ÉTEL-ITAL: Lehetett-e inni a medve bőrére, avagy balkáni csúcs vacsorával súlyosbítva

 
A nyugat-balkáni országok vezetői május 18-án Brüsszelben gyűltek össze egy már hagyományos vacsorára, amelyet az EU külpolitikai főképviselője rendezett. Federica Mogherini, az Európai Unió volt külügyminisztere kezdte el ezt a gyakorlatot, amely alapján összegyűjti a régió vezetőit, hogy megvitassák a balkáni helyzetet és az EU-val fennálló kapcsolataikat – kevésbé formális légkörben. Josep Borrell, az EU katalán származású külügyi főképviselője folytatja ezt a hagyományt. A vacsora a balkáni országok államfői találkozójának másnapján volt. Brüsszelben jobbára a miniszterelnökök találkoztak, előző nap a szlovéniai Kranj mellett pedig az államfők parádéztak.

A medve bőre

A medvét, vagyis a volt Jugoszláviát, a kilencvenes években az akkoriak kicsinálták, de még mindig folyik a tülekedés, hogy a bőréből mekkora darabot hasítsanak ki a maiak, miközben az Európai Unió a szomszédos málnásból figyeli az osztozkodást.

– A Nyugat- Balkán nagy geopolitikai kérdés az EU számára. A régió egy probléma része, de egyben a megoldás része is. Ezért kell geopolitikai szempontból figyelnünk rá, és mindezt egy vacsora keretében, Brüsszelben, abban a reményben, hogy a Nyugat- Balkán összes vezetője részt vesz rajta

– mondta Borrell.

Ne mélyedjünk most el a sajtóértekezletek egyik gyakori gyöngyszemének számító, és a skizofréniára hajazó politikai közhely elemzésében, miszerint valaki egyszerre a probléma és a megoldás része.

Ezt olyankor szokás ismételgetni, amikor mindenki tisztában van vele, hogy a probléma létezik, de továbbra sincs megoldás.

És ezen a helyzeten az sem változtatott, hogy a szlovén elnök rendezésében tartottak egy teljesen hiábavaló csúcsértekezletet a Brdo- Brioni folyamat keretében, ami valójában egy szlovén-horvát kezdeményezés arra, hogy uniós segédlettel rövid pórázon tartsák a kilencvenes években kicsinált medve leszármazottjait.

A hiábavaló találkozó

Ismert erdei körökben már a találkozó előtt az a vélemény alakult ki, hogy a legújabb balkáni csúcstalálkozónak semmi értelme sincs, mert a probléma részei nem képesek hirtelen metamorfózison átesni, hogy a megoldás részévé váljanak.

Ez némi magyarázatra szorul, ezért nézzük, hogy kik is vettek részt a találkozón, és hogy milyen szerep jut nekik saját hazájukban.

Ha végigmegyünk a névsoron, akkor rögtön érthetőbbé válik, hogy mi a helyzet, és hogy az összejövetelnek legfeljebb szimbolikus jelentősége volt, amellyel a résztvevők demonstrálták, hogy még/már le tudnak ülni egymással egy asztalhoz.

A találkozó fontossága viszont elenyésző volt, a résztvevők közül ugyanis csak egy van döntéshozói pozícióban a saját hazájában, egyesek mögött pedig nem kormányzó, hanem ellenzéki pártok állnak.

A szlovén, a horvát, a koszovói, a montenegrói és a macedón elnök nincs abban a helyzetben, hogy jelentősebb befolyást gyakoroljon hazája politikájára, hogy a bosznia-hercegovinai elnöki trióról ne is beszéljünk.

Csak a szerb államfő volt az, akinek szavai otthon súlyt nyomnak a latban, ő viszont már nem vett részt a hétfői csúcstalálkozót követő keddi vacsorán, Brüsszel helyett ugyanis inkább Prágába utazott.

Ebből arra lehet következtetni, hogy senkiben sem hagy túl mély nyomokat a balkáni csúcson aláírt közös nyilatkozat sem, amelyben a résztvevők kifejezhették kívánságukat, hogy az Európa Unió egységes egészként kezelje a térség országait, és a csatlakozás is ennek szellemében történjen meg.

Egy újvidéki politikai elemző szerint aligha kétséges, hogy ez nem történik meg, az Európai Unió ugyanis a kétezres évek elején már egyszer megégette magát, amikor felvette a volt szovjet tömb egyes országait.

A szerb ellenkezés miatt a szerződésből kimaradt a határok sérthetetlenségére vonatkozó pont, nem azért mert a szerbek most a határokat szeretnék tologatni (bár lehet, hogy megtennék, ha megtehetnék), hanem mert nem ismerik el a Koszovó függetlenségének kikiáltásával keletkezett határt.

Uniós érdeklődés

Az uniós érdeklődés nagyságát jelezte, hogy az EU ezúttal (is) magukra hagyta a balkáni országot, a meghívott Emmanuel Macron francia elnök más elfoglaltságaira hivatkozva lemondta részvételét, amivel kapcsolatban a szlovén elnök meg is jegyezte, hogy most “először vagyunk egyedül”.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Európai Unió hátat fordított az Balkánnak, hanem csak arra történt utalást, hogy az EU mekkora jelentőséget tulajdonított a hétfői összejövelnek, függetlenül attól, hogy kedd este Brüsszelben még megvacsoráztatta a balkáni országok vezetőit, ezúttal nem az államfőket, hanem a miniszterelnököket. Akiknek nagyobb befolyásuk van az eseményekre.

Egyes beszámolók szerint a Josep Borrell külügyi főképviselő által szervezet vacsora légköre korrekt volt, és nem történtek provokációk, a non-paperek ügyébe pedig nem mentek mélyebben bele.

Vagyis a Balkán kérdése jottányit sem mozdult előre, ezúttal sem. Egyelőre maradt mindenki a probléma része.