HOGY IS HÍVJÁK? Ismét névvita alakulhat ki az északinak nevezett Macedóniában, ha az ellenzék kerül kormányra

Macedónia vagy Észak- Macedónia? Ez a kérdés még mindig nem került le napirendről, és még kevésbé kerül le, ha a jobboldali ellenzék ragadja magához a hatalmat a balkáni országban. Az újabb névháború tovább bonyolítaná az amúgy sem egyszerű balkáni helyzetet, és még inkább valószínűtlenné tenné a közérthetőség kedvéért gyakran csak Szkopjenak nevezett ország további közeledését az Európai Unióhoz, nem mintha ennek eddig sok értelme lett volna. Közben Észak- Macedónia külügyminisztere, aki egyébként nem macedón, hanem albán, a jövő hétre ígérte, hogy létrejön a kormánytöbbség, megnyilvánulása azonban nem hatott túlzottan meggyőzőnek.

Diagnózis

Bujar Osmani külügyminiszter csütörtökön látta vendégül Michael Linhartot, az Osztrák Köztársaság európai és nemzetközi ügyekért felelős szövetségi miniszterét. Ez önmagában egy mínuszos hír, bár annak van “némi bukéja”, hogy az albán származású politikus sosincs egyedül, amikor külföldi vendégeket fogad, mert mindig ott van vele Teréz anya szelleme.

A támogatásra szükség is van, mert nem állnak jól az észak-macedóniai kormánykoalíció dolgai, és a bizalmatlansági szavazást csak úgy sikerült elkerülni a minap, hogy állítólag elraboltak egy ellenzéki/nem ellenzéki, de mindenképpen albán származású képviselőt, amivel 60:60, vagyis egál lett az arány a szkopjei parlamentben, így nem volt meg a kormánybuktatáshoz szükséges többség.

Ugyanakkor kormánytöbbség sincs, márpedig nem lehet mindig “ellopni” néhány képviselőt, ha a kabinet valamit fontos törvényt szeretne elfogadtatni a parlamentben, mert az biztosan sok pénzbe kerülne, vagy az emberrablókat kellene megfizetni, vagy a “szenvedő alanynak” kiszemelt politikusokat.

Michael Linhart úgy pottyan ebbe a történetbe, mint Pilátus a hiszekegybe, mivelhogy az ő látogatását követően jelentette be Osmani, hogy a macedón kormány a jövő hétre “csinál kormánytöbbséget”.

– Több lehetőség is van a kormánytöbbség megteremtésére, és ennek érdekében jelenleg is folynak a tárgyalások. Ismétlem, nagyon fontos, hogy a racionális politikai erők, és a képviselők is úgy döntsenek, hogy az országot nem a probléma, hanem az európai perspektíva részévé teszik. Arra számítunk, hogy ezek a tárgyalások hamarosan véget érnek, és úgy gondolom, hogy a jövő héten stabil többségünk lesz

– mondta Osmani arra a kérdésre válaszolva, hogy mikor válik hivatalossá, illetve láthatóvá a kormánytöbbség.

Régi igazság azonban, hogy hosszú kormányválságnak, előrehozott választás a vége, aminek estleges elvesztése kormányzati és más szempontból sem kecsegtet túl sok jóval (Észak-)Macedónia számára, mert újabb, vagyis – jobban szólva – régi problémák merülhetnek fel.

A jövő és a múlt viszonya

A macedón ellenzék győzelme a helyhatósági választásokon és az előrehozott parlamenti választások követelése máris vitákat váltott ki a preszpai megállapodás jövőjéről, mivel több újonnan megválasztott polgármester visszatért az állam régi elnevezéséhez, ami úgy hangzik, hogy “Macedón Köztársaság”, vagyis elhagyta az “észak” szót.

A preszpai megállapodást 2018. június 17-én kötötték meg, és ezzel a “Macedónia” elnevezés egyik pillanatról “Észak- Macedóniára” változott. Macedónia és Görögország így megoldotta a csaknem 30 éve tartó vitát, és ez megnyitotta az utat az immár Észak- Macedóniának nevezett ország belépéshez a NATO-ba és más nemzetközi szervezetek felé.

