Connect with us

B A Balkanac

A zenélő homokóra (avagy a muzikális poloska)

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

lehallgat botrany
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 3 perc

Amire a legtöbb szót pazaroltunk és pazarolunk még ma is Szerbiában, hogy bármit mondunk-kotyogunk is ki, bárhol történjék az, van egy rémes figura, aki mindezt hallja. Ráadásul felveszi a pofátlanja. Sehol sem vagyunk biztonságban tőle. Otthon se, az irodában se; a kocsmában, a templomban vagy a klotyóban sem. Ezt a csupafül szörnyet George Sorosnak hívják, aki magyarul Gyuri bá’, zsidóul meg valami harmadik. „Szoros” (így ejti a nevét a többsége – megj. részünkről! B. A. B!) nem a szerb telefonokat hallgatja le, nem mikrofonozza be a szerb házat és hazát, a gyérülő szerb munkahelyeket, pedig lenne rá pénze dögivel. Könnyen megtehetné Gyuri bá’, aki viszont egy újabb technikai vívmányra támaszkodik. Sokkal egyszerűbbre: a kábeltévére. Cable TV 1

– Gondolhatnánk, ez csupán buta vicc – írja Kulturális híradó című könyvében (megjelent a Danilo Kišre hajazó Peščanik könyvek sorozatában) Ivan Čolović professzor, aki itt is gulliveri magasságokban mozog, illetve hát swifti mélységekben a maró gúnyt és szatírát illetően. – Vélhetnénk, hogy ez pusztán az egyszerű, tanulatlan, mesékben hívő nép fantazmagóriája – folytatja –, azonban nem. A lélegzetelállító állítás egy neves írónktól, irodalmárunktól, jeles olasz fordítónktól, Dragan Mraović tanár úrtól származik; számtalan elismerés, fényes kokárda, többek között Belgrád Város Októberi Díjának is büszke viselőjétől. Mraović úr évekig Jugoszláviát képviselte főkonzuli tisztségben és méltóságban, hogy aztán a bölcsészettudományi tanszék docenseként folytassa ritka pályafutását Bariban.

– Ejha – csettint ezen a ponton szóban forgó könyv szerzője, Ivan Čolović doktor. –, bizony nem semmi!

images 3

drMáriás: Soros György a Világ Gonosz Uraként megakadályozza a magyar labdarúgás, egészségügy, kortárs művészet és jóformán minden feltámadását

Majd fűzi hozzá nyomban, hogy ugye ez az ördögfajzat, ez a Szoros az, akitől, nem lehet békén aludni. Folyton csikorog, mint a szélkakas, kukorékol, mint a valódi, és olyan aláaknázó tevékenységet folytat, amelynek köszönhetően Szerbiában is egyre hangosabb például a leszbikus nők amúgy kissé széteső kórusa. Egyáltalában a homoszexuálisoké, a különféle önző, elvakult kisebbségeké, a helyes útról letért, eltévelyedett szektáké stb. Nincs tőle nyugvás, és végeredményben mindez a szerb nemzeti egység rovására megy. Súlyosan károsítja a szerbség szellemi egészségét. Ugyanakkor Szoros az, aki a hasonszőrűekkel együtt teljes erővel nyomná be hórukkra Szerbiát az Európai Unióba, ami hát, tudnivaló, egyenest a szerb nép szellemi hanyatlását és pusztulását jelentené. Visszacsúszását elmúlt, sötét korszakokba, amelyek amúgy talán már túlhaladottak lennének. Simán kiikszelhetőek a megdicsőülés felé vezető fények bulvárján. – Nos, hogy mit gondolnak minderről a szerbek, mert mégiscsak szeretné tudni, nota bene, Szoros (Szaros) Gyuri bá’ idejét és erejét élemedett korában sem spórolva jött rá azt követően, hogy azok a fránya gumigerinc technikusai bevetették számára a szofisztikált technika új eszközeit. A kábeltévén keresztül való kémkedéssel így megtudhatta, végsőkig makacs ellenfelei főképp attól tartanak, hogy a kierőszakolt csatlakozás esetén elveszítenék autentikus kultúrájukat, a saját gazdag irodalmukat, amely nélkül létezni aligha tudnak. Mint amikor a virág nem kap vizet. De elsősorban a jellegzetes szerb konyha csúcsalkotásait féltik, persze, ezért Gyuri bá’ mindjárt megértette, hogy a plyeszkavicát sürgősen át kell gyúrnia hamburgerbe. És hogy végeredményben Harry Pottert is be kell vetnie.

