Albánia
TURISTASZEZON: Albánia a balkáni turizmus bajnoka szeretne lenni
“Go your own way”, azaz járd a magad útját – Albánia idén is ezzel a mottóval várja a turistákat. Az ország csak akkora, mint a Dunántúl, területe épp 1/3-a Magyarországnak, de ennek ellenére rendkívül színes! Közel 400 kilométeres tengerpartja van az Adriai- és a Jón-tengeren, 2-3000 méter magas hegyek, az “Albán Alpok”, főleg észak-keleten, rengeteg a folyó, a tó… Májusban már 21 fokos a tenger, miközben a hegyekben 4-5 méteres hó van, így egyedülálló módon délelőtt úszhatsz, délután pedig hóembert építhetsz!
Bárki szabadon beléphet
Albánia 2020. május végén megnyitotta a határait, azóta semmilyen korlátozás nincs a beutazás terén, sem igazolások, sem tesztek… semmi, de ennek ellenére már elenyészett a pandémia, a járványkórházak mind bezártak, naponta maximum 30 új beteget regisztrálnak a nagyszámú tesztelés ellenére, a napi halálozás is gyakorlatilag megszűnt, kórházba pedig hosszú hetek óta ne került senki fertőzéssel.
Azaz, Albánia teljesen nyitott, és tárt karokkal várja a turistákat!
Az INSTAT (Albán Statisztikai Hivatal) közlése szerint 2021 márciusában 394.478 külföldi érkezett Albániába pihenni, míg az első negyedévben 513.781 személy. Albánia lakossága 2.800.000 fő, hogy érzékelhető legyen a beutazások aránya.
Albániába legtöbben a “második albán országból”, vagyis Koszovóból érkeznek, ez az összlátogató közel 40%-a. Őket követik a svájciak 35%-kal, majd a görögök és a britek.
Az albán turizmust azonban alapvetően Koszovó tartja életben, mivel ott 1.800.000 albán él, ráadásul Koszovóban az euró a fizetőeszköz, és azzal Albániában is igen jól elboldogulnak.
De nem csak a koszovóiak beszélnek albánul, hanem a környező országokban is jelentős számban, mert Albánia is “önmagával szomszédos”, mint Magyarország (Albániának is megvolt a maga “Trianonja”).
Észak- Macedóniában az albánok a teljes népesség közel 1/3-át teszik ki, míg Montenegró lakosságának 5%-a albán. Bár Görögországban is jelentős számú albán él, ám a görögöknél tapasztalható súlyos pandémiás állapotok miatt hosszú hónapokig zárva voltak a határok, és a kompok sem jártak több, mint egy évig.
Maradj Albániában!
Igen jelentős az albánok kiutazása is az országból, 2021 első negyedévében 756.405 albán állampolgár lépett ki, bár ezeknek a kilépéseknek csak a töredéke a turisztikai célú kiutazás.
A “Maradj Albániában” belföldi turisztikai mottóval Albánia is, mint a magyar kormány, arra kéri saját polgárait, hogy otthon nyaraljanak. Úgy tűnik a “maradj otthon” mostanában trendi mottó. De az albánok könnyen beszélnek, mert nekik kéznél a tenger, aminek van némi tudatformáló hatása.
Az albán kormány véleménye szerint a 2021-es nyári szezon várhatóan felélénkül.
Az Ukrajna és Fehéroroszország által szervezett foglalások már megkezdődtek, és a korábbi évek “sláger turistái”, a lengyelek, a csehek és a skandinávok is visszatérnek. Új piacok is nyílnak a beutazások terén, ilyenek például Bulgária és Szerbia, a horvát tengerparttól “megfosztott” szerbek ugyanis nagy érdeklődést mutatnak az albán riviéra iránt.
Az optimizmus ellenére Albániát “veszélyeztetik” a regionális riválisok, különösen görög és horvát oldalról.
