azeri többségű nahicseváni körzetet Azerbajdzsánhoz csatolták). A szovjet uralom alatt az örmények ugyan többször jelezték egyesülési szándékukat, kérésük süket fülekre talált.
A helyzet az 1980-as évek végén változott meg, amikor a két etnikum között fellángoltak az indulatok, pogromok, amelyek kölcsönös exodushoz vezettek, miután pedig az azeriek felszámolták autonómiájukat, 1991-ben a karabahi örmények kikiáltották függetlenségüket.
Az elkövetkező három évben az örmény csapatoknak nemcsak Karabahot sikerült elfoglalni, hanem az örmény határ és közte elterülő területeket is – összesen Azerbajdzsán területének 20 százalékát.
Etnikai tisztogatás
A harcok alatt számos etnikai tisztogatásra sor került, a térség ebben is hasonlít a Balkánra. Az azeri identitásba így éget bele a Xocalı mészárlás – mintegy kaukázusi Srebrenicaként -, amelynek keretében 1992. február 26-án az azeri várost megszálló örmény csapatok több száz embert megöltek, és elüldözték a több mint 6 ezer fős település lakosságát.
A háborús konfliktusnak végül egy 1994-ben aláírt fegyverszünet vetett véget – igaz, az összecsapások sosem szűntek meg, végül 2020 szeptemberében megindított offenzíva révén az azeriek visszafoglalták a korábban elveszített területek döntő részét. De ez egy másik történet…
Az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején hatalmas, a balkánihoz mérhető népmozgások zajlottak a két ország között. Az először Azerbajdzsánban kezdődő pogromoknak köszönhetően – főleg a fővárosban, illetve az azt övező ipari körzetekben – élő örmények kényszerültek lakhelyük elhagyására, majd pedig erre válaszképp az Örményországban élő azeriek is.
Az örmények által elfoglalt hegyi-karabahi területekről, illetve az azt körülvevő, szintén megszállás alá kerülő, döntő részt azeriek lakta körzetekből az ENSZ adatai szerint mintegy 684 ezer ember menekült Azerbajdzsán keleti részébe.
Ők nemzetközi jogilag nem menekültnek, hanem belső menekültnek, IDP-nek számítanak, miközben Örményországot 185 ezer azeri hagyta el, s 299 ezer örmény mondott búcsút azerbajdzsáni lakhelyének.
A harcok végével mintegy 35 ezer örmény tért vissza Karabahba, míg szintén kis létszámú azeri népesség, 25 ezer fő költözött eredeti lakhelyére, a frontvonaltól nem messze.
A kaukázusi népmozgás mellé Azerbajdzsán még közel 50 ezer mesketi törököt is befogadott, akiket még Sztálin idején szállítottak Üzbegisztánba.
Az olaj később kezdett csordogálni
Az otthonukat elhagyók elhelyezése komoly terhet jelentett a szegénynek számító, háborús vereségből eszmélő Azerbajdzsán számára.
Ne feledjük, a nagy kőolaj és földgázüzletek majd csak a 2000-es évek második felétől pörögnek fel, a Baku- Tbiliszi- Ceyhan kőolajvezetékben 2006-ban kezd el csorogni az olaj, ami aztán látványos gazdasági növekedéshez vezet az országban, s ezáltal megnöveli a kormány mozgásterét is.
Cəbrayıl, a szellemváros
Az örmények a földel tették egyenlővé például Cəbrayılt (Jabrayil) is, amely közigazgatási központ volt.
– Nem hiszem el, hogy itt állok
– mondta Ulvi Abaszguliev, miután visszatért szülővárosába, amelyben a szülei 27 évvel ezelőtt népirtás áldozatává váltak.
Cəbrayıl ma úgy néz ki, mint egy “kőtemető”, több hegyi-karabahi városhoz hasonlóan.
Így a (belső) menekültek egy része ott húzta meg magát, ahol tudta: a szerencsésebbek a városokban (főleg Bakuban), míg a kevésbé szerencsések különböző táborokban vagy kisebb vidéki településeken, falvakban leltek új lakhelyet.
A kormány folyamatosan indított különböző fejlesztési és lakóházépítési programokat a helyzetük javítása érdekében, de ezek lassan értek be. A sátortáborokat 2007-ben sikerült felszámolni, a következő évtizedben pedig a 75 százalékos szegénységet sikerült 25 százalék alá csökkenteni körükben.
Persze, a karabahi háborúban elüldözöttek körében élénken élt a nosztalgia, hogy visszatérjenek szülőföldjükre. Erre a 2020 őszi, 44 napos háború után lehetőség nyílik, azonban ez el fog húzódni, miután a Hegyi- Karabahot körülvevő, volt azeri körzetek településeinek döntő részét az örmények lerombolták, a területek jelentős részét elaknásították.