– Mindezzel együtt a dolog egyáltalán nem naiv – idézi, mintegy rajzolja ide nekünk karikaturisztikusan, amibe mi is kicsit belesegítünk, az egyik tanár úr a másikat –, mert Harry Potteren keresztül a szerb fiatalság olyan követni való példákkal azonosul, amelyek nem csak szerbellenesek, hanem egyetemes civilizáció ellenesek is. Ugyanis ebben az esetben szintúgy ama Nagy Testvérről van szó, meg a Homo cretenicus emberi faj megteremtéséről, amely faj aztán némán bólogató rabszolgája lesz mindennemű globalizációs rendszernek. Pont úgy, ahogy egykor a kommunizmusnak. (Érdekes, hogy ebben a mintegy direkt szellemi duellumban egyetlen szó sem esik a kicsike, kívülről megtévesztően törékenynek tűnő, ám végsőkig feslett erkölcsű Hermione Grangerről, játssza Emma Watson, aki a neten utóbb megjelent fake(?)-fuck pornóképeivel még nagyobb zűrt volt képes okozni, erkölcsi birodalmak összeomlását, azonban erről majd máskor – B. A. B.!)

Egyébként, ha már a moziig jutottunk: sok film szól a lehallgatásról. Egyik klasszikus megvalósulása, egyben az egyik legsikerültebb, talán a legmegragadóbb, ezzel együtt mindenféleképp a legnyomasztóbb a Magánbeszélgetés. Francis Ford Coppola filmje a távoli 1975-ben készült, és benne a főszereplő Gene Hackman még akkora mikrofont kényszerült néha használni, amelyik kétszer nagyobb kb., mint amilyenekkel manapság a focipálya szögletzászlós sarkaiból veszik fel a lasztiba durrantás hangját. Különben a mikrotechnika ezen a téren is sokat fejlődött, és egyenest hajmeresztő, miszerint, egyes állítások szerint pl. hiába látod kikapcsolva a laptopod kameráját, a Nagy Testvér azon keresztül akkor is figyeli minden mozdulatod. Nem beszélve arról, amiket dumálsz. Valószínűleg így aztán már a kábeltelevíziót is túlhaladtuk, ám vélhetően a klasszikus, kifinomult hallású poloska még ma is él a falak repedéseiben. Túlélte idáig is az elsurranó időket, mindenféle szelet és fagyot, és ha például elképzelnénk azt, hogy valamilyen technikai csoda folytán az összes ilyen csodabogár hirtelen megfordult szerepben szólni tudna, akkor hány helyről zengene fel példának okáért Borisz Godunov tépelődő, heroikus magánszáma? Érdekes kérdésnek tűnik. (De Borisz kolléga itt csak hasból.)

B A Balkanac

Az indiai temperamentum és a politikai korrektség (elhibázott műtétek)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

politikai korrektség, műtét
Rushdie szerint tragikomikus dolog megkísérelni pl. James Bondot polkorrektté plasztikázni
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 5 perc

Ismét tollat ragadott, azaz hát dolgozni kezdett Salman Rushdie. Nekilátott újabb könyvet írni a Booker-díjas brit író, akinek az ellene tavaly elkövetett, brutálisan véres chautauquai (USA) késes támadás miatt kellett hosszabb kényszerszünetet tartania. A merényletről, amelynek következményeként fél szemére megvakult, továbbá az egyik karja csaknem megbénult Indiai Salamonunknak, régebben már írtunk. Most azzal a hírrel folytatjuk, amely szerint az írói gépezet – ha akadozva is, de – ismét beindulni látszik, míg az az egy szál merénylő, egy derék (rosszarcút nem merünk mondani!) libanoni férfiú, bizonyos Hadi Matar a sitten ül. Ahol folyton a fejét csóválja, mert nem érti, hogyan maradhatott életben egy olyan elvetemült ördögfattyú, aki annyi minden káromlót összefirkált a Prófétáról, hogy ő tkp. nem is volt képes – azzal az érzékeny gyomrával együtt – ától cetig elolvasni.

