Connect with us

Franciaország

PÁRIZS ÉS BERLIN EGYMÁSSAL SZEMBEN: Fegyverkezési verseny a Földközi-tengeren, avagy gyűlnek a viharfelhők

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

MEDI

BALK Magazin applikáció telepítése

play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 3 perc

Noha az idei év eddig jóval nyugodtabb vizeket hozott a Földközi-tengeren, mint a tavalyi, az utóbbi hetek eseményei már viharfelhőket ígérnek: nemrégiben a török hadihajók két görög kutatóhajót is megakadályoztak abban, hogy a területi vita alatt lévő vizekre hajózzanak. A nyomban meginduló diplomáciai adok-kapok azonban csak a jéghegy csúcsa. A két fél valójában tudatosan készül haditengerészetének fejlesztésére, amit különböző hatalmakkal kötött megállapodások jeleznek. Görögország inkább a franciákkal szövetkezik, míg ezzel szemben a törökök inkább a németektől vásárolnak.

Franciaország és Izrael a szövetséges

Athén szeptember végén állapodott meg Franciaországgal három fregatt (illetve opcionálisan egynegyedik) és hat Rafale vadászgép vásárlásáról.

A megegyezés azonban a fegyvervásárláson túl kölcsönös védelmi megállapodást is előirányzott, amennyiben valamelyik ország területét támadás érné. A görög parlamenti vitában az ellenzék a korábbi miniszterelnök, Aléxisz Cíprasz vezetésével hangosan bírálta, hivatkozván a hatalmas költségvetési teherre, illetve a görög katonák esetleges bevetésére a Száhel-vezetben francia érdekek szolgálatában.

Az október 7-i parlamenti szavazáson végül a 300 képviselőből 191 a szerződés ratifikálása mellett döntött. A mostanin túlmenően azonban Görögország további fegyverbeszerzésre készül. A rakétavásárlások mellett drónok is terítéken vannak: a már meglévő kettő mellé további két Heron-1-es drónt lízingelnek majd Izraeltől.

A pilóta nélküli repülőgépek kérdése különösen izgalmas Ankara számára, amely az utóbbi években jelentős sikereket ért el a saját arzenáljának fejlesztése terén.

A karabahi háború során nagy eredményességgel használt török drónok, különösen az államfő vejének cége által gyártott Bayraktar 2-esek, azóta igen kapósak lettek a nemzetközi fegyverpiacon, s Európában belül Ukrajna után már Lengyelország is néhány beszerzéséről döntött.

Ezeket a drónokat a törökök azonban eddig kevésbé felszerelt hadseregek ellen használták akár Szíriában, akár Karabahban, a görög beszerzések és a saját drónprogram meghirdetése tavaly év végén az eddigi török technikai fölénynek vethet véget az égei-tengeri határsávban.

A francia-görög közeledés

Még januárban a két kormány 2,5 milliárd euró értékben állapodott meg 18 Rafale vadászgép vásárlásáról (igaz, ebből 12 darab használt).

A Balkánról még Horvátország csatlakozott a vásárlókhoz: májusban jelentette be a horvát kormány, hogy egy milliárd euró értékben vesz 12 használt francia vadászgépet.

Ankara és Párizs között már tavaly is komoly diplomáciai üzengetések zajlottak. Az EU a britek távozása után immár egyetlen atomfegyverrel rendelkező hatalma nem nézi jó szemmel Törökország aktivizálódását a Földközi-tengeren, amely nemcsak két uniós tagállam (Görögország és Ciprus) érdekeit, de a francia érdekeket is sérti, főleg Líbiában, ahol a két ország eltérő szereplőket támogat.

A francia-török megállapodás tehát egyértelműen Törökország ellen irányul, ezért a francia-görög közeledés folyamatos.

Német-török fegyverbarátság

A fegyvervásárlások terén a törökök inkább az EU legmeghatározóbb gazdasági hatalmához, a németekhez húznak.

