Belpolitika
JOBBRA- VAGY BALRATOLÓDÁS: Van-e balliberális forradalom Horvátországban, vagy jön a lengyel forgatókönyv?
Horvátországban ma három szavazóhelyen ismétlik meg a helyhatósági választásokat, aminek szinte semmilyen befolyása nem lesz a végső eredményre. Aki közben a horvát médiateret figyeli, nem valószínű, hogy eljut az egyszerű és „elegáns magyarázathoz” azzal kapcsolatban, hogy mi a helyzet a politikai színtéren a helyhatósági választásokat követően. A horvát médiából az derül ki, hogy a kormánypárt nem szerepelt fényesen a helyhatósági választásokon, és hogy a Tomašević-féle új baloldal megjelenése előrevetíti a Szociáldemokrata Párt bukását. Nézzük, mi ebből az igazság, és hogy merre is tart valójában Horvátország, jobbra vagy balra?
Mire utalnak a tények?
A tények továbbra is azt tükrözik, amit a helyhatósági választásokról szóló jelentésünk címében kiemeltünk: mindenki győzött, csak a HDZ egy kicsit jobban.
Mielőtt ezen rövid helyzetértékelés során még egyszer – és utoljára – átnéznénk a számokat, két dolgot le kell szögezni.
Az első, hogy a politológusok a helyhatósági választásokat „second-order elections” néven emlegetik, amiből arra lehet következtetni, hogy a szavazók a helyhatósági választásokat másodlagos fontosságú választási eseménynek tekintik, pedig a szavazók élete szempontjából itt több minden dől el, mint a „nagy választásokon”.
A másik, ami rendkívül fontos, hogy a horvátországi parlamenti és a helyhatósági választások között nem két év, hanem csak tíz hónap múlt el, és ebben az időszakban a koronavírus-járvány mellett Horvátországot egy természeti katasztrófa, a petrinja-sziszeki epicentrumú földrengéssorozat is sújtotta.
Miután a helyhatósági választásokat nem a két parlamenti választás félidejében tartották meg, az eredményekből nem lehet a következő parlamenti választások eredményeire következtetni, mert a kormánypártnak – és az ellenzéknek is természetesen – szinte még egy teljes megbízatási ideje maradt arra, hogy bizonyítson.
Lássuk a számokat, utoljára!
A számok a következőket mutatják: a helyhatósági választások egyértelmű és abszolut győztese a kormányzó Horvát Demokratikus Közösség, ami a horvát médiából nem teljesen „jön le”.
A Horvát Demokrata Közösség (HDZ) 21 megyéből 15-ben győzött, továbbá 56 városban és 187 községben nyert. Ha ezt akármerről is nézzük, jobbról vagy balról, ez nyomasztó fölényt jelent, vagyis megdől az az állítás, hogy a kormánypárt nem szerepelt fényesen a helyhatósági választásokon.
A Szociáldemokrata Párt (SDP) továbbra is az ország második legnagyobb pártja, és többé-kevésbé ugyanazon a szinten van, mint 2017-ben. A „pirosak” két megyében 22 városban és 39 községben jutottak hatalomra, ami szinte teljesen megegyezik a 2017-es eredményekkel, a különbség csak annyi, hogy négy évvel ezelőtt 7 községgel többen arattak győzelmet.
Ezzel megdől az a tézis is, hogy az „új baloldal megjelenése előrevetíti az SDP bukását.
Megyei szinten még csak az Isztriai Demokratikus Gyűlés (horvátul Istarski demokratski sabor) tudott labdába rúgni, amely megtartotta Isztria megyét, a fennmaradó két megyében – Muraköz megye, Šibenik-Knini megye – független jelöltek ülhetnek az ispáni székbe.
Balliberális forradalom?
A megyei rangú fővárosban a Tomislav Tomašević vezette Možemo! (Bírunk!) zöld/balliberális koalíció került hatalomra, míg a városokban az „új arcok”, azaz a független jelöltek és a polgári csoportok jóval több helyen jártak sikerrel jelöltjei 2017-hez képest.
