Connect with us

Afganisztán

KÉT KIVONULÁS TÖRTÉNETE: Móresre tanított nagyhatalmak

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

talibok 205816 2
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

Az Egyesült Államok, hasonlóan a Szovjetunióhoz úgy hagyta el Afganisztánt, hogy nem sikerült elérnie a bevonuláskor kitűzött célokat. A távozás után – 1988-ban és most is – a hatalom a szélsőséges iszlamista erők kezébe került. Valószínűnek azoknak van igazuk, akik szerint ugyan el lehet foglalni az ázsiai országot, ám a végső győzelemre egyetlen külföldi erőnek sincs esélye.

A jelképes híd

Bár szinte kötelezően adja magát a feladat, hogy összevessük a szovjet csapatok 1988-as és az amerikai haderő 2021-es afganisztáni kivonulását, nem lehet kikerülni egy másik összehasonlítást: az amerikaiak mostani, illetve 1975 áprilisi saigoni távozását. A képek ugyanis igencsak hasonlóak, 1975-ben az amerikaiak és dél-vietnami szövetségeseik az ostromgyűrűbe zárt saigoni nagykövetség épületének tetejéről, helikopterekkel menekültek, most annyi volt a különbség, hogy a helikopterek a követségi kertből felemelkedve vitték a néhány perccel korábban még a titkos dokumentumokat megsemmisítő diplomatákat a reptérre, az amerikaiak szövetségesei pedig a kabuli légikikötőben zsúfolódtak össze, hogy megpróbáljanak felkerülni az induló repülőgépekre.

A fejetlenség ugyanakkora volt, mint Vietnámban, amit az is mutat, hogy az Afganisztánt mindenkit meglepő sebességgel, két hét alatt elfoglaló táliboktól rettegő afgánok közül néhányan a már felszálló repülőkbe kapaszkodva próbáltak menekülni.

Ha már a jelképeknél tartunk, akad egy másik ilyen ikonikus hely is: az az Üzbegisztánt és Afganisztánt elválasztó, 1982-ben épített Barátság-híd, amelyen a szovjetek – még ha a tíz évig tartó megszállás alatt nagyon súlyos veszteségeket is szenvedtek – méltóságteljesen, vörös zászlókat lengetve és rendben vonultak ki Afganisztánból. Három évtizeddel később ugyanezen a hídon az amerikaiak elkeseredett szövetségesei próbáltak meg átmenekülni Üzbegisztánba: a sávok azonnal telítődtek, s az üzbégek végül csak 84 embert engedtek be, és őket is őrizetbe vették illegális határátlépés vádjával.

Visszatérő szélsőségesek

A jelképes hídnál sokkal fontosabb az a hasonlóság, hogy a szovjetek és az amerikaiak távozása után is szélsőséges csoportok ragadták meg a hatalmat: a szovjet visszavonulása után ugyan még 1992-ig kitartott Muhammad Nadzsibullah pártfőtitkár és államfő, ám 1992-ben előbb az amerikai támogatást élvező mudzsahedek, majd 1996-ben a szélsőséges iszlamista tanokat hirdető tálibok vették át az ország irányítását. Akik azzal kezdték rémálomszerű országlásukat, hogy kirángatták az 1992 óta a kabuli reptéren, az ENSZ védelme alatt élő Nadzsibullahot, s előbb halálra kínozták a politikust, majd felakasztották holttestét az elnöki palota közelében lévő közlekedési lámpa oszlopára.

Most egyből a tálibok jöttek: bár az USA-nak kétszer annyi ideje volt mint a szovjeteknek egy ellenállóképes afgán kormányhadsereg felállítására és kiképzésére, a kísérlet csúfos kudarcot vallott: a hadsereg és a rendőrség összeomlott, a tálibok gyakorlatilag ellenállás nélkül vonták az ellenőrzésük alá a Magyarországnál hétszer nagyobb ország teljes területét. A hibát valószínűleg azzal követték el az amerikaiak, hogy míg a szovjetek nehézfegyvereket is adtak Nadzsibullah hadseregének, és valamelyest visszaszorították a kábítószertermelést, ami által a korrupciót is, most az amerikaiak – tartva attól, hogy a táliboké lesz minden fegyver – szinte csak könnyűfegyverekkel látták el a hadsereget, s a húsz év alatt nem sokat tettek a korrupció kiirtása érdekében. A korrupció pedig igazi elgennyesedett sebként mérgezte az országot: az emberek nem bíztak sem a kormányban, sem az egyenruhásokban, és így sokkal egyszerűbbé vált a tálibok számára az ország elfoglalása.

A szélsőségesek hatalomra kerülése pedig mindkét esetben azt jelenti, hogy nem sikerült elérni a bevonuláskor kitűzött célokat: a szovjetek esetében egy Moszkva-barát rezsim hatalomban tartását, a térségbeli amerikai befolyás visszaszorítását, és a szélsőséges iszlamista csoportok szétverését.