A napokban Ogerta Manastirliu egészségügyi és szociális miniszter, valamint Blendi Klosi idegenforgalmi és környezetvédelmi miniszter “idegenforgalmi munkacsoportülést” tartott ágazati szakembereknek, ahol bejelentették a biztonságos turisztikai idényre vonatkozó közös intézkedéseket.
Albánia közel 400 kilométeres partszakasza, ami a Budapest- Belgrád közötti távnak felel meg, az önkormányzatok kezelésében van, amelyek kiadják a területeket strandok létesítésének céljára, valamint napozóágyak és napernyők telepítésére. Most, május huszadikán nyílt meg az internetes felületen a strandterületek bérletére vonatkozó kiírás, ahol a térképen kijelölt partszakaszokra kattintva lehet pályázni.
Vírus és turizmus
Az albán egészségügyi miniszter közölte, hogy a turisztikai szezon működésének megkönnyítése érdekében májusban befejeződik a szálláshelyek összes alkalmazottjának az oltása Albániában. Blendi Klosi idegenforgalmi miniszter hozzátette, hogy ebben az évben a biztonság minden szempontból garantált!
Az Albán Szakértői Bizottság (az ottani “operatív törzs) dolgozza ki a szezonra vonatkozó egészségügyi szabályokat, amelyek nem tartalmaznak extra intézkedéseket, csak a szokásos kézmosás, fertőtlenítés és távolságtartás.
Az oltás továbbra is prioritás, a turistaszezon idején pedig szerepel a nyári egészségügyi központok megnyitása. Ez azt jelenti, hogy minden nagyobb településen nyári, 24 órás orvosi ügyelet működik, a hegyi turisztikai központokban is.
A harmadik fontos elem a turisztikai területek fertőtlenítési programja, ami a napokban kezdődött meg a durrësi partvidékén, valamint a déli területeken, és május 28-ig fejeződik be. Ez azt jelenti, hogy a strandokon a szezon előtt felszántják a homokot, miután a szemetet és a tengeri füveket begyűjtötték.
Lesznek konkrét rendeletek a tisztaságra, a zajszintre, a zeneI szolgáltatásokra, és ezzel garantálják a kényelmet minden helyi és külföldi nyaraló számára. Az eddigieknél szigorúbban lépnek fel az illegális építkezésekkel szemben is!
A cél a tízmillió
Az albán kormány úgy gondolja, hogy a következő évben, a 2018-2019-es évek szintjére visszatérve, újra 6-7 millió külföldi turista érkezik Albániába, ami több, mint a teljes lakosság kétszerese.
A tiranai kormány feltett célja, hogy 2023-ban elérje az ország a 10 millió turista belépését, ami Edi Rama miniszterelnök idei választási ígéretei között is szerepelt.
A jelentős beruházások azt bizonyítják, hogy Albánia legfeljebb öt éven belül ambiciózus szereplő lesz a tengeri turizmus világában.
– A balkáni turizmus bajnokai szeretnénk lenni, és a tenger az egyik legfontosabb eszközünk ehhez
– mondja az albán kormányfő.
Ezt támaszthatja alá a tavaly elkezdődött hatalmas beruházási cunami, plusz három nemzetközi utasforgalmi reptér Kukës, Vlora és Saranda városában, valamint négy turisztikai jachtkikötő építése Sarandában, Vlorában, Shingjinben és nem utolsó sorban Durrësben, amibe a szaúdiak 2,5 milliárd eurót fektetnek. A jachtkikötők a jelenlegi kereskedelmi kikötőkben épülnek, így azokat át kel telepíteni, ami plusz két teherkikötő építését jelenti.
Emellett nagyon sok külföldi fektet be Albániában turisztika céllal, az apartman vásárlásoktól kezdve a szállodaágazatba, és a vidéki agroturisztikai központok építésébe is.
Európai Unió
Az Európai Unió tényleg komolyan gondolja a 2030-as bővítést?
