Connect with us

Afganisztán

KÉT KIVONULÁS TÖRTÉNETE: Móresre tanított nagyhatalmak

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma


Kattints ide a cikk meghallgatásához

Az Egyesült Államok, hasonlóan a Szovjetunióhoz úgy hagyta el Afganisztánt, hogy nem sikerült elérnie a bevonuláskor kitűzött célokat. A távozás után – 1988-ban és most is – a hatalom a szélsőséges iszlamista erők kezébe került. Valószínűnek azoknak van igazuk, akik szerint ugyan el lehet foglalni az ázsiai országot, ám a végső győzelemre egyetlen külföldi erőnek sincs esélye.

A jelképes híd

Bár szinte kötelezően adja magát a feladat, hogy összevessük a szovjet csapatok 1988-as és az amerikai haderő 2021-es afganisztáni kivonulását, nem lehet kikerülni egy másik összehasonlítást: az amerikaiak mostani, illetve 1975 áprilisi saigoni távozását. A képek ugyanis igencsak hasonlóak, 1975-ben az amerikaiak és dél-vietnami szövetségeseik az ostromgyűrűbe zárt saigoni nagykövetség épületének tetejéről, helikopterekkel menekültek, most annyi volt a különbség, hogy a helikopterek a követségi kertből felemelkedve vitték a néhány perccel korábban még a titkos dokumentumokat megsemmisítő diplomatákat a reptérre, az amerikaiak szövetségesei pedig a kabuli légikikötőben zsúfolódtak össze, hogy megpróbáljanak felkerülni az induló repülőgépekre.

A fejetlenség ugyanakkora volt, mint Vietnámban, amit az is mutat, hogy az Afganisztánt mindenkit meglepő sebességgel, két hét alatt elfoglaló táliboktól rettegő afgánok közül néhányan a már felszálló repülőkbe kapaszkodva próbáltak menekülni.

Ha már a jelképeknél tartunk, akad egy másik ilyen ikonikus hely is: az az Üzbegisztánt és Afganisztánt elválasztó, 1982-ben épített Barátság-híd, amelyen a szovjetek – még ha a tíz évig tartó megszállás alatt nagyon súlyos veszteségeket is szenvedtek – méltóságteljesen, vörös zászlókat lengetve és rendben vonultak ki Afganisztánból. Három évtizeddel később ugyanezen a hídon az amerikaiak elkeseredett szövetségesei próbáltak meg átmenekülni Üzbegisztánba: a sávok azonnal telítődtek, s az üzbégek végül csak 84 embert engedtek be, és őket is őrizetbe vették illegális határátlépés vádjával.

Visszatérő szélsőségesek

A jelképes hídnál sokkal fontosabb az a hasonlóság, hogy a szovjetek és az amerikaiak távozása után is szélsőséges csoportok ragadták meg a hatalmat: a szovjet visszavonulása után ugyan még 1992-ig kitartott Muhammad Nadzsibullah pártfőtitkár és államfő, ám 1992-ben előbb az amerikai támogatást élvező mudzsahedek, majd 1996-ben a szélsőséges iszlamista tanokat hirdető tálibok vették át az ország irányítását. Akik azzal kezdték rémálomszerű országlásukat, hogy kirángatták az 1992 óta a kabuli reptéren, az ENSZ védelme alatt élő Nadzsibullahot, s előbb halálra kínozták a politikust, majd felakasztották holttestét az elnöki palota közelében lévő közlekedési lámpa oszlopára.

Most egyből a tálibok jöttek: bár az USA-nak kétszer annyi ideje volt mint a szovjeteknek egy ellenállóképes afgán kormányhadsereg felállítására és kiképzésére, a kísérlet csúfos kudarcot vallott: a hadsereg és a rendőrség összeomlott, a tálibok gyakorlatilag ellenállás nélkül vonták az ellenőrzésük alá a Magyarországnál hétszer nagyobb ország teljes területét. A hibát valószínűleg azzal követték el az amerikaiak, hogy míg a szovjetek nehézfegyvereket is adtak Nadzsibullah hadseregének, és valamelyest visszaszorították a kábítószertermelést, ami által a korrupciót is, most az amerikaiak – tartva attól, hogy a táliboké lesz minden fegyver – szinte csak könnyűfegyverekkel látták el a hadsereget, s a húsz év alatt nem sokat tettek a korrupció kiirtása érdekében. A korrupció pedig igazi elgennyesedett sebként mérgezte az országot: az emberek nem bíztak sem a kormányban, sem az egyenruhásokban, és így sokkal egyszerűbbé vált a tálibok számára az ország elfoglalása.

A szélsőségesek hatalomra kerülése pedig mindkét esetben azt jelenti, hogy nem sikerült elérni a bevonuláskor kitűzött célokat: a szovjetek esetében egy Moszkva-barát rezsim hatalomban tartását, a térségbeli amerikai befolyás visszaszorítását, és a szélsőséges iszlamista csoportok szétverését.

Az amerikaiak, akik azért vonultak be 2001-ben, hogy szétverjék a New York-i és washingtoni terrortámadásokat szervező, és a tálibok “vendégszeretetét” élvező al- Káida terrorszervezetet, talán egy kicsit szerencsésebbek. Ugyan ők sem úszták meg a szélsőségesek visszatérését, ám legalább annyit elértek, hogy az utóbbi 20 évben egyetlen komoly iszlamista merénylet sem történt az USA területén.

Másfajta vereség

Bár sem a szovjetek, sem az amerikaiak nem nyerték meg a maguk afganisztáni háborúját, a kudarc más-más eredménnyel járt, illetve jár.