A 2017-es 75 községgel szemben idén összesen 121 községben győztek, és hattal több városban, azaz 30-ban. Ehhez hozzájárultak a HDZ-n belüli súrlódások, a központ jelöltjeivel szemben ugyanis, főként Szlavóniában, elég sok helyen indultak a pártból kilépő renegátok, váltakozó sikerrel.
Mindebből azonban semmi sem utal arra, hogy Horvátországban jelentős mértékben eltolódtak volna a belpolitikai erőviszonyok, sőt a „balliberális forradalom” helyett előfordulhat a „lengyel forgatókönyv” is.
Az egyik vezető horvát politológus, Berto Šalaj egy rádióinterjúban arra hívta fel a figyelmet, hogy ha az „új erők”, különösen Zágrábban, nem felelnek meg a választópolgárok várakozásainak, a következő parlamenti választásokon az ország erősen jobbra fordulhat, és lényegében a parlamentben csak két meghatározó politikai erő lesz, a jobb centrum és a hazafias/populista jobboldal.
De addig még több mint három év van, ezért botorság lenne bármiféle előrejelzésekbe bocsátkozni.
Belpolitika
EGY SZEKÉR LŐPOROSHORDÓ: Boszniában folytatódik a nemzeti alapú ármánykodás, ott aprítják egymást, ahol érik
Bosznia-Hercegovina nem lőporoshordó, hanem legalább egy szekér lőporoshordó. A korábbi napokban a hektikus hangulatú boszniai belpolitikai események egyik fontos mozzanata volt a Sifet Podžić védelmi miniszter ellen beadott bizalmatlansági indítvány, amit végül a törvényhozás alsóháza nem fogadott el. A boszniai parlamenti matematikában jártas személyek számára az indítvány beadásakor egyértelmű volt, hogy lavina helyett ez legfeljebb egy hógolyó, aminek célja a harsány nacionalista politikai kommunikáció fenntartása, és nem a miniszter tényleges elmozdítása.
Rossz szóhasználat
Sifet Podžić boszniai védelmi miniszter úgy döntött, hogy elhalasztja a boszniai fegyveres erők és a szerbiai hadsereg október 9-e és 16-a közötti időszakra tervezett hadgyakorlatot. A döntés a sajtóban komoly visszhangot váltott ki. A boszniai szerb média mindezt úgy aposztrofálta, hogy az esemény elmaradása a két ország közti távolságtartást hivatott erősíteni, és egyben a bosnyák politikai elit burkolt ellenállását juttatja kifejezésre.
A védelmi miniszter jelentős „retorikai hibát” vétett azzal, hogy ezt a döntését nem indokolta a nyilvánosság előtt, így a politikai ellenfeleinek lehetősége adódott a különböző alternatív indokok megfogalmazására. Podžić a gyakorlat kapcsán a „nem lesz megtartva”” kifejezést használta az „elhalasztásra kerül” fordulat helyett, így muníciót szolgáltatott a boszniai végrehajtó hatalom funkcióját betöltő Miniszterek Tanácsát vezető Zoran Tegeltijának, hogy bizalmatlansági indítványt adjon be kabinettársa ellen.
Az indítványban a szerb származású Tegeltija megkérdőjelezte a bosnyák Podžić pártatlanságát az államalkotó nemzetiségekkel, különösen a szerbekkel szemben. A szerb Független Szociáldemokraták szövetsége(SNSD) közleményében a védelmi miniszter döntése úgy jelent meg, mintha azzal gátolni próbálná a két haderő, és ezáltal a két nép békés együttműködését.
Azóta sem tisztázott, hogy Podžić a döntés meghozatalakor számolt-e annak lehetőségével, hogy arra Dodik a szerb nemzet elnyomottságának bizonyítékaként hivatkozhat, és erős érvként használhatja a boszniai Szerb Köztársaság hadseregének újbóli megszervezését célzó elképzeléseihez.
