HAZAVÁGNÁK A KÍNAIAKAT: Az EU kiszorítaná Kínát az uniós tenderekből, az egyik apropó a pelješaci híd

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

 
Mint ezt a müncheni Süddeutsche Zeitung hírül adta, és a horvát portálok is leközölték, az Európai Bizottság olyan törvény előkészítésén dolgozik, amely gátolná az állami támogatást élvező külföldi cégek részvételét a kontinens tenderein, és egyúttal megtiltaná az európai cégek eladását is ezeknek a vállalatoknak. Az Európai Bizottságot állítólag a pelješaci híd építése is erre készteti, de ide tartozhat esetleg az uniós társfinanszírozással átalakított Golar Viking hajó, amely most LNG-terminálként szolgál Krk szigeténél. Ebből már kiderül, hogy a szóban forgó csúnya piaci játékosok egyértelműen a kínai cégek.

Kilenc közül csak egy

Attól függetlenül, hogy a brüsszeli bizottság azért döntött így, mert felettébb gondban van a kínai cégek európai nyomulása miatt, vagy mert az Atlanti-óceánon túlról ezt súgták a fülébe, Horvátország miatt nemigen kell aggódni. Bár ez nem is annyira biztos.

A kínai cégek eddig kilenc horvátországi tenderen vettek részt, de csak egyet tudtak megnyerni. A nevezetes pelješaci hídról van szó, amelyet a kínai China Road and Bridge Corporation (CRBC) már szinte meg is épített, és amely esetében az Európai Unió magára vállalta a költségek 85%-át.

A Neretva-csatorna fölött 55 méterre magasodó, 2404 méter hosszú, mintegy 24 méter széles hidat a kivitelező CRBC az vége előtt fejezi be, míg a bekötő utak és az egyéb közlekedési infrastruktúra elkészítését az osztrák Strabag és a görög Avax 2022-re ígéri.

Itt jegyzendő meg, hogy a CRBC, az a kínai állami cég, amely erős pozíciókat mondhat magáénak a Balkánon, tavaly októberben a Tarcal-hegyi korridor építését is ők kapták meg a szerbektől, néhány nappal ezelőtt pedig meg is kezdték a munkát.

Azt is érdemes felidézni, hogy nemrégiben ezt a kínai céget pöccintette ki egy szerbiai projektből az Európai Unió, amely alig több mint féláron vállalta a Belgrád- Niš közötti gyorsvasút megépítését, mint a kínaiak.

Azt egyelőre nem könnyű eldönteni, hogy mi indokolta az Európai Unió beszállását a versenybe, a magas ár vagy a politikai megfontolás, netalán egy washingtoni fuvallat, vagy esetleg a szerb zsarolás, amiről itt írtunk részletesen.

Visszatérve Horvátországra, ahol a tenderek zöme vasútépítéssel, vagy vasúti pályafelújítással kapcsolatos, a kínai cégek simán elbuktak, mert szemben a kínai dömpingárakról keringő mendemondákkal, túl drágának bizonyultak a vetélytársakhoz képest.

Itt kivételt képez a Fiume- Zágráb vasútvonal károlyvárosi (Karlovac) szakaszának felújítása.

A mintegy 2 milliárd kuna (kb. három millió euró) értékű felújítás kivitelezésére 15 ajánlat érkezett, köztük a China Railway Eryuan Engineering vezette kínai konzorcium ajánlata is, amely abszolút a legkedvezőbb, mert a kínaiak a becsült ár szinte feléért, 1,28 milliárd kunáért hajlandók vállalni a munkát.

A horvát fél még nem döntött, így lehet, hogy a legkedvezőbb ajánlat ellenére sem a kínai konzorcium nyeri meg a tendert, mint ahogyan a Ningbo Zhoushan Port Company Limited vezette konzorcium sem tudott érvényesülni a fiumei konténerterminál 50 éves koncessziójáért folyó versenyben.

A NZPCL adta ugyan a legkedvezőbb ajánlatot, de horvát források szerint a Washingtonból illetve Brüsszelből érkező politikai nyomás olyan nagy volt, hogy a horvát fél jobbnak látta semmissé nyilvánítani a tendert.

Az elbaltázott esély

Kevesen emlékeznek már rá, hogy, ami Fiume és a kínaiak kapcsolatát illeti, a horvátok egy nagy esélyt baltáztak el a 90-es évek elején.

Akkortájt ugyanis azzal a javaslattal kereste fel egy hongkongi üzletemberekből álló küldöttség az éppen aktuális horvát miniszterelnököt, hogy az új hazát kereső hongkongiak hosszú lejáratú bérletbe vennék a horvát kikötőt még Hongkong és a Kínai Népköztársaság 1997-es fúzióját megelőzően.

Az ügy részleteit azóta már a feledés homálya fedi, de az bizonyos, relatív nagy számú kínai kolónia létesült volna Fiumeban.

Hogy Franjo Gregurić miniszterelnök, illetve a horvát kormány mivel indokolta meg az ajánlat elutasítását, azt nem tudni, ám még most is élénken él emlékezetemben Gregurić alakja, aki a horvát parlament kávézójában kijelentette a lelkes hallgatóságnak:

– Azt mondtam a kínaiaknak, hogy szívesen látjuk őket, ha hajlandók Knin környékén letelepedni.

Talán mondani sem kell, hogy akkoriban Knin a szerb lázadók, a „Szerb Krajina” fővárosa volt…