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke újraizesített rágócsontként dobta be a résztvevők közé nemrégiben Bledben, hogy az Európai Uniónak 2030-ig fel kell készülnie a további bővítésre, amivel az új tagországok felvétele ismét a brüsszeli politikai menetrend egyik kiemelt témája lesz. Természetesen csak akkor, hogy ha ezt bárki is komolyan veszi, mert hogy most a Nyugat-Balkánnak csúfolt térségben minden és bármi közelebbnek tűnik, mint a bővítés, illetve az uniós csatlakozás.
Hogyan került elő a bővítés?
Az Európai Unió sosem szeretett időpontot említeni, amikor a nyugat-balkáni bővítésről volt szó. A brüsszeli illetékesek inkább olyan üres frázisokat pufogtattak, mint például az “érdemeken alapuló integráció”, vagy mint “az uniós elvárások teljesítése”, ez az utóbbi sok esetben mozgócélpontnak számított.
Charles Michel augusztus végén Bledben arról beszélt, hogy az Uniónak 2030-ra készen kell állnia az új tagok integrálására, és hozzátette, hogy ha az EU hiteles akar maradni, akkor beszélni kell a menetrendről. Michel szózatának elhangzása óta el lehetett tűnődni azon, hogy vajon 2030 reális határidő-e, merthogy az Európai Tanács elnöke könnyen ígérget, neki 2026-ban lejár a mandátuma, így a bővítési folyamatot nem neki kell levezényelnie, kudarc esetén pedig nem neki kell magyarázkodnia.
Ráadásul nem ő az első uniós vezető, aki nyilvánosan licitált a nyugat-balkáni országok felvételének időpontjára, 2018-ban az Európai Bizottság volt vezetője, Jean-Claude Juncker tette ugyanezt, amikor egy bővítési stratégiai dokumentumban bejelentette, hogy Szerbia és Montenegró “2025-ig” csatlakozhat az EU-hoz, felsorolva az ehhez vezető szakaszokat.
SÖTÉT LÓRA TETT: Amikor még nagy, illetve nagyobb volt az egyetértés Brüsszel és Belgrád között, a kép 2018. februárjában készült (Forrás: X-platform, EcoDev EU)
A tagállamok azóta diszkréten elutasították a dokumentumot, a 2025-ös határidő pedig feledésbe merült, ahogy Jean-Claude Juncker támolygó alakja is eltűnt a történelem gomolygó ködében. Csakhogy 2018 és 2023 között nincs semmi hasonlóság, az ukrajnai háború kitörésével ugyanis új dinamika alakult ki Európában.
Angela Merkel politikai jelenléte talán lassította az agresszív orosz politika előre nyomulását, az viszont biztos, hogy a Mutti a Berlini Folyamattal képes volt összecsődíteni a balkáni vezetőket, amely által valósulhatna meg egyébként az a német elképzelés, amely alapján a Nyugat-Balkán az uniós közös piacba integrálódna, és ez lehetne az Európai Unió bővítésének egyik lehetséges forgatókönyve, amiről még majd szó lesz.
Az ukrajnai háború kitörését követően az Európai Unió részéről ugyan nagyobb a politikai akarat a bővítésre, ami azonban nem garantálja a sikert, bár a jelen pillanatban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy végtelenül sokat lehessen szórakozni a bővítéssel, mondjuk újabb húsz évet, mint a 2003-as Thesszaloniki Nyilatkozat után. Szerbia és Montenegró több mint egy évtizede, Észak-Macedónia pedig még régebb óta várakozik.
A közvélemény és a politikai elit ellenállása a bővítéssel szemben azóta sem szűnt meg sem itt, sem ott, és a vita előrehaladtával ismét növekedhet akár az Európai Unióban (Franciaország, Hollandia, Bulgária, Horvátország), akár a “szerb világban”, ahol a belgrádi és a banjalukai vezetésnek sikerült redukálnia a csatlakozási kedvet a szerb népesség körében. További problémát jelenthet, hogy a jelölteknek igazodniuk kell az európai külpolitikai álláspontokhoz, miközben Szerbia európai szempontból erős szimpátiákat táplál Moszkvával szemben.