Német tengeralattjárók vásárlásáról még 2009-ben kötöttek megállapodást, s az év közepén elkészült az első, német 214-es tengeralattjáró mintájára épített török verzió, amely kiválóan alkalmazható az égei-tengeri viszonyok között. Athén tiltakozott is a német kormánynál – eredmény nélkül.

A megállapodás értéke kb. 3,5 milliárd dollár, erről Berlin, úgy tűnik, nem kíván lemondani.

Ráadásul a fegyvervásárlási-diplomácia nem volt eredménytelen: Görögország többszöri, a törökök elleni fegyvervásárlási szankciók bevezetését célzó kérésének is nemet mondott Németország.

Egyúttal más európai hatalmakkal, így Olaszországgal és Spanyolországgal együtt pontosan Berlin volt az, amely tavaly év folyamán mindig megértőbbnek bizonyult Törökországot illetően az európai tanácsi üléseken.

A napról-napra látványosabbá váló fegyverkezési verseny „egyre több puskaport hord” a földközi-tengeri hordóba.

A görög katonai kiadások (mintegy 5 milliárd dollár 2020-ban) még mindig kevesebb, mint a török harmada.

A folyamatos török fejlesztéseknek és az egyre ütőképesebb hadiipari eszközöknek köszönhetően – amelyek egyre inkább hazai cégek üzemeiből kerülnek ki – Ankarának kevésbé kell aggódnia Athén miatt.

Annál is inkább, mert a híradások szerint hamarosan vízre bocsátanak egy kisebb repülőgép-anyahajót, az Anadolut, amely a várakozások szerint lényegesen megnöveli a török flotta ütőképességét.

Párizs besorakozását követően Görögország mögé, valamint az -török viszony megromlását követően (az orosz fegyvervásárlások miatt) növekszik a görög mozgástér, aminek jelei hamarosan még inkább láthatóvá válnak, és ezt már komolyan figyelembe kell vennie Ankarának, de akár Berlinnek is.

Oroszország

OVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

Putyin, Ovszjannyikova
Néha azon tűnődünk, hogy honnan ered a bátorság; egy napon figyelmeztetés nélkül tör ránk... (Forrás: YouTube)

BALK Magazin applikáció telepítése

play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 5 perc

Őrületes cselekedet Putyin ellen. Marina Ovszjannyikova neve akkor várt ismertté, amikor 2022. március 14-én a Pervij Kanal oroszországi állami tévécsatorna esti hírműsorában egy transzparenssel jelent meg a bemondó mögött. A nagy papírlapon oroszul és angolul az volt olvasható, hogy „Ne legyen háború. Állítsátok meg a háborút, ne higgyetek a propagandának, itt hazudnak nektek. Oroszok a háború ellen”. Az adást leállították, Ovszjannyikovát a rendőrség őrizetbe vette. Több éves börtönt szabhattak volna ki rá, de a Riporterek Határok Nélkül Franciaországba mentette, ahol interjút adott a Charlie Hebdo szatirikus hetilapnak, nem éppen szatirikus, hanem inkább kritikus hangnemben. Ezt az interjút ismertetjük a BALK hasábjain.

Néha azon tűnődünk, hogy miből ered a bátorság; egy napon figyelmeztetés nélkül tör ránk, és anélkül, hogy teret engedne a habozásnak, erőre kap. Vajon milyen áron?

Őrületes cselekedet

Még mielőtt belekezdenénk, azt mindenképpen előre kell bocsátanunk, hogy Ovszjannyikova anyja orosz, apja ukrán nemzetiségű, volt férje a Russia Today orosz állami tévénél dolgozik, ő pedig az orosz propagandatelevízió, a Pervij Kanal újságírója volt, és „No War” jellegű transzparenst bontott ki három héttel az Ukrajna elleni orosz invázió kezdete után.

