Connect with us

B A Balkanac

Kafe Modigliani
0 (0)

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

A csillagok segítségével értékeld a cikket!
[Összesen: 0 Átlag: 0]

Hallgasd meg ezt a cikket!

2011. július huszadikán reggel fél kilenc felé egy sötétszemüveges férfi álldogált a krušedoli kolostor közelében a Fruška gorában – utóbbi, ugye, magyarul Tarcal. Időnként ideges pillantást vetett az órájára, mert szemmel láthatóan várt valakit vagy valakiket, csakhogy nem azok jöttek. A meglepetés a közeli csipkerózsabokor mögül érkezett a szerb belügy kigyúrt lefogó fiúi képében, akik menten rája vetették magukat, majd a földre teperték. Az “áldozat” nem tanúsított ellenállást, fegyverhez nem nyúlt, pedig volt nála. Mondjuk, nem is lehetett rá valami fantasztikusan sok ideje. Nos, így tartóztatták le Goran Hadžićot anno, a horvátországi szerbség kimagasló politikusát, egyik leghírhedtebb vezérét, aki aztán Hágában kötött ki. Állítólag egy Modigliani-kép okozta a vesztét, egy férfiportré, amelyen pénz szűkében túl akart adni. Ő anyagi ellenszolgáltatást kért az aranyat érő műért, amelyért jómaga vélhetően ólmot adott cserébe a horvátországi háború lőporfüstjében. Pontosan nem derült ki, Hágában nem is ez lehetett a főtéma.

Tudható, hogy a vádlott pere 2016-ban megszakadt, tekintettel egészségi állapotára, és hogy aztán nem is lett folytatása, mert Hadžić időközben elhalálozott az egyik újvidéki kórházban. Újvidéken tehát, amelynek környékén – mint delikvens – bujkált. Talán azért is épp ott (itt), mert közeli hozzátartozói éltek és állítólag élnek ma is az Arany János utcában. Goran Hadžić sorsának alakulása ilyetén tehát világos egészen az utolsó szent pillanatig, amelyben a Menny vagy a Pokol csikorogva kitárta előtte vaspántos kapuit, kevésbé az, hogy mi is lett a továbbiakban Modigliani szóban forgó remekével. Egyébként egy másik verzió szigorúan ellentmond annak, hogy a szerencsés tulajdonos Horvátországban tett volna szert az emlegetett alkotásra, mert benne feltűnik ennek a históriának egy másik fontos szereplője, bizonyos Mandarin becenevű kompanyon, Amerikában élő műgyűjtő, eredeti nevén Zoran Mandić. Állítólag ő vette a képet a párizsi bolhapiacon messzi 1991-ben, esetleg egy harmadrangú aukción, s hogy tizenhat év fáradtságos munkája rejlik abbéli igyekezetében, hogy bebizonyítsa az alkotás eredetiségét.

Hadžić letartóztatása után a sárga és a bíbor színek csinos árnyalataiban pompázó Blic magazin azt írta frissen-gyorsan, hogy a festmény, amelyet egyébként a Galerija Progresben 2007-ben láthatott a belgrádi közönség, kompetens római becslés szerint csakugyan Modigliani-mű. Ezt nem csak az ottani Amedeo Modigliani Intézet állítja, hanem egy atomfizikai központ is, ahol színvizsgálatokat végeztek, s végül arra a megállapításra jutottak, hogy a teremtés aktusa közben bevetett festékek túlnyomórészt azonosak azokkal, amelyeket a világhírű, manapság egyik legdrágább művész használt. – Akkor hát a kép vélhetően eredeti, ám hogy mégis pontosan hogyan került a krajinai vezér hóna alá, ez idáig megnyugtatóan nem tisztázódott, miként a pontos értéke sem. Rendőrségi szakértők szerint olyan 10-15 millió euróra rúg, míg egy kusztoszi vélemény szerint nem érhet olyan nagyon sokat, ugyanis a stílusa nem igazából Modiglianié.

https://www.youtube.com/watch?v=f- GMYDoTfI0

– Én, e sorok írója (B. A. B.) viszont elégedett lennék természetesen nevezett összeg töredékével is akár, ám egyáltalán kérdi valaki? (Természetesen: nem.) Ugyanakkor mindenképp figyelmet érdemel, hogy nem is egyen & magányosan osztoznak azon a véleményen, miszerint a Mű tulajdonképpen a Mestert ábrázolja fiatal korában, amit egy pár napos kolostori tartózkodása alatt festett, mielőtt szívvel-lélekkel belevetette volna magát az abszintos-hasisos-kurvás-bukottangyalos párizsi éjszakai életbe. Ezzel együtt még kevésbé bizonyítható, hogy Amedeo Modiglianinak azon csuklógyakorlatai közül tornázódott volna fel ominózus kis opus, amelyeket mindössze pár frankért hevenyészett papírra némely ugyancsak tökrészeg érdeklődőnek a francia főváros éjszakai életében anno, amikor már nem jutott több piára. Hogy az a karcolat fejlődött volna fel, izmosodott volna olyan festménnyé, amely manapság egykor elképzelhetetlenül rengeteget, mondhatni: herkulesi összeget ér.

Van, ahogy van, meg van, ahogy nincs, de tény, hogy az idén Amedeo Modigliani halálának századik évfordulóján ez a kis sztori is új lendületet kapott. Különösképp annak a beharangozásnak a domború homlokterében, hogy rövidesen új film kerül az érdeklődő nézősereg elé. Film, amelyik a hányatott életű Maestro viselt dolgainak eleddig nem látott részleteiben bővelkedik. Érdekes lenne, ha ebbe valamilyen módon a Tarcal-hegységi Krušedol is bekerült volna. Ugyanakkor nem elhanyagolható dolog, hogy az állítólag szerb backgrounddal működő düsseldorfi Kafe Modigliani a centenárium évében kis csokoládé szobrocskákkal kedveskedik a presszókávét elunta vendégeknek, csakis az “eredeti” törökkávé mellé. Lényeg az eklektika. A szobrocskák természetesen Maestro Amedeo Modigliani műveinek kicsinyített másai, és olyan édesen omlanak szét az ember szájában. Mit mondjunk: mint egy pőre, régi, de még mindig időszerű emlék.

A csillagok segítségével értékeld a cikket!
[Összesen: 0 Átlag: 0]
QR Code

Küld el ezt a cikket e-mailben

Ehhez kattints ide

Feliratkozás a Hírlevélre

Az e-mailek heti három alkalommal hétfőn, szerdán és pénteken kerülnek kiküldésre.

Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Európai Unió

Oroszország

Kína

Három nap legjava