JOBBRA- VAGY BALRATOLÓDÁS: Van-e balliberális forradalom Horvátországban, vagy jön a lengyel forgatókönyv?

A cikk meghallgatása

 
Horvátországban ma három szavazóhelyen ismétlik meg a helyhatósági választásokat, aminek szinte semmilyen befolyása nem lesz a végső eredményre. Aki közben a horvát médiateret figyeli, nem valószínű, hogy eljut az egyszerű és “elegáns magyarázathoz” azzal kapcsolatban, hogy mi a helyzet a politikai színtéren a helyhatósági választásokat követően. A horvát médiából az derül ki, hogy a kormánypárt nem szerepelt fényesen a helyhatósági választásokon, és hogy a Tomašević-féle új baloldal megjelenése előrevetíti a Szociáldemokrata Párt bukását. Nézzük, mi ebből az igazság, és hogy merre is tart valójában Horvátország, jobbra vagy balra?

Mire utalnak a tények?

A tények továbbra is azt tükrözik, amit a helyhatósági választásokról szóló jelentésünk címében kiemeltünk: mindenki győzött, csak a HDZ egy kicsit jobban.

Mielőtt ezen rövid helyzetértékelés során még egyszer – és utoljára – átnéznénk a számokat, két dolgot le kell szögezni.

Az első, hogy a politológusok a helyhatósági választásokat “second-order elections” néven emlegetik, amiből arra lehet következtetni, hogy a szavazók a helyhatósági választásokat másodlagos fontosságú választási eseménynek tekintik, pedig a szavazók élete szempontjából itt több minden dől el, mint a “nagy választásokon”.

A másik, ami rendkívül fontos, hogy a horvátországi parlamenti és a helyhatósági választások között nem két év, hanem csak tíz hónap múlt el, és ebben az időszakban a koronavírus-járvány mellett Horvátországot egy természeti katasztrófa, a petrinja-sziszeki epicentrumú földrengéssorozat is sújtotta.

Miután a helyhatósági választásokat nem a két parlamenti választás félidejében tartották meg, az eredményekből nem lehet a következő parlamenti választások eredményeire következtetni, mert a kormánypártnak – és az ellenzéknek is természetesen – szinte még egy teljes megbízatási ideje maradt arra, hogy bizonyítson.

Lássuk a számokat, utoljára!

A számok a következőket mutatják: a helyhatósági választások egyértelmű és abszolut győztese a kormányzó Horvát Demokratikus Közösség, ami a horvát médiából nem teljesen “jön le”.

A Horvát Demokrata Közösség (HDZ) 21 megyéből 15-ben győzött, továbbá 56 városban és 187 községben nyert. Ha ezt akármerről is nézzük, jobbról vagy balról, ez nyomasztó fölényt jelent, vagyis megdől az az állítás, hogy a kormánypárt nem szerepelt fényesen a helyhatósági választásokon.

A Szociáldemokrata Párt (SDP) továbbra is az ország második legnagyobb pártja, és többé-kevésbé ugyanazon a szinten van, mint 2017-ben. A “pirosak” két megyében 22 városban és 39 községben jutottak hatalomra, ami szinte teljesen megegyezik a 2017-es eredményekkel, a különbség csak annyi, hogy négy évvel ezelőtt 7 községgel többen arattak győzelmet.

Ezzel megdől az a tézis is, hogy az “új baloldal megjelenése előrevetíti az SDP bukását.

Megyei szinten még csak az Isztriai Demokratikus Gyűlés (horvátul Istarski demokratski sabor) tudott labdába rúgni, amely megtartotta Isztria megyét, a fennmaradó két megyében – Muraköz megye, Šibenik- Knini megye – független jelöltek ülhetnek az ispáni székbe.

Balliberális forradalom?

A megyei rangú fővárosban a Tomislav Tomašević vezette Možemo! (Bírunk!) zöld/balliberális koalíció került hatalomra, míg a városokban az “új arcok”, azaz a független jelöltek és a polgári csoportok jóval több helyen jártak sikerrel jelöltjei 2017-hez képest.

A 2017-es 75 községgel szemben idén összesen 121 községben győztek, és hattal több városban, azaz 30-ban. Ehhez hozzájárultak a HDZ-n belüli súrlódások, a központ jelöltjeivel szemben ugyanis, főként Szlavóniában, elég sok helyen indultak a pártból kilépő renegátok, váltakozó sikerrel.

Mindebből azonban semmi sem utal arra, hogy Horvátországban jelentős mértékben eltolódtak volna a belpolitikai erőviszonyok, sőt a “balliberális forradalom” helyett előfordulhat a “lengyel forgatókönyv” is.

Az egyik vezető horvát politológus, Berto Šalaj egy rádióinterjúban arra hívta fel a figyelmet, hogy ha az “új erők”, különösen Zágrábban, nem felelnek meg a választópolgárok várakozásainak, a következő parlamenti választásokon az ország erősen jobbra fordulhat, és lényegében a parlamentben csak két meghatározó politikai erő lesz, a jobb centrum és a hazafias/populista jobboldal.

De addig még több mint három év van, ezért botorság lenne bármiféle előrejelzésekbe bocsátkozni.