Ovszjannyikova nemrégiben a Charlie Hebdo francia szatirikus hetilapnak tárta fel „őrületes cselekedetének” körülményeit.

Putyin, Ovszjannyikova

OVSZJANNYIKOVA, A MAGÁNYOS DISSZIDENS: Putyin minden elkövetkező orosz nemzedéket bemocskolt

Charlie Hebdo: Mi vitt rá erre az akcióra? Előre megtervezett gesztus volt, vagy csak egy elmezavarodott pillanat szüleménye?

Marina Ovszjannyikova: Mindkettő. Az első nap, amikor az oroszok bevonultak Ukrajnába, éreztem, hogy valami megváltozott bennem. Először fel akartam mondani. De ez nem volt elég, cselekednem kellett. A háború első óráiban le akartam menni az utcára tüntetni, még akkor is, hogy a rendőrség akkor már megkezdte a tüntetők letartóztatását.. De a fiam elvette az autóm kulcsát, és azzal vádolt meg, hogy tönkre akarom tenni az életünket, a családunkat.

Ezért úgy döntöttem, hogy senkivel sem beszélek, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit tehetnék. Vasárnap egész nap ez forgott a fejemben, és amikor hétfőn elindultam dolgozni, a kabátom alá rejtettem a transzparenst. Megrészegültem az érzelmektől, a lázadás érzésétől, és teljesen eltökélt voltam: úgy éreztem, hogy cselekednem kell, még aznap. Ha várok, sosem lesz bátorságom megtenni, ha bárkinek elmondom, megpróbálnak lebeszélni.

Charlie Hebdo: Tudtad, hogy mekkora kockázatot vállalsz?

Marina Ovszjannyikova: Úgy gondoltam, hogy készen állok a börtönre. Ugyanakkor kicsit naivan azt hittem, hogy még akkor is, ha letartóztatnak és bebörtönöznek, a háború nem tart tovább egy-két hétnél, és szabadon engednek. Az érzelmeim közepette azonban nem nagyon járt ezen az eszem. Az őrületes, 14 órás kihallgatás után, megpróbáltam elmagyarázni a cselekedetem okait a gyerekeimnek, különösen a fiamnak, aki azzal vádolt meg, hogy tönkretettem a családunkat, azt mondtam: „Néha irracionálisnak kell lenni ahhoz, hogy a dolgok beinduljanak”.

A diktatúra természetrajza

Charlie Hebdo: Milyen volt a hangulat a Pervij Kanal szerkesztőségében a konfliktus kezdetén?

Marina Ovszjannyikova: Mindenki sokkos állapotban volt. A újságírók elveszettek voltak, összezavarodtak és féltek. A hírek alatt a műsorvezetőknek remegett a kezük és a hangjuk. Talán a szerkesztőség 20% -a támogatja a rendszert. A többiek nagyon jól értik a helyzetet, de nem olyan könnyű fellázadni. Putyin ellenőrzése alatt áll minden orosz médium. Az újságíróknak nincs választásuk: vagy a propagandamédiáknál dolgoznak, vagy elhagyják az országot. Ez nagyon fájdalmas döntés: az embereknek van családjuk, idős szüleik , és nem feltétlenül rendelkeznek vízummal… Az életük feldúlása sok bátorságot igényel.

Putyin, Ovszjannyikova

Néha irracionálisnak kell lenni ahhoz, hogy a dolgok beinduljanak (Forrás: Facebook)

Charlie Hebdo: Húsz évig dolgoztál egy propagandacsatornának. Hogyan élted meg ezt?

Marina Ovszjannyikova: Amikor beléptem a Pervij Kanalhoz, a 2000-es években, a televízió szabad volt. De az orosz média aranykora a végéhez közeledett. Lassan megváltozott a csatorna politikája, és összehangolódott a rendszerrel, ami nagyon fokozatosan történt. Egyre inkább előnyben kellett részesíteni azokat az információkat, amelyek negatívak voltak a Nyugatról, és el kellett ítélni az ukránokat, mint nacionalistákat, nácikat… Végül a César-díjátadót sem közvetítették már. A csatorna az évek során a Kreml propagandájának a szószólója lett, és ma is az.

