Kiruccanás Jezeróra — és odáig hány az óra?

A cikk meghallgatása

A 24.HU portálon pontosan folyó év február 18-án este tíz órakor jelent meg a cikk, amely arról tudósít, hogy hétpercnyi pokol után szerencsésen leszállt a Marsra a Perseverance nevű rover, amely tavaly nyáron indult el a vörös bolygó felé. A név, amely állhatatosságot, kitartást, ilyesmit (lehet még szinonimákkal zsonglőrködni) jelent angolul, állítólag egy springfieldi diáktól származik, akinek az ötletét a NASA majd’ harmincezer jelentkező közül választotta ki. De hogyan kerülnek szerbek a játékba, amennyiben ezt a legjobb esetben is potom ötven-hatvan millió kilométernyi kis kirándulás végcélját nézzük?

Anélkül, hogy itt hosszabb műszaki leírásokba keverednénk – nem is értünk hozzá –, a történet úgy folytatódik, hogy a szóban forgó bonyolult szerkezet egy kiszáradt tóból keletkezett kráter mélyén landolt, amelyben több milliárd évvel ezelőtt még víz fodrozódott. Vajon horgászatra alkalmas volt-e a hely anno, persze, nem tudhatjuk. Triviális, bár sokunk számára, persze, fontos kérdés. Egyes polgártársak számára egyenest a legfontosabb, lényeg az viszont, hogy itt láthatjuk szépen leírva azt, ami az amerikaiak szájából dzsezerónak hangzik: Jezero. – Ez a hely neve tehát: Jezero-kráter. Pont ott sikerült biztonságosan landolni, ahová éppenséggel tervezték is. Semmilyen állhatatos vihar nem sodorta a Kitartást arrébb.

Marsot ért. Ugyanakkor joggal felvetődik részünkről a kérdés, hogy akkor hát ebben a sztoriban ki is a szerb? Jó, esetleg Szerbhorvát, mint a mi Szerbhorvát Györgyünk. Valaki az űrkutató központból?

Nos, tény hogy az egyik legrejtőzködőbb élő amerikai író, Thomas Pyncheon Súlyszivárvány című regényében valahol a világűr egyik isten háta mögötti pontján létezik egy Stara Pazova nevű hely, azonban ez az egyetlen ilyesmi, amiről idáig tudhatunk. (Nova Pazova nincs is sehol.) Most viszont itt van ez a Jezero, nem is fikció. Mert miről is van szó? Akik már tudják, ne igyekezzenek most – kapcsolván az ötödik, hatodik, hetedik stb. sebességet – gyorsan megelőzni bennünket a válasszal, kérem. Jezero egy létező községecske, benne egy kis kb. félezer lelket számláló központi település Bosznia- Hercegovina szerbek lakta részében. Ám hogyan kerül a csizma az asztalra, illetve Jezero a Márs bolygóra? – Hát úgy, ahogy olvashatjuk is ezzel kapcsolatban, hogy a NASA már 2018-ban közzétette: a domborzati konfiguráció hasonlósága alapján Jezeróra keresztelik a 2020-ban a vörös bolygóra indítandó önjáró laboratórium landolási helyét.

S aztán lőn is ígyen. (Verbum caro factum est.) Közben felvetődik a riasztó, azzal együtt érdekes kérdés ugyancsak, vajon azt is tudják ott a NASA laborjaiban, hogy Jezeróban adott pillanatban pontosan hány birka van? Továbbá annak az állománynak mi az ivarmegoszlása százalékokban kifejezve? (Az ivartalanított kosokat is valahová sorolva.)

Ezzel az üggyel kapcsolatban – a leszállás előtt még – helybeliek úgy nyilatkoztak, hogy jórészt a saját izgalmas kalandjukként élik meg ezt az egész Mars-projektet. Többen is elmondták a BBC újságírójának, hogy már gyermekkorukban álmodtak valami ilyesmiről, persze, főképp a tudományos-fantasztikus filmek hatására. Egy helybéli sokat hallott tanár Orson Welles hangjátékáról beszélt, amely meglátása szerint úgy hangzott, mint valami focimérkőzés közvetítése, ezért egész Amerika felbolydult tőle. Persze, toldotta hozzá nevetve, az amerikai foci kemény foci, de mára már a támadó kis zöld “marsovacok” nagyjából kikoptak a karikatúrákból is. Illetve olyan lényekké váltak, akik érkezhetnek bárhonnan. Ő mindenesetre nagyon meglepődne, ha az előreláthatatlan események sorában ezek a kis zöldek hirtelen megjelennének náluk, a földi Jezeróban. No, de ezért jár ő parittyával. És láss csodát! Mutatott is rögtön egy csúzlit. (Valamelyik diákjától vette el.) Ugyanakkor a község vezetősége abban bízik, hogy a Balkán határain túl is visszhangzik majd Jezero neve, amiből talán egy kis gazdasági haszna is származik a helynek, amely a legutóbbi háború nyomán már nem is kráterre kezdett hasonlítani, hanem egyenest bombatölcsérre. – Ezt ily találó módon a szót visszaragadó tanár jegyezte meg, mi meg ezt is ideírtuk.

Természetesen ezt a diskurzust sem lehetett megúszni kovid nélkül. Ugyanis a nyilatkozók jelentős része megjegyezte, hogy a kis földi Jezero egyébként nagyon szép hely. Valóságos kis Paradicsom, de most őket is az átkozott vírus sújtja. – Így aztán lehetetlenség megjósolni, mikor lendülhetne fel bármilyen formában a turizmus. Pedig biztosan mennének oda sokan. Akár japánok is fényképezni.

Végezetül annyit még, hogy a legmodernebb marsjáró már első ránézésre sem csupán az űrkutató robotisztika legújabb technikai sikolya, nem csak egy elképesztően okos és hasznos szerkezet, hanem egy kész műalkotás. Így igaz. Sok elemében Paul Klee némely művére, de talán leginkább Salvador Dalí zsiráfjaira emlékezetet. Leginkább azonban a modern művészet több ún. installációjára, tessék csak megfigyelni! Továbbá magának az eseménynek a sporthoz is köze van. A boszniai Jezeróban ugyanis a nagy történés bevezetőjeként a helybeliek megrendezték a Földiek a Marslakók ellen elnevezésű női röplabdameccset. Eredmény, sajnos, nem érkezett.
___________
Fotó: NASA