OPEN BALKAN: 2023-tól megszűnnek a határok, avagy az albánok és a szerbek paradicsomi viszonya

 
A szerb elnök szerint ha sikerül, akkor 2023. január elsejétől nem lesznek határok Szerbia, Macedónia és Albánia között. A korábban Mini Schengennek nevezett együttműködést mostantól Open Balkannak hívják, de miként befolyásolja ez a paradicsom árának alakulását a mintegy 12,5 milliós „balkáni közös piacon”.

Nulla százalékos vám

A macedón miniszterelnök látta vendégül Szkopljéban a szerb elnököt és az albán kormányfőt. A most Open Balkanra keresztelt együttműködéshez nem csatlakozott Bosznia- Hercegovina, Montenegró és a kezdeményezéssel szemben nyíltan ellenséges Koszovó sem.

– Mindenki maga választja meg a saját útját. Ha ezt a szövetséget Montenegróval és Boszniával hoztuk volna létre, akkor azzal vádoltak volna meg bennünket, hogy a Nagy- Szerbia megteremtésén ügyködünk

– mondta Aleksandar Vučić szerb elnök, aki „fantasztikus víziónak” nevezte a három ország együttműködését, és jelezte, hogy a 2023 januárjától megnyílnak a határok, és Belgrádból megállás nélkül lehet eljutni Tiranába, aminek nyilván örülnének az albán tengerpart iránt érdeklődő magyar turisták is, akikből egyre több van.

Az együttműködés során a három ország közös munkaerőpiacot hoz létre, kölcsönösen elismeri a képzési igazolásokat és a diplomákat, valamint lehetővé teszik a szabad áruforgalmat, ami a kamionok zavartalan átlépését jelenti a légiesített határokon.

Zoran Zaev macedón miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy a Balkánon most a falak helyett inkább hidakat építenek.

– A célunk a nulla százalékos vám bevezetése a három ország között

– húzta alá Zaev, aki szerint nem csak az áruk és a szolgáltatatások szabad áramlása válik lehetővé, hanem a tőke szabad mozgása is.

Edi Rama albán miniszterelnök a találkozón szűkkeblűnek nevezte, és elutasította azokat a feltételezésket, hogy Szerbia az Open Balkan együtmőködésen keresztül „átveszi azokat a tengereket, amelyeket nem kapott meg a háborúk során”.

Jó, de hogy jön ide a paradicsom?

Tavasz óta albán termények lepték el a dél-szerbiai üzletek polcait. Két hét sem telt bele, és a fellázadt szerbiai kistermelők, mindenek előtt a leskováciak, ingyen osztogatták a paradicsomot.

A tiltakozásaként indult megmozdulás pillanatok alatt dulakodása fajult, az emberek egymást taposva, lökdösve vetették rá magukat a paradicsommal teli ládákra, és kapkodták szét a több tonnányi mennyiséget, megcáfolva azt a messze híres tézist, hogy a szerbek csak csevapot (csevapcsiscsát) esznek.

A kistermelők célja eredetileg persze, nem a paradicsomra éhes szerb népesség ellátása volt, osztogatásával a termény alacsony felvásárlási árára szerették volna felhívni az állami vezetés figyelmét.

A kistermelők leginkább azt fájlalták, hogy a nagy mennyiségű behozatal következményeként a paradicsom felvásárlási ára 10-25 dinárra (30-75 forintra) esett, miután a nagykereskedők előnyben részesítették az olcsó, Albániából érkező szállítmányokat.

A leskováci termelők az államvezetést okolták az értékesítési gondokért, szerintük ugyanis a belgrádi kormány annak ellenére megengedte a behozatalt a környező országokból, hogy a helyi gazdák elegendő mennyiségű paradicsomot termelnek

Ezért osztották szét a nyakukon maradt mennyiséget, miközben követelték, hogy Aleksandar Vučić köztársasági elnök látogasson el Leskovácra.

A paradicsom népe

Mivel a követelésekre a központból nem érkezett válasz, a dél-szerbiai kistermelők pár nap múlva megismételték akciójukat, és újabb megrakott ládákkal érkeztek Leskovác központjába.

A forgatókönyv megismétlődött, csak „lassított felvételen”. A lakosok már nem tiporták el egymást, jutott elég termény mindenkinek, és ezúttal az „éhező nép” sanyarú sorsa helyett már valóban az események „tiltakozás jellege” került a tudósítások középpontjába.

A kisetermelők pedig pontosították követeléseiket, és már nem csak a „mindenható államfő” látogatását követelték.

Kérték például azt is, hogy az illetékesek sorolják a stratégiailag fontos növénykultúrák közé a paradicsomot, ami lehetővé tenné, hogy minden év június elsejétől öt hónapon át leállítsák a termény importját.

Az államelnök nevében a végül Branislav Nedimović mezőgazdasági miniszter látogatta a leskováci kistermelőket, vagyis a paradicsom népét, amelnyek nagyvonalúan új paradicsom-feldolgozó üzem építésére tett ígéretet, majd távozott.

Žarko Nikolić, a megmozdulás egyik szervezője szerint arra is ígéretet kaptak, miszerint az állami vezetés részben megtéríti számukra az abból keletkezett kárt, hogy az idei termés „ment a lecsóba”, viszont azt fájlalta, hogy a megbeszélésen nem esett szó teljesítési határidőről.

Utólag kiderült, hogy a termelők és a miniszter egyeztetésénél telefonon keresztül Vučić elnök bábáskodott, és vele közösen állapodtak meg abban, hogy a visszaélések elkerülése érdekében a jövőben jobban odafigyelnek a CEFTA-megállapodás betartására, vagyis ránéznek, hogy annak „leple alatt” milyen áruforgalom zajlik Szerbia és Albánia között.

Természetesen nagy adag rosszindulat kell annak állításához, hogy a miniszter telefonállványként működött a látogatás során.

Csak mellékesen vetjük fel, hogy Magyarország alapítója CEFTÁ-nak, amelyből az uniós tagság elnyerését követően ki kellett lépnie, de ezért ki tudja, hogy Edi Rama félig titkos budapesti látogatását követően mennyi albán paradicsom bukkant fel a budapesti nagybani piacon, mint frissen szedett magyar termény?

A szerbiai kistermelők viszont örülnek, mert az albán paradicsom egy hete már eltűnt a dél-szerbiai üzletekből, ami jó fokmérője lehet annak, hogy mennyire veszik komolyan a CEFTA vagy bármilyen más jellegű megállapodásokat, ha azokat könnyedén a közhangulat alakulásához igazítják. És mi lesz akkor, ha a balkáni térségre rászabadul egy Open Balkan jellegű szabadkereskedelmi szerződés is?

Szerbiai mezőgazdasági szakértők már most arra figyelmeztetnek, hogy a szabadkereskedelmi szerződések nem azt jelentik, hogy mindent szabad, hiszen az uniós megállapodások is korlátozzák az országok között szabadon áramló áruforgalom nagyságát.