Charles Michel bledi kiállását vagy elszólását követően – nézőpont kérdése – az uniós vezetők bővítési hajlandóságának első nagy próbája az október 6-i granadai csúcstalálkozó lesz. Az állam- és kormányfők Granadában az új tagok befogadására való hajlandóságot tesztelik majd a három fő kérdés megvitatásával, aminek keretében azzal foglalkoznak, hogy milyen legyen a döntéshozatal a bővített unión belül, mit tartalmazzon az európai szinten követendő politika és hogy azt miből finanszírozzák.
Szegényházi vásár
Hat nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia és Koszovó), Ukrajna és Moldova pályázik a csatlakozásra (Törökország esetében az eljárás befagyasztásra került). A volt Jugoszlávia néhány országa már évekkel ezelőtt megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, míg az EU decemberben dönt arról, hogy ezt lehetővé teszi-e Kijev és Kisinyov számára is. Charles Michel szerint Grúzia, amelynek jelenleg csak “európai perspektívája” van, még felzárkózhat a többiekhez, “ha megteszi a szükséges előrelépéseket”.
A nagyszámú szegény tagjelölt ország felvétele elkerülhetetlenül hatással lesz a közös költségvetésre. A tagjelölt országok bruttó hazai terméke jóval az európai átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek. Ugyanakkor néhány jelenlegi kedvezményezett országnak a bővítést követően nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez. Lehet barkóbázni, hogy melyik korábban csatlakozott országnak tetszik majd a legkevésbé, hogy mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, miközben a balkáni bővítés gyengítheti az ukrán csatlakozásra fordítható támogatást, és ez további turkálást jelenthet a zsebekben.
Önmagában a nyugat-balkáni bővítés nem jelentene különösen nagy pénzügyi kihívást, mivel a régió összlakossága 17 millió körül van, ami egy közepes méretű tagállamnak felel meg. Ukrajna viszont különleges eset a többi tagjelölt országhoz képest több mint 40 milliós lakossága, és a tönkrement, illetve szétbombázott infrastruktúrája miatt.
Egy másik nehezen megoldható kérdés a döntéshozatali folyamat esetleges megváltoztatása és az egyhangúság elvének elhagyása bizonyos területeken. Ez a vita éles ellentéteket válthat ki a tagországok között, különösen, ha a jelenlegi európai szerződések módosításának kérdése is felmerül. Ez tovább késleltetheti a bővítési döntést, és meghosszabbíthatja a tagjelölt országok várakozási idejét, tehát egyáltalán nem abba az irányba mutat, amit Charles Michel Bledben felvázolt.
A bővítési dinamika gyorsulását észlelve a francia elnök a nagykövetek párizsi értekezletén elővette a többsebességű Európára vonatkozó elképzelést, miközben az Európai Bizottság bejelentette, hogy október közepén közzéteszi a progresszív integrációval kapcsolatos tervet, amelynek alapján a tagjelölt országok lépésről lépésre csatlakozhatnának az EU különböző intézményeihez: a közös piachoz és az európai politikákhoz azokon a területeken, ahol sikeresen lezárták a tárgyalásokat – mindeközben pedig Ursula von der Leyen az előcsatlakozási alapok növelését és egy “növekedési tervet” is bejelentett a Nyugat-Balkán számára.
Brüsszeli elképzelések szerint ez a megközelítés segíthetné a jelölteket abban, hogy útközben néhány kisebb győzelmet arassanak, ami keményebb munkára ösztönözné őket a végső cél elérése érdekében. Ez szép elgondolás, csak nem biztos, hogy a Balkán erre a srófra működik, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a tagjelölt országok megrekednek a csatlakozás valamelyik szakaszában, megfelelő szabályok hiányában pedig folytatják az egymással való acsarkodás, vagy éppen elárasztják magukkal Európát.
