NEM KELL IDE PEGAZUS: Mindenkit lehallgatnak, aki szembejön, avagy a “kollaterális áldozat”

 
Matija Posavec, Muraköz megye főispánja, miután eljárást indítottak ellene hivatali visszaélés és korrupció vádjával, lemondott minden tisztségéről. Posavecet pénteken állította elő az általában csak USKOK néven emlegetett horvát ügyészség, amely a korrupció és a szervezett bűnözés ellen küzd, és ezt leginkább lehallgatással teszi, mint azt egy volt titkosszolgálati vezető is megerősítette. A jelek szerint pedig Horvátországban nem kell ahhoz Pegazus, hogy a lehallgatást végzők megtáltosodjanak, ezt jó néhányszor bizonyították már.

Nem ő volt a célszemély

Nem Matija Posavec volt a célszemély, ő csak “kollaterális áldozat” a legújabb horvátországi korrupciós botrányban, és csak véletlenül került az USKOK látókörébe, miközben dzsoggingolt az egyik barátjával, akit már régebb óta figyeltek.

Az ispánt tehát szó szerint “futtában” kapták mikrofonvégre, vagyis amikor futás közben a barátjával beszélgetett, és rögtön gyanúsnak találták, az illetékes bíróság pedig megadta az engedélyt, hogy megfigyelés alá vonják.

Az USKOK ezt követően kihangosította az ispán irodáját. Hangfelvételt készített egyebek között arról is, hogy 10 ezer kunát (cca. 1500 euró) csúszópénzt fogadott el, aminek ellenében Josip Kobal újabb mandátumhoz juthatott Muraköz megye közúti igazgatóságának élén, vagyis ismét ő lehetett az elnök. Köztudomású, hogy az építkezéseknél, kimondottan pedig az útépítéseknél lehet a legnagyobb összegeket elsíbolni, legalábbis erre utal a kollektív emlékezet.

Amikor először írtunk a Posavec-ügyről, akkor említést tettünk egy másik esetről is, nevezetesen Stjepan Kovač, szociáldemokrata parlamenti képviselőről, aki korábban volt csáktornyai polgármesterként szolgálta a népet.

Kovač sztorija még bizarrabb: ő a múlt nyári parlamenti választások során kisebbfajta kampányt szervezett, aminek a lényege az volt, hogy egy ismerőse fenyegető üzeneteket küldött neki, a rendőrségen dolgozó barátja pedig vállalta a nyomozást az ügyben.

A két mondatból nehezen érthető, hogy hol érnek össze a szálak, a manőver célja azonban az volt, hogy leleplezzék annak a weboldalnak a gazdáját, amely éles bírálatokkal illette Kovač elvtárs személyét és életművét.

Egy hiú politikus viselt dolgaival nem is igen foglalkoznánk, ha a módszer nem lenne igencsak figyelemre méltó, amit Hernádi Zsolt MOL-vezér is meg tudna erősíteni, miután annak idején “megfilmesítették” az Ivo Sanaderrel tartott légyottját.

Ezek után már akár helyénvalónak is tűnhet a megállapítás, amely szerint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni horvát ügyészség előszeretettel hallgat le embereket, legyen szó 10 ezer kunáról, mint most, vagy 10 millió euróról, amivel állítólag Hernádi vesztegette meg Sanadert.

“Beleesett az ügybe”

Ezt annál is inkább bátran állíthatjuk, mivel Ante Letica, volt titkosszolgálati vezető, az Interpol első horvátországi főnöke is ugyanezt mondta az RTL horvátországi csatornájának.

Letica elmagyarázta, hogyan szerelik be a lehallgatási eszközöket az állami, államigazgatási hivatalokban, hogy azt senki ne vegye észre, és hogy arról bárki bármit is megtudna.

– Az akció azért titkos, hogy nagyon kevesen tudjanak róla. Ha a törvények és az előírások szerint hajtják végre, akkor minden összegyűjtött információt bizonyítékként lehet felhasználni

– mondta Letica, aki szerint a lehallgatások során két fázis különböztethető meg: az egyik az előkésztés, a másik a végrehajtás.

– Az előkészítés tart tovább, mert a felügyelt vagy felügyelni kívánt személy “minden aspektusát” tanulmányozni kell, ellenőrzés alá kell vonni közvetlen és tágabb környezetét például a munkahelyén, a munkahely környékét, de még azt a helyet is, ahol az autójával parkol

– jelentette ki az egykori titkosszolgálati vezető, aki szerint csak azután kezdődik meg az akció, miután ezzel elkészültek, és megtettek minden óvintézkedést, hogy elkerüljék a lehallgatás “kompromitálódását”.

– A megfigyelt személy, és mindazok, akik – ahogy mi mondjuk – beleestek az ügybe, néha igencsak tekintélyes közéleti és politikai személyekről van szó, mindenről maguk tehetnek. Mindenki felelős azért, amit tesz, akivel barátkozik, akivel szóba áll, különösen akkor, ha bármilyen büntetendő cselekmény végrehajtására készül, mint ebben az esetben

– zárta közlendőjét Letica, aki végül megjegyezte, hogy a korrupció nehezen felderíthető bűncselekmény, és a lehallgatás a leghatékonyabb eszköz arra, hogy letörjék.