Az aknamentesítési munkálatok már elkezdődtek, de hosszú folyamat lesz, mire új lakóépületek állnak majd az elhagyott települések helyén, mivel több százezer aknáról van szó.
Szerbia
A magyar rendőrök állítólag különösen az afgán migránsokkal szemben agresszívak
Ez a GAME, azaz a játék: átkelni a migránsellenes kerítésen, amelyet Magyarország 2015-ben emelt a szerb határon, majd remélni, hogy megmenekülhetsz a magyar járőrök erőszakos fellépése elől. Mintegy ezer menekült/migráns várja a sorát (és a sorsát) Szabadkán az elfoglalt házakban vagy az erdőkben, macska-egér játékot játszva a szerb rendőrséggel. Erről közölt hosszú cikket a Courrier des Balkans (CB) francia portál helyszíni beszámolójában.
Már tízszer próbálkozott
Egy magát Armannak nevező férfi arról számolt be a tudósítónak, hogy már tízszer próbálkozott bejutni Magyarországra, de eddig nem sikerült neki.
– De nem adom fel!
– mondta a húszas éveiben járó afgán fiatalember, aki egy régi poros szőnyegen ült, egy nagy, kék ponyvából készült lugas alatt. Azt reméli, hogy eljuthat az Egyesült Királyságba, pisztáciát hámozott, miközben két barátjával együtt zenét hallgatott egy kis hordozható hangszórón.
Itt találtak ideiglenes menedéket, a vasúti sínek és egy régi, elhagyatott épület között, az észak-szerbiai Szabadkán, a magyar határ közelében lévő vasútállomáson.
Ezen a meleg, napsütéses késő délelőttön Arman és két útitársa egyelőre várakozik. De amikor eljön az este, biztosak benne, hogy még egyszer kipróbálják magukat a játékban.
A GAME számukra azt jelenti, hogy elhagyják Szabadkát, bemennek valamelyik határ melletti erdőbe, majd megpróbálnak átjutni a “migránsellenes kerítésen”, ahogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök nevezi.
A CB arról számol be a francia olvasóknak, hogy a magyar-szerb határon egy több mint három méter magas, és 175 kilométer hosszú, kamerákkal és mozgásérzékelőkkel felszerelt, sok magyar rendőrjárőr által felügyelt kettős kerítés van, az egyik kerítés tetején Concertina szögesdróttal.
A Concertina szögesdrótot árusító egyik cég szerint igen éles tövisek vannak a dróton, amelynek egyetlen alkalmazási célja a “szigorú védelmezés”
A Courrier des Balkans beszámolója szerint mintegy 800 millió euróra volt szükség a kerítés felállításához, amelyet 2015 nyarán építettek, amikor menekültek tízezrei kerestek menedéket Európában a szíriai háborút, vagy a saját országukban tapasztalható erőszakot és a szegénységet maguk mögött hagyva.
Elveszik a migránsok telefonját
A kerítés átlépése azonban nem garancia arra, hogy az Európai Unió felé vezető úton szabadon haladhatnak tovább a migránsok.
– Amikor a magyar rendőrök elkapnak minket, és visszaküldenek Szerbiába, elkobozzák vagy megsemmisítik a telefonjainkat
– mondta Arman, aki szerint a magyar rendőrök gyakran erőszakosak, különösen, amikor rájönnek, hogy afgán migránsokkal van dolguk.
A pushback, vagyis a “visszatoloncolás” gyakorlata miatt 2020 decemberében az Európai Unió Bírósága (EUB) elítélte Magyarországot, de ez a gyakorlat már nem lepi meg Maria Margát, a migránsokat támogató szabadkai Collective Aid nevű szervezet programvezetőjét.
Maria Marga, a szabadkai száműzötteket támogató Collective Aid nevű szervezet programvezetője (Forrás: LinkedIn)
Marga szerint a 2019 óta működő szervezet a helyszínen rendszeresen gyűjti a magyar rendőrség által gyakran erőszakkal visszafordított száműzöttek vallomásait, szerinte a magyar rendőrök a nemzetközi törvények és a visszaküldés tilalmának elve ellenére lépnek fel a migránsokkal szemben.
Dzsungel a határ mentén
Amíg a határátlépésre várnak, a legtöbb migráns sátrakból és rögtönzött szállásokból álló informális táborokban él a határmenti erdőkben, vagyis a “dzsungelben”.
A szerb hatóságok 2015-ben a város déli bejáratánál befogadóközpontot nyitottak, amely jelenleg 220 férőhellyel rendelkezik, de több mint 400 ember lakik ott.
A szerbiai menekültügyi hivatal által működtetett központ továbbra sem rendelkezik elegendő személyzettel ahhoz, hogy szálláshelyet biztosítson a határmenti régióban tartózkodó mintegy ezer migránsnak.
A tizennégy éves Naïm, akivel a CB riportere a tábor közelében találkozott, kissé elveszettnek tűnt.