A nyár elején a német Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uniós tagság nincs napirenden, helyette a tagjelölt országoknak inkább azt ajánlják fel, hogy 2030-ig csatlakozhassanak az európai közös piachoz. Ez egy “köztes szakasz” lenne a tagsághoz vezető úton, de ez a köztes szakasz határozatlan ideig is tarthatna. Ez a megközelítés – a progresszív integrációhoz hasonlóan – megszabadítaná a tagjelölt országokat a jelenlegi mindent vagy semmit logikától, vagyis a bent vagy kint állapottól.
Szkepticizmus a Nyugat-Balkánon
A nyugat-balkáni országok politikai vezetőinek hozzáállása sem elhanyagolható az új bővítési terveket és időpontokat illetően. Edi Rama albán miniszterelnök és Ivica Dačić szerb külügyminiszter szkeptikusan reagált a 2030-as bővítési dátumra, Ana Brnabić szerb miniszterelnök pedig azzal vádolta meg az EU-t, hogy folyamatosan változtatja a szabályokat és a feltételeket.
Az észak-macedóniai politikusok ugyanakkor rámutattak arra, hogy az integráció folyamatos halogatása miatt csökken az EU-támogatottsága az országban. Montenegróban némi beképzeltséggel úgy vélik, hogy ők tekinthetők a tagsághoz legközelebb álló országnak, így akár 2030 előtt csatlakozhatnak az EU-hoz, ezért úgy gondolják, hogy a fokozatos tagsággal kapcsolatos elképzelések feleslegesen elterelnék a figyelmet a fő célról.
Ugyanakkor, ha ezek az országok a tükörbe néznének, akkor azt látnák, hogy tele vannak megoldhatatlan problémákkal, kezdve a foglyul ejtett államtól, a diszfunkcionális gazdaságon keresztül a befagyott konfliktusokig, amelyekkel mindegyik ország küzd a múlt terhes örökségeként, arról nem is beszélve, hogy jócskán megerősödtek a térségben azok az erők, amelyek kitöltötték az Európai Unió által az utóbbi húsz évben üresen hagyott teret.
Amennyire örömteli lehet a 2030-as csatlakozási időpont meghatározása, az legalább annyira frusztrálhatja is a balkáni vezetőket, az előttük álló hat-hét évben ugyanis teljesíteniük kellene, amihez egyáltalán nem voltak hozzászokva, besöpörték ugyanis az ilyen-olyan címen érkező támogatásokat, majd tettek is valamit, meg nem is.
Nekik egyáltalán nem lesz könnyű hozzászokniuk ahhoz, hogy várnak is tőlük valamit, és ezért idegesek az olyan javaslatoktól, mint amilyet Charles Michel tett Bledben, mert az időpont meghatározása visszahelyezi a hangsúlyt a reformok terén elért, illetve el nem ért eredményekre, és elejét veszi a további időhúzásnak a Balkánon, egyúttal pedig megszünteti a vernyogást, miszerint ők készen állnak a csatlakozásra, csak az EU nem akarja a bővítést – ezekután mindenkinek egy dolga van: forduljon arccal 2030 felé!
(A Les Echos és a Le Courrier des Balkans nyomán)
-
Törökország7 nap telt el azóta
Török cégek játszák ki a nyugati szankciókat, az USA a fejükre koppintott
-
Törökország6 nap telt el azóta
TRENDFORDULÓ: Vége a gazdasági lejtmenetnek Törökországban?
-
Románia2 nap telt el azóta
KÖLCSÖNÖS ZSAROLÁS: Ausztria nyomná a gázt, Románia behúzta a féket
-
Szerbia5 nap telt el azóta
Még idén kiírják, de csak jövőre lesznek választások Szerbiában, vajon miért?