Minszk megkezdte a fehérorosz-lengyel határon összegyűlt migránsok elszállítását, az EU-ba vágyó menekülőket egy, a közelben lévő ideiglenes táborba viszik át. Bár ez azt jelenti, hogy a főként Irakból, Szíriából és Afganisztánból érkezetteknek nem kell étlen-szomjan a senki földjén lévő erdőben fagyoskodniuk, de az is egyértelmű, hogy a 2015-ös balkánihoz hasonló migránsválság nem fog rövid időn belül megoldódni. Tudják ezt a térségben lévő államok is, amelyek rekordsebességgel állnak neki a kerítésépítésnek. Brüsszel, amelynek nem tetszik a magyar-szerb határon lévő fal, egyelőre hallgat, illetve egy szóvivő által megüzente, hogy kerítésekre nem költi a közös pénzt.

Úttörő litvánok

Bár mostanság szinte valamennyi híradás a lengyel-fehérorosz határon kialakult válsággal foglalkozik – itt augusztus óta 30 ezernél is több migráns kelt át a határon, s az utóbbi hetekben a Németországba vágyó menekültek többször is megrohamozták a határt – a fehérorosz diktátor, Aljakszandr Lukasenka eleinte Litvániára próbálta meg rászabadítani a migránsáradatot.

Nagyon úgy tűnik, hogy a migránsok megjelenése és a litván határra való szállítása az EU elleni bosszú volt: a migránsok mindegyike repülővel érkezett Fehéroroszországba, ezt pedig csak érvényes vízum birtokában tehették meg.

A litván útvonal azonban gyorsan bedugult: miután 3-4 ezer ember bejutott az országba, a vilniusi kormány elrendelte egy 4 méter magas, 500 kilométer kerítés megépítését, s miközben a határra vezényelt katonák visszatoloncolták az újonnan érkezőket, meg is kezdődött az első, egyelőre ideiglenes akadály felhúzása.

Litvánia után következett Lengyelország, s Vilnius után Varsó is a kerítésépítés mellett döntött: a lengyelekén rövidebb, viszont magasabb – 5,5 méteres – lesz, s a litvániaihoz hasonlóan a védelmet mozgásérzékelőkkel és kamerákkal is erősítik.

A lengyel határon már most is áll egy kerítés, ám az egyelőre csak az „ostromlott” kuźnicai átkelő térségében áll, s csak alig egy méter magas, így csak addig nyújt védelmet a betörni akarók ellen, amíg a másik oldalon sorfalat állnak a határörök, illetve a katonák.

Biztos, ami biztos

Miután Litvánia és Lengyelország a Lukasenka-féle bosszú áldozatává vált, a térségbeli államok nem várták meg, hogy ők is sorra kerüljenek.

Lettország, amely szintén határos Fehéroroszországgal, ugyancsak építkezésbe kezdett, az első ütemben egy 30 kilométer hosszú ideiglenes akadályt építenek, s a tervek szerint 2024-re készülne el az állandó, és már 130 kilométeres kerítés.

Bár nem szomszédos Fehéroroszországgal, Észtország sem akar kimaradni a sorból: Tallinn több mint 1500 tartalékos hívott be, hogy az orosz-észt határon segítsenek megépíteni egy 40 kilométeres ideiglenes határzárat.

Elemzők szerint nagyon valószínű, hogy a baltiak nem csak Fehéroroszországtól tartanak, hanem a „nagy testvértől”, vagyis Oroszországtól is, és most a jelenlegi válságot felhasználva igyekeznek magukat bebiztosítani egy Oroszország felől is védő kerítés építésével.

Brüsszel, amelynek 2015 után egyáltalán nem tetszett a magyar-szerb határra épített kerítés, most, hogy egyértelmű politikai rosszindulatot érez Fehéroroszország részéről, jóval kevésbe ellenkezik. Annyi a közös, hogy az EU most sem kívánja finanszírozni a kerítések felhúzását.

A lengyel-fehérorosz migránsválság Finnországban is hullámokat vet, a nacionalista ellenzék bizalmi szavazást kezdeményezett a Sanna Marin vezette baloldali kormány ellen, amely a vádak szerint nem tesz eleget annak érdekében, hogy megvédje az országot, ha Oroszország migránsok ezreit akarná átdobni a határon.

A finn ellenzék azt is követeli, hogy a parlament fogadjon el egy olyan törvényt, amely egy esetleges válsághelyzet esetén lehetővé teszi a több mint 1300 kilométer hosszú finn-orosz határ teljes lezárását a menedékkérők előtt.

Nem alaptalan félelem

Nem teljesen ok nélküli a finnek aggodalma. 2016 elején mintegy ezer migráns jelent meg Oroszország és Finnország egyik északi határátkelőjénél, s a finnek biztosak abban, hogy a menekülőket az orosz hatóságok biztatták az utazásra, s ők fizették a buszokat, illetve a szállást is.

Az is gyanús volt, hogy a finn határra érkezettek többsége már 5-10 éve Oroszországban élt, s „hirtelen” jöttek rá arra, hogy biztos jobb lenne nekik a határ másik oldalán.

Helsinkiben azt tartják, ez volt az orosz hatóságok egyik első hibrid hadművelete a nyugati országok ellen.

– vélekedett Charly Salonius-Pasternak, finn Oroszország-szakértő.

Függetlenül a bizalmatlansági indítványtól, egyre többen vélik úgy Finnországban is, hogy állandó kerítés kellene az ország keleti határára.

Pedig már így is sok az ellenőrző pont, s a hivatalos álláspont egyelőre az, hogy a teljes határ hosszában még nem terveznek kerítést, viszont nem zárják ki az ellenőrző pontok számának további növelését, illetve a kontroll megszigorítását.