– Három napja vagyok itt, és nincs hely a táborban, ezért itt alszom
– mondta Naïm, a központ melletti üres területre mutatva. A tinédzser hat hónappal ezelőtt hagyta el a kelet-szíriai Dajr ez-Zaurt, majd Törökországon és Bulgárián keresztül utazott, mielőtt Észak-Szerbiába ért. Annak ellenére, hogy csak tizennégy éves, a szabadban tölti az éjszakát.
Nem Naïm az egyetlen, aki a táboron kívül alszik. Más migránsok is ott alszanak, vagy ahol tudnak a városban, esetleg a Szabadkától tíz kilométerre északra lévő erdős területen keresnek menedéket.
Maria Marga szerint “az elmúlt három hónapban a szerb rendőrség folyamatosan “kilakoltatta a táborokból és a házakból” a migránsokat.
A Border Violence Monitoring Network (Határmenti Erőszak Figyelő Hálózat, BVMN), amelynek a Collective Aid is tagja, egy nemrégiben készült jelentésében arról számolt be, hogy a szerbiai rendőrök csak 2023 júliusában 27 razziát hajtottak végre, amelyek közül néhányban a rendőrök erőszakosan léptek fel, lerombolták a migránsok sátrait, és ellopták a holmijukat.
– Ezek a rendőrségi akciók növelik a menekültek bizonytalanságérzetét, mert elszigetelt körülmények között találják magukat, nehezen jutnak élelemhez és vízhez
– fogalmazta meg a kifogásait a Collective Aid programvezetője, Maria Marga.
Szerb rendőrök és migránsok
Augusztus elején a szerb hatóságok több mint 800 rendőrt és csendőrt mozgósítottak egy nagyszabású művelet keretében az embercsempész-hálózatok felszámolására: tizenhárom embert tartóztattak le, és fegyvereket koboztak el.
A koszovói befogadó központ regisztrációs irodája néhány migránssal és egy kirongyosodott szerb zászlóval (Fotó: BALK)
Maria Marga rámutatott arra, hogy a szerb hatóságok közleménye nem tesz említést “arról a 300 migránsról, akiket szintén “letartóztattak”, mielőtt buszokkal táborokba küldték őket, egyebek között a Szabadkától 500 kilométerre délre fekvő Presevóba”.
Szerinte a szerbiai rendőrök az ilyen jellegű akciókkal akarják távol tartani a migránsokat a magyar határtól.
– Ezeknek a rendőrségi razziáknak az a céljuk, hogy a migránsok körül ellenséges és bizonytalan légkört teremtsenek
– jelentette ki a Collective Aid szabadkai programvezetője.
A Frontex számol
A Frontex határőrizeti ügynökség 2022-ben 145 600 illegális határátlépést számolt össze a nyugat-balkáni régióban, ami 136%-os növekedést jelent 2021-hez képest a szolgálat által gyűjtött adatok szerint.
Az uniós szervezet szerint a migránsok körében prioritást élvez a “balkáni útvonal”, amelyet általában a közel- és közép-keleti migránsok/menekültek használnak.
Szinte minden Szabadka környéki településen van egy Határőr utca, ez itt történetesen Kelebia (Fotó: BALK)
Tavaly októberben az Európai Bizottság megállapodott a Frontex szerepének megerősítéséről Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban és Albániában, és 39,2 millió eurót bocsátott rendelkezésre ezen országok határainak “biztosítására” mobil megfigyelőrendszerek, drónok és biometrikus eszközök beszerzésével.
Maria Marga szerint egyre nagyobb az aggodalom a migránsok körében a Frontex szerbiai feltűnése miatt.
– Az év eleje óta láttunk olasz, német és holland rendőröket, akik ugyan nemzeti egyenruhájukban, de Frontex karszalaggal voltak jelen.
A Collective Aid programvezetőjét azért is aggasztja a Frontex bevetése a régióban, mert értesülései szerint az uniós határőrizeti szervezet ellen felmerültek a vádak, hogy a görög parti őrség által végrehajtott kitoloncolásokhoz nyújtott támogatást.
Marga szerint egyelőre nem világos a Frontex ügynökeinek új küldetése, nem tudja, hogy a határőrizeti szervezet azért jelent-e meg a térségben, hogy támogassa a szerb rendőrség akcióit, és tagjai járőrözzenek a határon, vagy azért, hogy adatokat gyűjtsenek?
Amikor Szabadkán leszáll az éj, Arman és két barátja elindul Magyarország felé. Talán egy újabb esti GAME kicsit közelebb jutattja őket az Egyesült Királysághoz, de az sem kizárt, hogy egy újabb kudarc esetén hosszabb időre lehorgonyoznak Szerbiában.
(A Courrier des Balkans nyomán)
-
Koszovó7 nap telt el azóta
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Szerbia6 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
B A Balkanac2 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia2 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?