Az amerikaiak, akik azért vonultak be 2001-ben, hogy szétverjék a New York-i és washingtoni terrortámadásokat szervező, és a tálibok “vendégszeretetét” élvező al- Káida terrorszervezetet, talán egy kicsit szerencsésebbek. Ugyan ők sem úszták meg a szélsőségesek visszatérését, ám legalább annyit elértek, hogy az utóbbi 20 évben egyetlen komoly iszlamista merénylet sem történt az USA területén.

Másfajta vereség

Bár sem a szovjetek, sem az amerikaiak nem nyerték meg a maguk afganisztáni háborúját, a kudarc más-más eredménnyel járt, illetve jár.

A szovjetek 15 ezer halottal és 55 ezer sebesülttel zárták a véres kalandot, s talán ennél is súlyosabb volt az, hogy a háborúból élve hazatértek közül nagyon sokan emberi roncsként, depressziósan és kábítószer-függéstől szenvedve élték tovább életüket. A gazdaságnak is sokat ártott a fegyveres konfliktus: miközben csökkent a fő exportcikknek számító kőolaj ára, a háború folytatása kivéreztette a szovjet költségvetést. A Szovjetunió legyőzhetetlenségébe vetett hitel is leromboló afganisztáni háború jelentős részt hozzájárult a Szovjetunió 1991-ben bekövetkezett széthullásához, sokak szerint ekkor kezdődött meg az államszövetség eróziója.

Az amerikaiak kudarcának nem lesz ilyen hosszútávú hatása, az USA nem fog szétesni, és a gazdaság sem rokkant bele a háború finanszírozásába. Biden elnök népszerűségének ugyan aligha tesznek jót a kabuli káoszról érkező képsorok, ám az sem valószínű, hogy tartós lenne a negatív hatás. Hiszen a 2500 amerikai katona halálát követelő afganisztáni háború nem volt népszerű az USA-ban, és jogos az elnök azon felvetése, hogy meddig van értelme amerikaiak halálával hozzájárulni az afganisztáni polgárháború megvívásához.

A sorsdöntő kérdés az, hogy lesznek-e újabb komoly, a tálibokhoz, illetve az Afganisztánban tevékenykedő terrorcsoportokhoz köthető komoly merényletek: ha nem, akkor a jellemzően befelé forduló Amerikában hamar lekerülhet a napirendről a sokezer kilométerre fekvő 40 milliós ország sorsa.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Albánia

ÖNGÓL: Több, mint 150 afgán rekedt Albániában a nem hiteles kanadai dokumentumok miatt

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Kanada
KANADAI CSAPATOK AFGANISZTÁNBAN: Kanada leghosszabb háborúja, amelyet kizárólag önkéntesek vívtak, akik újra és újra beálltak a sorba (Forrás: Twitter)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

2021 októberében a FIFA azt ünnepelte, hogy több, mint 150 embert menekített ki a tálibok által ellenőrzött Afganisztánból. A szervezet arra számított, hogy a sportolókból és emberi jogi aktivistákból álló afgán csoportot rövid idő alatt Kanadába telepítik át. A tálib hatalomátvételt követően az észak-amerikai ország több mint húszezer kiszolgáltatott afgán befogadását tervezte, köztük női vezetők, emberi jogi aktivisták és újságírók számára nyújtott volna védelmet, hogy megóvja őket a radikális iszlamista tálibok megtorlásától. Most viszont kiderült, hogy 150 afgán rekedt Albániában, mert nincsenek rendben a Kanadától kapott papírjaik.

Nem hamisak, de nem is hitelesek

A beutazáshoz szükséges dokumentumok Marilou McPhedran kanadai szenátor irodájából származnak. Ámbár McPhedran segítségével a csoport elhagyta Afganisztánt, most nem tudja megtenni a transzatlanti utat Kanadába, mert az ottawai szövetségi kormány szerint a dokumentumok nem hitelesek, és ezáltal érvénytelenek.

A hírt először a The Globe and Mail kanadai napilap közölte egy meg nem nevezett forrásra hivatkozva.

Kanada

A kanadai szenátor állítólag a védelmi miniszter kabinetfőnökétől kapott sablon alapján állította ki a dokumentumokat (Forrás: Twitter, Marilou McPhedran)

A FIFA korában arra számított, hogy a teljes csoportot, amelynek sportolók és emberi jogi aktivisták a tagjai, rövid időn belül Kanadába telepítik át, merthogy megkapták a kanadai úti okmányokat. A dokumentumokat McPhedran irodája küldte a FIFÁ-nak, amely aztán szétosztotta azokat az afgánok között.

Az afgánok nevét is tartalmazó okmányok alapján két évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a kanadai hatóságok, vagy éppenséggel az ottawai kormány engedélyezte az afgánok számára a beutazást, ez azonban azóta sem történt meg, az afgánok Albániában vesztegelnek.

Az eset nagy visszhangot váltott ki Albániában és Kanadában is. Az albán hatóságok folytatják a dokumentumok hitelességének vizsgálatát, miközben (vélhetően a FIFÁ-val karöltve) gondoskodnak az érintett afgánokról.

Kiszivárgó hírek szerint a FIFÁ-val kapcsolatban álló 163 afgán menekült, akiknek nem engedélyezték a Kanadába történő beutazást, az elmúlt másfél évet egy albániai szállodában töltötte.

