NEM LESZ ÖRÖK HŰSÉG: Néhány hónapra egyeznek csak ki a romániai pártok, februárban valószínűleg lejár az új kormány szavatossága

Rendeződni látszik a román belpolitikai válság. Minekután a jobbközép kormánykoalíciót felrobbantó Mentsétek meg Romániát (Uniunea Salvați România – USR) elnöke, Dacian Cioloș kormányalakítási kísérlete kudarcba fulladt, az államfő ismét saját pártját, a Nemzeti Liberális Pártot (Partidul Național Liberal – PNL) kérte fel kormányalakításra. Miniszterelnök-jelöltje egy hivatásos katona, a védelmi tárcát vezető Nicolae Ciucă, nyugalmazott tábornok – aki az RMDSZ-szel együtt- vagy a koalícióból kilépett USR vagy pedig a legnagyobb ellenzéki párt, a román szociáldemokraták (Partidul Social Democrat – PSD) parlamenti támogatásával alakítana új, kisebbségi kormányt.

Jól járhat, aki rosszul járt

Bár úgy tűnt, hogy az új generációs és első mandátumos USR kiszorulásával a végrehajtói hatalomból a 2021-es választásokat követően felállt jobbközép parlamenti- és kormánykoalíciónak kicsengettek, ám ahogy a román belpolitikában általában minden, úgy ez sem biztos, hiszen a felbomlott koalíció gerincét alkotó román pártok, a PNL és az USR sem zárkóztak el (még a jelenlegi parlamenti ciklusban sem) egy jövőbéli együttműködés lehetőségétől, legyen szó akár törvényhozási munkáról, politikai támogatásról, de akár egy újabb, majdani koalíciós kormányzati kísérletről. Ez mindkét párt érdeke: a konstruktív ellenzéki szerep mellett, elviekben az USR számára nyitva maradt a hatalomba vezető út; a nemzeti-liberálisok pedig bebiztosítva érezhetik magukat a szociáldemokrata párttal szemben, amellyel a viszonyuk a 2024-es választások közeledtével borítékolható módon csak romlani fog.

De nem mintha idegen és példa nélküli lenne a román pártrendszer e két nagy és konszolidált váltópártja között a politikai együttműködés. A 2012-es országgyűlési választásokon a néhai elnökkel, Băsescuval és Demokrata Pártjával (Partidul Democrat, később Partidul Democrat- Liberal – PD/PDL) szemben Szociálliberális Unió (Uniunea Social- Liberală – USL) néven választási szövetséget kötöttek, majd az abszolút többség birtokában kormányt alakítottak és működtettek, végeredményben pedig sikeresen ellehetetlenítették az államfő politikai ambícióit, akinek a politikai csoportosulását végül lenyelte a liberális párt. Egy történelmi analógiával a sajtó által csak „szörnyűséges koalíciónak” nevezett stratégiai együttműködést, lám, még mindig életre hívhatja a két nagypárt, amennyiben kihívás éri pozícióikat, a már bejáratott politikai és parlamenti váltógazdaságot. Ezen forgatókönyv szerint komoly megpróbáltatás előtt állhatna a jobbközépről kiszorított és az ellenzéki pártok között elszigetelődött USR.

A koalíció újraszerkesztése

A szász nemzetiségű államfő, Klaus Johannis vezette nemzeti-liberális politikusok egyelőre ugyan mindkét lehetséges partnerrel tárgyalásokat folytatnak a parlamenti támogatásért cserébe, időközben fontos gesztust tettek korábbi koalíciós partnerük irányába. Azzal, hogy nem a megbuktatott kormányfőt, Florin Cîțu pártelnököt jelölték ismét miniszterelnöknek, gyakorlatilag elhárult a politikai akadály a koalíció újraszerkesztése elől: az USR ugyanis ezt az egy feltételt támasztotta a közös kormányzással szemben.

Időközben pedig a szociáldemokraták egyértelművé tették, hogy ha támogatnák is a kisebbségi kormányt, azt csak a következő parlamenti ülésszak kezdetéig tennék, februárig, mikoris elhárul az alkotmányos akadály egy újabb, a kormány ellen benyújtható bizalmatlansági indítvány elől. Tehát ha lesz is együttműködés liberálisok és szociáldemokraták között, az rövid és határozott időre szólna, a jelek szerint hosszú távon egyik fél sem számol ezzel a lehetőséggel.

Vagyis inkább úgy tűnik, hogy a kormányoldalon, a jobbközépen játszó politikai elit körében kirobbant válság okai és gyökerei nem olyan mélyek, és nem bírnak akkora téttel, hogy a demokratikus intézményvilágot uraló két nagypárt ismét komolyan számolna, és időszerűnek tekintené a „szörnyűséges koalíció” forgatókönyvét. Főleg, hogy az időközben felerősödött politikai polarizáció miatt a liberálisok a párt szűkebb klientúrája előtt még igen, de szavazótáboruk előtt ezt a járványra hivatkozva sem tudnák komolyabb presztízsveszteség nélkül elfogadtatni (könnyebben menne viszont – az államfő és pártjának autokratikus vezetésére hivatkozva – az USR-nek összeállnia az ellenzékkel, ahogy azt Cîțu megbuktatásakor is láthattuk).

Újabb csatába indulna?

De a parlamenti többség körüli pártharcoknál nagyobb feltűnést, és mérsékelt felháborodást váltott ki a romániai nyilvánosságban az a tény, hogy az államfő egy nyugalmazott tábornokot, Irakban csatát nyert, magas rangú viselt katonát jelölt a miniszterelnöki pozícióba. Ezen a ponton találkozott a két korábbi koalíciós partner, Kelemen Hunor RMDSZ elnök és Dacian Cioloș, az USR elnök véleménye, mindkét pártpolitikus fenntartásának adva hangot.

Egyes elemzők ugyan az államfő választását inkább a súlyos járványhelyzettel és a jelölt pártpolitikától mentes, fegyelmet sugárzó technokrata imázsával magyarázzák, jogvédő civil szervezetek nyílt levélben tiltakoznak, a közvélemény pedig a mélyállam (statul paralel – párhuzamos állam) hipotézisét látja beigazolódni, a fogalmat még a szociáldemokraták vezették be, illusztrálandó az állam- és nemzetbiztonsági struktúrák hegemóniáját a köztársaság demokratikus intézményrendje, a politika civil világa felett.

A sors fintora, hogy tapasztalt pártpolitikusok – politikai hovatartozástól függetlenül – hasonló szellemben nyilatkoznak a román politikai valóságról: az államfő jelöltjével szemben a nemzeti-liberális párt belső megmérettetésén időközben alul maradt Ludovic Orban, volt pártelnök, és néhai politikai ellenfele, a börtönből nemrég szabadult egykori szociáldemokrata pártvezér, Liviu Dragnea is. És még sokan mások.

Tény: a szövevényes belpolitikai patthelyzet és a járványügyi válság végkimenetele mégiscsak az lett, hogy a jobbközép vagy szörnyűséges koalícióval, az USR-vel vagy nélkülük – vagy a szociáldemokraták támogatásával, de a civakodó pártok fölött végül a fegyveres erők legfőbb parancsnokának, az államfő akarata látszik győzedelmeskedni. És 81 évvel Ion Antonescu miniszterelnökké avanzsálását követően ismét egy magas rangú katonatisztet fognak kinevezni Románia miniszterelnökévé. Legalábbis a tavaszi ülésszak kezdetéig – 2022 februárjáig – a jelek szerint bizonyosan.