– Csak maga Allah tudhatja, miért mentette meg azt a patkányt – mormolta egy ízben a börtönőr füle hallatára, de végül megnyugtatta magát azzal, hogy útjai kifürkészhetetlenek.

Ha jól látjuk, szóban forgó, nyugodtan őrültnek is nevezhető cselekedetével valójában kitűnő hátast adott szerencsétlenje az időközben az angol királyi becsületrend lovagjává (is) üttetett író alá. Pontosan friss, húzós témát. Mégpedig az attentátumét, amely így direkt módon kapcsolódhat az egykor ajatollahi átok sújtotta, elégetendő Sátáni versekhez. – Persze, Rushdie nyilatkozataiból megtudhatjuk, hogy az egész nem ment, meg most sem megy simán. Elsősorban ki kellett hevernie a lelki traumát, közben szinte egészében újratanulnia a gépelést, ami prózaíró esetében nem egy olyan kis piszlicsáré dolog. Már csak azért sem, mert még ha viszonylag rövidre tervezett is a mű, könnyen megnyúlik, ha szárnya nő a gondolatnak. – Esetleg hosszabban tart a múzsa csókja.

politikai korrektség

Megjegyzendő, az össz’ nehézség ellenére idén februárban megjelent egy új regénye a szerzőnek, melynek címe: Victory City (magyarul még nincs meg; vélhetően japánul sem, mert a japán fordítót maradéktalan sikerrel járó módon meggyilkolták). Egy régebben született textusról lehet itt szó. Bizonyos győzedelmes városról szólóról, vélhetően India hosszú történetében markáns szerepet játszóról. Sajnos még sehogy nem olvastuk, így aztán legérdekesebb ezzel kapcsolatban az lehet egyelőre itt, amit konkrétan az írás fizikai aktusáról mond Rushdie. Mégpedig hogy egyes ujjain nem érzi az ujjbegyeit, ezért nagyon nehéznek találja az írást. – Ráadásul, amikor leülök – vallotta valószínűleg némi sóhaj kíséretében a New Yorker újságírójának –, igyekezetemből semmi érdemleges nem születik. Írok, szenvedek, ám az eredmény csupán az üresség és a szemét elegye. Csupa olyasmi, amiket másnap törlök. Igazából még nem találtam ki ebből a sötét erdőből.

Bővebben minderről magyarul online a Literán olvashatunk, Tomcsányi Sára összeállításában. (Itt erősen zsugorított formában szerepel!) Abból is megtudhatjuk, hogy éppen elsuhant májusunkban Rushdie – a szólásszabadság örök harcosaként – átvehette a The British Book Award keretében a FREEDOM TO PUBLISH elnevezésű díjat. Ezt olyan szerzők, kiadók és könyvkereskedők kapják, kaphatják, akik az őket érő folyamatos fenyegetések ellenére is bátran fellépnek az intolerancia összes fajtája ellen. A díjazott nem jelent meg személyesen az ünnepségen, azonban küldött egy videót, amin nyíltan felszólalt az egyre ijesztőbb méreteket öltő cenzúra ellen. Mondván, hogy a publikálás szabadságát életében nem fenyegette még ekkora veszély a nyugati országokban. Utalt a zömmel konzervatív politikusok törekvéseire, amelyek az ilyen vagy olyan szempontból rázósnak minősíthető kiadványok betiltására irányulnak, meg utalt a könyvtárak elszaporodó bezárására is.

– Most itt, az Amerikai Egyesült Államokban a könyvtárak és az iskolákban elérhető olvasmányok elleni példátlan támadásról kell értesülnöm – hangsúlyozta. – Ennek nagyon tudatában kell lennünk, küzdenünk kell keményen ellene.

politikai korrektség, műtét

Feltűnő indulattal artikulált beszédének annál a részénél, amelyben az ún. POLITIKAI KORREKTSÉG ijesztő méreteket öltő gyakorlatáról szólt. (Átvitt értelemben ama elhibázott műtétekről…) Arról, amitől például Agatha Christie TÍZ KICSI NÉGER figurája az újabb kiadásokban már nem lehet „néger”, mert sérti az amerikai feketék önérzetét, hanem valami más. Átmeneti megoldásként – tudhatjuk – rövidke ideig az „indián” szerepelt helyette, de most már az sem jó, UFF! (Mert egyébként miért is lenne az indián megfelelőbb néger? – megj. B. A. B.). Rushdie egyenest elítélte Roald Dahl és Ian Fleming szövegeinek ilyen értelemben történt átírását az új kiadások egész sorában, mert szerinte tragikomikus dolog megkísérelni pl. James Bondot polkorrektté plasztikázni.