Ami engem illet, akárcsak a többi kollégám, én is azt gondoltam, hogy ez mindenekelőtt egy munka. Reggel érkezel, elvégzed a feladataidat, anélkül, hogy erkölcsi kérdéseket tennél fel magadnak. Azt is gondoltam, hogy a propaganda a Kreml védelmét szolgálja, de az emberek nem igazán hisznek benne. Február 24-én megdöbbentett, hogy az orosz lakosság mennyire támogatja a háborút: rájöttem, hogy évek óta titkolom ezt a valóságot magam elől.. Szemet hunytam a propaganda előtt: a családomnál és a barátaimnál kerestem menedéket… De a háború után feltámadt a bűntudatom, és nem lehetett már többé hallgatni.

Különös érintettség

Charlie Hebdo: Ez a háború különösen érintett téged, miért?

Marina Ovszjannyikova: Talán azért, mert az apám ukrán volt. Odesszában születtem, bár Oroszországban nőttem fel. De gyerekkoromban átéltem azt, amit ma az ukrán menekültek élnek át. Groznijban éltünk az első csecsen háború idején, és a lakásunk elpusztult, elvesztettük az összes vagyonunkat…

Sok üzenetet kaptam a külföldi barátaimtól a háborúval kapcsolatban, nagyon szégyelltem magam, el akartam tűnni. Ez az érzés most visszatért: ma is bűnösnek érzem magam az ukránokkal szemben. Habozom, hogy megváltoztassam-e a nevemet, az ex férjem nevét, és visszavegyem-e az ukrán nevemet, a Tkatcsukot. Nagyon nagy keserűség lakik bennem. Putyin mindörökre megalázta az oroszokat. A gyerekeim soha nem tudnak idegenek szemébe nézni, és azt mondani, hogy „orosz vagyok”. Ez szégyen.

Charlie Hebdo: De nem minden orosz felelős Putyin tetteiért…

Marina Ovszjannyikova: Nem, de az orosz társadalom nagyon passzív kollektív értelemben. Ha a becslésekre hagyatkozunk, akkor egy, másfél millió orosz hagyta el az országot: az igazi ellenzék külföldre ment. Az átlagemberek esetében azt mondanám, hogy csak 10% támogatja igazán Putyint, és csak 10% utasítja el. A többiek „többségi vacillálásban” vannak, egy könyörtelen propaganda gépezetnek kitéve. A Kreml párhuzamos valóságot hoz létre, és évek óta döngöli az emberekbe a világnézetét. A barátaim, akik még egy évvel ezelőtt is ellene voltak a háborúnak, most azt mondják: „Nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, az Egyesült Államok provokálni kezdte Oroszországot…”

Ha egy hónapot Oroszországban töltesz, és csak az orosz média híreit hallgatod, akkor te is elkezdesz kételkedni. Azok, akik máshonnan tájékozódnak, inkább megpróbálják kimenteni a családjukat, és ezt meg lehet érteni. Összefoglalva, nem valószínű, hogy valaha is lesz alulról induló tiltakozás.

Charlie Hebdo: Gondolod, hogy a tetted bármit is megváltoztathat?

Marina Ovszjannyikova:Ez főként a külföldnek és az elitnek küldött jelzés volt. Azért írtam a transzparensre francia(?) és angol nyelven. Szerettem volna megmutatni, hogy Oroszországban sokan kiállnak a háború ellen, még az állami televízió által ellenőrzött csatornán belül is. Meg akartam mutatni a háború ellenzőinek, hogy nincsenek egyedül.

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

Líra-könyvek

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Utazás

Letöltések

Google-hirdetés

Tíz nap legjava