ALBÁN NARANCS: Avagy a citrusfélék politikai értéke?

A narancs a politikai és nemcsak a politikai folklór része. A magyarok esetében összenőt a téli ünnepkörrel: a gulyás kommunizmus idején az importból származó gyümölcs felkerült a kisboltok, zöldségesek pultjaira, az otthonokban pedig az illata összevegyült a fenyő illatával. A KGST-országok (van, aki még tudja, hogy mi az?) bevásároltak belőle, óvatosan az év végi ünnepekre, adva a „szocialista népeknek” néhány girizd mediterrán ízt, néhány girizd mediterrán életérzést”.

A narancs politikai jelentősége

A buta kis narancsok, és általában a citrusfélék, nem elégszenek meg a természettől kapott illattal, ízzel, formával és színnel, hanem „politikai babérokra” törnek, és jó eséllyel találnak valakit, aki ebben patronálja őket.

Ahol a narancs honos, ott minden politikai támogatás nélkül vidáman megterem, ahol viszont nem honos, ott a történelem során erőltették a termelését bármi áron, demonstrálva, hogy az ember az úr a természet felett.

Ahol pedig se nem honos, se nem számít a hagyomány részének, de jó eséllyel termelhető, ott „bepróbálkoztak vele” hatalmi eszközökkel.

Ez történt Albániában is, ahol a citrusfélék története több száz évre nyúlik vissza, a narancs viszont nemigen volt divatban egy rövid korszakot kivéve.

A citrom az arabok közvetítésével a XI. században jelent meg Albániában, a narancs pedig négy évszázaddal később, de alig terjedt el.

A második világháborúig a Nyugat- Balkánon a citrusféléket a józan paraszti logika alapján telepítették és takarították be, azokat a fajtákat ültették, amelyek a legnagyobb hasznot hajtották.

A világháború után azonban a kommunista tervgazdálkodás eldöntötte, hogy márpedig a narancs kell.

Hiába voltak jól bevált mandarin ültetvények délen, Saranda alatt, Konispol környékén, a nagy vezér narancs exportot akart, mert a narancs csak jobban mutat, mint az apró kis mandarin, jobban kifejezi a nemzet nagyságát, mint összetöpörödött kisöccse.

Persze, Enver Hoxha ment, a mandarin maradt.

A mandarin, mint politikai érték

A rendszerváltás után (van, aki még tudja, hogy mi az?) az albán mezőgazdasági termelőknek eszük ágában sem volt felvenni a versenyt a görög vagy a török narancsültetvényekkel.

A termelők ugyanis hamar rájöttek arra, hogy a mandarin egy mag nélküli fajtája, a klementin(a) (Clementine) nagyon komoly termést hoz a Korfu szigettel szemben fekvő albán lankás dombokon, ezért egyre több gazda telepít(ett) ilyen ültetvényt.

Edi Rama, a Szocialista Párt által delegált kormányfő és kabinetje is felfedezte a mandarinban rejlő gazdasági és politikai lehetőségeket, ezért az utóbbi időben kiemelten kezelte és kezeli a termelést és az exportot.

De mi is pontosan ez a gazdasági és politikai potenciál?

A klementin(a) jól mutat Albánia exportmérlegében, mert termeléséhez komoly támogatásokat lehet begyűjteni számos forrásból.

Az Európai Unió, az USAID, Törökország, a Világbank és az arab országok folyamatosan támogatják az albán kormányt agrárpiaci céljainak elérésében. Ezeket a támogatásokat a termények exportra jutásának segítésére adják, mint például a begyűjtő, válogató, csomagoló és feladó üzemek építése.

Az agroturizmus fejlesztése

Úgy tűnik, az ötlet bevált: az albán mandarin dominál a regionális és az európai piacokon.

A Konispol térségéből származó export az elmúlt három évben a kezdeti 1.100 tonnáról 5.560 tonnára nőtt, miközben a termelt mennyiség 10.000 tonnáról 2020-ra 16.000 tonnára emelkedett.

A gyűjtési és terjesztési központként működő Xarra faluban mintegy 800 hektár földet 450 ezer fával ültettek be, ami többszáz idénymunkás felvételét jelenti évről évre.

És itt jön a nagy politikai ötlet, kössük össze a klementin(a) külföldi piacra jutására begyűjtött pénzek felhasználását az agroturizmusban történő fejlesztésekkel!

Ami nagyobb összegek igénylését jelenti a globális kasszából, nagyobb beruházásokat, nagyobb pénzeket, szebben mutató jövőképet.

A klementin(a) tehát a gazdasági sikere mellett Albániában politikai diadalt is aratott a „narancsprojekt felett”, és megnyitotta a lehetőséget a nagy pénzek igénylése és elkorrumpálása, vagyis lenyúlása előtt. Miután ez is honos Albániában.
__________________
Fotó: albán mandarin. Forrás: internet