A szovjetek 15 ezer halottal és 55 ezer sebesülttel zárták a véres kalandot, s talán ennél is súlyosabb volt az, hogy a háborúból élve hazatértek közül nagyon sokan emberi roncsként, depressziósan és kábítószer-függéstől szenvedve élték tovább életüket. A gazdaságnak is sokat ártott a fegyveres konfliktus: miközben csökkent a fő exportcikknek számító kőolaj ára, a háború folytatása kivéreztette a szovjet költségvetést. A Szovjetunió legyőzhetetlenségébe vetett hitel is leromboló afganisztáni háború jelentős részt hozzájárult a Szovjetunió 1991-ben bekövetkezett széthullásához, sokak szerint ekkor kezdődött meg az államszövetség eróziója.

Az amerikaiak kudarcának nem lesz ilyen hosszútávú hatása, az USA nem fog szétesni, és a gazdaság sem rokkant bele a háború finanszírozásába. Biden elnök népszerűségének ugyan aligha tesznek jót a kabuli káoszról érkező képsorok, ám az sem valószínű, hogy tartós lenne a negatív hatás. Hiszen a 2500 amerikai katona halálát követelő afganisztáni háború nem volt népszerű az USA-ban, és jogos az elnök azon felvetése, hogy meddig van értelme amerikaiak halálával hozzájárulni az afganisztáni polgárháború megvívásához.

A sorsdöntő kérdés az, hogy lesznek-e újabb komoly, a tálibokhoz, illetve az Afganisztánban tevékenykedő terrorcsoportokhoz köthető komoly merényletek: ha nem, akkor a jellemzően befelé forduló Amerikában hamar lekerülhet a napirendről a sokezer kilométerre fekvő 40 milliós ország sorsa.

QR Code

Küld el ezt a cikket e-mailben

Ehhez kattints ide

Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

A boszniai Szerb Köztársaság köztelevíziójának funkcióját betöltő RTRS ismét a Kreml szócsövének funkcióját töltötte be, amikor szó szerint idézte az SVR orosz titkosszolgálat közleményét újabb merényleteket vizionálva A boszniai Szerb Köztársaság köztelevíziójának funkcióját betöltő RTRS ismét a Kreml szócsövének funkcióját töltötte be, amikor szó szerint idézte az SVR orosz titkosszolgálat közleményét újabb merényleteket vizionálva
Bosznia8 óra telt el azóta

Az orosz hírszerzés Orbán és Vučić elleni merénylet lehetőségével riogat, a boszniai szerbek átvették

Az Oroszországi Föderáció Külső Hírszerző Szolgálatának (Служба внешней разведки Российской Федерации, SVR) információi szerint a „kollektív nyugat” két újabb célpontja...

Csehszlovákia is ugyanazzal küszködött, mint a mai Magyarország, nem volt tengere, ezért kellett egy alagút Csehszlovákia is ugyanazzal küszködött, mint a mai Magyarország, nem volt tengere, ezért kellett egy alagút
Horvátország2 nap telt el azóta

Csehszlovák alagutak Magyarország és az Alpok alatt, Budapest-Belgrád ezekhez képest lófütty

A Magyarország alatti alagút terve az 1920-as években merült fel, célja Csehszlovákia tengeri kijáratának biztosítása volt. Bár sosem valósult meg,...

Az ENSZ Közgyűlése határozatot fogadott el, amely július 11-ét az 1995-ös srebrenicai népirtásról való elmélkedés és megemlékezés nemzetközi napjává nyilvánította, Potocariban már ácsolják a szégyenfát Az ENSZ Közgyűlése határozatot fogadott el, amely július 11-ét az 1995-ös srebrenicai népirtásról való elmélkedés és megemlékezés nemzetközi napjává nyilvánította, Potocariban már ácsolják a szégyenfát
Bosznia5 nap telt el azóta

Potočariban ácsolják a szégyenfát, Magyarország neve is felkerül rá, tiltakozó jegyzék is érkezhet

A balkáni népek és a magyarok között sok közös vonás van. Ezek egyike, hogy nehezen felejtenek. Annak bebiztosítása érdekében, hogy...

Elmedin Konaković és Várhelyi Olivér közös nyilatkozatot tett miszerint Magyarország nem támogatja a srebrenicai határozatot az ENSZ Közgyűlésében. Elmedin Konaković és Várhelyi Olivér közös nyilatkozatot tett miszerint Magyarország nem támogatja a srebrenicai határozatot az ENSZ Közgyűlésében.
Bosznia2 hét telt el azóta

Várhelyi Olivér és Elmedin Konaković visszavonulót fújt, közös nyilatkozatot tettek közre Srebrenicáról

Közösen megállapították, hogy Várhelyi Olivér korábbi nyilatkozatai teljes tisztelettel adóznak az áldozatok iránt, és semmiképpen sem kérdőjelezték meg az 1995-ös...

Tíz perc múlva tizenegy: Barátok már nem lesznek, Elmedin Dino Konakovic és a Magyarországot képvislő Várhelyi Olivér Tíz perc múlva tizenegy: Barátok már nem lesznek, Elmedin Dino Konakovic és a Magyarországot képvislő Várhelyi Olivér
Bosznia2 hét telt el azóta

A boszniai külügyminiszter nekiment Várhelyinek, és felmondott egy Magyarországgal kötött szerződést

A boszniai külügyminiszter felmondta a március 6-i Szijjártó-látogatás során bejelentett EU-integráció támogatását célzó bilaterális megállapodást. Az egyezmény lényegében 50 boszniai...

Szlovákia

Európai Unió

Oroszország

Kína

Öt nap legjava