Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Horvátországban sok minden megtörténik, amire más országokban nemigen akad példa, viszont az enyhe Trump-szindrómával küszködő Zoran Milanović (Zoki Bond) köztársasági elnök ismét valami újat produkált. Az ország fennállásának 30 éve alatt még egyszer sem fordult elő, hogy a köztársasági elnök kerek perec megvádolta volna a honvédelmi minisztert, hogy hazudik. Pedig 30 év nagy idő.

Háború 75 nap miatt

A cirkusz akkor kezdődött, amikor Mario Banožić védelmi miniszter nyugdíjazta Elvis Burćul brigadérost (a horvát hadseregben ez az ezredesnél magasabb, de a vezérőrnagynál alacsonyabb rang, némileg hasonlít a dandártábornoki tisztségre, de ezzel szemben nem jelöl tábornoki rangot – nem egycsillagos tábornok), az elnöki díszszázad parancsnokát.

Milanovićot erre elfutotta a pulykaméreg, és szokásos stílusában mindennek elmondta Banožićot. Ami a tényállást illeti, annyit lehet kibogozni, hogy a köztársasági elnök, Robert Hranj tengernagy, horvát vezérkari főnök javaslatára két és fél hónappal, azaz az év végéig meghosszabbította Burćul megbízatási idejét.

Burćult még Kolinda Grabar Kitarović nevezte ki a díszszázad élére 2016-ban – de erre a törvények értelmében nem volt joga, ehhez ugyanis szükség lett volna a védelmi miniszter hozzájárulására is, ami Burćul esetében elmaradt.

A védelmi minisztérium eközben azt állítja, hogy a tárca vezetője nem értesült időben Hranj tengernagy javaslatáról, a köztársasági elnök viszont ezt simán hazugságnak tekinti:

– A (védelmi) miniszter azt állítja, hogy az utolsó pillanatban, egy nappal a határidő lejárta előtt kapta kézhez a javaslatot, hogy (Burćul) megbizatási idejét két és fél hónappal, azaz 2021 végéig hosszabbítsa meg. A honvédelmi miniszter hazudik. A miniszter a vezérkari főnök, Robert Hranj tengernagy írásbeli javaslatát október 11-én megkapta

– áll az elnöki iroda közleményében, ezért Zoki Bond akcióba léphet.

Mi állhat a háttérben?

Bár de jure a köztársasági elnök békeidőben is a hadsereg főparancsnoka, e funkciója jobbára protokolláris jellegű. A hadsereg polgári irányítás alatt van, és a kormány, vagyis a honvédelmi miniszter dönt minden fontosabb ügyben.

Az összeütközés így egyértelműen politikai jellegű, és vajmi kevés köze van a fegyveres erőkhöz, miként a derék brigadéros „együttjáró áldozat” (collateral damage) a köztársasági elnök és a miniszterelnök, illetve a kormány között kirobbanó villongásokban.

Nyilván nem a 75 napos hosszabbítás miatt hazudtolták meg a védelmi minisztert, ami minden kétséget kizáróan semmiség, az igazság és a kutya nem itt van elásva.

Az első dolog, ami az egészben szemet szúr, hogy a miniszter/kormány semmibe vette a vezérkari főnök javaslatát, amelynek értelmében Burćul megbízatási idejének meghosszabbítására „a szolgálat szempontjából szükséges, és a Horvát Köztársaság fegyveres erők érdekét szolgálja”. Ez viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a hadsereg és a miniszter viszonya nem lehet éppen felhőtlen.

Milanović, aki állandó készenléti állapotban van megbízatási idejének kezdetétől, egyszerűen nem szalaszthatta el az alkalmat, hogy ne üldözze a „szép Máriót”, vagy hogy közvetve ne rúgjon bele a kormányba, amivel tovább erősíti népszerűségét a jobboldalon, ahol a hadsereg védelmezőjeként emelkedik az ázsiója.

Még csábítóbbá tette a lehetőséget, hogy Banožić szlavóniai káder – igaz a HDZ a helyhatósági választásokon némileg leszerepelt kelet-szlavóniai vonulatából – és hogy a jobboldal alig várja, hogy Andrej Plenković miniszterelnököt újabb nemzetietlen árulással vádolja meg. Elvis Burćul ugyanis végigharcolta a honvédő háborút, és elmozdítása nyilván még egy inzultus a veteránok irányába.

Plenković jelenleg még megingathatatlannak látszik a védelmi miniszternek nyújtott támogatásában, de kérdés, hogy meddig hajlandó elmenni Banožić esetében. Mario Banožić ugyanis annakidején a kelet-szlavóniai HDZ-vel kötött kompromisszum eredményeként került a védelmi minisztérium élére, az azóta felszámolt állami ingatlanügyi minisztériumból, és egyáltalán nem ért semmihez, aminek köze lenne a fegyveres erőkhöz – mondhatni „miniszteri fogalma” sincs.

A szép Marióként is emlegetett Banožić azt követően pottyant a védelmi miniszteri székbe, hogy egy két katona életét követelő légiszerencsétlenséget követően Damir Krstićević tábornok lemondott a védelmi tárca vezetéséről.

Miután már szárnyra kaptak olyan mendemondák, hogy Krstićević tábornok visszatér a védelmi minisztérium élére, feltételezni lehet, hogy sem a hadsereg, sem a politika berkeiben nem kevés azoknak a száma, akik elégedetlenek Banožić kinevezésével és eddigi tevékenységével.

Amennyiben a köztársasági elnök eléggé nagy nyomás alá tudja helyezni a kormányt – már tett is néhány nyilatkozatot ebben az értelemben, vagyis mindent megtesz, hogy a jogkörében lévő eszközök felhasználásával borsot törjön a kormány orra alá -, elképzelhető, hogy a miniszterelnök leváltja Banožićot.

Más megközelítésből viszont akár azt is feltételezhetjük, hogy Zoki Bond hozzásegíti Plenkit (Andrej Plenkovićot) ahhoz, hogy menessze a szép Mariót, aki mintha már menekülőre fogta volna a dolgot.