Zoran Tegeltija október 6-án adta be indítványát a bosznia-hercegovinai parlament képviselőházának, amelytől kérte, hogy vonja meg a bizalmat a védelmi minisztertől. A képviselőház október 26-án elutasította a miniszter felmentésére vonatkozó kezdeményezést.
A szavazáson jelenlévő 27 képviselő közül mindössze a szerb Független Szociáldemokraták szövetségének hét tagja szavazott a miniszter felmentésére. Az indítvány ellen voksolt a bosnyák Demokratikus Akciópárt (SDA), a félig-meddig bosnyák (multietnikus) Demokrata Front (DF), valamint a liberális Naša stranka 20 képviselője. Több bosnyák párt és a horvát párt tagjai nem vettek részt a szavazáson.
Az elmozdítására tett kísérletet Podžić úgy kommentálta, hogy „ezzel túl messzire mentek” a kezdeményezők. A szerbiai hadsereggel való gyakorlat elhalasztását a miniszter utólag azzal indokolta, hogy „meg akarta védeni katonák egészségét,” utalva a koronavírus járvány intenzitásának növekedésére Bosznia-Hercegovinában.
A füstje és a lángja
A Tegeltija által beterjesztett indítványt a horvát pártok azzal a feltétellel lettek volna hajlandók támogatni, ha azt kiterjesztik másik két bosnyák – SDA-párttag – miniszter, Bisera Turković külügyminiszternek és Selmo Cikotić biztonsági miniszternek a felmentésére is. Mivel erre a szerb SNSD nem volt hajlandó, a horvát képviselők távol maradtak a szavazástól, és a Podžić elleni indítvány végül elbukott.
A bosnyák média a HDZ-BiH és az SNSD közti háttértárgyalásokra hivatkozva újfent a „Bosznia-Hercegovina egysége ellen szervezkedő szerb-horvát tengely” rémképével kezdte el riogatni a gyanútlan olvasókat.
Nem célunk, hogy az olvasót a boszniai parlamenti matematikával fárasszuk, de a védelmi miniszter leváltására tett indítvánnyal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az indítvány elfogadásához a jelenlévő képviselők többségének szavazata szükséges.
A plénum teljes létszáma 42 fő, amiből a szavazás iránti „elhivatottságot jelzi”, hogy a nem mindennapi eseményen 27-en vettek részt. Ebből a létszámból 14 képviselőnek kellett volna támogatni az indítványt. A kellő támogatottság hiányának fokát és egyben az indítvány „komolyságát” jelzi, hogy még a horvát klub valamennyi képviselőjének támogatása esetén is csak 12 szavazata (7 SNSD-s és 5 horvát) lett volna az előterjesztésnek, ami eleve elmarad a szükségestől.
Miért Podžić a „célpont”?
A védelmi miniszter személyével kapcsolatban több olyan tényező is fennáll, ami alkalmassá tette, hogy egy meglehetősen „zajos és a realitásokat mellőző” politikai támadás célpontjává váljon.
Ezeknek a körülményeknek a tisztázása végett indokolt röviden áttekinteni az érintett karrierjét.
Podžić nyugalmazott katonatiszt és a politikatudomány doktora, aki 1978. és 1992. között a Jugoszláv Néphadsereg tisztje volt. 1992-től 2009-ig a bosnyák hadseregben szolgált különböző vezető beosztásokban, 2009-e és 2012-e között Bosznia-Hercegovina Bulgáriába akkreditált nagyköveteként volt.
Podžić bosnyák nemzetiségű, és miniszteri munkája mellett a boszniai parlament felsőházának tagja bosnyák nemzetiségi színekben. A vele szembeni fellépést „megkönnyítette, hogy nem a bosnyák Demokratikus Akció Pártjának (SDA), hanem a bosnyákbarát Željko Komšić által vezetett Demokratikus Front (DF) tagja, vagyis a szerbek a miniszter elmozdítására tett kísérlettel nem a legnagyobb bosnyák pártnak, az SDA-nak ugrottak neki direktbe.