Lényegében arról van szó, hogy a kérdéses okmányok bár nem hamisak, de nem is közhitelesek, és ezáltal érvénytelenek.

Egy kanadai szövetségi illetékes szerint, akit nem nevezett meg a Globe, összesen 228 afgán volt kapcsolatban a FIFÁ-val, és kapott okmányokat McPhedran irodájától.

Ezek az afgánok most két folyamatban lévő bírósági eljárásban próbálják kötelezni a kanadai kormányt, hogy fogadja el a dokumentumokat, és engedélyezze számukra a belépést Kanadába.

A meg nem nevezett kanadai illetékes szerint ugyanakkor az afgánok egyike sem nyújtott be hivatalos kérelmet, hogy az ottawai kormány afgán menekültekre vonatkozó különleges bevándorlási programjának keretében utazzon Kanadába.

Folyik a huzavona

Közben folyik a huzavona a kérdéses okmányok körül, mivelhogy az ügyben van egy jogértelmezési csavar, vagyis keletkezett egy hiátus, fekete lyuk, vagy nevezzük bárminek, a valódi közhiteles okmányokat ugyanis a kanadai törvények szerint vagy a szövetségi bevándorlási minisztérium, vagy a kanadai globális ügyek minisztériuma bocsátja ki, és nem egy szenátor irodája.

Ezek után aligha meglepő a kanadai kormánynak az álláspontja, miszerint a szenátor asszony irodájából származó dokumentumok nem közhitelesek, és az ügyet a rendőrséghez utalták, ami azt jelzi, hogy okirathamisításra gyanakodnak.

Kanada

Afgán menekültek egy szerbiai befogadó központban (Forrás: BALK)

McPhedran ugyanakkor fenntartotta azt az álláspontját, hogy ő és irodája jóhiszeműen küldte ki a szenátori dokumentumokat, hogy segítsen a veszélyben lévő afgánokon, a dokumentumok kiállításához szükséges sablont pedig a védelmi miniszter kabinetfőnökétől kapta.

Egy bírósági beadványban McPhedran közölte, hogy irodája 640 ilyen levél kiadásában közreműködött, vagyis még előbukkanhatnak “nem közhiteles afgánok”.

A középutas vagy mérsékelten konzervatívnak tekinthető Globe and Mail az üggyel kapcsolatban megállapította, hogy Kanada és más NATO-szövetségesek nagyrészt kudarcot vallottak azoknak az afgánoknak a megmentésére tett erőfeszítésekben, akiknek a brutális fundamentalista tálib rezsim 2021. augusztusi hatlomátvételével párhuzamosan menedékjogot ígértek.

Azokban az időkben a FIFÁ-ra óriási nyomás nehezedett, hogy segítsen megmenteni a női sportolókat, mert fennállt a veszélye, hogy a tálibok esetleg üldözik őket.

A FIFA segít

A FIFA szóvivője az üggyel kapcsolatban a Globe-nak elmondta, hogy a csoport 2021. novemberben történt kimenekítése óta a nemzetközi labdarúgószövetség fedezi az afgán sportolók, a hozzájuk kapcsolódó személyek és a jogvédők költségeit, vagyis fizetik a számukra biztosított szállást, étkezést, egészségügyi ellátást és az egyéb felmerülő számlákat.

A csoport számára emellett tanácsadási támogatást, angolórákat és személyenként havi 50 dolláros ösztöndíjat is biztosítanak.

A BALK úgy tudja, hogy központi megbízás alapján Albániában egy magyar női festőművész segít a menekült nőknek és gyerekeknek, hogy a művészet segítségével dolgozzák fel a traumákat.

A FIFA-szóvivő elmondta, hogy a csoportba tartozó gyermekek iskoláztatását, óvodáját és egyéb gondozását az UNICEF és a Save the Children intézi, ezek a szervezetek a csoport tagjainak jogi támogatást nyújtanak az állandó lakóhely biztosításához.

Az előzményekhez tartozik, hogy miután az amerikai és a NATO-erők kivonulása után a tálibok 2021-ben visszaszerezték a hatalmat Afganisztán felett, Albánia beleegyezett, hogy legalább egy évre több ezer afgán menekültet fogad be.

Ez alapvetően azokra az Egyesült Államokba tartó afgánokra vonatkozott, akik vízumellenőrzés alatt álltak, és a vízumhoz szükséges átvilágítás befejezésére vártak.

Amikor 2021-ben világossá vált, hogy Kanada nem fogadja be az FIFA által kimenekített afgánokat, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség azon kezdett dolgozni, hogy egy harmadik országot találjon nekik, ahol letelepedhetnek.

A forrás szerint a szervezet arra számít, hogy sikerül megoldást találni, ugyanakkor “alternatívaként” elvárja, hogy Kanada tartsa tiszteletben a McPhedran szenátor asszony által kiadott dokumentumokba foglalt kötelezettségvállalásokat.

Harmadik lehetőségként az is felmerülhet, hogy az afgánok Albániában maradnak, ha ebbe netalán beleegyeznek, merthogy nem ezt ígérték nekik, és “nem ilyen lóról álmodtak”.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava