Olvasási idő: 4 perc

Minszk megkezdte a fehérorosz-lengyel határon összegyűlt migránsok elszállítását, az EU-ba vágyó menekülőket egy, a közelben lévő ideiglenes táborba viszik át. Bár ez azt jelenti, hogy a főként Irakból, Szíriából és Afganisztánból érkezetteknek nem kell étlen-szomjan a senki földjén lévő erdőben fagyoskodniuk, de az is egyértelmű, hogy a 2015-ös balkánihoz hasonló migránsválság nem fog rövid időn belül megoldódni. Tudják ezt a térségben lévő államok is, amelyek rekordsebességgel állnak neki a kerítésépítésnek. Brüsszel, amelynek nem tetszik a magyar-szerb határon lévő fal, egyelőre hallgat, illetve egy szóvivő által megüzente, hogy kerítésekre nem költi a közös pénzt.

Úttörő litvánok

Bár mostanság szinte valamennyi híradás a lengyel-fehérorosz határon kialakult válsággal foglalkozik – itt augusztus óta 30 ezernél is több migráns kelt át a határon, s az utóbbi hetekben a Németországba vágyó menekültek többször is megrohamozták a határt – a fehérorosz diktátor, Aljakszandr Lukasenka eleinte Litvániára próbálta meg rászabadítani a migránsáradatot.

Az első menekültek nem sokkal az után jelentek meg a határon, hogy az unió és az USA súlyos szankciókat léptetett életbe Minszk ellen az ellenzéki tüntetések szétverése és egy ellenzékit, Raman Prataszevicset szállító repülőgép májusi földre kényszerítése miatt.

Nagyon úgy tűnik, hogy a migránsok megjelenése és a litván határra való szállítása az EU elleni bosszú volt: a migránsok mindegyike repülővel érkezett Fehéroroszországba, ezt pedig csak érvényes vízum birtokában tehették meg.

A litván útvonal azonban gyorsan bedugult: miután 3-4 ezer ember bejutott az országba, a vilniusi kormány elrendelte egy 4 méter magas, 500 kilométer kerítés megépítését, s miközben a határra vezényelt katonák visszatoloncolták az újonnan érkezőket, meg is kezdődött az első, egyelőre ideiglenes akadály felhúzása.

Litvánia után következett Lengyelország, s Vilnius után Varsó is a kerítésépítés mellett döntött: a lengyelekén rövidebb, viszont magasabb – 5,5 méteres – lesz, s a litvániaihoz hasonlóan a védelmet mozgásérzékelőkkel és kamerákkal is erősítik.

A lengyel határon már most is áll egy kerítés, ám az egyelőre csak az “ostromlott” kuźnicai átkelő térségében áll, s csak alig egy méter magas, így csak addig nyújt védelmet a betörni akarók ellen, amíg a másik oldalon sorfalat állnak a határörök, illetve a katonák.

Biztos, ami biztos

Miután Litvánia és Lengyelország a Lukasenka-féle bosszú áldozatává vált, a térségbeli államok nem várták meg, hogy ők is sorra kerüljenek.

Lettország, amely szintén határos Fehéroroszországgal, ugyancsak építkezésbe kezdett, az első ütemben egy 30 kilométer hosszú ideiglenes akadályt építenek, s a tervek szerint 2024-re készülne el az állandó, és már 130 kilométeres kerítés.

Bár nem szomszédos Fehéroroszországgal, Észtország sem akar kimaradni a sorból: Tallinn több mint 1500 tartalékos hívott be, hogy az orosz-észt határon segítsenek megépíteni egy 40 kilométeres ideiglenes határzárat.

Elemzők szerint nagyon valószínű, hogy a baltiak nem csak Fehéroroszországtól tartanak, hanem a “nagy testvértől”, vagyis Oroszországtól is, és most a jelenlegi válságot felhasználva igyekeznek magukat bebiztosítani egy Oroszország felől is védő kerítés építésével.

Brüsszel, amelynek 2015 után egyáltalán nem tetszett a magyar-szerb határra épített kerítés, most, hogy egyértelmű politikai rosszindulatot érez Fehéroroszország részéről, jóval kevésbe ellenkezik. Annyi a közös, hogy az EU most sem kívánja finanszírozni a kerítések felhúzását.

A lengyel-fehérorosz migránsválság Finnországban is hullámokat vet, a nacionalista ellenzék bizalmi szavazást kezdeményezett a Sanna Marin vezette baloldali kormány ellen, amely a vádak szerint nem tesz eleget annak érdekében, hogy megvédje az országot, ha Oroszország migránsok ezreit akarná átdobni a határon.

A finn ellenzék azt is követeli, hogy a parlament fogadjon el egy olyan törvényt, amely egy esetleges válsághelyzet esetén lehetővé teszi a több mint 1300 kilométer hosszú finn-orosz határ teljes lezárását a menedékkérők előtt.

Nem alaptalan félelem

Nem teljesen ok nélküli a finnek aggodalma. 2016 elején mintegy ezer migráns jelent meg Oroszország és Finnország egyik északi határátkelőjénél, s a finnek biztosak abban, hogy a menekülőket az orosz hatóságok biztatták az utazásra, s ők fizették a buszokat, illetve a szállást is.

Az is gyanús volt, hogy a finn határra érkezettek többsége már 5-10 éve Oroszországban élt, s “hirtelen” jöttek rá arra, hogy biztos jobb lenne nekik a határ másik oldalán.

Helsinkiben azt tartják, ez volt az orosz hatóságok egyik első hibrid hadművelete a nyugati országok ellen.

– Oroszország meg akarta mutatni, hogy bármikor készek beindítani egy menekülthullámot, de arra is képesek, hogy azonnal le is állítsák azt, ha éppen ezt akarják

– vélekedett Charly Salonius- Pasternak, finn Oroszország-szakértő.

Függetlenül a bizalmatlansági indítványtól, egyre többen vélik úgy Finnországban is, hogy állandó kerítés kellene az ország keleti határára.

Pedig már így is sok az ellenőrző pont, s a hivatalos álláspont egyelőre az, hogy a teljes határ hosszában még nem terveznek kerítést, viszont nem zárják ki az ellenőrző pontok számának további növelését, illetve a kontroll megszigorítását.