A szerbek azért is haragudtak a védelmi miniszterre, és ez logikussá tette a lépésüket, mert Podžić érdemi lépéseket tett Bosznia-Hercegovina NATO-csatlakozásának előmozdítására, ami miatt a korábbi években számos kritikát kapott, főként szerb oldalról, ahol máig is a katonai semlegesség megőrzésének gondolata népszerűbb, nyilván a szerbiai példát követve.
Áldozatok a másik oldalon
Sokak szerint a védelmi miniszter elleni indítványnak álcázott támadásnak az volt a közvetlen előzménye, hogy az elmúlt hónapokban több szerb vezető vesztette el pozícióját a boszniai igazságszolgáltatásban.
Gordana Tadić főügyészt 2021. október 20-án felmentette hivatalából a Legfelsőbb Bírósági és Ügyészségi Tanács (Visoko sudsko i tužilačko vijeće, VSTV). A főügyész leváltására egy majd hat hónapos fegyelmi eljárás végén került sor, amelyben Tadićot felelősnek találták a hivatala gyakorlásának pártatlanságát biztosító eljárási szabályok betartásának megszegése miatt. A döntés szerint a főügyész több esetben önkényesen döntött az ügyészek kijelöléséről, és arra is volt példa, hogy nem rendelte el egyes ügyészek ellenőrzését – leváltásának kapcsolatban azonban más okot nem említettek, pedig azokról beszélt a čaršija (utca) népe.
Gordana Tadić a bosnyákokat azzal haragította magára, hogy az irányítása alatt álló ügyészség jóváhagyta az úgynevezett Diploma-akciót, amely során őrizetbe vették a Biztonsági Hírszerző Ügynökség (Obavještajna sigurnosna agencija, OSA) igazgatóját, Osman Mehmedagićot, az említett személy pedig a legfelsőbb bosnyák pártvezér, Bakir Izetbegović egyik fő embere.
Tadić ezzel, és más bosnyák származású politikusoknak az előállításával többször a legnagyobb bosnyák párt, a Demokratikus Akciópárt tyúkszemére lépett, ami miatt az SDA azzal vádolta meg, hogy csak bosnyákok letartóztatásét rendeli el. Tadić nemzetiségi hovatartozása kapcsán általánosan elfogadott lett mostanra, hogy a „szerb oldalt” erősíti, a horvát felmenőire tekintet nélkül, és ő maga is így „határozza meg magát”.
A főügyész menesztésére a szerb SNSD és a Horvát Nemzeti Tanács (Hrvatski Narodni Savez, HNS) úgy reagált, hogy azt hat bosnyák szavazta meg politikai megrendelés alapján, mivelhogy szerintük a bosnyákok átvették az ellenőrzést az igazságszolgáltatási rendszer felett, amire válaszul a főügyészi posztra ismét szerb nemzetiségű politikust, Milanko Kajganićot jelölték ki, igaz ideiglenes jelleggel.
A szerb igazságszolgáltatási csúcsvezetők elmozdítását követően várható volt, hogy az SNSD valahol személyi cserére próbálja kényszeríteni a bosnyák politikai elitet, Podžić esetében ez azonban nem sikerült. Kérdés, ki lesz a következő a sorban?
- Koszovó6 nap telt el azóta
Aláírási impotencia, avagy két úriembernek látszó alak világraszóló sztárolása
- Szerbia5 nap telt el azóta
Világháborús emlékművet romboltak le a kínai útépítők Szerbiában
- Horvátország5 nap telt el azóta
A horvát védelmi minisztérium 10 ezer behívót küld ki a tartalékosoknak
- Montenegró5 nap telt el azóta
Lesz második forduló Montenegróban, ahol elnökcsere várható