Cserében Szkopje, illetve a most lemondott, vagy éppen nem lemondott Zoran Zaev elismerte, hogy a jelenlegi macedónoknak nincs közül az ókori makedónokhoz (a kettő között a magyar nyelv eleve különbséget tesz), és nincs területi igényük a Macedónia nevet viselő észak-görögországi terület iránt.

A politikai skizofréniára utal, hogy Zaev szerint sincsenek észak-macedónok, mint olyanok, az országot ugyan Észak- Macedóniának nevezik, de azt macedónok lakják. No, meg albánok, de az egy másik történet.

A preszpai megállapodást a jobboldali Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártjának (VMRO- DPMNE) macedón ellenzéki párt soha nem fogadta el, és elkötelezte magát hatályon kívül helyezésére, ha hatalomra kerül.

A VMRO- DPMNE vezetője, Hrisztijan Mickoszki szerint ugyanis az “új elnevezés egy olyan szomorú valóság, amit az állam erőltetett a macedón népre”. Mickoszki hangsúlyozta ugyan, hogy ennek az elnevezésnek a be nem tartása következményekkel járhat, de ismételten megígérte: azon fog dolgozni, hogy – mint fogalmazott – a “degradáló megállapodáson javítson”.

Preszpa, vagy nem Preszpa?

– A preszpai megállapodás jelenleg a szomorú valóság. Szeretjük ezt a valóságot? Természetesen nem szeretjük, de jelenleg mindannyian ennek a valóságnak az alapján cselekszünk, ami fájdalmas, mindenkit lealacsonyító. Mi nagyra értékeljük Macedóniát, mint szülőföldünket

– nyilatkozta Mickoszki, ami kiváltotta az észak-macedóniai külügyminisztérium, vagyis az albán származású Bujar Osmani reakcióját is.

– A szkopljei külügyminisztérium a preszpai megállapodással összhangban lévő alkotmányos rendelkezések végrehajtását szorgalmazza, tekintettel arra, hogy az alkotmány be nem tartása és a nemzetközi szerződések ratifikálásának visszavonása súlyosan rontja az állam nemzetközi megítélését, és sérti Észak- Macedónia jogrendjét

– áll a külügyminisztérium által közzétett állásfoglalásban.

A fejleményekre az Észak- Macedóniát egyre határozottabban támogató Athén hivatalos is reagált.

– A nacionalista retorika visszatérése szomszédainknál az EU-bővítési folyamatot támogató nemzeti álláspontunk újrafogalmazásához vezethet

– idézte Miltiádisz Varviciótisz görög külügyminiszter-helyettest a média. A görög politikus aggodalmának adott hangot az országban, mármint Észak- Macedóniában zajló fejlemények miatt, és hangsúlyozta, hogy a preszpai megállapodás megfelelő végrehajtása az egyik előfeltétele annak, hogy Szkopje az EU-val tárgyaljon.

Az észak-macedóniai fejleményekre Brüsszel is reagált, sürgette az Európai Unióval kapcsolatos reformok végrehajtását és minden nemzetközi megállapodás betartását.

Az nehezen megjósolható, hogy győzelme esetén a VMRO- DPMNE bevállalná-e preszpai megállapodás felmondását, vagy elfogadná-e a “nemszeretem szerződés” után kialakult helyzetet, ami a jobboldali politikusok esetében idézhet elő politikai skizofréniára utaló tüneteket.

Lehet tehát, hogy Michael Linhart találkozója Bujar Osmanival, Észak- Macedónia külügyminiszterével önmagában nem volt sorsdöntő fontosságú esemény, a kormánytöbbség megőrzése viszont ideig-óráig fontosnak tűnhet, még ha igencsak elítélendő módon történt is.

Arról nem is beszélve, hogy az Európai Uniónak valószínűleg “lila ibolyája” sincs azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne megőrizni legalább a jelenlegi helyzetet, ha netalán a VMRO- DPMNE kerül hatalomra, ami előbb, vagy utóbb bekövetkezik.