Végezetül a témát így zárta Rushdie:

– Meg kell hagyni, hogy a könyvek a saját korukból érkezzenek hozzánk, és a maguk idejében létezzenek. Ha pedig ezt nehéz elviselni, ne olvassák el, olvassanak másik könyvet.

– Vagy ne olvassanak semmit – mondanánk mi, ám az meg a könyvtáraknak nem jó.

Ördögi kör, mondhatni: SÁTÁNI. (Lírai felhangok nélkül.)

Egyébként érdekes, hogy már a „fekete” sem tűnik a polkorrektség harcosai számára használhatónak, helyette szerintük inkább az „afroamerikai” kifejezés alkalmazandó. Persze, mondanánk, talán még el is lehetne fogadni, de az USA mégsem a világ közepe, és nem ott él Afrikán kívül az összes fekete bőrű ember. A másik súlyosan diszkriminatív kifejezés, ugye, példának okáért a „cigány”. – Hát rendben, Magyarországon (is) legyen „roma” ugyebár, csak az a probléma, hogy itt hosszú, a maga reszortjában identitásformáló története van a cigányzene műfajának, ami romára keresztelve, roma zeneként egészen mást jelent. Persze hogy van olyan, de nem az. Különben az is érdekes, hogy már a „kövér” sem komilfó. Így aztán Robin Hood nagyot vét, amikor nem a „túlsúlyos” kifejezést használja barátjával és bajtársával, Tuck atyával kapcsolatban. Pedig nem is mond olyat direkte, hogy pl.: TE KÖVÉR DISZNÓ, MÉG LESZAKAD ALATTAD AZ ÁG, AZTÁN B…6-JUK!

politikai korrektség, műtét

P. S. Ugye, ízléstelen viccnek tekinthetnénk itt, ha most a magyar „több szem többet lát” közmondást próbálnánk valamilyen formában elsütni. Végezetül mégis meg kell említenünk, hogy Szerbiában létezik egy TREĆE OKO nevű, szórakoztatónak szánt kiadvány, amely mindenféle okkult jelenséggel foglalkozik. Hemzsegnek benne a földönkívüliek meg a mindenféle furcsa lények, dalra fakadó műanyag szexbabák és egyebek, ám néha egészen értelmes cikket is lehet olvasni benne. Így például a lap valamelyik májusi számában található hosszú írás (szerzője Spomenka Milić újságírónő) arról tesz említést, hogy a politikai korrekció fogalma még a régi szovjet időkben fogant, és hogy később a náci Németországban is meghonosodott. Újabban a kilencvenes években ütötte fel a fejét, azóta egyre erőszakosabb, egyre nagyobb teret nyer, főleg angol nyelvterületen. (Hullámokban érkezik tehát…) Sok „szép” példát hoz fel az ilyen „korrigálásra” a cikkszerző, köztük említi ő is Agatha Christie-t.
Számunkra itt külön érdekességgel bír, hogy az egyik mű szereplője egy bíró, aki „indiai temperamentumú”. – Persze, csak volt idáig, az újabb kiadásban már nem.
A Harmadik szem külön figyelmet szentel a revíziónak áldozatul esett népmeséknek. Itt említi James Finn Garner amerikai szerző nagy sikerű POLITICALLY CORRECT BEDTIME STORIES (Politikailag korrekt esti mesék) című ’94-es, újabb és újabb kiadásokat megérő könyvét, amely az abszurd paródia eszközeivel él. Abban felvetődik a kérdés, vajon a hercegnek egyáltalán meg szabad-e csókolnia az alvó Hófehérkét, Piroska és a nagyi pedig lelövi a szexista vadászt; kisvártatva alternatív családot alapítanak hármasban a farkassal, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Nahát: FUSS EL VÉLE!

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

Líra-könyvek

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Utazás

Letöltések

Google-hirdetés

Tíz nap legjava